Miután Magyarország tejesítette az euró bevezetéséhez a szerződés szerint szükséges (de mára világossá vált, hogy nem elégséges) maastrichti kritériumokat, újra felmerült az euró bevezetésének kérdése. Persze leginkább csak szakmai körökben, hiszen a kormány egyelőre nem mutat érdeklődést a közös európai fizetőeszköz átvétele iránt, miközben a Magyar Nemzeti Bank (MNB) nagyon szigorú feltételekhez kötötte a csatlakozást.
Az általános munkaerőhiány egyre nagyobb kihívás elé állítja a munkaadókat: a betöltetlen álláshelyek már nem csupán a betanított vagy képzett szakmunka szegmensét érintik, hanem olyan szellemi területeken is tömegével jelentkeznek, mint a mérnöki szakmák vagy épp az informatika. Mindez egyre komolyabb visszafogó hatást gyakorol a cégek növekedésére. De vajon létezik-e jó, általánosan alkalmazható recept a problémára? Melyek a leggyakoribb megoldási stratégiák?
A közös pénz mindenekelőtt politikai kérdés. Egyszerre eszköze és szükséges eleme a lassú, de folyamatos európai integrációnak. Az integrációnak, amit sokan vitatnak, de amivel szemben egyelőre Európa népeinek békéjét, szabadságát és jólétét hosszútávon biztosító hihető alternatívát nem állítottak. A közös pénz szükségességének elfogadása mellett még mindig lehet vitatni létrehozásának időpontját, intézményrendszerét, a résztvevő országok körét. Ezek érdekes, sőt fontos, de ma már inkább csak elméleti jelentőségű viták. Az euró létezik, 19 ország hivatalos fizetőeszköze, és túlélt egy komoly válságot.
Madár István kétrészes vitaindítója (nov. 6. és nov. 15.) meggyőző módon tárgyal pro és kontra sok mindent, ami figyelembe veendő az euró övezethez való csatlakozás időzítésekor. Abban is igaza van, hogy az euró bevezetéséhez szükséges - ahogy ő nevezi - öt legfontosabb "érettségi feltétel" (fiskális mozgástér megteremtése, bérkontroll, makrostabilitás, makroprudenciális szabályozás, hatékony és transzparens állami intézmények) lehető leggyorsabb teljesítése akkor is indokolt, ha belátható időn belül mégsem akarjuk bevezetni az eurót.
Rekordolcsók a lakáshitelek, és száguld a lakáshitelezés. Akkor mégis mi értelme van az MNB ma bejelentett beavatkozásának? A kulcsszó most már nem az ösztönzés, hanem a biztonság lehet, nagy kockázatok kezdtek ugyanis felépülni a lakossági hitelezésben. A pozitív mellékhatásokat azok is érzékelhetik, akiknek már van lakáshitelük. Gyors értékelésünk következik.
Nagy visszhangot váltott ki a közelmúltban a taxisok áremelési javaslata. A kibontakozó vita pró és kontra érdekes érveket hozott elő, éppen ezért érdemes elgondolkozni: mikor emelkedhet a taxi ára és ki döntsön róla?
A magyar euró kapcsán utóbbi időben felélénkült szakmai vitában számos közgazdasági kockázatra mutatnak rá azok, akik szerint hazánknak egyelőre nem kéne csatlakoznia a valutaunióhoz. Mi úgy gondoljuk, hogy bár a kockázatok valósak, azok megfelelő intézményekkel és gazdaságpolitikával kezelhetőek. Egy felelős fiskális politikai intézményrendszer, hatékony makroprudenciális szabályozás és termelékenységgel összhangban lévő bérpolitika mellett Magyarország sikeres tagja lehet az euróövezetnek, így érdekében áll csatlakozni. Ezen intézkedések az euróhoz való csatlakozástól függetlenül is előnyösek egy egészségesen működő gazdaság számára. Emellett fontos az euró intézményi reformjának befejezése is, mely téren jelenleg ígéretesek a kilátások.
Komoly áremelésre készülnek a taxisok januártól, mostanra a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarát (BKIK) is sikerült meggyőzni arról, hogy támogassák a lépést, már csak a főváros jóváhagyásán múlik a dolog. Állítólag tíz százalékos lehet a tarifaemelés mértéke, de valójában ennél sokkal nagyobb lehet az áremelkedés, főleg azok járhatnak rosszul, akik rövid utakra veszik igénybe a taxit.
Újra élénk vita alakult ki az euróbevezetés kérdésében Magyarországon. A válság előtti elméleti és gyakorlati megfontolásokat felülírták a friss tapasztalatok. A tanulságokat a hazai gazdaságpolitika levonta, és az euróbevezetést gyakorlatilag beláthatatlan távolságra tolta el. Eközben sok szakértő a közös pénz "azonnali" bevezetése mellett érvel. Bevezessük-e az eurót, és ha igen, mikor?
Kétrészes írásom első részében a hazai euróbevezetés szakmai, közgazdasági megfontolásait vettem számba, a válság során felhalmozott új tapasztalatok áttekintésével. A második részben országpéldákon keresztül vonom le a tanulságokat, illetve az euróhoz fűződő (szerintem) optimális viszonyt vázolom fel.
A magyar gazdaság legfőbb problémája jelenleg a munkaerőhiány, és egyelőre nem látszik a kiút, ugyanis nagyon alacsony a születésszám, ez ráadásul csak hosszú távon oldaná meg a kérdést. Rövid távon ható megoldásra van szükség, a magyar államnak ezért érdemes azon gondolkodnia, hogy közelebbi kultúrkörből miként tudjuk pótolni a hiányzó dolgozókat, de a cégek előtt is nagy feladat áll.
Újra élénk vita alakult ki az euróbevezetés kérdésében Magyarországon. A válság előtti elméleti és gyakorlati megfontolásokat felülírták a friss tapasztalatok. A tanulságokat a hazai gazdaságpolitika levonta, és az euróbevezetést gyakorlatilag beláthatatlan távolságra tolta el. Eközben sok szakértő a közös pénz "azonnali" bevezetése mellett érvel. Bevezessük-e az eurót, és ha igen, mikor?
Kétrészes írásom célja a hazai euróbevezetés szakmai, közgazdasági megfontolásainak számbavétele, a válság során felhalmozott új tapasztalatok áttekintése, a tanulságok levonása, illetve az euróhoz fűződő (szerintem) optimális viszony felvázolása.
Sorozatunkban szívesen helyet adunk más véleményeknek, elemzéseknek is.
A rendszerváltást követő évtizedekben mindeddig három alkalommal történt jelentős kísérlet a költségvetés egyensúlyának megteremtésére, de ezek közül csak a legutolsó teremtett tartós egyensúlyt növekedési áldozat nélkül. Az első 1995-ben és 1996-ban valósult meg, a második (két fázisban) 2006 és 2009 között történt, végül az utolsóra 2010 és 2012 között került sor, tehát minden évtizedre jutott egy program. Az alábbiakban a kiigazítások hátterét, szerkezetét és eredményeit elemezzük, ami alapján a gazdaságpolitika három, teljes mértékben eltérő megközelítésének képe rajzolódik ki. Az első két program a gazdasági növekedés szempontjait figyelmen kívül hagyva csak a rövid távú költségvetési szempontokra koncentrált, míg a harmadik strukturális reformokra építve, növekedésbarát módon ment végbe, és így egyedüliként volt képes a hiányt tartósan 3 százalék alatt tartani, miközben megteremtette a fenntartható növekedés alapjait.
Az alábbiakban konzisztencia-keresésre invitálom a kedves olvasót, hátha együtt megtaláljuk. Az apropót részben az adja, hogy néhány nap múlva Budapesten fog előadni Douglas Murray, aki régóta ír és beszél az Európa irányába tartó nagymértékű bevándorlás kérdéseiről, és akinek idén e témában megjelent “Strange Death of Europe - Immigration, Identity, Islam" című könyve nem véletlenül kapott élesen eltérő véleményeket a paletta különböző oldalairól. A szerző véleménye szerint a bevándorlás Európa számára veszélyes és végzetes, és a mellette általában felvetett érvek egyike sem állja meg a helyét, így az sem, hogy a nyugdíjrendszerek problémáira legalább a válasz egy részét kínálhatná. Az előadáshoz hozzá fog szólni Novák Katalin EMMI-államtitkár, akinek szerény feladata a termékenység 2,1-es szintre történő emeléséhez szükséges politikák kidolgozása.
Hosszú hónapok után újra lazítani volt kénytelen a jegybank, hogy megakadályozza a forint nemkívánatos erősödését. A célját elérte, de vajon meddig lehet visszatartani a spekulánsokat?
A 2010-2013 között végrehajtott adóreform az elmúlt években is éreztette kedvező hatásait. A 2010 utáni adóreform első hullámában 2013-ig megtörtént az adórendszer főbb szerkezeti átalakítása, amelynek számottevő hatása volt arra, hogy a GDP-arányos adóbevételek 2014-2016 között 2 százalékponttal emelkedtek anélkül, hogy adóemelés valósult volna meg ebben az időszakban. A növekedést a korábbi intézkedések dinamikus hatása, a gazdaság fehéredése és a gazdasági növekedés szerkezete okozta. A szakirodalom és a modellezési eredmények is arra utalnak, hogy az adóreformok gazdaságösztönző hatása teljes mértékben néhány év késleltetéssel érvényesül, és helyes lépések esetén nagymértékben kompenzálhatja az adócsökkentések kezdeti költségeit. Hazánkban az adóbevételek elmúlt években tapasztalt növekedése mellett az állami kamatkiadások csökkenése is jelentősen hozzájárult a szociális hozzájárulási adó és a társasági adó 2017. évi csökkentéséhez szükséges mozgástér kialakulásához.
Akadoznak a kifizetések a 300-500%-os hozamot ígérő, zöld-foki, de orosz-ukrán tulajdonú piramisjáték-gyanús "alapkezelőnél", az Atlantic Global Asset Managementnél, amelyről korábban már többször is írtunk. A probléma orvoslására a cégcsoport újabb "alapkezelőt" rántott össze, ami szinte semmiben nem különbözik a régitől, de "szűzen" indul azokon a piacokon, ahol az AGAM-ot betiltották, vagy figyelmeztetéseket adtak ki vele kapcsolatosan. Az új "alapkezelőt," a Five Windset és MLM-frontját, a QW Lianora Swiss Consultingot ugyanúgy érdemes elkerülni, mint az előző párost - erre azért figyelmeztetünk, mert Magyarország is a célpiacaik közt szerepel.
Ha nem akartok kétsebességes Európai Uniót, márpedig én sem akarok, akkor mielőbb vezessétek be az eurót és ehhez kétféle anyagi ösztönzőt is társítunk - lényegében ezt ajánlotta fel az eurót még nem használó, jórészt keleti tagállamok számára mai beszédében Jean-Claude Juncker. Az Európai Bizottság elnöke azonban az ösztönzőket egy olyan döntéshozatali reformon keresztül szeretné elérni, ami nagyon messzire vezet. Éppen ezért nem csak az tűnik erősen kérdésesnek, hogy a magyar kormány partner-e az egész kezdeményezésben, hanem az is bizonytalan, hogy a mostani eurózóna-tagok tetszését elnyeri a javaslat.
"Új autó, akár ingyen!" - ezzel és hasonló szlogenekkel hódít Magyarországon egyre szélesebb körben az új kocsis MLM, a Shopping Empire Network. Az ígéret egyszerű: minimális tagdíjfizetés mellett és pár ismerősünk beszervezésével kapunk három évre egy új autót a cégtől, aminek (majdnem) minden kiadását fizetik, ráadásul még egy csomó pénzt is kereshetünk egy jó kis hálózat felépítésével. Bár a kacifántos és egymásnak gyakran ellentmondó ajánlói videókból és az interneten csak szűk körben elérhető értékesítési prezentációkból nem derül ki; számításaink alapján a séma kockázatos, hosszú távon nem fenntartható és csak egy szűk réteg jár vele jól.
Kedden döntött a kamatokról az MNB, amihez szokás szerint indoklást is közölt. A következő piacokat befolyásoló lépésre a forgatókönyv szerint egy hónap múlva, szeptember végén kerülhetett volna sor. Ehhez képest 48 óra sem telt el, és a jegybank újra megszólalt, egyértelműen piacbefolyásoló szándékkal. Mi történt?
A termelékenység viszont nem nő ezzel párhuzamosan.
A hatóságok hatástalanították.
Erőset lépett a fogyasztóvédelem.
150-200 milliárd forintnyi plusz forrást húzhat így be az állam.
Az eszkaláció lépéskényszerbe hozta a honvédelmi minisztériumot.
Mi lesz a nyugdíjakkal?
Hogy látja a cég jövőjét az elnök-vezérigazgató?
