Az elmúlt három hétben két alkalommal is nyilvánosan vitába szálltak a kormány képviselői tudományos igényű elemzésekkel. És persze nem az a baj, hogy vitatkoznak, hiszen a tudomány lényegéhez tartozik, hogy vitatható - hanem a hogyan.
Kérdésként tette föl a kormány az Alkotmánybíróságnak azt, hogy közvetlenül levezethető-e a hatályos alkotmányból azon döntések alkotmány-ellenessége, amelyekben a bíróságok megállapították a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések feltételeinek érvényességét, ha egyébként e szerződések érvényesítése erőfölénnyel való visszaéléshez, és a fogyasztók jogainak megsértéséhez vezethetett. Olyan szerződési feltételek bírósági jóváhagyásáról lehet szó, amelyeket tömegesen, a fogyasztók számára egyoldalúan és jelentős hátrányt okozó módon alkalmaztak. A kormány aggályként fogalmazta meg: összeegyeztethető-e az Alaptörvénnyel az árfolyam-kockázat egyoldalú áthárítása az adósra, az egyoldalú kamatemelés lehetőségének kikötése, vagy árfolyamrés burkolt alkalmazása. Az indítványt Deák Dániel, a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdasági Jogi Tanszékének mb. tanszékvezető egyetemi tanára elemzi az alábbiakban jogi szempontból.
A munkáltatók munkavállalókkal szembeni elvárásai és a munkavállalók, illetve a munkaerőpiac hosszú távú érdeke némileg ellentmondanak egymásnak - erre mutatnak legalábbis a legújabb felmérések adatai és a munkapiaci szakértők eltérő véleménye, illetve egy keddi műhelybeszélgetésen kialakult diskurzus. Ahol arra a kérdésre, hogy mi lesz a fiatal generáció foglalkoztathatóságának javításával és merre is haladunk tulajdonképp, legfeljebb szomorú fejcsóválás volt a válasz.
Kiszámíthatóság, stabilitás - jól csengő szavak ezek a kormány részéről az üzleti szektor számára. Ám valószínűleg ezek mégsem túl meggyőzőek. Egy példával illusztráljuk, hogyan veszhet el a hitelesség.
Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve alaposan meglepte a piacokat legutóbbi bejelentésével, miszerint változatlan nagyságrendben kívánja eszközvásárlási programját folytatni. A bejelentés leginkább azért volt igen meglepő, mert teljes egészében az eleddig igen jól működő előre mutató jellegű kommunikáció szellemével szöges ellentétben, teljes váratlansággal érkezett. Vajon mi lehetett a motiváció egy ilyen hirtelen váltás mögött? Esetleg a makrogazdasági indikátorok romlottak volna ilyen erőteljesen? Nem feltétlenül.
Folyamatosan érkeznek hírek és politikusi értékelések arról, hogy miként is áll az államadósság elleni harc Magyarországon. Legutóbb éppen ma jelentette be Orbán Gábor, a Nemzetgazdasági Minisztérium adó- és pénzügyekért felelős államtitkára, hogy Magyarország GDP-arányos adósságrátája három év alatt több mint 4 százalékponttal csökkent. Ez az állítás azonban ezer sebből vérzik. Hogy is állunk tehát az államadóssággal?
A 2014-2020-as uniós források tervezése során jó lehetőség kínálkozik arra, hogy a következő hét évben végre megfelelően kezelhessünk egy régóta félreértett területet és szakmát, a projektmenedzsmentet. Az alábbiakban bemutatom, hogy több sebből is vérzik jelenleg ez a terület, és egyúttal több pilléres megoldási javaslatot vázolok fel.
Kevés dolog valósult meg a rendszerváltozás gazdasági illúzióiból Magyarországon. 20-25 évvel a rendszerváltozás után már teljesen nyilvánvaló, hogy a felzárkózási folyamatunk elakadt, a régióban pedig egyre hátrébb csúszunk vissza. Nem lettünk sikeres ország, és utólag visszanézve sokkal jobban értjük, milyen okok vezettek ide. Kétrészes írásom első felében vázlatosan áttekintem, miként változott a felzárkózási kilátásainkról szóló felfogásunk, értékelésünk az évek során, a második részben pedig arról írok, hogy melyek azok a tényezők, amelyek megváltoztatása nélkül a konvergencia továbbra is ábránd maradhat. Természetesen ebben a kérdésben nincsenek örök igazságok, csak folyamatosan változó ismereteink. Ezek azonban jelenleg arra mutatnak, hogy ha egyszer majd a gazdaságpolitika elégedetten hátradől a nagy átalakítások után, meglepődve fogja tapasztalni, hogy továbbra sincs érdemi felzárkózás.
Kevés dolog valósult meg a rendszerváltozás gazdasági illúzióiból Magyarországon. 20-25 évvel a rendszerváltozás után már teljesen nyilvánvaló, hogy a felzárkózási folyamatunk elakadt, a régióban pedig egyre hátrébb csúszunk vissza. Nem lettünk sikeres ország, és utólag visszanézve sokkal jobban értjük, milyen okok vezettek ide. Kétrészes írásom első felében vázlatosan áttekintem, miként változott a felfogásunk, értékelésünk az évek során, a második részben pedig arról írok, hogy melyek azok a tényezők, amelyek megváltoztatása nélkül a konvergencia továbbra is ábránd maradhat.
"Senki nem tud semmit." Ez volt a címe annak az 1947-ben készült cseh filmszatírának, amelyen - még gyerekként - betegre röhögtük magunkat. Ez jutott eszünkbe saját, többszörös tévedéseinket számba véve, hiszen több alkalommal is mellé lőttünk, amikor megpróbáltuk érthető és megfejthető keretbe foglalni az Orbán-kormány gazdaságpolitikai húzásait. Többszörösen tévedtünk.
Régóta tervezi a kormány az energiaszektor gyökeres átalakítását, és egyre inkább úgy tűnik, hogy erre hamarosan sor is kerülhet. A rezsicsökkentés második köre után alighanem sok szereplő kerül már víz alá, ami megkönnyítheti a vezetés álmainak megvalósulását - ez a legújabb hírek szerint a szektor nonprofittá tétele lenne. Tekintsük tehát át, hogy mit is jelent, ha egy vállalat nonprofit, illetve mennyire értelmezhető mindez a közműszolgáltatások, energetika területén!
1866-ban a porosz hadsereg rövid úton, egyetlen csatában eldöntötte, hogy Poroszország vezetésével valósuljon meg a német egység. Bár a vezérkar a hadjárat folytatását és megalázó békefeltételeket akart, Bismarck kancellár tudta, szükségük lesz Ausztria barátságára, így önmérsékletet tanúsított és gyorsan békét kötött.
A magyar kormányzat őszi idénykezdetéből pont az önmérséklet hiányzik. Az egy dolog, hogy feltett kézzel érkező bankszektort géppuskatűz fogadta, de a havi két ingyenes készpénzfelvétel és a közműszektor nonprofit jellegét szabályozó törvényötletek jóval túlmennek azon a határon, amely egy normál államrendben az állam és a magánszektor között húzódnak. Feltéve, ha még mindig kapitalizmusban élünk. Az, hogy egyszerre határozzuk meg a keretrendszert, nyúlunk bele a részletszabályokba s hozzunk rendkívüli intézkedéseket, vállalhatatlan.
A készpénzhez szokott ügyfelek fülének kedves, minden más szempontból rossz üzenet a kormány havi kétszeri ingyenes készpénzfelvételről szóló terve. A latin-amerikai példák alapján bevezetett tranzakciós illeték egyetlen erényét tüntethetik el ezzel. Apró politikai haszonért nagy és kockázatos gazdasági visszalépés.
Napjainkban alig telik el olyan hét, hogy ne kelljen megismerkednünk az adóterhelés még igazságosabb felosztását célzó legújabb ötletekkel. Pénzügyi vállalkozások különadója, tranzakciós illeték, távközlési adó, közművezetékek adója, energiaszolgáltatók adója, biztosítási adó, baleseti adó, népegészségügyi termékadó - a sok új adónemnek a nevét is alig lehet megjegyezni. A probléma megoldása, a befektetők szemszögéből, azonban nem feltétlenül az új adónemek megszüntetése. Amellett, hogy némely káros hatású változtatást szívesen eltörölnének, fontosabbnak tűnik, hogy a meglévő szabályok hosszú időre változatlanok maradjanak. A sok változtatás miatt az adórendszer áttekinthetősége megszűnik, ami végül ahhoz vezet, hogy a lehetséges befektetők beruházási döntéseiben megzavarva adott esetben egy másik helyszín mellett döntenek.
Értelmezhetetlen és ezért teljesíthetetlen ultimátumot kaptak a bankok tegnap Rogán Antaltól, ma pedig Orbán Viktortól. Amennyiben nem módosítják november 1-jéig a devizahitel-szerződéseket úgy, hogy az árfolyamveszteségek nagy részét a bankok nyeljék le, a kormány maga fogja forintosítani a devizahiteleket. Az ultimátum önkéntes teljesítésére hiába várunk, a banküzem egyszerűen nem így működik. A kormány megoldásával a Csányi Sándor által hétfőn felvázolt forgatókönyv teljesülhet: a bankoknak 900-950 milliárd forintos veszteséget kellene lenyelniük. Ez a tőkéjük közel harmada, és nagyjából megegyezik a válság előtti háromévi nyereségükkel. Ennek pusztító következményein túl csak egyben lehetünk biztosak: a bankszövetség és a kormány eddigi tárgyalásait elfelejthetjük, a devizahiteles konfliktus az ultimátum teljesíthetetlensége miatt háborús szakaszába lépett.
Mikor csökken elfogadható szintre az államadósság, és szűnhetnek meg a különadók? Orbán Viktor miniszterelnök ezzel kapcsolatos jóslatának fenntarthatatlanságára Oblath Gábor hívta fel a figyelmet két írásában, majd Balatoni András új szempontot felvetve árnyalta a képet. A témához ezúttal Mellár Tamás szólt hozzá. A közgazdász rávilágít: az eltérés a két szerző számítása között csak látszólagos, alapvetően a deficitpályák eltérésén alapul. A kellemetlen aritmetika elég egyértelműen azt mutatja, hogy a gyors adósságcsökkentés magas növekedést és sosem látott alacsony deficiteket követel meg. A kérdés ezek után már csak az, hogy a gazdaságpolitika csinálói mennyire lesznek képesek ezeket a csöppet sem könnyű keretfeltételeket megteremteni.
A jelenlegi szabályozási környezetben reális esély van arra, hogy 15 év múlva a magyar államadósság a GDP 50 százaléka alá süllyedjen, amit a válságadók kivezetésének feltételeként határozott meg nemrég a miniszterelnök. A küszöbérték elérését ugyanis segíti a 2011-ben elfogadott és 2015-től hatályba lépő adósságszabály, amelyet figyelembe kell venni a hosszú távú adósságpályára vonatkozó számításoknál is.
Nagyjából egyetértés van abban a közgazdaságtanban, hogy a humán tőke és az intézményi környezet fejlődése a legfontosabb tényező a felzárkózás sikerében, amit az intenzív strukturális átalakulások gyorsíthatnak. Alábbi írásunkban azt próbáljuk röviden áttekinteni, hogy miben reménykedhetünk mindezek alapján.
A várakozások és a bázisidőszak számait is felülmúlta az ANY Biztonsági Nyomda első negyedéves gyorsjelentésével. A szakértők kivétel nélkül a papírok nyomott árazását és a vezetőség felől érkező, sajátrészvény-vásárlásra vonatkozó jelzést emelték ki. A részvények átlag feletti forgalom mellett már közel 4%-ot emelkednek.
Míg az unió évek óta dolgozik az ásványkincsek kitermelhetőségén, addig az USA még csak katonai garanciákat adna értük cserébe.
Precedenst teremthet a megújulóenergia-támogatások kivezetésével.
Cikkünket folyamatosan frissítjük az orosz-ukrán háború legfontosabb híreivel.
Végére járnak a kiszivárogtatásnak.
Az egyetemi tanár, ex-jegybankár a Checklistben értékelte Trump legújabb vámjait.
Hogy tudunk-e még versenyezni a lengyel vagy a nyugat-európai agrártermékekkel, az is kiderül az Alapvetés podcast új műsorából.
Beindult a jogi csűrés csavarás.
