Magyarország idén jelentős uniós forrásokat veszíthet el, amit elsősorban a jogállamisági viták és a kondicionalitási eljárás elhúzódása okoz. A becsléseink alapján a végleg elveszített összegek meghaladhatják az 1,1 milliárd eurót, míg további 300 millió eurónyi bírságot már biztosan levon az Európai Bizottság.
Az n+2 szabály értelmében a felfüggesztett források két év után véglegesen elvesznek, ha a kormánynak ennyi idő alatt nem sikerül a zárolást feloldania az év végéig a jogállamisági tárgyú viták rendezésével.
Ez különösen érinti a 2022-es költségvetés zárszámadása alapján azt a 430-450 milliárd forintos tételt, amely teljesítésére kötelezettséget vállaltak az Európai Bizottság felé a még befagyasztott alapok terhére. Az uniós források 55%-ának zárolása Magyarország esetében az Európai Regionális Fejlesztési Alapot (ERFA) – amely infrastruktúra-fejlesztéseket, innovációt és vállalkozásokat támogatna – valamint az Európai Szociális Alap Pluszt (ESZA+) érintik. Ez utóbbi a foglalkoztatás javítására, az oktatásra és a szociális befogadásra irányul. Emellett a Kohéziós Alapnál (KA) is van zárolás, amely a közlekedési hálózatok fejlesztését és környezetvédelmi beruházásokat finanszírozza.
Nesze sánta, itt egy bírság!
A költségvetésre további nyomást helyeznek az Európai Bíróság által kiszabott büntetések. A napi 1 millió eurós bírság, valamint egy egyszeri, 200 millió eurós tétel az elmaradt menekültügyi reformok következménye. Az ebből már felgyülemlett 300 millió eurót az Európai Bizottság már elkezdte levonni a kohéziós és agrártámogatásokból, ami újabb fejlesztési projektek elhalasztását eredményezi.
Az ilyen levonások tovább nehezítik a 2024-es költségvetési hiánycél elérését, mivel a nagyjából 125 milliárd forintos tételt hazai forrásokkal kell kiváltani az uniós projektekben.
Johannes Hahn, az Európai Bizottság költségvetési biztosa szerint minimális esély van arra, hogy a magyar kormány még az év vége előtt megállapodjon az EU-val a kondicionalitási eljárás vitás pontjairól. A magyar kormány és az Európai Bizottság közötti konfliktusban továbbra is olyan nyitott kérdések állnak, mint az Integritás Hatóság hatásköreinek bővítése, a politikusokra és tisztviselőkre vonatkozó vagyonnyilatkozati rendszer bevezetése, valamint az ügyészség által indított korrupcióellenes ügyek bírósági felülvizsgálatának biztosítása.
Emellett rendezni kellene a közpénzek átlátható felhasználását célzó nyilvántartások kialakítását és a közérdekű vagyonkezelő alapítványi rendszerben működő intézmények összeférhetetlenségi problémáit is – igaz ez utóbbi az ahol már a magyar parlament megszavazott egy törvényt, hogy a modellváltott egyetemek és kutatóintézmények visszatérhessenek az Erasmus- és Horizont-programokba, csak mint arról írtunk, ez pont nem az, amit az uniós végrehajtó testület elvárt.
Bár a kormány szerint a 2023 őszén tett reformok teljesítették a követelményeket, az Európai Bizottság továbbra is úgy véli, hogy nem sikerült megszüntetni az uniós források szabályos és átlátható felhasználásával kapcsolatos kockázatokat.
Hahn a héten figyelmeztetett, az uniós intézmények eljárásai hosszadalmasak, még akkor is, ha a magyar fél hajlandó lenne engedményeket tenni.
Az idő szűkössége miatt valószínűsíthető, hogy az n+2 szabály miatti forrásvesztés elkerülhetetlen 2024-ben.
A költségvetési hiány: folyamatos nyomás alatt
Az uniós forrásvesztés és a levont több százmillió eurós bírságok pedig az utolsó nehézségek, amelyek hiányoznak a magyar költségvetésnek egy olyan helyzetben, amikor már túlzottdeficit-eljárás is indult Magyarországgal szemben.
Mint arról részletesen írtunk, a 2024-es magyar költségvetés jelentős kihívásokkal küzd már így is, amelyeket több, egymást erősítő gazdasági tényező okoz. Bár a kormány célja az államadósság csökkentése és a költségvetési hiány mérséklése volt, a makrogazdasági környezet és az év közbeni váratlan fejlemények komolyan megnehezítették ezek elérését.
Az első és talán legfontosabb ok a gazdasági növekedés jelentős lassulása. A 2023 nyarán elfogadott tervezetben még 3,6%-os GDP-növekedést prognosztizáltak, de a harmadik negyedéves adatok alapján az EU felé már 0,8%-os bővülést kommunikáltak, majd a jövő évi költségvetési tervben már csak 0,7 százalékos becslést adtak 2024-re.
A gyenge gazdasági teljesítmény mögött részben az exportpiacok gyengélkedése áll, amit tovább súlyosbított a globális kereslet csökkenése. A beruházások zsugorodása a legnagyobb ballaszt most a magyar GDP-n, amit csak tetéz, hogy a belső fogyasztás növekedése is mérséklődött, amit az infláció csökkenése ellenére a háztartások óvatosabb költekezési magatartása magyaráz. A technikai recesszióba süllyedő gazdaság rontotta a költségvetés bevételi oldalát, különösen az áfa- és jövedelemadó-bevételek tekintetében, ami tovább növelte a hiányt.
A forint árfolyamának gyengülése felemás helyzetet okozott. Papíron az exportáló cégeknek kedvezne a gyengülés, ahogy a beáramló uniós források is nagyobb forintösszegként csapódnának a büdzsében. Csakhogy az Európai Bizottság lassan fogadja be a számlákat, így érdemi bevétele nincs a büdzsének, miközben a kivitel is gyengélkedik.
Vagyis egy gyengébb forint mellett még fájdalmasabbnak hat az 1,1 milliárd eurónyi elveszített uniós forrás, valamint a már brüsszeli végrehajtás alá került 300 millió eurónyi bírságösszeg is.
A mérleg kedvezőtlen oldalát pedig nyomja az is, hogy a 2023 végi 382,8 forint/eurós szinttel szemben az év során 410 forintra gyengült a hazai fizetőeszköz, ami növelte a devizában fennálló adósság forintban számított értékét.
Az árfolyamváltozás egyedül mintegy 1,5 százalékponttal járult hozzá a GDP-arányos államadósság emelkedéséhez, miközben az importköltségeket is jelentősen megdrágította.
Ahogy arról is írtunk, már a költségvetési hiány további fő oka a 4790 milliárd forintos pénzforgalmi hiány, amelynek jelentős részét (mintegy 1000 milliárd forintot) az állam részben likvid tartalékaiból fedez. Ez azt jelenti, hogy további, nem adósságnövekedéssel fedezett extra kiadás már nem nagyon fér bele a költségvetésbe. Az idei év végére az alappálya szerint is 500 milliárd forintig apadhat a KESZ-állomány, ami utoljára 2008-ban fordult elő, a globális pénzügyi válság idején.
A kormány az adósságkezelés érdekében devizatartalékokat is felhasználhatna, de ez szintén kockázatos stratégia: a tartalékok csökkentése gyengítheti az ország pénzügyi hitelességét, különösen egy olyan időszakban, amikor a nemzetközi piacok az uniós forrásvesztés miatt már eleve nagyobb kockázatot látnak a magyar gazdaságban. A devizakötvény-kibocsátásra pedig alig maradt mozgástér, közel 29 százalékon áll a devizaadósság aránya, vagyis a kormány kezét köti a saját maga által alaptörvénybe írt 30 százalékos küszöbérték.
Az Eurostat a Portfolio kérdésére elmondta, hogy az EU-s források elvesztése és a bírságok az uniós számviteli módszertan szerint akár közvetlenül és közvetve növelhetik a költségvetési hiányt, ha kiesnek az ESA-híd alól.
Utóbbi nagyon leegyszerűsítve annyit jelent, hogy az uniós mérlegszemléletű szabályok szerint az uniós támogatások semlegesítik a kormányzati kiadásokat, amikor a programok keretében felhasználják azokat, azonban ha a kifizetéseket az EU nem téríti meg, az azonnali hiánynövekedést eredményezhet. Emellett, ha a kormány kölcsönt vesz fel a kiesett források pótlására, az államadósság is emelkedik.
Az Eurostat válasza szerint az Európai Bíróság által kiszabott bírságok, például a 200 millió eurós egyszeri tétel, szintén rontják a hiánymutatót. Az ESA-rendszer értelmében ezeket az összegeket a bírósági döntés évében kell elszámolni, ami tovább nehezíti a 2024-es hiánycél teljesítését.
Ugyanígy a forrásvesztés bár decemberi hatályú, ha azokat kifizette a kormány már 2024-ben, szintén az idei költségvetésnél kell hiányként elszámolni az ESA 2010 szabályai alapján.
Azonban szinte lehetetlen megmondani, hogy pontosan mekkora lehet a befagyasztott források kifizetésénél az az összeg, amit a kormányzat pályázatként kiírt és megfinanszírozott. Az biztos, hogy ez nem éri el az 1,1 milliárd eurós (440-450 milliárd forintos) teljes bukást, és vélhetően a kabinet az idő előrehaladtával, az uniós tárgyalások megrekedésével nem állt neki a befagyasztott rész terhére teljesíteni a kötelezettségvállalásokat. Ha pedig még is így tett, az is meghatározhatatlan, hogy mekkora részét fedezték a finanszírozásnak hitelfelvételből.
A kincstári optimizmus megmaradt
November elején a kormány nyilvánosságra hozta az Európai Bizottság túlzottdeficit-eljárásának kezelésére készített középtávú gazdasági terveit (azért ezt érdemes figyelembe venni, mert Brüsszel felé egyelőre ez az irányadó vállalás, amíg a jövő évi büdzsét nem fogadják el). A dokumentum pesszimista képet festett az idei gazdasági növekedésről: az idén nyáron már 1,5 százalékra lehúzott szám helyett, 2024-re mindössze 0,8%-os GDP-növekedést prognosztizáltak.
Akár csak az elmúlt években, a kormány a jövőt illetően optimista: 2025-től már gyorsabb, 3,4%-os, majd 2026-tól 4%-ot meghaladó növekedést vár.
Csakhogy ezt erősen kérdésessé teszi a külső környezet: leginkább az, hogy kereskedelmi háború robban-e ki az Egyesült Államok és az Európai Unió között, vagy az EU és Kína között, netán mind a három fél egymás torkának ugrik. Ennek a veszélyes elegynek Donald Trump elnökké választása lett a katalizátora, aki minden félre gigantikus vámok kivetését ígérte. Ez pedig közvetve és közvetlenül is Magyarországot teheti az egyik legnagyobb vesztessé:
a becslések szerint csak jövőre 1-1,5 százalékkal foghatják vissza a hazai GDP-növekedést az új adminisztráció tervezett lépései.
A középtávú tervben a strukturális hiányról a kormány azt állította, hogy 2025-re a GDP 2,7%-ára mérséklődhet, míg 2028-ra a cél 1,5%-os hiány elérése.
Csakhogy idénre is először 2,9 százalékos deficitcéllal fogadták el a költségvetést, de most már 4,5 százalék körüli várakozásról beszélnek.
A túlzottdeficit-eljárásban Brüsszel felé tett vállalás, hogy az államadósságot éves szinten 0,5 százalékponttal csökkentenék, hogy 2033-ra 60% alá szorítsák. Ezen célok elérését a csökkenő infláció, a növekvő háztartási fogyasztás és a beruházások élénkülése segítheti a kabinet szerinti.
Azonban a kereskedelmi torzsalkadások miatti visszafogott GDP-növekedés megváltoztatja a nevező összegét. Eközben a migrációs ügyben hozott uniós napi bírság összege csak halmozódik, 2025 végén pedig ismét elveszítheti a teljes befagyasztott kohéziós forráskeretének hatodát a magyar költségvetés, ami hiányt növelheti a GDP-arányos tört számlálójában.
A kormány Bizottságnak beadott középtávú tervei ambiciózus célokat tűznek ki, de ezek megvalósítása jelentős fiskális fegyelmet igényelne, erre pedig szűkülő mozgástér látszik valószínűnek. A gazdasági növekedést és a költségvetési hiány csökkentését célzó intézkedések hatékonyságát a külső piaci feltételek és az uniós források elérhetősége nagyban befolyásolják. A technikai recesszióból való kilábalást hátráltathatják az exportpiacok gyengeségei, a csökkenő beruházási kedv és a háztartások óvatosabb költekezése.
A költségvetési fegyelem fenntartását a rezsivédelem és a honvédelem kiadásainak szinten tartása is nehezíti. Emellett a Pénzügyminisztérium előrejelzései szerint a nyugdíjak reálértékének megőrzése és a közszférában dolgozók bérének emelése szintén jelentős terhet ró a költségvetésre. A kormány tervei között szerepel a beruházások újjáélesztése és az energiahatékonysági projektek bővítése, amelyek hosszabb távon segíthetnek a költségvetési célok elérését, de ehhez a fiskális mozgástér bővítésére lenne szükség.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
