Az automatizálás valóban átalakítja a munkaerőpiacot, ezek a folyamatok azonban lassabban mennek végbe annál, mint amire napjaink néha szenzációra kihegyezett prognózisaiból következtethetnénk. A következő generációnak ugyanakkor már mindenképpen fel kell készülnie arra, hogy robotokkal dolgozzanak együtt, és még inkább képeznie kell magát.
A közgazdaságtan az a tudományág, melynek művelői hajlamosak homokra építeni felhőkarcolót, melynek terve lehet önmagában kiváló, sőt valóságos mérnöki csoda, szilárd alap híján mégis összedől. Ha az sem mindig egyértelmű, hogy melyek az alapvető közgazdasági tények és a közöttük lévő okozati kapcsolatok sem kőszikla-szilárdságúak. Ha még azt se tudjuk például, hogy valójában mi is az a versenyképesség. Melyik ország versenyképesebb: az ahol (a leg)alacsonyabb, vagy ahol (a leg)magasabb a munkaerőköltség? A vállalattól tulajdonosai magas(abb) profitot, míg dolgozói magas(abb) jövedelmet várnak - s ennek teljesülése esetén beszélnek versenyképesebbről, miközben ez csak egymás rovására teljesülhet. A vállalatnak a(z élő)munka leszorítandó költség, míg a munkavállalónak a vállalatnak eladott speciális termékéért (ui. munkavégző-képességéért) kapott ár (vagy inkább bérleti díj), melyet az elérhető legmagasabbra kíván feltornázni. A vállalatok a maguk mikroszintjén nulla munkaerőköltségben érdekeltek, miközben a gazdaság makroszintjén termékeik nagy tömegben csak akkor adhatók el, ha a fogyasztói kereslet alapja a profitjövedelmek mellett a vállalatok által fizetett munkajövedelmek is.
Alaposan megrázta a világ tőkepiacait a globális hozamemelkedés, és könnyen lehet, hogy a Magyar Nemzeti Banknak a nagyon ambiciózus gazdaságélénkítési terveit félre kell raknia. Ennél nagyobb baj azonban egyelőre nem látszik. Amíg a forint meg sem rezdül, a jegybank alapvetően hátradőlve nézheti az eseményeket.
Napjainkban - nem meglepő módon - egyre több szó esik arról, hogy milyen dinamikusan emelkednek a bérek. Természetesen az átlagbérek emelkedésének az átlagpolgár örül, míg az átlagos vállalat talán kevésbé nevezhető ettől boldogabbnak. Különösen akkor, hogyha ennek a béremelkedésnek egy jelentős része külső kényszerből ered: a minimálbér emeléséből.
Ha az adósságfinanszírozásban szükség van devizaforrás bevonására, akkor annak optimális forrása a lakosság devizamegtakarítása.
Nem volt meglepő a Coop vezérének tegnapi bejelentése, miszerint a jelentős béremelést nem bírják a boltok. Zs. Szőke Zoltán azzal viszont nagyot robbantott, hogy a munkaerőhiány és a garantált bérminimum jelentős emelése miatt nem fognak kinyitni hétfőnként egyes üzletek.
A Magyar Nemzeti Bank által első alkalommal publikált Versenyképességi jelentés célja, hogy átfogó és objektív képet adjon Magyarország versenyképességi helyzetéről. A versenyképesség alapos értékelése céljából a jelentés 11 témakört fed le, 100-nál is több indikátort használ, amelyek több mint 90 százaléka objektív. Hiteles diagnózis nélkül ugyanis nem lehet megfelelő és következetes strukturális politikát folytatni, illetve hazánk esetében versenyképességi fordulatot végrehajtani, ami viszont nélkülözhetetlen a közepes fejlettség csapdájából való kitöréshez.
A magyar emberek még mindig nem bíznak a béremelésben. Tavaly év végi Workmonitor felmérésünk szerint mindössze a dolgozók 43%-a számít fizetésemelésre, miközben tudjuk, hogy mind a minimálbér, mind a garantált bérminimum újra jelentősen emelkedett az idei év elején, a K&H bizalmi indexe szerint pedig a kkv-k 75%-a készül béremelésre.
El kell ismernünk, hogy a műanyag mindenhol körülvesz minket: akár a tengerparton, akár az utcánkban sétálunk, akár az országúton megállunk. Vitathatatlan, hogy a műanyag sok tekintetben hasznos társadalmunk és gazdaságunk számára. De túlságosan nagy az a mennyiség, amelyet mindössze egyszer használunk, utána pedig eldobunk. Ha tiszta strandokat, tiszta óceánokat és tiszta utcákat akarunk látni, ezen változtatnunk kell.
A 2008/2009-es globális pénzügyi válság váratlanul érte a főáramhoz tartozó, neoliberális-neoklasszikus közgazdászokat. Ennek megfelelően a válságot követő években éles vita bontakozott ki a tudomány jövőjéről. A gazdasági helyzet normalizálódásával a vita egyre inkább elhalkult. Ebbe az állóvízbe dobott követ az elmúlt év végén diákok, professzorok és újságírók egy csoportja (New Weather Institute és a Rethinking Economics csapata) a közgazdaságtan megreformálását követelve. Írásomban a csoport követelései mellett az odáig vezető útról kívánok rövid áttekintést adni.
"2020 utáni EU-pénzek: remek híreket mondott Magyarországnak Juncker!" - jelentettük a múlt héten az örömhírt, hogy aztán két napra rá máris óvatosságra intsük az olvasókat: "Mégis levágná Brüsszel a Magyarországnak fontos pénzeket". Nem ment el az eszünk, sőt, sajnos azt kell jósolnunk, hogy 2018-ban még nagyon sokszor fogunk hasonlóan ellentmondásos beszámolókat közreadni. Mi ez a zűrzavar?
Mostanra nosztalgiával gondolunk vissza a néhány évvel ezelőtti lakáspiacra, ahol mai szemmel nézve - kis túlzással - fillérekért osztogatták a jobbnál jobb lakásokat, míg a kimaradók irigykednek, hogy voltak, akik pár év alatt megduplázták vagyonukat. Az elmúlt évek legjobb lakáspiaci híreit és véleményeit gyűjtöttük össze a Portfolio Ingatlan Magazin elődjének tekinthető REsource kiadványaiból.
Előre a múltba. Francis Ford Coppola 1986-os vígjátéka viselte ezt a címet, amely sajnálatos módon jól leírja a magyar nyugdíjrendszer kihívásaira adni kívánt politikai válaszok természetét. Miért? Azért, mert a jövőben elkerülhetetlenül bekövetkező nyugdíjválságot a kormányzat egyebek között a kötelező szülőtartás rendelkezéseinek szigorítása révén kívánja kezelni.
Az elmúlt évek során Magyarország hitelminősítése javuló pályára állt, mely tendencia tavaly is folytatódott: az S&P és Fitch is pozitívra változtatta hazánk hitelminősítési kilátását. A hitelminősítők kommunikációja és módszertana alapján az elmúlt évek javuló besorolását alapvetően a külső sérülékenységünk csökkenése és a fiskális mutatók javulása, valamint a gazdasági növekedés erősödése magyarázta. Előretekintve a Fitchnél a nettó külső adósság folytatódó csökkenése, valamint a dinamikus GDP-növekedés fennmaradása, az S&P-nél az állami kamatkiadások mérséklődése és a pénzügyi rendszer további erősödése, míg a Moody's-nál a devizaadósság csökkenése és az intézményi hatékonyság növekedése eredményezheti a besorolás újbóli javulását.
Egyetlen ország vagy országcsoport sem tekinthető optimális valutaövezetnek. Vagy túl kicsik, ezért a valutaövezet költségei túl magasak számukra, vagy túl nagyok, ezért régióspecifikus sokkok alakulhatnak ki. Az EU közös devizája az euró, és Magyarország választói a 2003. április 12-i népszavazáskor az euró bevezetését is támogatták. Megerősíti ezt a döntést, hogy az EU és az euró megítélése pozitív maradt még a válság legnehezebb pillanataiban is. Magyarország ma már teljesíti az eurócsatlakozás előtti reálgazdasági, és formális feltételek (maastrichti-kritériumok) többségét. Mind a javuló EU gazdasági helyzet, mind a hazai gazdasági kilábalás időszerűvé teszik a felkészülés megkezdését, ahogy ezt a Portfolio euró-fórumán elhangzott legtöbb észrevétel is javasolja. Az euró a világ vezető devizája, értékállósága fölött az Európai Központi Bank és az euró milliárdnyi felhasználója őrködik. Az euró által nyújtott direkt előnyök (stabilitás, értékálló nemzetközi fizetési eszköz, forint árfolyamkockázat megszűnése, hitelességi többlet) és az euróövezeti válságkezelési mechanizmusok (EKB műveletei, Bankunió, Európai Stabilitási Mechanizmus) olyan szolgáltatásokat biztosítanak, amelyeket a lakosság, állami szféra és a vállalatok nehezen kapnának meg egyébként Magyarországon. Ezeket az árfolyampolitika által ígért átmeneti fájdalomcsillapító hatásért nem érdemes feladni az európai integráció formálódó új szakaszában.
Az elmúlt több mint egy évtizedben egy rossz klímaberendezéshez hasonlított a magyar bankrendszer: nyáron fűtött, télen hűtött. Devizahitelesek, ingatlanfejlesztők, kis magyar cégek szenvedték meg az izzasztó nyarak és a dermesztő telek hektikus váltakozását. Az egész gazdaság rosszul volt tőle. Most viszont csodák csodájára megértük, hogy a klíma jól működik - ezen a fokozaton kellene örökre beállítani a bankrendszer termosztátját.
A magyar gazdaság dinamikus növekedése és a maastrichti küszöb alatt tartott államháztartási hiány bőven biztosítja a lendületesen csökkenő államadósság-pályát, így a költségvetési helyzetünk rendben van - nagyjából ez a kép rajzolódhat ki a fejünkben, ha a fiskális helyzetről szóló híreket, véleményeket hallgatjuk. Ha azonban az államadósság pályáját nézzük, mégis csak azt állapíthatjuk meg, hogy a költségvetés pozíciója alapvetően hibás.
Ahogy emelkedik a bitcoin árfolyama, úgy akar egyre több ismerősöm beszállni, még olyanok is, akik sosem fektettek be kockázatosabb eszközökbe. És ahogy emelkedik a bitcoin árfolyama, úgy néznek rám egyre furcsábban a barátaim, amiért életük üzletéről beszélem le őket.
Izgalmas vita bontakozott ki az utóbbi hetekben e sokak által kedvelt elektronikus hasábon: mikor lesz/lehet magyar euro? Az euróval vagy nélküle? Ha igen, akkor pedig gyorsabban vagy lassabban avval a fránya csatlakozással? Ezek voltak az alapkérdések. Az alábbiakban én az eddigi tapasztalatokat tárgyaló technikai érvelést kínálok. Honnan vegyük a "helyes", leginkább követendő mintát a külső pénzügyi és versenyképességi alkalmazkodási úthoz? Szerintem érdemes a méretben közel azonos, de fejlettebb, kis nyitott gazdaságokat figyelni, és persze azt, hogy akik már évek óta bent vannak a klubban, mégis hogyan muzsikáltak. Okozott-e növekedési hátrányt a közös európai pénz az immáron évek óta euróval fizető Szlovákiában és Észtországban? Ugyanakkor mit csináltak, hogyan teljesítenek pl. a nem eurózóna tag dánok és csehek?
Felülvizsgálják a szabályokat, a kínai nagykövetség rögtön tiltakozott.
411 felett indul a nap az euróhoz képest.
A Kossuth Rádióban beszélt erről a kormányfő.
Izgalmakban most sincs hiány.
A háború eszkalációjával kapcsolatos félelmek táplálják a ralit.
Az eszkaláció lépéskényszerbe hozta a honvédelmi minisztériumot.
Mi lesz a nyugdíjakkal?
Hogy látja a cég jövőjét az elnök-vezérigazgató?
