jövőkutató, miniszteri biztos
, NKE tudományos főmunkatárs
Lovászy László Gábor 2000-ben szerzett jogi diplomát Szegeden, majd 2008-ban ugyanott PhD-fokozatot. 2001 és 2009 között dolgozott hazai minisztériumokban – 2005-ben nemzeti szakértőként az Európai Bizottság Kutatási Főigazgatóságán –, majd 2009 és 2018 között az Európai Parlamentben szakmai tanácsadó. 2013 és 2021 között ENSZ emberi jogi szakértő. 2018 és 2022 között a Miniszterelnökség kormányzati stratégiai kutatásokért felelős miniszteri biztosa, 2022-től miniszteri főtanácsadó. 2020-tól az NKE Űrgazdasági és Nemzetgazdasági Versenyképességi Kutatócsoport tagja, 2022-től tagja a Magyar ENSZ Társaság elnökségének, 2024 tavasza óta a Gazdálkodási és Tudományos Társaságok Szövetségének elnökhelyettese. Az ORAC kiadó gondozásában megjelenő Európai Jog folyóirat szerkesztőbizottságának tagja.
Nagy port kavart, hogy Donald Trump azt mondta: orosz és kínai hajók fenyegetik Kanadát, ezért biztonsági és gazdasági okokból az északi szomszédjának az USA részévé kellene válnia. Emellett megvásárolná Grönlandot és a Panama-csatornát is visszaszerezné. De mit kell tudni Grönlandról?
Az elmúlt évtizedekben a jövőkutatás kiválóságai sokszor melléfogtak, de Stanislaw Lem és Ray Kurzweil próféciái sokszor valósággá váltak. A 21. század két legfontosabb fejleménye - az automatizáció és a biotechnológia - már most felforgatja a mindennapjainkat: a 20. századi fiatal hadirokkantak tömegének a helyébe lép a 100 évig is élő, egészségesebb idősek generációja, akik még 80 évesen is aktívak és fittek. A nagy demográfiai fordulat egyben egy paradigmaváltást is hoz: a kormányzatoknak hamarabb fel kell ismerniük nemcsak a megatrendeket, de meg kell érteniük: egy olyan új történelmi korba lép az emberiség, ami valójában egy anomáliát jelez: egy sosem ismert, általános és globális idősödés korszakát - avagy mi maradt ki a Draghi-jelentésből, és miért mérföldkő a 2012-es év.
Egy kevéssé ismert norvég robotikai cég a napokban mutatta be az első háztartási robotját, egy „mindennapi segítőt” (everyday assistant), amelynek bemutató videóját hitetlenkedve fogadták a közösségi médiában, átverést sejtve. Ettől függetlenül a kecskeméti Mercedes-gyárban már próbaüzemmódban dolgoznak a humanoid robotok. Sőt, egy japán cég már „élő” bőrt is képes robotokra huzaloztatni. Látványosan fejlődik a biotechnológia is, amely szintén a maga nemében egy sötét ló a jövő gazdasága tekintetében. A robotika és a biotechnológia egyre inkább formálja a jövőt, melyben a technológiai fejlődés és a társadalmi változások szoros összefonódása új kihívásokat és lehetőségeket hoz. Ahogy ezek a technológiák tovább fejlődnek, komoly társadalmi és gazdasági kérdéseket vetnek fel, amelyek megválaszolása elengedhetetlen az EU versenyképessége szempontjából is.
Japán – szokták mondani – sejtelmes, az ellentmondások országa és valójában nem is lehet kiismerni. Annyi bizonyos, hogy – Samuel Huntington híres civilizációkutató nyomán – Japán nem csupán egy szigetország Ázsiában, hanem az ázsiai térségben önálló civilizációként is beazonosítható, amelyet gyakorlatilag egyetlen nép és egy különleges, ragozó, egyszerre többféle írásmódot is használó nyelv testesít meg, annak – többek közt – jelentősen homogén népessége és egyedi kultúrája okán is.
Hamarosan megtapasztalhatjuk azt, hogy a világ „megkettőződik”, hiszen immáron a valóság egyre nagyobb részének lesz digitális megfelelője, ami már mind a statisztikusi, mind pedig az adatbányászi szakmát arra fogja kényszeríteni, hogy ne egymás ellenében, hanem egymást támogatva, kiegészítve, mi több: egyesülve jöjjön létre egy egészen új szakma. Ezt Isaac Asimov sci-fi író életművének is tisztelegve nevezhetünk akár pszichostatisztikusnak, vagy – kevésbé riasztóan – kiberstatisztikusnak is.
Elon Musk, a Tesla és a SpaceX vezére nemrég egy forradalmi fejlesztésről számolt be, amelynek teljes körű elemzése még nem időszerű, hiszen valójában még keveset tudunk az új agyimplantátumról, amelyet a Neuralink fog gyártani. Ennek ellenére talán nem túlzás azt állítani, hogy néhány évtized múlva, a mára visszatekintve azt fogjuk mondani, hogy 2012 után 2020-ban is egy újabb civilizációs lépcsőfokra lépett az emberiség, ami saját evolúcióját is meghatározhatta.
Három éve azt a kérdést boncolgattam, hogy vajon az európai munkaerő-piacnak szüksége van-e a 2015-2016-ban érkezett migránsokra? És vajon hosszabb távon megoldást kínál a jelenlegi európai politika a demográfiai helyzetre és a jövőbeni gazdasági kihívásokra? Egyáltalán, milyen gazdasági kihívásokra kell felkészülnünk leszámítva a Brexit okozta bizonytalanságokat? Nos, a helyzet több szempontból is érdekesen megváltozott - írja cikkében Lovászy László, miniszteri biztos, ENSZ emberi jogi szakértő.
A New York Times-ban augusztus elején megjelent, a mesterséges méhről szóló vélemény szerzője azt állítja, hogy évente csak az USA-ban 600 ezer terhességet lehetne átalakítani "transzferré" az adoptálás érdekében és egyúttal a női test teljesen "felszabadításra" kerülhetne a biobag-ek, azaz a báránymagzatok esetében már bevált biozsákok révén.
Az éghajlatváltozás nem a jövő zenéje, hanem a szemünk előtt bontakozik ki: tavaly télen a Grönlandtól északra fekvő tengeri területeken - az 1979-től kezdődő mérések alapján - első alkalommal regisztráltak nagy kiterjedésben található nyílt vizet. Idén nyáron már volt olyan hét, amikor egyetlen nap leforgása alatt 2 milliárd tonna jég tűnt el a földrészről. Hogy létrejön-e egy új, hatalmas ország, az csak merő spekuláció, de az biztos, hogy az éghajlatváltozás miatti migráció már most is zajlik.
Ha ennek a cikknek a címében szereplő kérdésre röviden szeretnénk válaszolni, annyit mondhatnánk, hogy nem éppenséggel - csak talán családbarátabb lesz. Nagyon érdekes folyamatok zajlanak a világ egyik legalacsonyabb termékenységi számmal, ámde sok szempontból az egyik legfejlettebb gazdasággal rendelkező országban. A napokban jelent meg az a hír, hogy a japán kormányzat immáron támogatja a bevándorlást. Világosan látni kell azt, hogy nem egészen erről van szó: a japán kormányzat határozott idejű, letelepedéssel nem járó és családegyesítést kizáró munkavállalást támogatja 2019 áprilisától bizonyos, alacsonyabb szintű munkakörökben, egy előre meghatározott kvóta alapján, amely 5 év alatt 345 ezer főt jelent, ami egy 127 milliós országban kevesebb, mint a népesség 3 ezreléke.
Az Európai Unió egyszerűen nem vesz tudomást a demográfiai kihívások és a technológiai fejlődés közti kapcsolatról. Nem hajlandó erről érdemi eszmecserét folytatni, ami alapvető tévedésnek fog bizonyulni olyan területeken, mint a migráció kezelése, családpolitika vagy az emberi jogok területe. Hogy miért?
Avagy kik lehetnek az új, poszt-reneszánsz polihisztorok? Mostanában nagyon sok és sokféle prognózis jelenik meg az automatizáció és a robotika témakörében, miközben még konszenzus sincs a közgazdászok közt arról, hogy tulajdonképpen mire is lehet számítani. Az Eurofound, az EU egyik, a munka világával foglalkozó kutatóintézete maga ismeri el egy májusi elemzésében (Living and working in Europe 2016), hogy egyelőre megbecsülhetetlen a technológia közeljövőbeli hatása a foglalkoztatásra.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke március elsején ismertette az Európai Unió megújítására vonatkozó lehetőségeket 2025-ig bezárólag. A most bemutatott úgynevezett Fehér Könyv öt lehetséges forgatókönyvet (laza kereskedelmi szövetségtől egészen az Európai Egyesült Államokig) vázol fel a Brexit utáni Európai Unió lehetséges fejlődési irányairól. Ám 2025 nincs annyira közel, és a világ úgy felgyorsult, hogy érzésem szerint a hosszú távú előrejelzések túlnyomó része gyakorlatilag mehet a kukába.
A világ népessége 2050-ig 9,1 milliárd főre nő, ez pedig - az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) becslése szerint - a fejlett országokban az élelmiszer-termelés 60%-os és a terméshozam 24%-os növelését teszi szükségessé. Ezzel egy időben meg kell óvnunk a természeti erőforrásokat a jövő nemzedékek számára, valamint jelentősen csökkentenünk kell a globális termelés több mint egyharmadát kitevő élelmiszer-veszteséget és -pazarlást, amely nem csak etikai, de környezetvédelmi, sőt gazdasági-foglalkoztatási és szociális kérdés is. Egy "zöld forradalom" küszöbén állunk - állítják írásukban a téma szakértői.
Tíz éve, amikor a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt elfogadták, még csak nem is létezett az első, emblematikus iPhone. Idén megkaptam életem első olyan hallásjavító készülékét, ami egy parányi, fülmögötti számítógép és szinte alig látszik. Ezzel a készülékkel már kényelmesen tudok egyénileg beállított hangszínekkel zenét hallgatni, de ami még ennél is fontosabb: bluetooth kapcsolattal már képes vagyok hatékonyan telefonálni, mert a mobilom azonnal átkapcsol, ha fogadom valakinek a hívását. Ez minőségileg óriási előrelépés.
Vajon az európai munkaerő-piacnak szüksége-e van a mostani migránsokra? Röviden: igen. Részletesebben: nincs. Nem ellentmondásos ez? Részben igen. Hosszabb távon megoldást kínál a jelenlegi európai politika a demográfiai helyzetre és a jövőbeni gazdasági kihívásokra? Nem.