A magyar nyugdíjasok 2015 után egy szegénységi csúszdára kerültek, és nagyon úgy tűnik, hogy egyelőre nem lesz fordulat. Mit csinálnak másképp a környező országok, és miképp lehetne javítani a hazai nyugdíjasok helyzetén?
Magyarországon a nyugdíjasok helyzete romlik: egyre többen vannak relatív és abszolút szegénységben, részben a GDP-arányosan alacsony nyugdíjkiadások miatt. A nyugdíjemelések ugyanis jelenleg csak az inflációt követik. A visszatekintünk az elmúlt 10 év trendjeire, akkor azt látjuk, hogy a nyugdíjasok bizony egy elszegényedési csúszdára kerültek.
A jövő évi költségvetés tervezete alapján a magyar nyugdíjrendszer változásai és finanszírozási tervei több fontos kérdést vetnek fel. Az előirányzott költségvetés szerint 2025-ben a nyugdíjakra és nyugdíjszerű ellátásokra 7200 milliárd forintot fordítanak, ami az egyik legnagyobb kiadási tétel marad. A 13. havi nyugdíj biztosítása 500 milliárd forint feletti összeget igényel, míg a NŐK40 program keretösszege 490 milliárd forintra nő. Európai összehasonlításban azonban Magyarország továbbra is az egyik legkevesebbet költő tagállam marad az öregségi nyugdíjakra, a GDP 7,45%-os arányával jócskán elmaradva az uniós 10,9%-os átlagtól. Cikkemben a 2025-ös költségvetés nyugdíjakra vonatkozó részeit elemzem.
Kezelhetnék-e az OECD nyugdíjreform-javaslatai a magyar nyugdíjrendszer legégetőbb gondjait? – ezt a kérdést vizsgáltam meg kétrészes cikksorozatom első részében részletesen kitérve arra, hogy a reformjavaslatok milyen következményekkel járhatnak, és hogy a nemzetközi szakértők az anyagukban milyen területek vizsgálatát mulasztották el, felvillantva az alternatív megoldásokat. Ebben az írásomban pedig az OECD által szükségesnek tartott kiegészítő intézkedéseket vizsgálom meg.
Kezelhetnék-e az OECD nyugdíjreform javaslatai a magyar nyugdíjrendszer legégetőbb gondjait? Elemzésem első részében ezt mutatom be, részletesen kitérve arra, hogy a reformjavaslatok milyen következményekkel járhatnak és hogy a nemzetközi szakértők az anyagukban milyen területek vizsgálatát mulasztottak el, felvillantva az alternatív megoldásokat.
Az Orbán-kormány által a 2010-es évek elején végrehajtott magánnyugdíjpénztári rendszer államosítása jelentős bizalomvesztést okozott az öngondoskodási piacon, amit a mai napig érzünk. Az új javaslat, amely lehetővé tenné az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások ingatlancélú felhasználását 2025-ben, újabb kockázatot jelenthet. Habár a kormány azt hangsúlyozza, hogy a döntés önkéntes és csak egy évre szól, mégis csökkentheti a hosszú távú megtakarítási hajlandóságot.
A pandémiás évek ideiglenes visszaesése után ismét 650 ezerre teszik a tartósan külföldön dolgozó magyarok számát (az előrejelzések szerint ez csak nőhet a jövőben), a legtöbben az Egyesült Királyságban, Ausztriában és Németországban dolgoznak. Számukra létfontosságú lehet, ha tisztában vannak az adott ország nyugdíjrendszerének működésével, a megszerezhető nyugdíj feltételeivel, hiszen nagyrészt ettől függhet majd az időskori anyagi biztonságuk. Cikksorozatom első részében bemutattam az Egyesült Királyság nyugdíjrendszerének jellemzőit, a második a részben Ausztriával foglalkoztam, a harmadik részben pedig Németországról írtam. Befejezésként ismertetem a nemzetközi nyugdíjigénylés legfontosabb szabályait.
Az Európai Bizottság által elfogadott magyar Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) egyik célja a nyugdíjrendszer reformja, melynek határideje 2025. március 31. A reform célja, hogy javítsa a nyugdíjrendszer megfelelőségét és fenntarthatóságát a demográfiai öregedés kihívásai közepette. A reform javaslatainak társadalmi egyeztetése szintén elmaradt, noha ezt 2024 júniusáig kellett volna befejezni. Az OECD által készített jelentés ugyan elkészült a nyugdíjrendszer fenntarthatósági kihívásairól, de azt a kormány eddig nem hozta nyilvánosságra. Az OECD viszont közzétett egy anyagot, amelyben reformjavaslatokat fogalmaz meg. Az anyag több ponton is pozitívabb képet fest a magyar nyugdíjrendszerről, mint amilyen valójában.
A pandémiás évek ideiglenes visszaesése után ismét 650 ezerre teszik a tartósan külföldön dolgozó magyarok számát (az előrejelzések szerint ez csak nőhet a jövőben), a legtöbben az Egyesült Királyságban, Ausztriában és Németországban dolgoznak. Számukra létfontosságú lehet, ha tisztában vannak az adott ország nyugdíjrendszerének működésével, a megszerezhető nyugdíj feltételeivel, hiszen nagyrészt ettől függhet majd az időskori anyagi biztonságuk. Cikksorozatom első részében bemutattam az Egyesült Királyság nyugdíjrendszerének jellemzőit, a második a részben Ausztriával foglalkoztam, ebben a részben pedig Németországról írok.
A pandémiás évek ideiglenes visszaesése után ismét 650 ezerre teszik a tartósan külföldön dolgozó magyarok számát (az előrejelzések szerint ez csak nőhet a jövőben), a legtöbben az Egyesült Királyságban, Ausztriában és Németországban dolgoznak. Számukra létfontosságú lehet, ha tisztában vannak az adott ország nyugdíjrendszerének működésével, a megszerezhető nyugdíj feltételeivel, hiszen nagyrészt ettől függhet majd az időskori anyagi biztonságuk. Cikksorozatom első részében bemutattam az Egyesült Királyság nyugdíjrendszerének jellemzőit, ebben a részben pedig Ausztriával foglalkozok.
A pandémiás évek ideiglenes visszaesése után ismét 650 ezerre teszik a tartósan külföldön dolgozó magyarok számát (az előrejelzések szerint ez csak nőhet a jövőben), a legtöbben az Egyesült Királyságban, Ausztriában és Németországban dolgoznak. Számukra létfontosságú lehet, ha tisztában vannak az adott ország nyugdíjrendszerének működésével, a megszerezhető nyugdíj feltételeivel, hiszen nagyrészt ettől függhet majd az időskori anyagi biztonságuk. Cikksorozatom első részében bemutatom az Egyesült Királyság állami nyugdíjrendszerének jellemzőit.
A nyugdíjasok idén sem tudnak lekászálódni a relatív elszegényedési csúszdáról. Erre csak akkor nyílna lehetőségük, ha a 2025. március 31-i határidővel bevezetni vállalt nyugdíjreform keretében a nyugdíjemelés jelenlegi eljárásrendje érdemben változna. Magyarországon a jelenlegi szabályok szerint a nyugdíjakat az infláció mértékével kell emelni. Ennek révén a nyugdíjak vásárlóértéke elvileg nem csökkenhet, bármekkora is az infláció. A helyzet mégsem ilyen rózsás, mert a nyugdíjemelési eljárást vezérlő szabályok nem garantálják a vásárlóerő (a nyugdíj reálértéke) tényleges megőrzését.
A nyugdíjasok relatív elszegényedése ismét gyorsulni látszik, a friss kereseti adatok szerint a nyugdíjak növekedése egyáltalán nem képes lépést tartani a keresetek emelkedésével. Egyre többen süllyednek a keresetekkel többé-kevésbé együtt mozgó szegénységi küszöb alá. Már közel 950 ezer nyugdíj összege kisebb, mint a 2024-ben valószínűsíthető 175 ezer forintos szegénységi küszöb. A cikkemben különböző mutatók alapján azt a kérdést vizsgálom meg, hogy valóban fenyegeti-e tömegesen a nyugdíjasokat a szegénység, a mélyszegénység, a társadalmi kirekesztődés kockázata.
Az utóbbi hetekben már megkezdődtek a jövő évi minimálbérrel kapcsolatos tárgyalások. Ennek apropóján azt vizsgáltam meg, hogy mennyi nyugdíjra számíthat az, aki egész életében minimálbérre bejelentve dolgozott. Tavaly decemberben sajtóhírek szerint Varga Mihály pénzügyminiszter ugyanis azt közölte, hogy ilyen esetben legalább 120 ezer forintos nyugdíjjal lehet számolni. Megállja-e a helyét ez a feltételezés? A rövid válasz: igen is, meg nem is.
A sajtóban megszaporodtak azok a híradások, melyek szerint a nyugdíj mellett dolgozók száma tíz év alatt megnégyszereződött. Az elemzők jelentős része szerint a nyugdíjak annyira alacsony összegűek, hogy egyre több nyugdíjas kényszerül a megélhetése érdekében a nyugdíj mellett is dolgozni, és emiatt emelkedik jelentősen a nyugdíjas dolgozók száma. Vajon valóban ez a helyzet? 2. rész.
A sajtóban megszaporodtak azok a híradások, melyek szerint a nyugdíj mellett dolgozók száma tíz év alatt megnégyszereződött. Az elemzők jelentős része szerint a nyugdíjak annyira alacsony összegűek, hogy egyre több nyugdíjas kényszerül a megélhetése érdekében a nyugdíj mellett is dolgozni, és emiatt emelkedik jelentősen a nyugdíjas dolgozók száma. Vajon valóban ez a helyzet? 1. rész.
A hazai nyugdíjrendszer – ahogy azt egy korábbi cikkemben kifejtettem – az EU megfelelőségi, fenntarthatósági és korszerűségi kritériumainak csak erősen korlátozott mértékben vagy sehogy sem képes megfelelni. Ez alapján is nyilvánvaló, hogy elkerülhetetlenül szükség van a nyugdíjreformra, amit az Európai Bizottság által elfogadott magyar Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) is előirányoz. A nyugdíjreform persze kimerülhet elszigetelt intézkedésekben, például a nyugdíjkorhatárnak a 65 éves korban várható további élettartamhoz kötésében (magas labdaként éppen erre tett javaslatot az EU is az RRF kapcsán), a fenntartható, megfelelő és modern magyar nyugdíjrendszer kialakítása érdekében azonban a jelenlegi működés alapelveit is felül kell vizsgálni.
Az EU nyugdíjkoncepciója szerint a szuverén európai nyugdíjrendszerek mindegyikének megfelelőnek, fenntarthatónak és korszerűnek kell lenniük. Az alábbi cikkben e szempontok alapján elemzem a magyar nyugdíjrendszer helyzetét, például annak vizsgálatával, hogy az mennyire képes megelőzni az időskori szegénységet, vagy mennyire tükrözi a nemzedékek egymás iránti szolidaritását, illetve mennyire támogatott a tőkefedezeti és egyéb kisebb nyugdíjmegoldások elérhetősége. E szempontok alapján nyilvánvaló, hogy a magyar nyugdíjrendszer reformja elkerülhetetlen.
Magyarországon az állami nyugdíjkiadások mértéke a GDP 7%-át tette ki 2021-ben – derül ki az Eurostat egy friss jelentéséből. Ez azt jelenti, hogy az EU 27 tagállamából 24 többet fordít a nyugdíjasaira, mint Magyarország. A kétségbeejtőnek tűnő elmaradást más tényezők mellett a magyar nyugdíjasok várható élettartamának fájdalmas rövidsége is okozza.
A nyugdíjszámítás során meghatározó jelentőségű valorizácós szorzószámok minden évben a kedvezmények nélkül számított országos nettó átlagbér előző évi nominális növekedését tükrözik, az erről szóló idei kormányrendelet tervezetét március 13-án küldték társadalmi egyeztetésre. Miután a nyugdíjba vonulás évét megelőző év kereseti szintjéhez kell igazítani az 1988 óta figyelembe vehető korábbi évek kereseteit, az utóbbi években egyre erősebben érvényesül az a jelenség, hogy a nyugdíjigénylés évének meghatározó jelentősége van a nyugdíj összegének alakításában: minél későbbi évben igényli a nyugdíját a jogosult, annál jobban járhat, még nagyon hasonló életpályák esetén is. Ezt a méltánytalanságot sem az inflációs nyugdíjemelés, sem a 13. havi nyugdíj nem képes megnyugtatóan kezelni, megoldást csak a nyugdíjemelési eljárás olyan módosítása hozhatna, amelynek révén a nyugdíj megállapításának évétől függő valorizációs korrekció is megjelenne az emelés mértékét meghatározó tényezők között.
Elém került az alábbi ábra, elég vegyes érzelmek fogtak el az oszlopokat látva. Egyrészt örültem, hiszen első... 
Az elmúlt hetek hírei miatt úgy éreztem, ideje megint elővenni az  influencereket/értékesítőket. Ez sajnos...
1.885 pályázó, 137 milliárd forintos keretet kötött le. Az egy pályázó által igényelt átlagos támogatás értéke... 
2025. január 1-jétől az új kiberbiztonsági törvény hatálya alá esik a NIS2 hazai szabályozása. A NIS2 érintett... 
HitelesAndrás - Keress, kövess, költözz! Ne vegyél fel fogyasztási kölcsönt - Webinár Ne vegyél fel fogyasztási...
Jövőre már annyi villamosenergiát fognak felhasználni az adatközpontok, a kriptodevizák és a mesterséges intelligencia...
Jelentős kifizetések várhatók.
Még nincs késő, ha hiszel Trump ígéretének.
Ez is egy létező forgatókönyv.
