vélemény

Így megy a pénzosztás Magyarországon - Bemutatjuk a hátteret

Lassan indult el a mostani uniós ciklus pénzosztása, sok hónapos csúszások voltak döntéshozatalban, de közben az nagy érdem, hogy márciusig már a 7 éves keret 100%-ára meghirdette a kormány a pályázatokat, jövő tavaszig pedig az összes nyertest ki is hirdetik - ez a felemás kép rajzolódik ki a ciklus félidejénél készített körképünkből. A mintegy 9000 milliárd forintos teljes keret közel kétharmadára már megvannak a nyertesek, és közel harmadát már ki is fizették (jórészt előleg formájában) a nyerteseknek. Gőzerővel halad tehát az EU-pénzek elosztása, de most a piaci szakértők véleményére voltunk kíváncsiak, így mindenkinek ugyanazt az öt kérdés tettük fel, a beérkezett válaszokat pedig abs-sorrendben mutatjuk be.

Boldog szülinapot, halálraítélt!

A Fed korábbi elnöke, Paul Volcker szerint "az egyetlen hasznos dolog a bankolásban". Napjainkban azonban már édesapjával, a bankfiókkal és édesanyjával, a készpénzzel együtt szép lassan veszélyeztett fajjá válik. Igen, az ATM-ről van szó, amely éppen ma ünnepli 50. születésnapját. Nincs jó hírünk az ünnepeltnek: ahogy a bankfiók a videotéka, a készpénz pedig a távirat vagy a bakelitlemez sorsára jut majd, úgy idővel az ATM "telefonfülkésedése" is elkerülhetetlennek tűnik.

Mekkora arculcsapás lesz a CSOK elvétele a bankoknak?

Eddig sem keresték halálra magukat a bankok a CSOK adminisztrációján, így nem kell attól tartani, hogy Lázár János mai szíves közlése földhöz vágná őket. Becslésünk szerint évi 2 milliárd forint bruttó díjbevételt realizál ezen a szektor. A keresztértékesítésben és a marketingben azonban nagy a szerepe a CSOK-nak, ennek kiesése jobban fájhat majd egyes pénzintézeteknek.

Az ingyen roamingtól leszünk európaiak?

A címben feltett, elsőre ostobának és provokatívnak tűnő kérdésre a válasz az, hogy IGEN. Az európai identitást nem Jean-Claude Juncker ünnepi beszéde vagy Donald Tusk szózatai fogják erősíteni, hanem az, ha az emberek a mindennapi életükben tapasztalják az egységes gazdasági térség előnyeit.

Ez aztán a nemzeti felemelkedés: zárjuk be a gimnáziumokat!

Parragh László szerint óriási hiba, hogy a polgármesterek nem zárnak be gimnáziumokat Magyarországon. A szakiskolákba (régi nevükön szakmunkásképzőkbe) kellenek a diákok, hogy kielégítsék a gyárak munkaerőigényét, csökkentve ezzel a krónikus munkaerőhiányt. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke olyan szakmai érvekkel támasztotta alá az ötletét, miszerint egy gyenge gimnázium "kiszúrás" a gyerekkel, mert nem tud továbbtanulni, "kiszúrás" a családdal, mert olyat tanul a gyerek, aminek nincs piaci kereslete és "kiszúrás" a gazdasággal, mert nincs elegendő munkaerő.

Tényleg jön a soft-Brexit?

A brit választási eredmények egyetlen pozitív olvasata, hogy az eddigi tapogatózó Brexit-tárgyalásokon meglehetősen keményfejűnek mutatkozó konzervatívok koalícióra kényszerülve puhulni fognak, és így a hard-Brexit (az unióval való erőteljesebb szakítás) esélye csökken. Logikus, de nem feltétlenül van így.

Lakástakarék és NOK: az alma és a körte esete

Több szempontból is problémás a lakás-takarékpénztári konstrukcióval összevetni a Nemzeti Otthonteremtési Közösséget - reagált múlt heti, a kétféle lakáscélú megtakarítást összevető cikkünkre a Central NOK Zrt. Írásukat az alábbiakban tesszük közzé.

Surányi György: A devizahitelezés csapdái

A munkaerő-piac 1989-93 közötti drámai átalakulása (nagyjából egy millió munkahely megszűnése) mellett a deviza hitelek és azok következményei testesítik meg a rendszerváltozás utáni évtizedek legsúlyosabb társadalmi-, szociális-, gazdasági- és pénzügyi válságát. Ez az írás megkísérli bemutatni azokat a döntéseket vagy azok hiányát, amelyek a folyamat kialakulásához vezettek. Ennek során megkerülhetetlen a sokoldalú felelősség kérdésének áttekintése. Mivel az alapvető problémáknak legfeljebb egy része oldódott az elmúlt években, ezért érdemes áttekinteni, hogy mikor és milyen megoldások adódtak e válság tompítására, illetve mit lehet tenni ennek enyhítése érdekében.

Valóban szükség van tükörre, csak ne legyen görbe

Az MNB régóta hangsúlyozza, hogy Magyarországon versenyképességi fordulatra van szükség. Amikor e cikk szerzői a WEF versenyképességi rangsorát elemezték, akkor Palócz Éva és Vakhal Péter vélekedésével szemben nem a valóság megszépítése, hanem ellenkezőleg, a minél reálisabb helyzetkép feltárása lebegett a szemük előtt. Ennek érdekében jeleztük, hogy egyes területeken a WEF által közöltnél objektívebb mutatókat lehet találni, amit továbbra is fenntartunk, illetve a Kopint-Tárki szerzőinek válasza alapján megerősítettnek látunk. Mindazonáltal nem kérdőjelezzük meg a WEF felmérés azon értékeit, amelyek elsősorban a figyelembe vett mutatók széles köréből származnak, és még kevésbé kívántuk azt állítani, hogy Magyarország versenyképessége minden területen megfelelő lenne.

Macron nem Le Pent verte meg

A franciák egy liberális centrista jelölt támogatásával fejezték ki nemtetszésüket a politikai elittel szemben. Macron győzelme sok kérdést vet fel, nem csak a politikai rendszerrel, hanem Európa jövőjével kapcsolatban is. A javuló gazdasági mutatók mellett a kétsebességes unió újra realitássá válhat.

Össze fog omlani a pénzügyi rendszer, találjunk ki valami jobbat!

Simán bestseller lenne nálunk egy mostanában magyarul is megjelenő, pénzügyi témájú könyv, ha megközelítőleg annyira foglalkoztatná a pénz és a pénzrendszer működése a magyarokat, mint az ezotéria. Azért így is örülni fog a könyv megjelenésének az a jól látható hazai réteg, amely szereti az alternatív történelem- és gazdaságmagyarázatokat, és/vagy aggódik világunk egészsége miatt. Pláne, hogy ebben a könyvben nem is a magyarázaton, hanem a célon van a hangsúly: hozzunk létre egy válság- és kizsákmányolás-mentesen működő pénzrendszert! A szerzők szerint ugyanis bajaink nagy része közvetlenül a pénzrendszerünkre vezethető vissza. Ha az ideális állapothoz vezető út elsőre járhatatlannak is tűnik, jó néha ilyen rendszeren kívülre tekintő könyvet is a kezünkbe venni. Akkor is (vagy pláne akkor), ha az átlagnál kapitalistábbnak érezzük magunkat.

Egy csapásra meg tudjuk oldani a kormány óriási dilemmáját

Paks 2: Mehet, de így biztosan nincs semmi értelme

A kormány évtizedes sikernek tartja azt, hogy sikerült megegyezni a paksi beruházásról az Európai Bizottsággal. Szerintem azonban semmi ok nincs örülni. Közgazdásznyelven szólva, Brüsszel azt írta elő feltételként számunkra, hogy mondjunk le mindazokról a méretgazdaságosságból származó, nyilvánvaló gazdasági előnyökről, amelyek abból származnának, hogy az egy ideig folyamatosan bővülő, majd pedig a Paks 1 négy blokkjának folyamatos leállítása miatt egyre csökkenő kapacitásokat ugyanaz a tőke- és élőmunka-állomány szolgálja ki. Annak, hogy Paks 2 Paks 1 versenytársa legyen, az égvilágon semmi értelme sincs.

A nyugdíjról - Tiszta lappal

Van úgy, hogy tiszta lapot kell magunk elé vennünk, mert az éppen előttünk lévő papírosra már annyi mindent és oly összevisszaságban írtunk, hogy magunk sem igazodunk el rajta, más meg még annyira sem. Kezdjük hát tiszta lappal! Az alapoktól gondoljuk át, hogy mi is az a nyugdíj, mármint abban az értelmében, mely okkal lehet a közgazdaságtudomány érdeklődésének tárgya.

Milyen lesz az ember 2025-ben?

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke március elsején ismertette az Európai Unió megújítására vonatkozó lehetőségeket 2025-ig bezárólag. A most bemutatott úgynevezett Fehér Könyv öt lehetséges forgatókönyvet (laza kereskedelmi szövetségtől egészen az Európai Egyesült Államokig) vázol fel a Brexit utáni Európai Unió lehetséges fejlődési irányairól. Ám 2025 nincs annyira közel, és a világ úgy felgyorsult, hogy érzésem szerint a hosszú távú előrejelzések túlnyomó része gyakorlatilag mehet a kukába.