Amerika nagy háborúja árnyékában emelkedhet ki egy új globális szuperhatalom

Szép tervek

Kína 2013-ban jelentette be az Övezet és Út kezdeményezést (Belt and Road Initiative – BRI), amely arra volt hivatott, hogy „újrahuzalozza” az egész világot, méghozzá elsősorban infrastrukturális elemekre támaszkodva. Az elképzelés nem titkoltan arra törekedett, hogy az Egyesült Államok globális vezető szerepét megkérdőjelezze, a feltörekvő keleti nagyhatalom pedig minimum felnőjön riválisához, de inkább át is vegye a hegemón szerepét. Washington sokáig rezignáltan nézte az eseményeket, nem igazán akarta felvenni a kesztyűt, aztán a 2020-as években hirtelen megváltozott az álláspontja és érezhetően be akart szállni a ringbe a nagy kihívó ellen. Ebben pedig partnerre is talált, a Kína régi vetélytársának számító India boldogan vált az új elképzelések egyik motorjává.

A BRI 10. évfordulóján, 2023-ban jelentették be, hogy érkezik az India-Közel-Kelet-Európa Gazdasági Folyosó (India–Middle East–Europe Economic Corridor – IMEC).

Nikkei:Türkiye pushes $25 billion Iraq transport route over India-Europe corridor.India-Middle East-Europe Economic Corridor (IMEC) would run from India to the United Arab Emirates, Saudi Arabia, Jordan and Israel to reach Europe -- bypassing Türkiye. Türkiye's pic.twitter.com/6TLyK4ZD4I

— Clash (Report) October 20, 2023

A nevéből kiindulva nem hagy sok nyitott kérdést, hogy pontosan mit mivel szeretne összekötni, az elképzelés nagyjából az, hogy India nyugati partvidékének fejlődő városait tengeren kapcsolják a Közel-Kelet csomópontjaival, majd innen a szárazföldön folytatódik a folyosó egészen a Földközi-tengerig, ahonnan már csak egy ugrással elérhető Európa is. Elméletben minden adottnak tűnik a megvalósuláshoz: egy feltörekvő hatalom folyamatosan bővülő piaccal, rendkívül tőkeerős gazdag arab országok, és a szintén lehetőségek ezreit rejtő „öreg kontinens”. A projekt felkeltette az érdeklődését egy sor lehetséges partnernek, így az Egyesült Arab Emírségek, Görögország és Franciaország is kifejezte, hogy részt vennének benne. A kilátások azt követően is pozitívnak ígérkeztek, hogy Donald Trump került hatalomba az Egyesült Államokban, bár az amerikai elnök gyakran kel ki elődje elképzelései ellen. 2025 elején viszont a Fehér Ház új ura is támogatásáról biztosította az IMEC-et, így tehát minden adottnak tűnt ahhoz, hogy a kínai BRI méltó kihívót kapjon. Papíron.

A kemény valóság

Az Európát és Dél-Ázsiát összekötő hálózatnak vannak földrajzi szempontból gyenge részei, amelyek alapvetően befolyásolhatják annak működését. Ezeknek az úgynevezett „fojtópontoknak” mindegyike a Közel-Keleten van, ahol a katonai konfliktusok nagy száma miatt óvatosabban járnak el a szállítmányozó cégek, mivel ott könnyen az indokoltnál jóval nagyobb kockázatnak teszik ki magukat. Jól példázza ezt a közel másfél éve tartó helyzet a Vörös-tenger bejáratánál, ahol a jemeni húszi lázadók rendszeresen támadják a tengerszoroson áthaladó hajókat, amennyiben megítélésük szerint az Izrael szövetségesének számít. Az ilyen rendkívüli helyzetekre vannak persze megoldások, de ezek éppen az eltervezett gyors és gördülékeny konnektivitást ássák alá. India világosan látja, hogy ez mekkora problémát okozhat a nagy tervek számára, ezért jelentősen növelte a katonai műveleteit Omán környékén. Folyamatosan a járőrözések, amelyekkel igyekeznek biztosítani az indiai gazdaság növekedéséhez nélkülözhetetlen nyersanyagokat.

Az viszont világos, hogy India önmagában „kis hal” ahhoz, hogy a Közel-Kelet biztonsági problémáit megoldja, ebben a legnagyobb játékos egyértelműen az amerikai hadsereg.

Trump pedig nem is titkolta, hogy a nyugati nagyhatalom visszatér a régióba az elmúlt évtized lassú amerikai kivonulását megfordítva. A republikánus politikus szinte az egyik első lépése az volt, hogy a jemeni húszikat terrorszervezetté nyilvánította, majd (egy súlyos adatbiztonsági kérdéseket felvető beszélgetésben) az ország bombázásáról is döntöttek, azóta folyamatosan lövik egymást a felek, egyelőre nem is nagyon látni, hogy mikor érhet véget a mindennapi rakétazápor. Felmerül a kérdés, hogy pontosan miért is okoz ez akkora problémát az IMEC-nek, hiszen a fent vázolt útvonal egyáltalán nem érinti a Vörös-tengert. Ennek egyszerre több megfejtése van:

• Egyrészt a kínai BRI egyik legnagyobb erőssége, hogy nem kizárólag egyetlen útvonalban gondolkodik, hanem inkább széles övezetekben. Ez biztosítja annak az elkerülését, hogy egyetlen probléma megakassza a kereskedelmet. Az IMEC esetén egyelőre nem jelentettek ki ilyet, viszont az világos, hogy a Vörös-tengeren zajló események hatással vannak a megvalósulásra.
• Azt sem szabad elhanyagolt problémának venni, hogy a húszik körüli összecsapások sokasodása veszélyezteti a közelben futó közlekedési hálózatokat, csomópontokat is. Korábban a síita iszlamista felkelők rendszeresen lőttek szaúd-arábiai célpontokra, de az Egyesült Arab Emírségekre is hullott rakéta.
• Az Arab-félsziget nyugati sarkánál kiújuló csetepaté egy időben történik azzal, hogy Jeruzsálem is felmondta a tűzszünetet Gázában és úgy tűnik, hogy az izraeli haderő hosszú távra tervez a palesztin területen. Mindez elhúzódó konfliktust sejtet. Ez a körülmény azért lehet aggasztó az IMEC szempontjából, mivel az egyik kulcspontja éppen a Földközi-tenger partvidékén fekvő ország, ide érnének kelet felől szárazföldön a termékek, majd hajóra rakva mehetnének Európa felől, vagy éppen érkeznének onnan a szállítmányok. A végeláthatatlan háborús helyzet itt is komoly aggályokat okoz. Ennek a másik gondja az, hogy a másik kulcsfontosságú szereplő, Szaúd-Arábia megállapodását ahhoz kötötte Izraellel, ha megoldódik valahogy az itteni válság. Ennek hiányában aligha lesz aktív és eredményes kereskedelem a szárazföldön közöttük.

Indian Naval Ship Trikand, a frontline frigate of the Indian Navy, celebrated the 76th Republic Day at Salalah with the hoisting of the National Flag and Naval Ensign, the National Anthem, and a guard of honor, reflecting India's maritime strength and commitment to peace. pic.twitter.com/odHumWdco5

— India (in) January 26, 2025

A húszik bombázása körül azonban világosan nem az a legnagyobb gond, hogy újult erővel zajlanak a rakétacsapások, hanem inkább az, hogy Irán körül is növekszik a feszültség. Az Egyesült Államok kifejezetten komoly fegyverarzenált kezdett el felhalmozni a régió közelében. Ez egyelőre még nem jelent semmit, könnyen meglehet, hogy Trump csak ezzel akarja tárgyalóasztalhoz kényszeríteni nagy riválisát, viszont egyelőre inkább kevesebb sikerrel. Ha Washington beváltja az ígéretét, és tényleg nagyszabású rakétazáport zúdít Iránra is, akkor szinte bizonyos, hogy ez nem marad válasz nélkül, és könnyen egy elhúzódó, veszélyes háborúba torkollik majd az események láncolata.

Azt egyelőre kár lenne találgatni, hogy pontosan meddig mehet el az adok-kapok és milyen kimenetellel, India szempontjából ugyanis nagyon súlyos veszélyt jelentene egy kiterjedt konfliktus:

• Egyrészről a közelében záporoznának a bombák, ami már közvetlen biztonsági fenyegetést jelentene. Arról nem is szólva, hogy menekültek milliói indulhatnak meg akár kelet felé is, ez pedig hamar elérheti Indiát, mivel a köztes Pakisztánban szintén nem a legjobb a biztonsági helyzet jelenleg.
• A gazdasági gondok több szempontból okoznának kihívást. Amellett, hogy az IMEC megvalósíthatatlannak tűnne egy ilyen helyzetben, mivel éppen az egyik legfontosabb faktor, a Közel-Kelet esne ki belőle. Ez viszont a dél-ázsiai hatalom jövőjét veszélyeztetné, azzal viszont a jelen is szinte kilátástalanná válna, hogy ezzel a két legfontosabb kőolajforrás útvonala is nehéz helyzetbe kerülhet. India ugyanis alaposan rá van szorulva a szénhidrogénekre, ebben pedig elsődlegesen két nagy forrás jöhet szóba, Oroszország és a Közel-Kelet. Az első esetben folyamatosan számolnia kell Újdelhinek az esetleges nemzetközi következményekkel, valamint éppen a szorongatott Vörös-tengeren keresztül vezet az egyik legfontosabb útvonal. A második helyszínnél pedig az ellátásbiztonság rendülhet meg, ha esetleg Teherán célba veszi az amerikai szövetségesek kritikus infrastruktúráját, erre már volt példa a közelmúltban. Most az Öböl gazdag államai igyekeznek kimaradni a konfliktusból, de ez nem jelenti azt, hogy a síita iszlamisták nem tekintik célpontnak majd ezeket az országokat.
• India közben próbált eddig amolyan semleges pozícióba helyezkedni Iránnal, mivel az ország egyszerűen túl közel van és túl fontos ahhoz, hogy egyszerűen elengedjék a kezét. Viszont nem akartak az Egyesült Államokkal sem összekapni, ezért maradt a köztes megoldás, az óvatosan tapogatózó, a nagy kijelentésektől tartózkodó politika. A közeledést jelezte, hogy Újdelhi az Indiától Oroszországig vezető Észak-Déli Korridorban is érdekeltté vált, amely éppen Iránon keresztül vezet, ennek első lépései pedig már megtörténtek.

| Washington, US: On India-US tariff talks, US President Donald Trump says, #WATCH

— ANI (@ANI) March 28, 2025

Az eddig felsoroltak alapján szinte „egy béna kacsának” tűnik India, pedig ez a legkevésbé sincs így. A feltörekvő nagyhatalom képét Újdelhi a katonai fejlesztésekkel is folyamatosan erősíti. Bár az ország elsődleges biztonsági fókusza Pakisztán és Kína felé fordul, a nagyobb súly nagyobb felelősséggel is jár, ezért

Indiának „tovább kell mennie” az Ománi-öbölből, hogy jóval tevékenyebben vegyen részt a számára kulcsfontosságú pontok biztonságának garantálásához.

Újdelhi nem véletlenül tart „egyszerre több vasat is a tűzben”, mivel Kína példájából tanulva látják, hogy a sokoldalú közlekedési hálózatok révén biztosítható a szükséges ellátás. A nagyobb gond, hogy most ezek mindegyikét az országtól független biztonsági kihívások terhelik. India tehát a békés rendezésben érdekelt, hogy ezzel ne kerüljenek veszélybe a saját elképzelései.

Az indiai kormányzat számára jó hír lehet, hogy a miniszterelnök, Narendra Modi közismerten jó kapcsolatot ápolt Donald Trumppal, ezért megpróbálhatja rávenni az amerikai vezetőt, hogy álljon el a háborús terveitől. Ellenkező esetben India előtt két út lehetséges: az állandó külső fenyegetettség, vagy a nagyhatalmi tervek kiterjesztése a katonai jelenlét növekedésével.

Címlapkép forrása: Niharika Kulkarni/NurPhoto via Getty Images