„A számok csak megtévesztenek!” – mondta egy korábbi vezetőm. Ezek a szavak csengtek a fülemben, mikor egy friss elemzésben 370-es fair EUR/HUF árfolyamot kalkuláltak. Így 410 környékén ez már közösség elleni izgatás. De viccet félre téve, szerintem az a fair árfolyam, ami a piacon kialakul. A piac pedig aligha talál magának kapaszkodót az erősödés irányába.
Az év vége felé közeledve ideje kitekinteni 2025-re és megnézni, mi várható a monetáris politikában. Sok szempontból új időszámítás kezdődik. De nem csak idehaza, hanem nemzetközi színtéren is. A sok új mellett, azonban könnyen lehet, hogy szembe jön majd velünk egy régi ismerős: a mennyiségi lazítás, azaz a QE.
A május–júniusi nagy kilengést követően a forint úgy viselkedik, mintha odaszögezték volna a 390–400 közötti sávba az euróval szemben. Sőt, az elmúlt két hónapban még ennél is szűkebb területen mozgott az árfolyam. A szűkülő sáv ugyanakkor teret nyit egy jelentősebb szintugrásnak. Mondhatnám, hogy már csak az a kérdés, hogy milyen irányban. De ez szerintem nem kérdés.
Több mint 25 év telt el azóta, hogy Holger Schmieding „Európa beteg emberének” nevezte Németországot. A Dunán és a Rajnán is sok víz lefolyt azóta és most mégis ugyanezt a témát boncolgatjuk. De valóban csak a németek a hibásak a magyar ipar gyenge teljesítményéért vagy van más is a hazai folyamatok mögött?
Elérkeztünk az idei évben ahhoz az időszakhoz, amikor megkezdődnek a hitelminősítői felülvizsgálatok. Nyakunkon az S&P döntése, május legvégén jön a Moody’s, a sort pedig június közepén a Fitch zárja. Az eddigi ismereteink alapján a hitelminősítők továbbra is a költségvetés állapotában látják a legfőbb kockázatokat, ami nem sok jóval kecsegtet.
A forintot elemző írásokból és előrejelzésekből mostanában aligha szenvedtünk hiányt. Én sem birtoklom a Szent Grált, de mégis úgy gondolom, valamit mégis csak hozzá tudok tenni a nagyképhez, hogy megértsük, mi is zajlik most. Illetve rávilágítanék arra is, hogy bármit is tettünk eddig a forint stabilizálása érdekében, az csak tüneti kezelés volt. A megoldások pedig amennyire egyszerűek, annyira elképzelhetetlenek is.
A hagyomány jó dolog. Nagyjából egy évvel ezelőtt már foglalkoztam a minimálbérek témakörével, és most ismét visszatérek ehhez. A vita eldőlt, jön a 10 és 15 százalékos minimálbér-emelés, visszatér a pozitív reálbérek időszaka. A költségvetés örül, talán a munkavállaló is, de nem túl nagy a reflációs rizikó?
Repül az idő, mindjárt kezdődik az iskola, de vele együtt lesz még egy fontos dolog szeptember 1-jén. A Moody’s vizsgálja majd hazánk adósbesorolását. A közeljövőnél azonban jóval érdekesebb kérdés, hogy mit tartogat számunkra az elkövetkező egy-két év. Vajon az elmúlt egy év leminősítési hulláma átmeneti csupán, vagy egy új trend kezdete?
Az elemzők és a kereskedők többsége júliusban jellemzően csak a fejük jobbra vagy balra biccentésével és némi grimasszal vagy vállvonogatással tudott reagálni arra a kérdésre, hogy akkor most mi is történik megint a forinttal. Legtöbbször pedig a válasz kimerült abban, hogy a kamatvágás miatt esik. Szerintem a helyzet ennél jóval bonyolultabb, és pont ez az, ami aggasztó lehet. De mégis úgy gondolom, hogy hamarosan jön az újabb trendforduló.
A magyar gazdaság és a költségvetés eddigi idei teljesítményét és a kitűzött célokat együttesen nézve egyre nagyobb feszültség kezd kirajzolódni. A növekedési cél eléréséhez költségvetési áldozat kellene, de a költségvetési célért pedig talán a növekedést kellene beáldozni. Azonban nem csak belső, de külső tényezőket is figyelembe kell venni és ha így teszünk, akkor csak egy józan út marad: a költségvetési fegyelem.
A 2022-es év az ár-bér spirál bűvöletében telt. Manapság ez a téma feledésbe merült, látva a vásárlóerő elporladását. De mi történik majd akkor, ha tényleg elérjük az egyszámjegyű inflációt az év végére és közben a bérnövekedés 10 százalék felett ragad? A jó hír, hogy az ár-bér spirál elkerülhető. Cserébe a rossz hír, hogy a visszatérő pozitív reálbérek aligha támogatják majd a gazdasági növekedést.
A címben feltett kérdés szűk egy hét leforgása alatt teljesen más értelmet nyert. Ezért hát a válasz is a címben. Így lesz a sztárból hullócsillag. És ha van bármi tanulsága az elmúlt napoknak, az az, hogy a forint továbbra is rendkívüli mértékben kitett a globális eseményeknek. Na és persze az, hogy az extrém magas kamat nélkül a forint aligha lett volna képes egy ilyen év eleji ralira.
A nagy nemzetközi jegybankok egyre inkább a monetáris szigorítás fékezése, leállítása felé tendálnak. A piac pedig annak rendje és módja szerint előre szaladt és már az idei évben kamatvágásokat vízionál. Nem meglepő tehát, hogy a magyar monetáris politika kapcsán is egyre többször hangzik el az a kérdés, hogy mikor jön a kamatvágás. Egyelőre azt gondolom, ez most nem lehet kérdés. Türelmesnek kell lenni.
Ahogy az év eddigi része, úgy a vége sem tűnik egy kellemes nyárvégi sétának a Duna-parton. Főleg azoknak nem, akik dűlőre akarják vinni a minimálbér kérdését. Félő, hogy megint a rövidlátó szemlélet győz. Pedig, ha valamikor, akkor most szükség lenne a kompromisszumos, a hosszabb távot is szem előtt tartó döntésre. Ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy még így is megoldhatatlan az országon belüli bérfelzárkóztatás.
Az elmúlt bő egy évben rendkívüli események sorának lehetünk szemtanúi. Ilyen a dollár drasztikus erősödése, a globálisan szigorodó monetáris politika és a turbulens nyersanyagpiaci helyzet. Habár az elmúlt hetek némi enyhülést hoztak az utóbbi téren, a makrogazdasági kilátásokat ez aligha javítja érdemben. Ennek elsődleges oka, hogy főleg a kínálati oldalon továbbra is számos akna rejtőzik.
Közel fél évvel ezelőtt, a háború kezdetén megindult az esélylatolgatás a recesszió kapcsán. Egy fél év elteltével még mindig nagyon vegyes a kép, de az elmúlt két hónap gazdaságpolitikai változásaival együtt már szinte borítékolható a gazdasági visszaesés. A kérdés csupán annyi, technikai lesz ez vagy egy valódi, fájdalmas kiigazodás. A legrosszabb, hogy erre választ a számok talán csak 2023-ban adnak.
Egész egyszerűen képtelenség elszakadni az inflációs témától. Persze aligha csodálkozhatunk ezen, miközben a magas várakozásokat is meghaladó mértékben erősödik az áremelkedés üteme. Eközben pedig jönnek az újabbnál újabb hírek, amik befolyásolják az inflációs pályát: forintrekord, megugró nyersanyagárak, adóemelés és árstopok. Szerintem ma már inkább az a kérdés, hogy vajon 2024-re sikerül-e visszatérni az inflációs normához.
Március eleje óta reneszánszát éli a stagfláció témaköre. Mindenki azt találgatja, hogy vajon látunk-e recessziót magas inflációval kombinálva. Eközben azonban némi gazdaságtörténeti kutatás alapján több szempont is jelzi, hogy nem feltétlenül az 1970-es évekkel kellene párhuzamot vonnunk. A mai gazdasági körülmények sokkal inkább hasonlítanak az 1940-es években látottakra. Némi szerencsével pedig most elkerülhető lehet az akkor látott fellendülés-visszaesés hullámvasútja.
A szomszédunkban zajló háború, a szankciók és a piaci sokk együttesének gazdasági növekedésre gyakorolt hatásai még megbecsülhetetlenek. Túlságosan nagy ahhoz a bizonytalanság, hogy bármilyen előrejelzés is szilárd talajon álljon. Könnyen lehet ugyanis, hogy a mai várakozás nagyon rövid idő alatt tűnik majd valószerűtlenül optimistának. De mekkora esélye van a hazai recessziónak? Egyelőre úgy gondolom, hogy inkább kevesebb, mint több.
Az elmúlt időszakban újra népszerű témává vált az államadósság. Nem csoda, hiszen maga a gazdaságpolitika is rendkívül sokat foglalkozott ezzel a témával a tavalyi év végén. A híreket felületesen követők pedig már adósságválságot vízionálhatnak. De vajon igazuk van? Spoiler: attól azért nagyon messze vagyunk.
A Revolut letarolta a magyar piacot, állítólag egymillió előfizetése van Magyarországon. (Egyedül Nagy-Brittaniában...
Meddig élvezhetjük reggeli kedvencünket? Hogyan hat rá a klímaváltozás? Milyen további kihívások várnak a kávéiparra?...
Egyértelmű, hogy egy alulárazott részvényben nagy a potenciál az emelkedésre. De a múlt példái bőven bizonyítják... 
Cser Tamással a (nem)olcsó európai részvényekről, Sándorfi Balázzsal a (nem)olcsó magyar ingatlanpiacról beszélgetünk...
Ahogy közeledik a 2025-ös határidő a naptári üzleti éves vállalatok transzferár dokumentációjának elkészítésére... 
2025. áprilistól nyújtható be a vállalati digitális K+F fejlesztéseket támogató pályázat kis-, és középvállalkozások... 
Attól függ, mit nézünk.
Rossz hírek jöttek az iparból.
Tényleg csak az a kérdés, hogy amerikai vagy orosz gyarmattá válnak?
