A május–júniusi nagy kilengést követően a forint úgy viselkedik, mintha odaszögezték volna a 390–400 közötti sávba az euróval szemben. Sőt, az elmúlt két hónapban még ennél is szűkebb területen mozgott az árfolyam. A szűkülő sáv ugyanakkor teret nyit egy jelentősebb szintugrásnak. Mondhatnám, hogy már csak az a kérdés, hogy milyen irányban. De ez szerintem nem kérdés.
Több mint 25 év telt el azóta, hogy Holger Schmieding „Európa beteg emberének” nevezte Németországot. A Dunán és a Rajnán is sok víz lefolyt azóta és most mégis ugyanezt a témát boncolgatjuk. De valóban csak a németek a hibásak a magyar ipar gyenge teljesítményéért vagy van más is a hazai folyamatok mögött?
Elérkeztünk az idei évben ahhoz az időszakhoz, amikor megkezdődnek a hitelminősítői felülvizsgálatok. Nyakunkon az S&P döntése, május legvégén jön a Moody’s, a sort pedig június közepén a Fitch zárja. Az eddigi ismereteink alapján a hitelminősítők továbbra is a költségvetés állapotában látják a legfőbb kockázatokat, ami nem sok jóval kecsegtet.
A forintot elemző írásokból és előrejelzésekből mostanában aligha szenvedtünk hiányt. Én sem birtoklom a Szent Grált, de mégis úgy gondolom, valamit mégis csak hozzá tudok tenni a nagyképhez, hogy megértsük, mi is zajlik most. Illetve rávilágítanék arra is, hogy bármit is tettünk eddig a forint stabilizálása érdekében, az csak tüneti kezelés volt. A megoldások pedig amennyire egyszerűek, annyira elképzelhetetlenek is.
A hagyomány jó dolog. Nagyjából egy évvel ezelőtt már foglalkoztam a minimálbérek témakörével, és most ismét visszatérek ehhez. A vita eldőlt, jön a 10 és 15 százalékos minimálbér-emelés, visszatér a pozitív reálbérek időszaka. A költségvetés örül, talán a munkavállaló is, de nem túl nagy a reflációs rizikó?
Repül az idő, mindjárt kezdődik az iskola, de vele együtt lesz még egy fontos dolog szeptember 1-jén. A Moody’s vizsgálja majd hazánk adósbesorolását. A közeljövőnél azonban jóval érdekesebb kérdés, hogy mit tartogat számunkra az elkövetkező egy-két év. Vajon az elmúlt egy év leminősítési hulláma átmeneti csupán, vagy egy új trend kezdete?
Az elemzők és a kereskedők többsége júliusban jellemzően csak a fejük jobbra vagy balra biccentésével és némi grimasszal vagy vállvonogatással tudott reagálni arra a kérdésre, hogy akkor most mi is történik megint a forinttal. Legtöbbször pedig a válasz kimerült abban, hogy a kamatvágás miatt esik. Szerintem a helyzet ennél jóval bonyolultabb, és pont ez az, ami aggasztó lehet. De mégis úgy gondolom, hogy hamarosan jön az újabb trendforduló.
A magyar gazdaság és a költségvetés eddigi idei teljesítményét és a kitűzött célokat együttesen nézve egyre nagyobb feszültség kezd kirajzolódni. A növekedési cél eléréséhez költségvetési áldozat kellene, de a költségvetési célért pedig talán a növekedést kellene beáldozni. Azonban nem csak belső, de külső tényezőket is figyelembe kell venni és ha így teszünk, akkor csak egy józan út marad: a költségvetési fegyelem.
A 2022-es év az ár-bér spirál bűvöletében telt. Manapság ez a téma feledésbe merült, látva a vásárlóerő elporladását. De mi történik majd akkor, ha tényleg elérjük az egyszámjegyű inflációt az év végére és közben a bérnövekedés 10 százalék felett ragad? A jó hír, hogy az ár-bér spirál elkerülhető. Cserébe a rossz hír, hogy a visszatérő pozitív reálbérek aligha támogatják majd a gazdasági növekedést.
A címben feltett kérdés szűk egy hét leforgása alatt teljesen más értelmet nyert. Ezért hát a válasz is a címben. Így lesz a sztárból hullócsillag. És ha van bármi tanulsága az elmúlt napoknak, az az, hogy a forint továbbra is rendkívüli mértékben kitett a globális eseményeknek. Na és persze az, hogy az extrém magas kamat nélkül a forint aligha lett volna képes egy ilyen év eleji ralira.
A nagy nemzetközi jegybankok egyre inkább a monetáris szigorítás fékezése, leállítása felé tendálnak. A piac pedig annak rendje és módja szerint előre szaladt és már az idei évben kamatvágásokat vízionál. Nem meglepő tehát, hogy a magyar monetáris politika kapcsán is egyre többször hangzik el az a kérdés, hogy mikor jön a kamatvágás. Egyelőre azt gondolom, ez most nem lehet kérdés. Türelmesnek kell lenni.
Ahogy az év eddigi része, úgy a vége sem tűnik egy kellemes nyárvégi sétának a Duna-parton. Főleg azoknak nem, akik dűlőre akarják vinni a minimálbér kérdését. Félő, hogy megint a rövidlátó szemlélet győz. Pedig, ha valamikor, akkor most szükség lenne a kompromisszumos, a hosszabb távot is szem előtt tartó döntésre. Ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy még így is megoldhatatlan az országon belüli bérfelzárkóztatás.
Az elmúlt bő egy évben rendkívüli események sorának lehetünk szemtanúi. Ilyen a dollár drasztikus erősödése, a globálisan szigorodó monetáris politika és a turbulens nyersanyagpiaci helyzet. Habár az elmúlt hetek némi enyhülést hoztak az utóbbi téren, a makrogazdasági kilátásokat ez aligha javítja érdemben. Ennek elsődleges oka, hogy főleg a kínálati oldalon továbbra is számos akna rejtőzik.
Közel fél évvel ezelőtt, a háború kezdetén megindult az esélylatolgatás a recesszió kapcsán. Egy fél év elteltével még mindig nagyon vegyes a kép, de az elmúlt két hónap gazdaságpolitikai változásaival együtt már szinte borítékolható a gazdasági visszaesés. A kérdés csupán annyi, technikai lesz ez vagy egy valódi, fájdalmas kiigazodás. A legrosszabb, hogy erre választ a számok talán csak 2023-ban adnak.
Egész egyszerűen képtelenség elszakadni az inflációs témától. Persze aligha csodálkozhatunk ezen, miközben a magas várakozásokat is meghaladó mértékben erősödik az áremelkedés üteme. Eközben pedig jönnek az újabbnál újabb hírek, amik befolyásolják az inflációs pályát: forintrekord, megugró nyersanyagárak, adóemelés és árstopok. Szerintem ma már inkább az a kérdés, hogy vajon 2024-re sikerül-e visszatérni az inflációs normához.
Március eleje óta reneszánszát éli a stagfláció témaköre. Mindenki azt találgatja, hogy vajon látunk-e recessziót magas inflációval kombinálva. Eközben azonban némi gazdaságtörténeti kutatás alapján több szempont is jelzi, hogy nem feltétlenül az 1970-es évekkel kellene párhuzamot vonnunk. A mai gazdasági körülmények sokkal inkább hasonlítanak az 1940-es években látottakra. Némi szerencsével pedig most elkerülhető lehet az akkor látott fellendülés-visszaesés hullámvasútja.
A szomszédunkban zajló háború, a szankciók és a piaci sokk együttesének gazdasági növekedésre gyakorolt hatásai még megbecsülhetetlenek. Túlságosan nagy ahhoz a bizonytalanság, hogy bármilyen előrejelzés is szilárd talajon álljon. Könnyen lehet ugyanis, hogy a mai várakozás nagyon rövid idő alatt tűnik majd valószerűtlenül optimistának. De mekkora esélye van a hazai recessziónak? Egyelőre úgy gondolom, hogy inkább kevesebb, mint több.
Az elmúlt időszakban újra népszerű témává vált az államadósság. Nem csoda, hiszen maga a gazdaságpolitika is rendkívül sokat foglalkozott ezzel a témával a tavalyi év végén. A híreket felületesen követők pedig már adósságválságot vízionálhatnak. De vajon igazuk van? Spoiler: attól azért nagyon messze vagyunk.
A 2021-es év tele volt nem várt fordulatokkal, de mindezek közül három tényező, ami kiemelkedik. Három folyamat van, amely boríthatja az egész makrogazdasági pályát 2022-ben: az infláció, a külső egyensúly és a költségvetési folyamatok. Ha mindez ismerős, az nem véletlen: 2007–2008 köszön vissza, hisz némi túlzással "ugyanilyen volt igazából már akkor is, épp mint most".
Magyarország a tízmillió szakértő országa. Most éppen mindenki az inflációt szeretné „megszakérteni”. Csak épp elmegyünk egy nagyon fontos dolog mellett. Mindig csak külső tényezőket okolunk, pedig a hiba részben bennünk van, mert nem csak a kínálat korlátos, de a kereslet is túlzó.
Az emberi erőforrásokkal összefüggő kérdések és kockázatok megértése egy tranzakciós folyamat során általában... 
Kezdetben a közösségi média csupán izgalmas újdonságnak tűnt, amiről senki sem gondolta volna, hogy néhány év... 
A közelmúltban hatályba lépett és több lépcsőben alkalmazandóvá váló MI Rendelet mellett az Európai Bizottság...
Hogyan ment pénz egy olyan autóba, ami nem is volt Jani bácsié? The post Az autó, ami nem is volt - ÍNSZE S2E6 first...
Nemrég nagyot ment, hogy egy lista szerint Budapest a világ legjobb városa a digitális nomádoknak. De a lista módszertana...
A Német Autóipari Szövetség (VDA) által november első napjaiban nyilvánosságra hozott előzetes adatok szerint októberben...
Mi lesz a nyugdíjakkal?
Hogy látja a cég jövőjét az elnök-vezérigazgató?
Bindulhat a trükközés?
