A 2010-es évek az Európai Unió súlyos válságáról szólnak. Az első fele az adósságkrízissel, és ennek kapcsán az eurózóna fenntarthatóságának kérdésével telt, a másik fele pedig a menekültválsággal indul. A két válság között látványos párhuzamokat találhatunk, amelyek rávilágítanak az Európai Unió intézményrendszerének tökéletlenségeire, illetve arra, hogy jelen formájában az integráció számos esetben inkább csak egy üres jelkép, mintsem nemzetek együttműködése.
Ha innen nézzük, módosított, ha onnan, akkor pontosított a növekedési hitelprogram sorsáról szóló kommunikációján a jegybank Nagy Márton alelnök mai nyilatkozatával. Ami most már biztos: jövőre is lesz NHP, még ha kisebb hitelkerettel és más feltételekkel is, mint eddig.
A férfiak kedvezményes nyugdíjba vonulási lehetősége kapcsán számtalan érv és ellenérv fogalmazódott meg azóta, hogy a népszavazási kérdés napirendre került. Ennek kapcsán három, a közbeszédben elterjedt tévhitről írok, illetve igyekszem történelmi kontextusba helyezni a nyugdíjrendszer frissen felmerült dilemmáját.
Az eurózóna csak egy transzfer-unióra emlékeztet, semmint egy érett gazdasági és pénzügyi unióra. Az átalakítás valódi (valuta) unióvá nagyon nehéz faladat, de nemcsak a számos elvi és technikai probléma áll ennek útjában. Sokkal inkább a nemzetállamok ragaszkodása a féltve őrzött szuverenitásukhoz, vagyis a már kialakult állami szerepekhez és fennhatóságokhoz. Egy integráltabb és legalább egy kvázi-föderális pénzügyi építmény kialakítását sejtető új átviteli mechanizmus kellene, amely már önállóan, vagyis tagállami befizetésektől függetlenül lenne "fiskális". Ez a fejlemény azt jelenthetné, hogy a majdani föderális-EU központi költségvetése abszolút méreteit és relatív arányait tekintve is kellően nagy lenne, egyben erős központot feltételezne, ahol az adósságkibocsátás hihető teljesítmény ígérettel párosulna. Ez lehetne a valódi pénzügyi unió egy tartós szerveződési kerete. Ettől az áhított végponttól azonban még nagyon messze vagyunk, ahogy az az EU-t érintő intézményi kritikákban is gyakran elhangzik.
Robotizáció, sharing economy, innováció - sokak szerint olyan változások előtt állunk, ami teljesen átalakítja a gazdaságok működését. Szétverni ugyan nem kell a gépeket, de a kihívásokhoz alkalmazkodni kell. Annál is inkább, mert óriási szükség van a termelékenység növelésére.
A Fidesz szerint a férfiak 40 év munkaviszony utáni nyugdíjba vonulásának lehetősége veszélyezteti az egész magyar nyugdíjrendszert. Egyenesen járulék- és nyugdíjcsökkenést vizionálnak. Annyiról van azonban szó, hogy a kormánypárt most veszi észre, hogy 2011-ben saját magának ásott verembe esett. A mostani viszont jó alkalom az újragondolásra.
A budapesti irodapiacon 2014-ben tapasztalt fellendülés 2015-ben is folytatódott. Sorra érkeznek a hírek új bérleti szerződésekről, miközben folyamatosan fogynak a kiadható területek. Azok pedig, akik nagyobb egybefüggő területet keresnek, rendkívül szűk választékkal kell, hogy szembesüljenek. Mit gondolnak, meddig folytatódhat a fellendülés? Mire számítanak az év végéig? Két részes cikksorozatunkban ingatlan tanácsadókat kérdeztünk arról, hogy látják a piac jelenlegi helyzetét.
Kétrészes cikksorozatunk első részét itt olvashatja:
A kamatcsökkentési ciklus 1,35 százalékon történő lezárásával az alapkamat most érte el azt a stabil, az egyensúly eléréséhez szükséges szintet, amelynek a tartós fenntartása a Monetáris Tanács megítélése szerint biztosítja az inflációs cél középtávú elérését és a reálgazdaság ennek megfelelő mértékű ösztönzését. Ezzel monetáris politika számára releváns időhorizonton a jelenlegi kamatkondíciók - az aktuális kockázati felárak mellett és az előrejelzési feltételek teljesülése esetén - a rövid-közép távú egyensúlyi szinthez közelinek tekinthetők.
Március óta ötször vágott kamatot a Magyar Nemzeti Bank, amivel a világ legtöbbször lazító jegybankjának számít idén. A három évig tartó, két részes kamatvágási ciklussal 7-ről egészen 1,35 százalékos történelmi mélységig jutott a magyar alapkamat. Mi az alábbiakban a jegybanki kamatpolitika idei teljesítményét értékeltük a cikluszárás apropóján, pont ahogy tettük ezt tavaly is. Érdemi kifogásunk most sem az időzítéssel, sem a kockázatokhoz való viszonyulással nem volt, ellenben a jegybank vezetése felől érkező kommunikáción bőven lenne még mit javítani. Ráadásul a jegybankelnökünk beszédeiben még mindig nagyon sok a baki.
A budapesti irodapiacon 2014-ben tapasztalt fellendülés 2015-ben is folytatódott. Sorra érkeznek a hírek új bérleti szerződésekről, miközben folyamatosan fogynak a kiadható területek. Azok pedig, akik nagyobb egybefüggő területet keresnek, rendkívül szűk választékkal kell, hogy szembesüljenek. Mit gondolnak, meddig folytatódhat a fellendülés? Mire számítanak az év végéig? Két részes cikksorozatunkban ingatlan tanácsadókat kérdeztünk arról, hogy látják a piac jelenlegi helyzetét.
Csúnyán kitolt saját magával Görögország, hiszen az elviselhetőbb jövőért küzdő politikusai csak azt érték el, hogy még tovább szorult rajtuk a nadrágszíj. Pedig közgazdaságilag voltak ésszerű érveik arról, hogy nincs szükség ennyire durván megszorítani őket. Csakhogy végig kellett volna gondolniuk, mi a politikai realitása annak, hogy az európai közösség enyhébb feltételekkel menti ki őket, immár harmadjára. Nem kellett volna egyébként sokáig kibírniuk, hiszen az engedetlenségük előtt már éppen kezdett volna felállva bicegni a gazdaságuk. Ehelyett a kudarcra ítélt próbálkozásukkal óriási károkat okoztak a készpénzre átálló országban, amely így minden eddiginél borúsabb jövő elé néz.
Ciprasz már akkor mérhetetlenül naivnak tűnt, amikor azt gondolta, hogy a népszavazás után jó pozícióban ülhet vissza a tárgyalóasztalhoz. Arra viszont, hogy a hitelezők mutatnak annyi eltökéltséget és (viszonylagos) egységet, hogy így feltöröljék a görögökkel a padlót, nem csak Ciprasz nem számított. Pedig ez így logikus.
Seszták Miklós szerint a MÁV-nál minden rendben van, épp ma nyilatkozta azt a 65. Vasutasnap alkalmából, hogy "a MÁV adósságállománya jelentősen csökkent, a vasútfejlesztésbe fektetett adóforintok jobban hasznosulnak, az utasok jobb szolgáltatást kapnak a korábbinál". Nagyon szeretnék, de sajnos nem értek vele egyet.
Nem kellett volna nagy erőfeszítéseket tenni, de nem kellett volna felelőtlen dolgok sorozatát se végigvinni - meglátásom szerint így foglalható össze legrövidebben az a görög válság, ami az elmúlt fél év alatt kiterebélyesedett és végül sokkal rosszabb állapotba navigálta Görögországot, mint ahonnan elrugaszkodni szeretett volna.
A görög csőd látszólag nem nagy ügy: a görög állam nem fogja kifizetni a júniusban lejáró hiteleit az EU-nak és az IMF-nek. A görögöknek ez könnyebbség, a hitelezők meg kibírják. A görög csőd mégis nagy ügy.
Miért küszködnek ennyire az európai vezetők azért, hogy a makacs görögöket bent tartsák az euróövezetben? Egyáltalán miért ugrálhat ebben a helyzetben egy olyan ország, amely az eurózónás GDP-nek alig a két százalékát teszi ki? A választ az Európai Unió ideájában kell keresnünk, amelynek túl drága volna az euró sérthetetlen imázsának elvesztése.
Az, hogy a görög állam esetleg csődöt jelent, nincs közvetlen összefüggésben azzal, hogy az ország elveszíti az eurót is, mint saját fizetőeszközét. Annál is inkább, mert a valutaövezetből való kiléptetésre nem létezik sem precedens, sem jogi iránymutatás. Ugyanakkor a hiteltörlesztés felmondása mellett mégis nagyon kemény kihívás lenne megtartani az eurót.
Idén 25 éve alapították újra a Budapesti Értéktőzsdét. Remek kis évforduló: nem csak a brókerbotrányok, de a 2012-ben tőzsdére vitt BTel idei felszámolásán túl a TVK és a Danubius lehetséges kivezetése is beárnyékolja a jubileumot. Az elmúlt években nem hogy újabb nagy, izgalmas sztorik nem érkeztek a BÉT-re, de a tőzsdére érkező kicsik többségében sem lelték örömüket a befektetők, és egyre több a távozó is. Nem örülünk.
Szerda éjjel félálomban megnyitom a Portfolio oldalát és mit látok? Nálunk bővíthet a Mercedes! Azonnal hevesen kezd verni a szívem. A tompa fáradtság máris a múlté és csak egy dologra tudok gondolni miközben izgatottan rákattintok a címre, adná az ég, hogy végre maga a cég vezére, Dieter Zetsche jelentette be a régóta hangoztatott beruházást. Ahogy ez végig fut az agyamon, jön a kínzó kijózanodás, csak az MTI számolt be a Külgazdasági és Külügyminisztérium gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkárának németországi útjáról. A gondolatok pedig csak kavarognak a fejemben, nem hiszem el, hogy megint nincs semmi konkrétum az ügyben és nem hiszem el, hogy ennek ellenére megint lehoztuk. Ebben a felzaklatott lelkiállapotban pedig csak egyet tehet az ember, kiírja magából mindazt, amit a témával kapcsolatban gondol.
A májusi inflációs adat ismét a pozitív tartományba került, így egyértelműen megcáfolta az elmúlt időszakban már a defláció kialakulásának esélyét is latolgató vélekedéseket. Az adat ugyanakkor magasabb volt az előzetes várakozásoknál, az MNB márciusi előrejelzéséhez képest pedig elsősorban az üzemanyagárak rövidtávú alakulása jelentett eltérést. Ezzel együtt a középtávú inflációs kilátásokat nem változtatta meg sem a legutóbbi inflációs adat, sem az utóbbi hónapokban megjelent egyéb makrogazdasági indikátorok. Ezért a májusi inflációs adat nem indokolja a márciusban újraindított kamatcsökkentési ciklus újraértékelését.
