Trump bontókalapáccsal esett a világrendnek, a legnagyobb árat az USA fizetheti

A világ legszebb szava a vám, szebb, mint a szerelem

– Donald Trump már a tavalyi választási kampányban megígérte, hogy az Egyesült Államok elnökeként az ország legfontosabb kereskedelmi partnereire súlyos terheket vet ki az általa túl magasnak vélt külkereskedelmi deficit miatt.

Két dolgot ígért: hazaviszi a gyártást és megvédi az amerikai piacokat az olcsó dömpingáruktól.

Egy héttel a november eleji választások előtt Joe Rogan podcastjében még azzal a gondolattal is kacérkodott, hogy a vámbevételek olyan nagyok lehetnek, hogy az amerikai embereknek nem kell többet jövedelmi adót fizetniük.

Az április 2-re meghirdetett „Felszabadulás Napja”, amelyen a tarifák részleteinek bejelentését ígérte, és hiába közölte a számokat, volt hónapok óta téma a világkereskedelemre kivetett terhek kérdése, sokkal tisztábban most sem látunk:

Annyi bizots, hogy az elnök brutális vámokat vetett ki az Egyesült Államok legfontosabb kereskedelmi partnereire, így az Európai Unióra és Kínára is.

Kapott még az ütésekből Japán, az Egyesült Királyság és Tajvan is, akik hagyományosan a legfontosabb és legközelebbi szövetségesei.

A vámok gazdasági hatásait egyelőre nehéz értelmezni: Donald Trump és csapata eleve úgy vetett ki viszonossági vámokat – vagyis a másik fél által alkalmazott szintekhez igazított tarifákat –, hogy nemcsak a tényleges kereskedelmi tételekkel számoltak:

beleszámítottak a (vélt) devizamanipulációkat, valamint a hozzáadott érték alapú adókat (mint például az áfa) is a vámokhoz.

Az ezek alapján kiszámolt átlagos szintekhez igazították az amerikai választarifákat, de az elnöki bejelentésen mutogatott táblázaton ezek szintén csak átlagos értékeket jelöltek. Trump beszéde alapján az egyes szektorok és termékkörök külön kulcsokra készülhetnek, tovább bonyolítva a hatások megbecsülését.

Amit tudunk, hogy az Európai Unió 20, Kína 34 százalékos vámszintjei nagy terhet jelentenek majd az Egyesült Államokba exportáló cégeiknek.

A részletes táblázat a legfontosabb amerikai kereskedelmi partnerek esetében így fest:

Trump vagy nem érti, vagy ő érti egyedül a kereskedelmet

Az elnök beiktatása óta eltelt hónapokban a vámok esetében egy komoly táncjátékot mutatott be Washington: Mexikó és Kanada esetében egyből 25 százalékos tételeket jelentett be, hogy aztán azokat napokon belül felfüggessze határőrizeti, drogkereskedelmi vállalásokért cserébe. A vámok így Schrödinger macskájához hasonlóan kvantumállapotban voltak: egyszerre léteztek is, meg nem is, és a megfigyelő szerepétől függően változtak is.

Amikor a világ azt hitte, hogy csak tárgyalási alapnak használta az amerikai elnök a kereskedelmi fenyegetéseket, Mexikó és Kanada lépéseikkel megúszták az intézkedéseiket, váratlanul márciusban újra kivetette és aktiválta azokat Trump, hogy aztán végül mégsem alkalmazzák egyiket se.

A világ közgazdászai így elég vad becsléseket adtak a várható gazdasági hatásokról, a két tesztlaborból nem lehetett kiindulni a dinamikusan változó rendszerben.

Ráadásul az átlagolások miatt nehéz megmondani, hogy pontosan mely termékek hogyan adóznak majd, mivel a szektorális eltérésékről már maga Trump is beszélt.

Miért is logikátlan a lépés?

Alapvetően egy biztos: nincs elemző, aki szerint a globális kereskedelmi szabályok ilyen mértékű felrúgása, egy kereskedelmi háború sikeres lehetne gazdaságilag.

Ennek oka pedig az emberiség történelmében gyökeredzik.

A kereskedelem az emberi civilizáció legősibb formája, már akkor létezett, amikor az első közösségek megjelentek, és felismerték, hogy amit ők elő tudnak állítani vagy ki tudnak termelni, az másnak értékes lehet. A csere alaplogikája egyszerű: ami nálunk nincs, azt máshonnan szerezzük be – cserébe adunk valamit, amivel mi rendelkezünk felesleggel.

Így jutott só a szárazföld belsejébe, így jelent meg a selyem vagy a fűszerek több ezer kilométerrel az eredeti lelőhelyüktől.

A kereskedelem nemcsak tárgyakat mozgatott, hanem tudást, kultúrát, technológiát is. Az útvonalak mentén nemcsak áruk, hanem gondolatok is utaztak – a kereskedelem volt az egyik első „híd” a világ különböző részei között.

A civilizációk fejlődése szorosan összefonódott azzal, hogy mit tudtak adni és mit tudtak megszerezni másoktól. A mai nagy technológiai rendszerek sem működnek a világ különböző pontjain működő cégek nélkül, akik szerződéseket kötnek egymással és a Föld másik pontjára juttatják el termékeiket vagy szolgáltatásaikat.

A globalizált világunknak ez mostanra nem lehetősége volt, hanem alapvetése, és ennek a rendszernek eddigi egyik legnagyobb haszonélvezője épp az Egyesült Államok volt.

Címlapkép forrása: Chip Somodevilla/Getty Images