A COVID-19 világjárvány nem az utolsó globális krízis, amivel az emberiségnek szembe kell néznie a 21. században. Szerteágazó egyéni és társadalmi változások nélkül sötét jövő elé nézünk, a változást jobb lenne meglépni, mint elszenvedni.
Az elmúlt évtized legnagyobb kockázati eseményeként aposztrofálták, de az apokalipszis elmaradt. Annak ellenére, hogy alapvetően a legrosszabb forgatókönyv valósult meg. Az Egyesült Államok elnökválasztási versenye hajszálon múlik csupán és még a cikk írása alatt sincs egyértelmű végeredmény.
Az egész világot behálózó globális termelési és szolgáltatási értékláncok eredményeként a gazdaságban minden mindennel és mindenki mindenkivel össze van kötve. A világgazdaság működése a tőke, az áruk, a szolgáltatások, az információ és az emberek szabad mozgásától függ. Ha ebből a komplex szövedékből bármely szál tartósan fölfeslik, az rendkívül súlyosan érintheti, recesszióba taszíthatja az egész rendszert. A koronavírus-pandémiának a világ gazdaságára gyakorolt betegítő hatása ezért rendkívül veszélyes - nem is beszélve a gazdasági el- és bezárkózás melletti atavisztikus erőket fölpumpáló politikai mellékhatásáról. Csak tetézi a kockázatokat, hogy a válságkezelés jellemzően további eladósodáshoz vezető vészhelyzeti eszközei hosszabb távon újabb, mélyebb válsághoz vezethetnek.
Az adminisztrációs terheket csökkenti, hogy 2021 második félévétől az adóhivatal valamennyi cég számára elkészíti az áfabevallás tervezetét, így csaknem félmillió társaság mentesül a kötelezettség alól – adta hírül korábban a média a Pénzügyminiszter nyilatkozata alapján. De valóban így lesz?
Az egészségügyi szolgáltatók legális, magánpiaci árbevétele 282,5 milliárd forintra becsülhető a 2018-as adatok alapján. A 2012 óta eltelt időszakban a számlázó magánegészségügyi szolgáltatók árbevétele 10%-ot meghaladó éves átlagos ütemben tudott növekedni, miközben a hálapénz és a lakásrendelők visszaszorultak. A magánegészségügyi szolgáltatók piaca tehát jelentősen fehéredett. Ennek a hátterét mutatjuk be cikksorozatunk második részében, azok után, hogy az első részből kiderült: az állam ebben az évtizedben fokozatosan többet kezdett el költeni az egészségügyi szolgáltatások céljára, mint a lakosság a magánegészségügyi kiadások során.
A koronavírus-válság sem vetette vissza az amerikai bankok befektetési kedvét, a fintechek iránti éreklődésük a járvány alatt sem torpant meg összességében. Megmutatjuk milyen tényezők játszanak szerepet ebben és azt is, hogy mely szegmensek kapósak most igazán a fintech startupok körében, és hol csökkent a bankok érdeklődése.
Ha szigorúan az egészségügyi szolgáltatásokra költött összegek alakulását nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy az állam ebben az évtizedben fokozatosan többet kezdett el költeni erre a célra, mint a lakosság a magánegészségügyi kiadások során. Cikkünk első részében az állami és magánegészségügyi költésekre elérhető adatokból levont főbb következtetéseinket mutatjuk be, amelyek azonban ellentmondanak annak a képnek, ami az elmúlt években kialakult a magyarországi egészségügyi költésekről. Cikkünk következő részében pedig bemutatjuk a háttérben meghúzódó magyarázó erőket, a koncentrálódás, a konszolidáció és a kifehéredés hatásait.
A Moody's a koronavírus-járvány második hullámának kezdetén pozitívra javította a magyar szuverén besorolás kilátását, lényeges azonban a kiadott minősítés mögé tett elemzés is. Az EU-val való súrlódás és a pandémia súlyosbodása ugyanis mint lefele mutató kockázat jelenik meg, a világkereskedelmi bizonytalanságok mellett. Érdemes megemlíteni, hogy a magyar besorolás a leggyengébb a visegrádi térségben, még felminősítés esetén is az maradna. De miért is olyan érdekes, hogy mit mondanak a hitelminősítők?
Sok szenvedést és veszteséget okoz a világnak a koronavírus-válság. De minden rosszban van valami jó. A válságok például alkalmasak arra, hogy változtassanak az emberek gondolkodásán, és a kreatív romboláson keresztül, tüzelőanyaggal lássák el az innovációt.