vélemény

Bérfelzárkózás: illúziók és realitások

Az elmúlt két év gyors bérnövekedése számos közgazdászt tölt el optimizmussal. Vannak, akik egyenesen úgy vélik, hogy a reálbérek akár 10 éven belül megduplázódhatnak, míg az óvatosabbak szerint az irány jó, azonban tovább kell dolgozni a sikerért. A szerző ezzel szemben úgy véli, hogy nincs túl sok okunk az optimizmusra. A bérek tartós növekedését meghatározó makrogazdasági fundamentumok - mind korábbi önmagunkhoz, mind régiós versenytársainkhoz képest - nemcsak rosszak, hanem kifejezetten ijesztőek. A tények tulajdonképpen azt üzenik, hogy a 2010 óta folytatott gazdaságpolitika a bérfelzárkózás tekintetében teljes zsákutca. A tartós bérnövekedés és gazdasági felzárkózás feltételeinek megteremtését illetően gyökeres gazdaságpolitikai fordulatra lenne szükség.

Nem fosztogatnak, hanem osztogatnak - Csakugyan felesleges a számháború az uniós tőkeszivattyúról

Az uniós források és a hírhedt tőkeszivattyú - Ki legyen hálás kinek?

Az utóbbi hetekben nagy visszhangot keltett a hazai közgazdász társadalomban Thomas Piketty, francia közgazdász blogján megjelent bejegyzés, amely szerint a kelet-közép-európai EU tagországokból (KKE) több tőke áramlik ki profit és jövedelem formájában, mint amennyit ezek az országok az EU költségvetéséből kapnak. Ezt egy ábrán illusztrálja. Sokan úgy próbálták az ábrát értelmezni, hogy a nyugat "kiszivattyúzza" a KKE országokat. Több hazai közgazdász helyesen rávilágított az ábrát alátámasztó elemzés szakmai és tartalmi hiányosságaira. Rövid cikkünkben egy másik megvilágításban szeretnénk ezt a kérdését az új és régi EU tagok között értékelni.

Trump az egész világot a feje tetejére állítaná - Ennek a harcnak nem lesznek nyertesei

Donald Trump acél- és alumínium vámja inkább politikai tőkekovácsolásnak jó, mintsem a bajba sodródott ipari munkások és az Egyesült Államok gazdaságának megsegítésére. Hosszú távon néhány amerikai acél- és alumíniumipari vállalaton kívül mindenki veszít: a világgazdaság, beleértve az Egyesült Államokat, az amerikai emberek, de még az amerikai vállalatok is. A "tegyük újra naggyá Amerikát" nosztalgia a múlt héten újabb ostoba döntésben csúcsosodott ki, még akkor is, ha nem teljesen valótlan az a probléma, ami a döntés hátterében áll.

Felesleges számháború tört ki Piketty miatt

Folytatódik a vita, amely Thomas Piketty blogbejegyzéséből pattant ki. Az uniós támogatások és a szabad piacok kapcsolatáról ezúttal Zsadányi István közgazdász fejti ki gondolatait.

Elképesztő vérengzés jöhet a lakáspiacon

Persze megint kicsit el van túlozva a cím, úgynevezett "klikkmágnes", igazából vér nem valószínű, hogy fog folyni, de a cikk végére kiderül, hogy egyeseknek fájó veszteséget kell majd elkönyvelniük a közeljövőben. Hónapok óta írogatjuk itt a Portfolio Ingatlannál azokat a lakáspiaci cikkeket, elemzéseket, amik arra mutatnak rá, hogy akár komoly bajok is lehetnek a következő 1-2 évben az új építésű lakóprojektek "háza táján". A korán elindított értékesítések, és ebből fakadóan bedőlni látszó üzleti tervek, a munkaerőhiány, az alapanyaghiány, a munkaerő és az alapanyag költségének drasztikus növekedése, az ezekkel szorosan összefüggő kivitelezési csúszások és minőségi problémák, az árak brutális emelkedése, az 5%-os áfa miatti bizonytalanság, és most már, egyes esetekben, a tisztességtelen (jogilag is visszás) hozzáállás is mind-mind egyfelé mutatnak. Hónapokon belül borulhat a bili, és sokan megégethetik magukat.

Emeljük a magyar minimálbért! - Áldás vagy átok?

A minimálbér emelésének összetett hatásai vannak, különösen érdekes a helyzet akkor, ha kiugró mértékben nő egyik évről a másikra. Tavaly és idén ez történt, így érdemes megnézni, hogy mennyire örülhetnek a munkavállalók és mennyire bosszankodhatnak a cégek, különösen a magyar kisvállalatok. Nincs könnyű dolgunk, mert hatásvizsgálattal most sem állt elő a kormányzat; de feltehetőleg a gazdasági helyzet jelenleg lehetővé teszi a jelentős emelést anélkül, hogy a káros hatások jelentősek lennének.

A feje tetejére áll a közbeszerzési piac - Itt az idő, hogy te is lépj!

Már két hónap sincs, és kötelezően elektronikusan kell a közbeszerzési eljárásokat bonyolítani hazánkban. A regisztráció megkezdődött, amit érdemes minél hamarabb megtenni. Lássuk, hogy mi változik meg április 15-étől!

Nagy döntések készülnek Brüsszelben, most még bárki beleszólhat

"Ideje döntéseket hozni: a Bizottság konkrét választási lehetőségeket jelöl meg az uniós költségvetés jövőjére vonatkozóan" - hangsúlyozza a Portfolio magyar és angol oldalán egyszerre megjelenő vélemény cikkében Corina Crețu, az Európai Bizottság regionális politikáért felelős uniós biztosa, amelyben érzékelteti a most pénteki informális EU-csúcs tétjét és utal a múlt héten közzétett bizottsági költségvetési forgatókönyvekre. Az alábbiakban Corina Crețu írását közöljük.

Az uniós források és a hírhedt tőkeszivattyú - avagy kinek mi jár?

Az utóbbi hetekben elég nagy visszhangot keltett egy Thomas Piketty blogján megjelent ábra, mely a visegrádi országokba befolyó EU transzfereket és a külföldi vállalatok ezen országokból “kivitt" profitját hasonlítja össze. Ebből kitűnik, hogy kevesebb EU-s pénz áramlott be, mint amennyi profitot a külföldiek szereztek. Az ábra értelmezésének hazai körökben is terjedt az az igen káros és helytelen narratívája, miszerint az összehasonlítás azt sugallja, hogy “Magyarország az unió nettó befizetője", mivel több jövedelem áramlik ki tőlünk, mint amennyit visszakapunk. Mi több, egyáltalán nem tartozunk hálával Brüsszelnek, amiért ennyi ingyenpénzt kapunk, hiszen ez csak a kivitt profitokért “járó" kompenzáció, de annak sem elégséges, tehát igazából a nyugatiak a magyar EU tagság legfőbb haszonélvezői. Néhol olyan megfogalmazásokkal is lehet találkozni, hogy ez a “tőkeszivattyú" folyamatosan szívja el a jövedelmet a magyar emberek zsebéből, ahogy a kizsákmányoló külföldi vállalatok profitjukat “kitalicskázzák" az országból. Ez egy súlyos csúsztatásokkal teli narratíva, ami alapvetően fals összehasonlításokon alapul. Ebben az írásban ezt próbálom három lépcsőben bemutatni.

A munkaerő-megmaradás törvénye - Sokkal több kell a béremelésnél

A rekordalacsony munkanélküliség és a fokozódó munkaerőhiány közepette egyre fontosabb, hogy az egyre ádázabb versenyben megtartsuk a dolgozókat. És aki azt hiszi, hogy a béremelés önmagában elég, az téved.

A legrosszabbat tesszük azzal, ha begyűjtjük a gyerekek mobiljait az iskolában

Az automatizálás valóban átalakítja a munkaerőpiacot, ezek a folyamatok azonban lassabban mennek végbe annál, mint amire napjaink néha szenzációra kihegyezett prognózisaiból következtethetnénk. A következő generációnak ugyanakkor már mindenképpen fel kell készülnie arra, hogy robotokkal dolgozzanak együtt, és még inkább képeznie kell magát.

Miért emelkednek a bérek?

A közgazdaságtan az a tudományág, melynek művelői hajlamosak homokra építeni felhőkarcolót, melynek terve lehet önmagában kiváló, sőt valóságos mérnöki csoda, szilárd alap híján mégis összedől. Ha az sem mindig egyértelmű, hogy melyek az alapvető közgazdasági tények és a közöttük lévő okozati kapcsolatok sem kőszikla-szilárdságúak. Ha még azt se tudjuk például, hogy valójában mi is az a versenyképesség. Melyik ország versenyképesebb: az ahol (a leg)alacsonyabb, vagy ahol (a leg)magasabb a munkaerőköltség? A vállalattól tulajdonosai magas(abb) profitot, míg dolgozói magas(abb) jövedelmet várnak - s ennek teljesülése esetén beszélnek versenyképesebbről, miközben ez csak egymás rovására teljesülhet. A vállalatnak a(z élő)munka leszorítandó költség, míg a munkavállalónak a vállalatnak eladott speciális termékéért (ui. munkavégző-képességéért) kapott ár (vagy inkább bérleti díj), melyet az elérhető legmagasabbra kíván feltornázni. A vállalatok a maguk mikroszintjén nulla munkaerőköltségben érdekeltek, miközben a gazdaság makroszintjén termékeik nagy tömegben csak akkor adhatók el, ha a fogyasztói kereslet alapja a profitjövedelmek mellett a vállalatok által fizetett munkajövedelmek is.

Na és erre most mit lépnek Matolcsyék?

Alaposan megrázta a világ tőkepiacait a globális hozamemelkedés, és könnyen lehet, hogy a Magyar Nemzeti Banknak a nagyon ambiciózus gazdaságélénkítési terveit félre kell raknia. Ennél nagyobb baj azonban egyelőre nem látszik. Amíg a forint meg sem rezdül, a jegybank alapvetően hátradőlve nézheti az eseményeket.

Vége az áloméveknek! Nem száguldhatnak úgy a magyar bérek, ahogy eddig

Napjainkban - nem meglepő módon - egyre több szó esik arról, hogy milyen dinamikusan emelkednek a bérek. Természetesen az átlagbérek emelkedésének az átlagpolgár örül, míg az átlagos vállalat talán kevésbé nevezhető ettől boldogabbnak. Különösen akkor, hogyha ennek a béremelkedésnek egy jelentős része külső kényszerből ered: a minimálbér emeléséből.

Nem fosztogatnak, hanem osztogatnak - Magyarország kizsákmányolásáról

Devizakötvényt? Csak a lakosságnak!

Ha az adósságfinanszírozásban szükség van devizaforrás bevonására, akkor annak optimális forrása a lakosság devizamegtakarítása.