Japánban lassan az ország állampapír-állományának 50%-a helyi jegybank birtokában van, miután az elmúlt néhány évben brutális tempóban vásárolta fel a helyi államadósságot. Bár a jegybank tagadja, hogy az óriási tabut jelentő monetáris finanszírozás (vagyis a jegybankok által finanszírozott költségvetési költekezés) zajlik a szigetországban, egyre többen vannak, akik szerint ez lassan megkérdőjelezhetetlenné válik.
Sokakban felmerülhetett már az a gondolat, hogy a Magyar Nemzeti Bank, annak ellenére, hogy nincs kimondott árfolyamcélja, minden lehetséges eszközzel igyekszik megakadályozni a forint túlzott erősödését. Az MNB márciusi kamatdöntését követő kommunikációja újabb bizonyíték lehet erre. A piaci szereplők többségét meglepte az ülést követő jegybanki kommunikáció, ha jobban megnézzük azonban az összképet, több magyarázat is van rá, mit miért tett az MNB, ugyanis nagyon kényes helyzetben kell manővereznie kimondott és kimondatlan céljai szem előtt tartásával. Ez egyelőre sikerült neki, a jövőben azonban komoly kihívás elé állíthatja a döntéshozókat ez az összetett célrendszer. De miért kellett közbelépnie a jelentős forinterősödést követően az intézménynek? Milyen veszélyek leselkednek az MNB-re, ami miatt kényelmetlen döntéskényszerbe kerülhet? Illetve miért a lakossági állampapírok jelenthetik a megváltást a jegybank számára? Többek között ezen kérdések megválaszolásával igyekeztünk kontextusba helyezni a nagy jelentőségű márciusi MNB kamatdöntő ülést, illetve az azt kísérő kommunikációs zsonglőrködést.
A várakozásoknak megfelelően a monetáris szigorítás irányába mozdult el tegnap az MNB, de a hozzá társított üzenetek és adatok együttese nehezen áll össze egy koherens egésszé, így a döntés indoklása felvet kérdéseket.
A hazai infláció gyorsulása miatt tavaly egyértelművé vált, hogy a Magyar Nemzeti Bank döntéshozói kénytelen lesznek hamarosan feladni alacsony kamatok iránti elkötelezettségüket. Az elmúlt hetekben azonban olyan dolgok történtek a világon, amelyek megváltoztathatják ezt a helyzetet. Kína és az Egyesült Államok kereskedelmi háborúja következtében felerősödtek a világgazdasági (és az amerikai) növekedés lassulásával kapcsolatos félelmek, az eurózóna gazdasága a nagyon erős 2017-es év után gyengén muzsikált 2018-ban, ezért mind az Egyesült Államokkal, mind az euróövezettel kapcsolatban mérséklődtek a befektetői kamatemelési várakozások. Sőt, a kínai jegybank már a monetáris lazítás útjára lépett, hogy így ellensúlyozza a kereskedelmi háború negatív hatásait. Mindezek miatt megnőtt az esélye annak, hogy az MNB még tovább húzhatja kamatemelés nélkül, már ha ezt a hazai inflációs folyamatok engedik majd. A következő hetek kritikus fontosságúak lesznek abból a szempontból, hogy meddig maradhatnak még rekord alacsony szinten a hazai kamatok.
Az elmúlt hetekben nagyon felpörögtek az események az amerikai kötvény- és részvénypiacokon: a tőzsdék óriásit estek decemberben, ezzel összefüggésben pedig a befektetők már azt várják, hogy a Federal Reserve következő lépése nem egy újabb kamatemelés, hanem egy kamatvágás lesz. A kötvénypiacokon szintén nagy mozgásokat láthattunk november eleje óta, a hozamok ugyanis rég nem estek ilyen rövid idő alatt ekkorát. Mindez arra utalhat, hogy a piaci szereplők egy újabb recessziótól tartanak, ezért igyekeznek biztonságos eszközökbe menekíteni pénzüket. A napokban hat hónapos csúcsra kapaszkodó aranyárfolyam is ezt sugallja. Persze lehet, hogy csak túlreagálják a piacok a jelenlegi helyzetet, mindenesetre óriási a feszültség, ami garantálja az izgalmakat a következő hónapokban.
Este 8-kor jön a Fed idei utolsó kamatdöntése, ami az év legizgalmasabb döntésének ígérkezik. Bár szinte borítékolható, hogy az amerikai jegybank idén negyedszerre is kamatot emel, az utóbbi hetek tőzsdei zuhanása, illetve az amerikai gazdaság lassulásával kapcsolatos félelmek felerősödése miatt kérdéses, hogy innen milyen irányba halad majd tovább a Fed. Sokan a részvénypiaci zuhanás miatt óvatosabb kommunikációra számítanak a jegybank részéről, ami a dollár gyengítésén keresztül erőt adhatna a feltörekvő piaci devizáknak, köztük a forintnak is. Fennáll azonban a kockázat, hogy a befektetők túlzottan előre szaladtak várakozásaikkal, a Fed pedig egyelőre tartja magát korábbi kamatemelési pályájához: ebben az esetben a dollár további erősödésére lehet felkészülni, ami a forintot új mélypontja felé mozdíthatja el a zöldhasúval szemben. Bármi is legyen a mai döntés eredménye, valószínűleg nagy mozgásokra kell felkészülni a piacokon este, illetve az év vége is izgalmasabb lehet az ilyenkor megszokottnál.
Kisebb pánik bontakozott ki a héten az amerikai részvénypiacokon, amelyben a kötvénypiaci folyamatoknak is fontos szerepük volt. Legutóbb a 2008-as válság előtt láthattunk arra példát, hogy az amerikai hozamgörbe a 2-10 éves időtávon negatív meredekségűvé vált, a héten azonban nagyon közel kerültünk ehhez az állapothoz. A múltbéli tapasztalatok alapján a hozamgörbe negatív meredekségűvé válását 1-2 éven belül recesszió (és jelentős részvénypiaci korrekció) követte, ezért érdemes lesz nagyon figyelni az amerikai kötvénypiaci folyamatokra a következő hónapokban.
Látszólag feloldhatatlan ellentét feszül az olasz kormány és az Európai Bizottság között, ezért valószínűnek tűnik, hogy a brüsszeli testület rövid időn belül elindítja Olaszország ellen a túlzott deficit eljárást, amelynek végén akár pénzbüntetéssel is szembesülhetnek az olaszok. Ez azonban nem valószínű, hogy eltántorítaná a helyi vezetőket, sőt, még a politikai tőke kovácsolását is segítené, vagyis a Bizottság valószínűleg nem fogja tudni kikényszeríteni a költségvetés racionalizálását. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az olasz vezetők ennyivel megúszták: a befektetők idegesek a felelőtlen (gazdaság)politikai szabadságharc miatt, és ha tovább durvul a helyzet, piaci eszközökkel könnyen térdre kényszeríthetik Olaszországot. Görögország és Törökország esetében már láthattuk, hogy a politikai unortodoxiával szemben végül a piac került ki győztesen, vagyis bebizonyosodott, hogy "azért a víz az úr".
Bár vezető kínai döntéshozók folyamatosan hangsúlyozzák, hogy kontroll alatt tartják a gazdaság lassulását, illetve az ezzel járó pénzügyi stabilitási kockázatokat, egyre több jel utal arra, hogy a kereskedelmi háborúval súlyosbított helyzet miatt recseg ropog a gazdaság. Újabban a kínai jüan tízéves mélypontja közvetlen közelébe került az amerikai dollárral szemben, mindezt úgy, hogy idén az ország jegybankja több tízmilliárd dollárnyi devizatartalékot égethetett el az árfolyam védelme érdekében. Mivel a következő időszakban nem várható az Egyesült Államokkal szembeni konfliktus enyhülése, érdemes lesz nagyon figyelni a Kína gyengélkedésére utaló jelekre, hiszen az ázsiai nagyhatalom megroppanása az egész világgazdaság számára nagy kockázatot jelent.
Nagyon nagy bajban vannak a törökök: a hitelezésre épülő, túlfűtött gazdasági növekedési modelljük már nem tartható sokáig, a kiigazítást pedig minél tovább húzzák, annál jobban fog fájni. Az infláció 15 éves csúcson van, és minden előjel szerint tovább emelkedik majd, miközben a líra árfolyamának zuhanása egyre nehezebb helyzetbe hozza a belföldi gazdasági szereplőket. Az Egyesült Államokkal szembeni diplomáciai konfliktus elfajulása ráadásul rátett még egy lapáttal Törökország gondjaira. Mind gazdaságilag, mind politikailag drasztikus irányváltásra lesz szükség, méghozzá hamar, máskülönben kemény földet érés vár az országra.
Gyakorlatilag szabadesésben van a török líra árfolyama: májusban már 17%-os zuhanásnál tart az amerikai dollárral szemben, miután ma is 2%-os esésnél jár. Az amerikai hozamemelkedéssel párhuzamosan felszínre került a török gazdaság sérülékenysége, a helyzeten pedig csak ront Erdogan elnök beavatkozása a monetáris politika függetlenségébe. A feltörekvő piacokat sújtó általános tőkekivonást látványosan erősíti a török helyzet, és ezt már a forint is megérzi, amelynek árfolyama kétéves mélyponton jár az euróval szemben.
Donald Trump acél- és alumínium vámja inkább politikai tőkekovácsolásnak jó, mintsem a bajba sodródott ipari munkások és az Egyesült Államok gazdaságának megsegítésére. Hosszú távon néhány amerikai acél- és alumíniumipari vállalaton kívül mindenki veszít: a világgazdaság, beleértve az Egyesült Államokat, az amerikai emberek, de még az amerikai vállalatok is. A "tegyük újra naggyá Amerikát" nosztalgia a múlt héten újabb ostoba döntésben csúcsosodott ki, még akkor is, ha nem teljesen valótlan az a probléma, ami a döntés hátterében áll.
Egyre több jel utal arra, hogy a jegybankok által óriásira fújt kötvénypiaci lufinak meg vannak számlálva a napjai. A hozamok januárban intenzíven emelkedtek világszerte, pánik azonban egyelőre nincs. Különösen biztató kép rajzolódik ki az eurózónás kötvényeket elnézve, az Egyesült Államokban viszont egyre aggasztóbb a helyzet: legutóbb, amikor hasonló folyamatok játszódtak le Amerikában, kitört a világgazdasági válság, a gazdaság pedig recesszióba süllyedt.
Donald Trump magát elitellenes forradalmárként, az amerikai középosztály védelmezőjeként beállítva nyerte meg a választást, és bár a szavak szintjén sokszor hangsúlyozza, hogy ő mennyire elkötelezett az egyszerű emberek élethelyzetének javítása iránt, gazdaságpolitikai intézkedéseiből nem teljesen ez rajzolódik ki. Azt azonban érdemes hozzátenni, hogy nem Trump találmánya ez a trickle-down economicsnak nevezett gazdaságpolitikai elv, ami úgy akar segíteni a szegényeken, hogy közben a gazdagoknak kedvez.
Ingatlanpiaci buborék kidurranása, összeomló gazdaság, elszálló munkanélküliség, adófizetők pénzéből kimentett bankrendszer, fájdalmas megszorítások és elengedhetetlen strukturális reformok, majd látványos növekedési fordulat: címszavakban így lehet összefoglalni, mi történt Spanyolországban a 2008-as válság óta. A spanyol gazdaság kibocsátása az idei második negyedévben végre elérte a válság előtti csúcsát, amit sokan a sikeres válságkezelési intézkedéseknek tulajdonítanak. Bőven akadnak azonban olyanok is, akik szerint szükségtelenül nagy áldozatokkal járt az elmúlt néhány év, ráadásul pont azok fizették a legsúlyosabb árat, akik az egészről semmit sem tehettek.
Már hónapok óta aggasztó irányba haladnak a folyamatok az amerikai kötvénypiacokon. A befektetők tavaly év végi lelkesedése, miszerint Trump majd egycsapásra magasabb növekedési pályára állítja az amerikai gazdaságot, gyakorlatilag semmivé lett, emiatt pedig az inflációs várakozások és a hosszabb kötvényhozamok is csökkenni kezdtek. Ezzel párhuzamosan viszont a Fed kamatemeléseinek köszönhetően a rövid lejáratú hozamok tovább emelkedtek, mindez a hozamgörbe kilaposodásához vezetett, ami általában rossz előjel a jövőre nézve. Tényleg bajban az amerikai gazdaság, vagy csak túlreagálja a piac Trump belpolitikai botrányait?
Május első hetében - három év óta először - többségbe kerültek az euró dollárral szembeni erősödésére játszó spekulatív határidős pozíciók. A nagybefektetők idei hangulatváltozásában a Donald Trump körül kialakult zűrzavaros amerikai belpolitikai helyzet mellett az európai politikai kockázatok mérséklődése, illetve az egyre biztatóbb konjunkturális folyamatok is szerepet játszottak. Az euró/dollár árfolyam kulcsfontosságú technikai szintek közelében tartózkodik, egy erős ellenállási szinttel kell megküzdenie az eurónak, viszont ha ez sikerül, akkor új, bő féléves csúcsra kapaszkodhat az árfolyam.
Az európai projektnek soha nem volt még akkor szüksége egy francia-német kooperációra, mint most, és bár sokan már látni vélik maguk előtt az Európát felemelő Macron-Merkel tengelyt, nem szabad elfelejteni, hogy több ponton éles ellentét feszül a két vezető között. A szociáldemokrata kancellárjelölttel, Martin Schulz-cal könnyebb dolga lenne Macronnak, mivel kevésbé ortodox gazdaságpolitikai irányvonalat képvisel, azonban Merkel bukása nélkül sem lehetetlen az együttműködés. Ehhez az kéne, hogy Macron politikailag megerősödjön odahaza, majd elkezdje megvalósítani reformígéreteit, mintegy jelezve a kancellár számára, hogy hajlandó a németeknek imponáló lépéseket tenni azért, hogy cserébe Merkel is engedjen az európai együttműködést érintő ügyekben ultraortodox álláspontjából.
Az elmúlt években hozzászokhattunk ahhoz, hogy mindenki az Egyesült Államokat tekintette a válságkezelés mintaállamának a fejlett országok közül, míg az eurózóna volt az örök vesztes, a válságokra rossz gazdaságpolitikai válaszokat adó fekete bárány. Most azonban úgy tűnik, hogy a gazdasági nehézségek miatt a politikai szétesés szélére sodródott uniós projekt kaphat még egy esélyt: a politikai kockázatok jelentősen mérséklődtek az elmúlt hónapokban, a makrogazdasági mutatók közül pedig több is évek óta nem látott pozitív kilátásokról tanúskodik. Az áldás ugyanakkor könnyen átokká is válhat, a kedvezőbb növekedési és inflációs kilátások ugyanis a monetáris politikai szigorodásával (a kötvényhozamok emelkedésén keresztül) bajba sodorhatják a magas adósságállománnyal küzdő perifériás országokat, ezáltal pedig veszélybe kerülhet az elmúlt hónapokban látott, pozitív folyamat. A legrosszabb helyzetben Olaszország van, így rá különösen érdemes lesz odafigyelni.
A legtöbb ember fiatalkorában elkezdi a nagybetűs életet, tele mindenféle kívánsággal és vággyal, hogy minél több...
Az emberi erőforrásokkal összefüggő kérdések és kockázatok megértése egy tranzakciós folyamat során általában... 
Minden reggel ugyanaz: miután elvittük a gyereket az iskolába, egyesével, a saját autónkban, véget nem érő sorban...
Ne keressünk ott mintázatot, ahol nincs! Alakokat látunk a felhőkben, jelentést a csillagokban, emberi arcokat a Mars... 
Óceánon innen és túl, podcastünk így is dúl. Jó szórakozást! Milyen platformokon találjátok még meg? A HOLD...
Nemrég olvastam egy jó könyvet, ami az adózásról, főként annak a történelméről szólt. Egyfelől számomra nagyon...
Megérkeztek a 2025-ös extraprofitadó részletei.
Megérkezett a Préda, a Portfolio kiberbűnügyi podcastjének második epizódja.
Az eszkaláció lépéskényszerbe hozta a honvédelmi minisztériumot.
