Miközben a felszínen kifejezetten előremutató digitális fejlesztésekkel, jó "ügyfélélménnyel" rendelkeznek a magyar bankok, addig a háttérfolyamatoknál durva fiaskók is előfordulnak, amelyek miatt a tudatosabb, önérzetesebb ügyfelek falat bontanának a fiókokban. 5 banki "horrorsztorit" szedtünk össze az elmúlt egy év tapasztalataiból.
Számos írás és bejegyzés jelent meg az elmúlt napokban a Tesla szorult helyzetével és borús kilátásaival kapcsolatban idehaza. Mások véleményét teljes mértékben tiszteltben tartva szeretném a saját gondolataimat is megosztani a témában, illetve felhívni a figyelmet néhány dologra.
Tarlós István szerint nem gond, ha kevesebben taxiznak majd a drágább díjszabás miatt, ez ugyanis a taxisok kockázata. Csak remélni tudjuk, hogy a tarlóseconomics nem honosodik meg az országban.
A taxis tarifaemelés margójára szánt véleményünk.
Dedák István a Portfólió hasábjain fejtette ki véleményét az elmúlt két év jelentős béremelkedésének várható hatásáról. A cikk során a szerző azt állítja, hogy a 2010 óta folytatott gazdaságpolitika a bérfelzárkóztatás terén zsákutca és gyökeres gazdaságpolitikai fordulatra van szükség. Jelen cikk keretében szeretnénk a tanulmány állításait más szemszögből megvilágítani, folytatva a bérek és a termelékenység közötti kapcsolatot firtató vitát, amelynek célja a magyar gazdaság működésének jobb megértése és így az optimális gazdaságpolitika kialakítása.
A kínai kormány bejelentette, lazítani fog a külföldi autógyártók helyi tevékenységére vonatkozó szabályozásán. Ennek a lépésnek lehet egy olyan olvasata, hogy sikeres volt a Trump-kormány nyomásgyakorlása. A mi véleményünk viszont az, hogy a helyi vezetés üzent a világnak: megerősödtek és a mobilitás új korszakában már nincs szükségük a külföldiek tudására.
Az eurózóna tagjai 1999-ben bevezették az eurót. Meghatározták a nemzeti valuta és az euró átváltási arányát és annak alapján a piaci árakat, a pénzügyi követeléseket és tartozásokat, a vagyon pénzbeli méretét euróra átszámították. 2002-től a készpénzforgalomban is a nemzeti valutát felváltotta az euró.
Az elmúlt két év gyors bérnövekedése számos közgazdászt tölt el optimizmussal. Vannak, akik egyenesen úgy vélik, hogy a reálbérek akár 10 éven belül megduplázódhatnak, míg az óvatosabbak szerint az irány jó, azonban tovább kell dolgozni a sikerért. A szerző ezzel szemben úgy véli, hogy nincs túl sok okunk az optimizmusra. A bérek tartós növekedését meghatározó makrogazdasági fundamentumok - mind korábbi önmagunkhoz, mind régiós versenytársainkhoz képest - nemcsak rosszak, hanem kifejezetten ijesztőek. A tények tulajdonképpen azt üzenik, hogy a 2010 óta folytatott gazdaságpolitika a bérfelzárkózás tekintetében teljes zsákutca. A tartós bérnövekedés és gazdasági felzárkózás feltételeinek megteremtését illetően gyökeres gazdaságpolitikai fordulatra lenne szükség.
Az utóbbi hetekben nagy visszhangot keltett a hazai közgazdász társadalomban Thomas Piketty, francia közgazdász blogján megjelent bejegyzés, amely szerint a kelet-közép-európai EU tagországokból (KKE) több tőke áramlik ki profit és jövedelem formájában, mint amennyit ezek az országok az EU költségvetéséből kapnak. Ezt egy ábrán illusztrálja. Sokan úgy próbálták az ábrát értelmezni, hogy a nyugat "kiszivattyúzza" a KKE országokat. Több hazai közgazdász helyesen rávilágított az ábrát alátámasztó elemzés szakmai és tartalmi hiányosságaira. Rövid cikkünkben egy másik megvilágításban szeretnénk ezt a kérdését az új és régi EU tagok között értékelni.
Donald Trump acél- és alumínium vámja inkább politikai tőkekovácsolásnak jó, mintsem a bajba sodródott ipari munkások és az Egyesült Államok gazdaságának megsegítésére. Hosszú távon néhány amerikai acél- és alumíniumipari vállalaton kívül mindenki veszít: a világgazdaság, beleértve az Egyesült Államokat, az amerikai emberek, de még az amerikai vállalatok is. A "tegyük újra naggyá Amerikát" nosztalgia a múlt héten újabb ostoba döntésben csúcsosodott ki, még akkor is, ha nem teljesen valótlan az a probléma, ami a döntés hátterében áll.
Folytatódik a vita, amely Thomas Piketty blogbejegyzéséből pattant ki. Az uniós támogatások és a szabad piacok kapcsolatáról ezúttal Zsadányi István közgazdász fejti ki gondolatait.
Persze megint kicsit el van túlozva a cím, úgynevezett "klikkmágnes", igazából vér nem valószínű, hogy fog folyni, de a cikk végére kiderül, hogy egyeseknek fájó veszteséget kell majd elkönyvelniük a közeljövőben. Hónapok óta írogatjuk itt a Portfolio Ingatlannál azokat a lakáspiaci cikkeket, elemzéseket, amik arra mutatnak rá, hogy akár komoly bajok is lehetnek a következő 1-2 évben az új építésű lakóprojektek "háza táján". A korán elindított értékesítések, és ebből fakadóan bedőlni látszó üzleti tervek, a munkaerőhiány, az alapanyaghiány, a munkaerő és az alapanyag költségének drasztikus növekedése, az ezekkel szorosan összefüggő kivitelezési csúszások és minőségi problémák, az árak brutális emelkedése, az 5%-os áfa miatti bizonytalanság, és most már, egyes esetekben, a tisztességtelen (jogilag is visszás) hozzáállás is mind-mind egyfelé mutatnak. Hónapokon belül borulhat a bili, és sokan megégethetik magukat.
A minimálbér emelésének összetett hatásai vannak, különösen érdekes a helyzet akkor, ha kiugró mértékben nő egyik évről a másikra. Tavaly és idén ez történt, így érdemes megnézni, hogy mennyire örülhetnek a munkavállalók és mennyire bosszankodhatnak a cégek, különösen a magyar kisvállalatok. Nincs könnyű dolgunk, mert hatásvizsgálattal most sem állt elő a kormányzat; de feltehetőleg a gazdasági helyzet jelenleg lehetővé teszi a jelentős emelést anélkül, hogy a káros hatások jelentősek lennének.
Az elmúlt években jelentős reál-bérnövekedés jellemezte hazánk és a régió munkapiacát is, amely a folyamat tartósságának és következményeinek megítélésében is erősen megosztja a témával foglalkozó elemzőket. Írásomban a Magyar Nemzeti Bank kutatásaira alapozva amellett érvelek, hogy számos jel szerint a bérek és a hosszú távú növekedés közötti kapcsolat alapvetően megváltozott, így korunk felzárkózási stratégiájában az aktív bérpolitika eszközével hosszabb távon is érdemes számolni.
Már két hónap sincs, és kötelezően elektronikusan kell a közbeszerzési eljárásokat bonyolítani hazánkban. A regisztráció megkezdődött, amit érdemes minél hamarabb megtenni. Lássuk, hogy mi változik meg április 15-étől!
"Ideje döntéseket hozni: a Bizottság konkrét választási lehetőségeket jelöl meg az uniós költségvetés jövőjére vonatkozóan" - hangsúlyozza a Portfolio magyar és angol oldalán egyszerre megjelenő vélemény cikkében Corina Crețu, az Európai Bizottság regionális politikáért felelős uniós biztosa, amelyben érzékelteti a most pénteki informális EU-csúcs tétjét és utal a múlt héten közzétett bizottsági költségvetési forgatókönyvekre. Az alábbiakban Corina Crețu írását közöljük.
2015-ben 4 százalékkal, 2016-ban 6 százalékkel, tavaly pedig 13 százalékkal emelkedtek a bruttó bérek Magyarországon. Az idei év 8 százalékos minimálbér és 12 százalékos garantált bérminimum emeléssel kezdődött. A gyors hazai bérnövekedést látva jogosan merül fel a kérdés: milyen hatással van ez a folyamat a termelékenységre, veszélyezteti-e a gyors bérnövekedés a magyar gazdaság versenyképességét, és egyáltalán meddig lehet fenntartani az "erőltetett" ütemű béremelések időszakát?
Az utóbbi hetekben elég nagy visszhangot keltett egy Thomas Piketty blogján megjelent ábra, mely a visegrádi országokba befolyó EU transzfereket és a külföldi vállalatok ezen országokból “kivitt" profitját hasonlítja össze. Ebből kitűnik, hogy kevesebb EU-s pénz áramlott be, mint amennyi profitot a külföldiek szereztek. Az ábra értelmezésének hazai körökben is terjedt az az igen káros és helytelen narratívája, miszerint az összehasonlítás azt sugallja, hogy “Magyarország az unió nettó befizetője", mivel több jövedelem áramlik ki tőlünk, mint amennyit visszakapunk. Mi több, egyáltalán nem tartozunk hálával Brüsszelnek, amiért ennyi ingyenpénzt kapunk, hiszen ez csak a kivitt profitokért “járó" kompenzáció, de annak sem elégséges, tehát igazából a nyugatiak a magyar EU tagság legfőbb haszonélvezői. Néhol olyan megfogalmazásokkal is lehet találkozni, hogy ez a “tőkeszivattyú" folyamatosan szívja el a jövedelmet a magyar emberek zsebéből, ahogy a kizsákmányoló külföldi vállalatok profitjukat “kitalicskázzák" az országból. Ez egy súlyos csúsztatásokkal teli narratíva, ami alapvetően fals összehasonlításokon alapul. Ebben az írásban ezt próbálom három lépcsőben bemutatni.
A tranzakciós illeték miatt durván harmadával drágább a bankolás Magyarországon, mint amennyi egy torzításmentesen versenyző piacon lehetne, de nem ez a legnagyobb gond vele. Hanem az, hogy készpénzhasználatra ösztönöz, és kőkeményen keresztbe tehet a pénzügyi innovációnak, amit az azonnali átutalási rendszer gyorsíthat fel jövő év közepétől a fizetéseknél. Óriási öngól lenne a kormányzat részéről, ha nem vizsgálná felül a tranzakciós illeték mai formáját, ráadásul minél hamarabb. Az idő ugyanis fogy, a bankoknak (és a PSD2-vel a piacra engedett fintech cégeknek) pedig kellene már valamiféle jelzés arra, mire számíthatnak, üzletileg megéri-e új szolgáltatásokat indítani a rendszerre.
A rekordalacsony munkanélküliség és a fokozódó munkaerőhiány közepette egyre fontosabb, hogy az egyre ádázabb versenyben megtartsuk a dolgozókat. És aki azt hiszi, hogy a béremelés önmagában elég, az téved.
Járhatatlan utak, balesetek, vonatkimaradás, BKK-problémák.
Nagy összegben kell finanszírozniuk a befektetőknek a kormányokat.
Izgalmakban most sincs hiány.
Több, az iparág számára kedvező jelölt is esélyes a posztra.
Aggódnak a növekedési hatások miatt, bíznak a megegyezés lehetőségében.
Felülvizsgálják a szabályokat, a kínai nagykövetség rögtön tiltakozott.
Az eszkaláció lépéskényszerbe hozta a honvédelmi minisztériumot.
Mi lesz a nyugdíjakkal?
Hogy látja a cég jövőjét az elnök-vezérigazgató?
