Egymásnak gyökeresen ellentmondó híradások, jövendölések röppennek fel az utóbbi hónapokban a munkaerőpiacról: egyesek hurráoptimizmussal bíznak a gyors fellendülésben, mások apokaliptikus próféciákat mormolnak a munkaerőigényt és a fizetések változását illetően. Mindegyik igaz, és az ellenkezőjük is.
Az Európai Központi Bank nem tart az infláció emelkedésétől, miután az eurózónában még a koronavírus-válság miatti gyenge növekedési kilátások vannak a középpontban. Ugyanakkor az Egyesült Államokban egyre többen a pénzromlás érdemi növekedéséről beszélnek. Az inflációs várakozások növekedése turbulenciákat okoz a nemzetközi piacokon, amelynek a hatásai a magyar kötvénypiacon is érzékelhetők.
A tudományos folyóiratokban és a médiában is gyakran központi téma a magyar gazdaság szerkezetének elemzése. Ugyan az országban működő külföldi hátterű, multinacionális vállalatok több szempontból is pozitív hatást gyakorolnak a magyar gazdaságra – lásd Palócz Éva Portfolio-n megjelent írását –, gyakran felmerül, hogy "összeszerelő üzemeként" csupán alacsony hozzáadott-értékű termelést végeznek és ezáltal egyfajta korlátját is jelentik az ország hosszabb távú gazdasági fejlődésének – lásd Reszegi László és Juhász Péter írását. Ebben a cikkben a kérdés egy további fontos aspektusára szeretnénk felhívni a figyelmet, ami a kérdéses ágazatok belső és külső beágyazottságát érinti.
Rendkívüli tizenkét hónap áll mögöttünk, amely megtörte az addigi trendeket, és a társadalom minden tagját, minden gazdasági szereplőt próbára tett. Teherpróbának tette ki az államot is, amelynek a szerepe ilyenkor még a korábbinál is nagyobb. Az adatok beérkezésével valamelyest tisztul a kép a mögöttünk hagyott esztendőről, ám a bajokról és gondokról, meg az ezek mögött meghúzódó emberekről, rétegekről, szervezetekről, szakmákról és térségekről keveset tudni. Közben egy újabb, semmivel sem könnyebb szakaszba lépett a magyar társadalom és gazdaság, másfajta kihívásokkal, de nem kevesebb bizonytalanságokkal, mint egy éve.
A trend az egyik legjobb barátja a tőzsdei befektetőknek, ha tisztelik azt. A tavaly nagy számban a piacra érkező újdonsült befektetőnek a bikapiaci trend már egyenesen pártfogója és védőangyala volt. A folyamatos emelkedés a legrosszabb momentummal vett pozíciókból is nyertes ügyletet csinált. Ezzel szemben az idén játszott, shortosok kifacsarására fókuszáló ügyletek már messze nem ilyenek. Villámgyorsan kialakul bennük egy extrém ár-forgalom pár, ahol a rutinos rókák eladnak. Azok a fiatalok pedig, akik ilyen helyzetekben stop megbízás nélkül vásárolnak, gyors és komoly bukásba kerülnek. Ráadásul olyan fajtába, amire nincsen mentőcsomag.
Vajon mi okozza jelenleg a legnagyobb gondokat a nyugdíjrendszerben és mit kellene tenni e gondok megoldása érdekében? Melyek azok a problémák, amelyek rövidtávon is megoldhatóak lennének, hiszen csak a politikai szándékon és egyszerű jogalkotási döntésen múlnak, és melyek azok, amelyek közép-, sőt hosszútávon is kemény diónak bizonyulhatnak? A jövő évi választások közeledtével az ellenzéki pártok is egyre több javaslatot tesznek közzé a nyugdíjrendszer apróbb-nagyobb módosításai érdekében, bár az eddigi megnyilatkozásokból még nem áll össze egy valóban koherens változtatási terv.
Kuti Ákos és Németh Viktória a Portfolio-n megjelent cikkükben érvelnek amellett, hogy a minden vállalatnak rendelkeznie kell zöldstratégiával, akiknek nincs, azokra a szabályozás Damoklész kardjaként csaphat le. A szerzők utalnak arra az uniós környezeti fenntarthatósági irányelvre, amelynek egyik fontos eleme a körforgásos gazdaság. A szabályozás már közel van Magyarországhoz is, hiszen az Országgyűlés a múlt héten fogadott el egy törvénymódosítást, amely foglalkozik a körforgásos gazdaság kérdésével is. Az alábbi cikkemben azt vizsgálom meg, hol tart Magyarország a körforgásos gazdaságra való átállásban, és milyen irányba kellene elmozdulniuk a vállalatoknak.
A legtöbb ország jegybankját foglalkoztatja a digitális jegybankpénz bevezetésének gondolata. De mi is lenne ez, mire szolgálna, hol tartanak a kutatások? Mi a helyzet a jogi környezettel? Egyáltalán, mire jó ez a jegybankoknak?
Az utóbbi időben egyre több elemzés jelenik meg a koronavírus terjedése és a társadalmi reakciók összefüggéséről. Az alábbi cikkemben ehhez a diskurzushoz szeretnék hozzászólni, amelynek a középpontjában a közösségi tudat és felelősség áll.
Milyen jövőt biztosítanak a vakcinák? Valóban mindegyik vakcina jó vakcina? Az első legfontosabb gondolat a cikk elejére: felejtsük el a politikát, felejtsük el a politikusokat és a szimpátiaalapú döntést. Közelítsünk a döntési helyzetben inkább a tudomány szemével, most arra kérek minden kedves olvasót, hogy legyen velem „kicsit virológus”. Megvizsgáljuk a vakcinák szempontjából legfontosabb hatóerőket.
1980-ban kellemetlenül magasra, 5% fölé szökött a nyugat-német infláció. Ebben az évben lett a Bundesbank elnöke Karl Otto Pöhl. Tőle származik az híres mondás, miszerint az infláció olyan, mint a fogkrém: ha egyszer kinyomtuk a tubusból, akkor már nagyon nehéz a felesleget visszaügyeskedni. Azt is hozzátette, hogy a legjobb, amit az ember tehet az, hogy nem nyomja meg túl erősen a tubust.
Nemzetközi fegyverzetkorlátozási berkekben – enyhe képzavarral élve – nagyot durrant az Új START elnevezésű orosz-amerikai atomegyezmény öt évre szóló meghosszabbításának híre szinte rögtön a Biden-adminisztráció hivatalba lépését követően. A nukleáris apokalipszis rémképe tovatűnt, de legalábbis elnapolódott. A világ fellélegezhet. Vagy mégsem? Vajon többet ér egy ilyen megállapodás, mint a papír, amire írták? Mi a helyzet a többi, őt kiegészíteni hivatott, ám időközben kiüresedett egyezménnyel? A Egyesült Államok új főellensége, Kína miért nincs benne? És számunkra főleg: hogy van az, hogy a feje felett egyezkedő Washington és Moszkva mellett Európa labdába sem rúghat?
A tavalyi év elején még nem gondoltuk volna, hogy 2020-ban több mint 5 százalékkal esik vissza a GDP. A koronavírus-járvány miatt pedig az idei évi gazdasági növekedést is számos kérdőjel övezi. Van azonban egy fogódzó, ami segíthet csökkenteni a bizonytalanságot. Az alábbi cikkben az úgynevezett áthúzódó hatást (carry-over effect) vizsgálom meg, amelyből a tavalyi tényadatra és az idei évre várható GDP-re vonatkozóan is érdekes következtetéseket vonhatunk le.
Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény (Eszjtv.) és a november végi megjelenése óta is már módosított végrehajtási rendelete (528/2020. (XI. 28) Korm. rend.), valamint a veszélyhelyzet idejére ezektől eltérő szabályokat megállapító kormányrendeletek alapján az állami fenntartású egészségügyi szolgáltatóknál eddig más, főként közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott orvosoknak a napokban kell aláírniuk az új, sokat vitatott egészségügyi szolgálati jogviszonyt létrehozó munkaszerződéseket. Ha nem írják alá, a jogviszonyuk a törvény erejénél fogva megszűnik.
Első pillanatra kicsit meglepő lehet a vakcinák és az iskolák címben szereplő összekapcsolása, pedig van valami, ami összeköti őket, ez pedig a bizalom: ha nem bízunk bennük és megtehetjük, egyiket sem vesszük igénybe. Abban a civilizációs körben, melyhez elméletileg tartozunk, minden általunk igénybe vett termék és szolgáltatás minőségbiztosított. Minőségbiztosított a víz, amit megiszunk, a szerszám, amit a boltban vásárolunk, a repülőgép, amivel utazunk és a pszichológiai tanácsadás, amit akkor ajánlanak nekünk, ha nem bízunk senkiben és semmiben.
Folyamatban van az uniós támogatások felhasználásának elveit és módjait tartalmazó kormányzati anyagok társadalmi egyeztetése. A vitához számos civil szervezet szólt hozzá. Két vendégszerzőnk, Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke és Domaniczky Orsolya, a 18 közép- és kelet-európai ország 53 civil szervezetét tömörítő CEEweb a Biológiai Sokféleségért szakpolitikai munkatársa a Portfolio-nak küldött véleménycikkében foglalja össze szervezeteik javaslatait.
Annyira szép és jó minden a szervezett piacok környékén, hogy a professzionális befektetők körében zajló diskurzusban és a nyilvános kommunikációban az egyetlen komoly kockázatként már csak éppen ez a rendkívül pozitív hangulat, és a szélsőségesen optimista pozicionáltság kérdése merül fel. Bár a mi kis vírusunk mutációi kezdik némileg árnyalni a vakcinák által rózsaszínre festett képet, egyelőre a járvánnyal kapcsolatos uralkodó narratíva hozzávetőleg a győzelmi jelentések szokásos elemeiből áll, miközben a globális fiskális és monetáris stimulus teljes erővel dübörög. Igen, a heves áremelkedések, a mániák, a piacokra beözönlött tapasztalatlan, eddig csak könnyű nyerőket látott játékosok, az optimista hangulat, a már megtett tétek önmagukban is veszélyesek, súlyos piaci megrázkódtatások melegágyai lehetnek. De ha be is következik valami ilyesmi, ha a piacok beomlanak a saját súlyuk alatt, ahogy az lenni szokott, igazán kell attól félni? Elmúlik az gyorsan, nem? Amíg a jegybankok velünk, addig ugyan ki ellenünk? Hát mi baj lehet?!
Pedig bizony lehet. Ha lesz, jó eséllyel olyasmi lesz, amire senki nem gondolt, de ez nem ok arra, hogy ne is gondolkodjunk, és ne vegyünk számba olyan potenciális kockázatokat, amelyek könnyen véget vethetnek egy időre a tőkepiaci habzsi-dőzsinek – hiába főznek ránk lelkesen a világ legnagyobb jegybankjai. A gyomorrontás lehetséges néhány kiváltó okát külön-külön járjuk körbe egy kis sorozat keretében. Az első lehetséges kellemetlenség, amit sorra veszünk, egy ronda tajvani válság lehetősége. Sok jel utal arra, hogy ebből előbb lehet baj, mint remélni szerettük volna.
Nemcsak politikusok, hanem szakértők és elemzők körében is folyamatosan vissza-visszatérő toposz, miszerint a magyar gazdaság egyik fő problémája az, hogy "összeszerelő üzemmé" vált. Azaz, Magyarország azért szorult be az alacsony-közepes jövedelmi csapdába, mert a multinacionális vállalatok az alacsony hozzáadott értéket képviselő, termelési fázisokat hozzák Magyarországra, és nem a termelési lánc magasabb hozzáadott értéket előállító (jellemzően a termelést megelőző és az azt követő) fázisait. Ez az állítás azt sugallja, hogy a magyar gazdaság európai összehasonlításban alacsony termelékenységének és hozzáadottérték-termelési képességének a javulását az „összeszerelő üzemi” jelleg korlátozza.
Az Interactive Brokers vezérének, Thomas Peterffynek a véleménye szerint a Gamestop őrület csúcspontján veszélyesen közel kerültünk a pénzügyi rendszer összeomlásához. Mániákus állapotban vannak a részvénypiacok, és ez nemcsak az árfolyamokban érhető tetten, hanem a minden nap más papírban megjelenő koncentrált kereskedési aktivitásban is. A mostani tőzsdei harcban pedig rengeteg a kis tapasztalatú és extrémen kockáztató piaci szereplő, ami tovább fokozza a szisztéma törékenységét.
A súlyos, ámde viszonylag gyors lefolyású Covid-válság után úgy tűnik, hogy a növekedés és az infláció gyorsan visszatérhet a normál kerékvágásba. A gazdaságpolitika azonban mintha nem tudna szabadulni a 2008-as válság óta szinte folyamatosan tapasztalható élénkítési kényszertől. Különösen a jegybankok viselkedése vet fel kérdéseket, akik mintha szándékosan fittyet hánynának az inflációs kockázatok erősödésére. A struccpolitika helyett érdemes lenne felkészülni a változó környezetre.
A mai kormányinfón elhangzottak alapján a speciális adózásási formát választó egyéni vállalkozók könnyebben...
"Ne hagyjátok, hogy kicsinyes érdekek mozgassanak benneteket." A Budapesti Corvinus Egyetem az idei diplomaosztóra Szabó... 
Az ESG, vagyis az Environmental, Social & Governance (Környezetvédelmi, Társadalmi és Irányítási) keretrendszer egyre... 
Az ügyfeleim gyakran kérdezik tőlem, hogy mi a legjobb befektetés. Ez a kérdés mindig elszomorít, hiszen azt kell...
A rövidesen, egészen pontosan 2024. augusztus 1-én hatályba lépő (és utána több lépcsőben alkalmazandóvá váló)...
Nagyon terjed az Egyesült Államokban az új e-mailes átverések, amik pofonegyszerűek, mégis végtelenül hatásosak....
Mi lesz az állampapírpiaci célokkal?
Miért nem kötvényt bocsátottak ki?
A megtakarítások növelésében érdekeltek.
