Az augusztust általában a gyengébb részvénypiaci hónapok közé szokták sorolni a tőzsdei álmoskönyvek, ám az elmúlt években messze nem a rossz teljesítményekről szólt az év nyolcadik hónapja. Az alacsony forgalmak közepette 2018-ban, 2020-ban és 2021-ben is érdemi emelkedést hozott a nyár utolsó hónapja. Mind a három esetben közel azonos tőzsdei csillagállás hozta el ezt az emelkedést, és idén is szinte teljesen hasonló a helyzet. Egy lényeges különbséggel, ami nem más, mint a korábbinál jelentősen alacsonyabb várható csúcsérték.
Az orosz földgázszállítások megszakítása miatt a magyar gazdaság a GDP 1–6,5%-ával zsugorodhat az IMF modellszámításai szerint. Ennek fényében különösen indokolt minél szélesebb körben szót ejteni a hazai földgázellátás lehetőségeiről, az esetleges korlátozásokról és a vállalkozások által adandó válaszokról. A kialakult hazai földgázhelyzet értékelése alapján pedig a következő megállapításokra juthatunk:
A tárolók kulcsszerepet játszanak a hazai földgázkereslet kielégítésében, de tartósan nem képesek pótolni a kieső importforrásokat.
Számos forgatókönyv szerint az elkövetkezendő tél végére a földgáz mennyisége kritikus mértékre csökkenhet.
A vállalkozásoknak fel kell készülniük arra, hogy az elkövetkezendő télen a földgázellátásban fennakadások lehetnek.
A vállalkozásoknak javasolt cselekvési tervet készíteni a válsághelyzetre, valamint a gázfogyasztásukat a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni. Becslésünk szerint ennek a csökkenésnek a százalékos mértéke akár két számjegyű is lehet, amely több százmillió m3 megtakarítást jelenthet.
Erőművek sokaságát kell üzemeltetni csak azért, hogy az áramfogyasztási csúcsokat az elektromos hálózat kezelni tudja, vagyis a fogyasztói igényeket kielégítse. De vajon fenntartható-e ez a modell egy olyan világban, ahol eddig ismeretlen energiaigények jelentkeznek például az elektromos autók tömeges töltésével? És ahol egyre több olyan megújuló forrásból származó energiát táplálnak a rendszerbe, melyek termelése akár egyik pillanatról a másikra megváltozhat, ha kisüt vagy elbújik a nap, ha elkezd fújni a szél vagy éppen megáll. Erre a kérdésre keressük a választ alábbi cikkünkben.
Egészen elképesztő! Nem csatlakoztunk az uniós gázszolidaritási mechanizmushoz. Nem mintha meglepő lenne, hiszen mit szoktunk megszavazni mostanában. Az is igaz, hogy maga a mechanizmus elég pongyola, vannak benne sötét foltok, még szuverenitást is átruház vész esetén – ezek azok, amikre a legtöbb esetben és sokszor nem alaptalanul hivatkozni szoktunk elutasítás esetén. Mégis, a mostani helyzetben ez a kurucos kiállás azt feltételezi, hogy nem vagyunk az orosz csapelzárás által veszélyeztetett zóna szélén, többet fizetnénk egy ilyen dologba, mint amennyit kapnánk belőle. Illetve, hogy nekünk az orosz gáz akkor is jönni fog, amikor mindenki másnak nem.
Nyár elejétől folyamatosan szaporodnak az – immár nyilvánosan is megpendíteni mert – kérdőjelek az ukrajnai háborúban eddig vitt nyugati politika bölcsességét, fenntarthatóságát illetően. Macron francia elnök szerint nem volna jó Oroszország „megalázására” törekedni, s még a helyesen-gondolkodó fősodor fáklyavivőjének számító New York Times is úgy véli: az ukrán konfliktus „kezd bonyolulttá válni”. Mindeközben pár hónapnyi diszkrét hallgatást követően imitt-amott megszólalnak a rutinosabb geopolitikai elmék. És ugyanazt üzenik. Ideje lenne megálljt parancsolni az első – mégoly nemes – felindulás vezérelte stratégiai-gazdasági ámokfutásnak, s helyette sürgősen következményekben, észszerűségben, felelősen kellene gondolkodni. Mert ha nem...
A Sea Limited a 2020-as és a 2021-es év egyik legnagyobb tőzsdei nyertese volt. A szingapúri szuperapplikáció nagyot ment mind a saját árbevételi számaiban, mind pedig a tőzsdei árfolyamban. A tavalyi év végén azonban megfordult a tőkepiaci széljárás, aminek köszönhetően az egyik legnagyobbat eső részvény lett a tavaly novemberben még 200+ milliárd dollárt érő internetes vállalat.
"Ennek akár nagyon rossz vége is lehet." Ilyesmi volt az első gondolatom, amikor értesültem róla, hogy az Egyesült Államok egyoldalúan felmondja a Magyarországgal 1979-ben megkötött kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt.
A 2021 végén, illetve 2022 elején tapaszalt 6, illetve 7%-os cserearányromlás brutális reáljövedelem-kivonást jelentett a magyar gazdaságból. A külső egyensúly alakulásával foglalkozó elemzések többnyire adottnak tekintik, hogy a cserearány-veszteséggel együtt jár a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg romlása, ez azonban – különösen a romlás mértékét tekintve – egyáltalán nem magától értetődő. A cserearányromlás elsődlegesen nem a külkereskedelmi mérleget befolyásolja, hanem a megtermelt hazai jövedelem reálértékét (vásárlóerejét) csökkenti, így csak akkor okozhatja a külső egyenleg romlását, ha a gazdaság szereplői együttesen nem képesek – vagy a gazdaságpolitika nem engedi őket – alkalmazkodni a reáljövedelem-veszteséghez. 2022 első negyedében e veszteség a GDP volumenének az előző év azonos negyedévéhez viszonyított növekményének 85%-át vitte el, így a GDP 8,2%-os növekedéséhez képest mindössze 1,2%-kal nőtt a bruttó hazai reáljövedelem (real gross domestic income, RGDI), amely a megtermelt GDP cserearány-veszteséggel kiigazított mértékét, a GDP-volumen vásárlóerejének változását mutatja. Eközben a belföldi felhasználás volumene 11,5%-kal emelkedett, ami a GDP növekedéséhez képest eleve 3,3 százalékpontnyi túlkeresletet jelez, ha azonban az RGDI változásához viszonyítunk, 10,3 százalékpont a diszkrepancia. Ez nem csupán a tényleges túlkereslet mértékét mutatja, hanem azt is, hogy a gazdaság szereplőinek még csak esélyük sem lehetett az alkalmazkodásra: az árrögzítésekkel kombinált kormányzati keresletélénkítés jócskán rátett a külső egyensúlynak az árveszteségből eredő, többé-kevésbé elkerülhetetlen romlására. Előre tekintve pedig az a probléma, hogy a kormányzati intézkedésekkel megemelt belföldi felhasználás reálszintje a bruttó hazai reáljövedeleménél jóval magasabbra került. Ezért csak a termeléstől számottevően elmaradó belföldi felhasználás-változás akadályozhatja meg a külső egyensúly további romlását – változatlan cserearányokat feltételezve. Ez még inkább érvényes, ha tovább romlanak a cserearányok.
Bár az általános piaci vélekedés szerint a bankoknak kedvező a kamatok emelkedése, az európai bankindex mégis jelentős esés szenvedett el az idei év első felében. Utóbbi részben visszavezethető a háborúra, de a magasabb kamatok alacsonyabb hitelnövekedéshez is vezetnek, ráadásul az eszközminőség romlását okozzák. Felmerül tehát a kérdés: tényleg jó a bankoknak a kamatemelés?
A közoktatás egy rendkívül fontos eleme a fenntartható növekedésnek, de sok nehézséggel szembesül hazánkban, főleg vidéken a kisebb városokban és településeken. Elkerülhetetlen, hogy hatékony válaszokat, megoldásokat keressünk a problémákra. Az alábbi írás erre tesz kísérletet.
Még két hónap sem telt el az ötödik Orbán-kormány tagjainak eskütétele óta, de már látszik, hogy mik lesznek a következő tanév nagy oktatáspolitikai kérdései. Örvendetesen gyarapodni fog ugyan az iskolarendőrök és iskolai biztonsági kamerák száma, de komoly indulatokat az iskolahálózat racionalizálása és a pedagógus bérek emelése gerjeszt majd.
Nincs jobb szó rá, undor. A Concorde is sokat írt és podcastolt a német atomerőművek körüli témákról, ám a mostani iromány apropója a közelgő utolsó német atomerőművek leállítása egy igen kiélezett geopolitikai- és energiakrízis közepette.
A kata előtt is létezett egy egyszerű adózási forma, az EVA. Mint ahogy az EVA megszüntetésének sem volt valós indoka, úgy a kata drasztikus megnyirbálásának indokai sem állják meg a helyüket.
Amikor a fejlett világban tomboló inflációhoz keresünk történelmi analógiát, akkor negyven-ötven évet kell visszautaznunk az időben. Ez volt a hetvenes évek és a nyolcvanas évek elejének hírhedt amerikai inflációs-stagflációs időszaka. A mai írás azt vizsgálja, hogy mennyire mozgott együtt az infláció és a részvénypiacok alakulása ezen időszak alatt.
Napjaink számos problémája közül az egyik, talán nem is a legcsekélyebb súlyú, a munkaerőhiány. Vajon megtesznek-e a cégek minden tőlük telhetőt a munkatársak megtartásáért, bevonzásáért, és vajon a munkatársak hajlandók-e maguk is időt és energiát beletenni ennek az egyébként kétoldalú kapcsolatnak az építésébe? Hogyan, miben látja egy szervezetfejlesztő tanácsadó cég vezetője, aki nagyon sok vállalattal került már kapcsolatba a pályafutása során, a munkaerőhiány, elsősorban a szakértői-szellemi munkaerő számában mutatkozó munkaerő-deficit okait, kezelésének lehetőségeit? Amint a cikkből kiderül, a szervezeti és egyéni önismeret elmélyülése sokat tudna változtatni a kialakult helyzeten.
Az új kisadózói törvény kapcsán érdemes leszögezni, hogy a főállású kisadózók helyzetét valóban érdemes volt felülvizsgálni, egyrészt az állami ellátórendszerek fenntartásához való hozzájárulásuk évről-évre csökkenő mértéke, másrészt - ennek következményeként - a folyamatosan romló nyugdíjvárományuk miatt. A jogalkotó a tételes adó emelése, majd annak inflációkövetővé tétele és a feltételek finomhangolása helyett azonban brutálisan kicsontozta a kisadózói rendszert, miközben nem javította, hanem tovább rontotta az új rendszerben maradó kisadózók nyugdíjvárományát, és mellékhatásként ellehetetlenítette a nyugdíjas kisadózók helyzetét.
Magyarország nem tudott előre lépni a háztartási jövedelemben az elmúlt években, miközben az (élelmiszer)inflációban éllovas az EU-ban, amire itthon sokkal többet költenek az emberek, mint más uniós polgárok. Vagyis nem a munkavállalóknak vagy a vállalatoknak van szükségük önmérsékletre, amikor a béremelésekről döntenek, sokkal inkább a magyar gazdaság kihívásaival állunk szemben.
Nehéz dolga van manapság annak, aki a pénzét valódi zöld vagy fenntartható ingatlanprojektbe fektetné, hiszen nagyjából minden projekt így hirdeti magát, sőt ESG ingatlanbefektetések is elérhetőek, amelyekről feltételezzük, hogy átlátható, egységes kritériumrendszer alapján valaki azokat átvilágította. Az EU felismerve a problémát az ellenőrizetlen „zöldítéssel” kapcsolatban, lépett az átláthatóság és a számszerűen meghatározott követelmények irányába, hogy a kétely se merülhessen fel senkiben a „zöldséggel” kapcsolatban. Hosszú és rögös út áll azonban még előttünk, mire legalábbis minden új ingatlan vagy más projekt így valósul meg, de a folyamat ígéretesen berobbant a pénzügyi szektorba is.
A közbeszédbe hirtelen visszajött a gazdasági recesszió témája. Mint annyi latin eredetű szakszó, fokozhatja az aggodalmakat. Elhangzik gyakorta a tanács, hogy ne beszéljünk ok nélkül a recesszió esélyéről, mert a várakozások romlásán keresztül önbeteljesítő jóslattá válhat. Ám előbb a nyilvánosságot kedvelő publicisták, előrejelző guruk kezdték emlegetni a tavasszal, majd idővel a nagy modellező apparátust felhasználó kutatóhelyek, nemzetközi intézmények forgatókönyvei között is megjelent az átmeneti gazdasági visszaesés.
A harmincnapos türelmi időszak lejártával június 26-án Oroszország hivatalosan is fizetésképtelenné vált devizakötvényeivel, amelyre több mint száz éve, az 1918-as bolsevik forradalom óta nem volt példa (nem számítva a ’98-as rubelválság alatti csődöt a hazai devizában denominált kötvényeire). Egyedülálló helyzet ez, hiszen Oroszország tudna fizetni, és hajlandó is lenne erre, azonban a nyugati szankciók miatt technikailag erre devizában nem képes. Vagyis ugyan hivatalosan fizetésképtelen, ez sem az orosz gazdaság, sem a kötvények életében nem hozott változást.
