Amiről senki sem beszél: még az állampapírokon is bukhatsz nagyot – mutatjuk, hogyan kerüld el

Mi fán terem az intézményi államkötvény?

Az utóbbi években rendkívül népszerűek lettek a magyar lakossági állampapírok: az első igazán nagy favorit a 2019-ben piacra dobott Magyar Állampapír Plusz lett, majd a 2022-ben kezdődött nagy inflációs sokk hatására az inflációkövető Prémium Magyar Állampapír vált a megtakarítók kedvencévé. Az idei év elejére ismét változott a helyzet, újabban leginkább a fix kamatozású Fix Magyar Állampapír, illetve a változó kamatozású Bónusz Magyar Állampapír képes megszólítani a lakossági befektetőket.

A lakossági állampapírok egyik legnagyobb előnye a kiszámíthatóság. Mivel a lakosság számára létrehozott papírok mesterségesen védve vannak a kötvények alapvető működéséből fakadó kockázatoktól, ezért a befektetők mindig pontosan tudják, mire számíthatnak. Egyúttal sosem kell aggódniuk azon, hogy milyen kondíciókkal tudnak majd kiszállni a befektetésükből, még akkor sem, ha nem tartják meg a papírt a futamidő végéig. A Magyar Államkincstár például bármikor visszaveszi a kötvényeket, jellemzően 99%-os nettó árfolyamon, azaz 1%-os levonás árán.

A diszkont kincstárjegyeket (DKJ) leszámítva a lakosság körében kevésbé elterjedt intézményi államkötvények olyan, hosszú lejáratú állampapírok, amelyeket főként pénzintézetek, bankok, biztosítók tartanak a portfóliójukban. Fontos, hogy a lakossági megtakarítók nem kizárólag a mindenki által ismert lakossági állampapírok közül válogathatnak: vásárolhatnak az intézményi kötvényekből is. Azonban ehhez némi hozzáértés is szükséges, mert ezzel egy egészen másik világba lépnek be. Az intézményi államkötvényekkel bizonyos típusú kockázatok is együtt járnak, továbbá a hozamuk kiszámítása sem magától értetődő – tehát jól jöhet némi előismeret.

Mely államkötvényekkel lehet elérni a 7%-os hozamokat?

Az Államadósság Kezelő Központ napi rendszerességgel közli a különféle futamidejű államkötvények referenciahozamait: ezek azok a hozamok, amelyek elérését a meghatározott államkötvények lehetővé teszik, feltéve, hogy a befektető lejáratig megtartja a papírt, azaz nem adja el a futamidő vége előtt. Az alábbi ábrán szemléltetjük, hogyan alakult a 3, 5, 10, 15 és 20 éves magyar államkötvények referenciahozama az utóbbi évek során.

Jelenleg 7% körüli hozamokkal forognak a hosszabb futamidejű magyar államkötvények. A cikk írásakor az alábbi referenciahozamok érvényesek: 

• 3 évre: 6,60% 

• 5 évre: 6,76% 

• 10 évre: 7,02% 

• 15 évre: 7,11% 

• 20 évre: 7,14%

Az 5-10 évre szóló, 7% körüli hozamszint első pillantásra bőven versenyképesnek látszik a ma elérhető lakossági papírokéval, amelyek közül némelyik csak bizonyos feltételek (pl. magas infláció) teljesülése esetén kínál ilyen magas megtérülést.

Hogyan hatnak a hozamszintek a kötvények árfolyamára?

Mindazok, akik eddig csak a lakossági állampapírokkal találkoztak a hétköznapokban, egy egyszerű összefüggést tapasztalhattak. A birtokukban lévő állampapírt minden pillanatban olyan árfolyamon adhatták el, hogy az a tőkén felül a számukra előre ismert mértékű kamat időarányos részét is magában foglalta. Ha például valaki egymillió forintért vett olyan lakossági állampapírt, amely évi 6%-kal kamatozik, ő fél év után, ha el akarta adni a papírt, 3% kamatra számíthatott. (A tőkéből ugyanakkor a kincstár levonta az 1%-os visszavásárlási árfolyamveszteséget, de ez a különbségek megértése szempontjából most nem fontos).

Az intézményi államkötvények egyik sajátossága, hogy az árfolyamuk – elsősorban a piaci hozamszintek változásaitól függően – bármelyik irányba változhat, azaz nőhet és csökkenhet is. Ez azért van így, mert a befektetők folyamatosan átértékelik a kötvényeket: ha egy korábban kibocsátott kötvény magas kamatot kínál, de időközben az aktuális hozamszintek már alacsonyabban helyezkednek el, akkor a befektetők számára vonzó lesz a kötvény, így hajlandóak többet fizetni érte. Ha azonban fordul a kocka, például a meglévő kötvény által termelt kamatnál magasabb hozamszint válik általánossá, akkor a kötvény elveszíti vonzerejét, és a befektetők áron alul is hajlandók megszabadulni tőle. Tehát az intézményi állampapírok árfolyama mindig úgy változik, hogy az tükrözze a pillanatnyilag jellemző piaci hozamszintet.

Ezt a legegyszerűbben úgy szemléltethetjük, ha elképzelünk egy fix kamatozású kötvényt, ugyanis ennek árfolyama a kötvényhozamok változásának hatására megjósolhatóan változik. Az alábbi ábra különféle futamidejű, egységesen 7% kamatozású kötvények árfolyamát mutatja, attól függően, hogy éppen hol helyezkedik el a piaci hozamszint.

Látható, hogy a 7%-os kamatozású kötvényeket akkor értékelik a névérték 100%-án a befektetők, ha a piaci hozamszint pontosan 7%. Ilyenkor a befektetők éppen elégedettek a kötvénnyel, sem többet, sem kevesebbet nem várnak el, mint amit kínál.

Azonban a fentebb taglalt összefüggésnek megfelelően a kötvények árfolyama igen magasra is nőhet, amennyiben a hozamszint nagyon lecsökken. Ez teljesen logikus, hiszen rendkívül értékessé válik egy 7% kamatozású kötvény akkor, amikor az aktuális környezet éppen 1%-os hozamokkal jellemezhető.

De ez kétélű fegyver: ha a hozamszintek jelentősen megemelkednének, akkor a meglévő, fix kamatot termelő kötvény sokat veszít az értékéből,

például 13%-os hozamkörnyezetben a 7%-os kamatozású kötvény árfolyama – futamidőtől függően – akár a töredékére is eshet.

Minél hosszabb futamidejű a kötvény, annál érzékenyebben reagál a hozamszint változásaira. Például a feltételezett vízszintes hozamgörbe 7%-ról 8%-ra eltolódása esetén az alábbiak szerint változik az adott futamidejű kötvények árfolyama:

• 3 éves kötvény: -2,6%
• 5 éves kötvény: -4,0%
• 10 éves kötvény: -6,7%
• 15 éves kötvény: -8,6%
• 20 éves kötvény: -9,8%

A kötvények hozamszint-megváltozásra való érzékenységét az átlagidő (duration) fogalmával is szokás mérni: ez a várható kifizetésekig hátralévő időtartamok súlyozott átlagát takarja. Azonban a duration számos limitációval bír, csak a hozamgörbe párhuzamos eltolódását tudja kezelni, és csak kis eltolódás esetén ad pontos értékeket.

Az intézményi államkötvények nyeresége tehát két tényezőből is fakadhat: egyrészt a befektetők zsebre tehetik a kamatokat, másrészt kedvező piaci folyamatok – hozamcsökkenés – hatására a kötvény árfolyamának emelkedéséből is profitálhatnak. De a kötvénybefektetők kockázatot is vállalnak: ha a hozamszintek emelkednének, akkor a meglévő kötvényeik árfolyama esésnek indul. (Ez az a kockázat, amitől a lakossági állampapírok vásárlói teljes egészében védve vannak.)

Fontos, hogy az államkötvények leértékelődése csak akkor vezet tényleges pénzbeli veszteséghez, ha a befektető egy bizonyos ponton eladja a kötvényét. Ha viszont lejáratig megtartja a papírt, akkor a kötvény tulajdonságainak megfelelő, előre ismert kamat- és tőkekifizetésekben fog részesülni, ezáltal pontosan akkora hozamot fog elérni, amekkora hozammal a vásárlás pillanatában forgott a kötvény. Ez hasonló bármilyen másik értékpapír működéséhez: a lebegő veszteség csak akkor válik valósággá, ha realizálják.

Aki intézményi államkötvények mellett köteleződik el, ő erről a szempontról sem feledkezhet meg: ha egy növekvő hozamkörnyezetben új, kedvezőbb kamatozású lakossági állampapírok kerülnének a piacra, azokba csak a meglévő kötvényei eladásával, azaz a lebegő veszteség realizálásával tudna átülni.

A mai helyzetben a magyar kötvényhozamokra nézve a legfőbb, felfelé mutató kockázatok az alábbiak:

• belföldi fiskális lazítási félelmek, különösen a választások közeledtével,
• a forint potenciális gyengülése,
• inflációs kockázat,
• a dinamikusan változó nemzetközi környezet.

Megjegyzendő, hogy Amerikában most éppen nagy esésben vannak a kötvényhozamok, elsősorban amiatt, mert a befektetők recessziót áraznak.

Jól hangzik a 7%-os hozam, de van egy pár bökkenő

Azoknak, akik ma lakossági befektetőként intézményi államkötvényeket vennének, rögtön egy kisebb csalódást kell átélniük. Az ÁKK által közölt csinos hozamok lakossági befektetők számára nem elérhetők, csak valamivel kedvezőtlenebb kondíciókkal lehet ténylegesen hozzájutni a kötvényekhez. A „spread”, azaz a referenciahozam és a befektetők által kapott hozam közti különbözet felfogható a vásárlás költségeként.

A lakossági befektetők számára ténylegesen elérhető hozam pedig már jóval kevésbé impresszív, mint a referenciahozamok: futamidőtől függően 24-33 bázispont közti évesített hozamveszteséget kell elkönyvelniük a vevőknek. (Ha pedig valaki nem lejáratig tartja a kötvényt, akkor még eladáskor is veszíthet a tranzakció során alkalmazott spread miatt.)

Az intézményi állampapírok tehát figyelemreméltó alternatívái lehetnek a lakossági állampapíroknak, de a mostani helyzet szerint jobb hozamokkal (és árfolyamkockázat nélkül) lehet hozzájutni a lakossági papírokhoz, legalábbis bizonyos időtávokra. Ha viszont folytatódik a Nagy Márton által kilátásba helyezett, majd a héten valóban elkezdett kamatcsökkentési művelet a lakossági állampapírok frontján, akkor még közelebb kerülhetnek egymáshoz a lakossági és intézményi kötvények hozamai, ezáltal egyre többen fordulhatnak az intézményi papírok felé.

Mindenesetre az sokat segítene a befektetőkön, ha az államkincstári vételek folyamán nem kellene elszenvedniük egy ilyen méretes hozamveszteséget, különösen annak fényében, hogy az intézményi szereplők ugyanezeket az állampapírokat 0-10 bázispontos különbséggel tudják megvásárolni.

Jelen helyzetben tehát egy lakossági befektetőre háromszor akkora költségteher jut, ha államkötvényt vásárolna, mint egy intézményi szereplőre.

A hozamot még tovább erodálhatja az adózás tényezője. Alapesetben a 2019. június 1. után kibocsátott államkötvényeket adómentesen vásárolhatják a lakossági befektetők. Azonban előállhat olyan helyzet, hogy valaki 2019. június 1. előtt kibocsátott kötvénybe fektetne, ilyen például a jelenlegi öt éves referenciakötvény, a 2030/A. Az ilyen kötvényekkel elért nyereségre 15% SZJA- (a köznyelvben: kamatadó-) fizetési kötelezettség vonatkozik.

Sőt, abban az esetben, ha valaki 2023. június 30-nál később vásárolta meg az adott kötvényt, akkor az SZJA-n felül még további 13% szociális hozzájárulási adó is terheli a nyereségét. (Csak azokat az állampapírokat terheli szochó, amelyeket 2019 júniusa előtt bocsátottak ki, és azt a magánszemély 2023 júliusa után vásárolta meg. Tehát azokat az intézményi állampapírokat sem terheli szochó-fizetési kötelezettség, amelyeket 2019 júniusa után bocsátottak ki, függetlenül a vásárlás időpontjától.)

Hab a tortán, hogy a kötvényeladásból származó pénz készpénzben történő felvételét tranzakciós illeték is terheli, melynek mértéke az összeg 4,5 ezreléke, de legfeljebb 20 ezer forint. (Az adófizetési kötelezettség abban az esetben elkerülhető, ha a befektető tartós befektetési számlára (TBSZ) vásárolja a kötvényt, és a számlát nem töri fel az öt éves időszak vége előtt.)

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ