Így csavarták ki a kezemből a nyugdíjpénzt
Úgy tűnik, a múlt pénteken benyújtott törvényjavaslattal végleg búcsút mondhatok az egykor a kötelező magánnyugdíjpénztárba fizetett pénzemnek (és hozamaimnak). Pedig sokáig kitartottam.
Úgy tűnik, a múlt pénteken benyújtott törvényjavaslattal végleg búcsút mondhatok az egykor a kötelező magánnyugdíjpénztárba fizetett pénzemnek (és hozamaimnak). Pedig sokáig kitartottam.
"Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára volt a HírTV csütörtöki műsorának vendége, ahol a kiskereskedelmi szektort érintő aktuális kormányzati intézkedésekről faggatták". - Így kezdődött volna eredetileg a cikkem. Azt terveztem eredetileg, hogy meghallgatom, mit nyilatkozik Vámos György a témában, összefoglalom egy rövid cikkben, mert az aktuális ügyek fényében érdekes lehet. Aztán végignéztem ezt a 9 perces videót és felülíródtak a terveim. A műsor ugyanis a riporter - mostanában divatos - "le a szemét multikkal" hangulatában feltett kérdéseitől vált emlékezetessé. A műsorvezető egyik kérdésében felvetette, hogy irdatlan az a szám, ami a Tesco Globál Áruházak Zrt. nyilvános éves beszámolójában található. Szavai szerint ugyanis a magyarországi Tescónak "az elmúlt évben 12 ezer 792 milliárd, majdnem 13 billió forintos forgalom" után nem kellett társasági adót fizetnie. A valóság közben az: 12 792 MILLIÓ forint az a bizonyos adóalap-csökkentő tétel. Három nulla a különbség, nem mindegy.
Az elmúlt napok híresője után a figyelem középpontjába került a Varga Mihály vezette Nemzetgazdasági Minisztérium, ugyanis jó pár kínos ügy a minisztériumhoz köthető. Néhány esetben nem magának kereste a bajt, ám néhány ügy a szakmai bizonytalanság miatt égett rá a minisztériumra. Cikkünkben tanulságképp felidézzük ezeket az ügyeket és közben bízunk benne, hogy a tárcának a jövőben sikerül elkerülnie a pofonokat.
Az adótörvényeket módosító javaslatot tárgyaló parlamenti törvényalkotási bizottság 2014. november 13-án módosító javaslatot nyújtott be, amely alapvető fordulatot hozhat a reklámadó kezelésében. A médiavállalkozások kiválthatják a nyilatkozattételi kötelezettségüket a Nemzeti Adó és Vámhivatalnak adott bejelentéssel, illetve mentesülhetnek a reklámadó-fizetés alól a Google-tól és a Facebooktól megrendelt hirdetések - mutat rá friss írásában Balogh László adótanácsadó.
Elég egyszerű üzenete van az utóbbi hetek kormányzati akcióinak. Azok a külföldi cégek, amelyek multinacionális leánycégként nem az újraiparosítás álmát szolgálják, Magyarországon nem szívesen látott gazdasági szereplők. Nem is az üzenet a meglepő, hanem ennek intenzitása. Ahelyett, hogy a választások után finomodott volna a retorika, új szintre lépett a "gonosz" elleni küzdelem. Ma már leplezetlenül szab törvényeket és vet ki új adót úgy a kormány, hogy egyes szereplők gyakorlatilag ellehetetlenüljenek, mások pedig monopolhelyzetbe kerüljenek.
Két dolog nélkül nem fogjuk megúszni az év végét: újévi fogadalmak és a 2015-ös évre vonatkozó szakértői prognózisok nélkül. A fogadalmak nagy részéből semmi sem teljesül majd, csakúgy, mint a tőkepiaci várakozások döntő hányadából. Mire megyünk az elkövetkező hetekben ránk zúduló előrejelzésekkel? Pintér András, a Budapest Alapkezelő portfólió menedzserének véleménye.
Még hogy a kormánnyal kötött megállapodásoknak nincs értelme? Hát a netadóról szóló egyeztetés, az adónak a kiszámíthatóság jegyében való elvetése vagy a különadók kiszámítható szinten tartása az smafu?
Feje tetejére állhat a magyar közműellátás januártól egy nemrég bevezetett szabályozási változás miatt, ami szerint minden szolgáltatónak egy-két elérhető céggel kellene auditáltatnia a számlázási rendszerét. Az új szabályozás életre hívása megalapozatlan, nem életszerű elemeket tartalmaz, és felesleges többletterhet ró az ellátási rendszerekre, vagyis jól példázza a szakmai és szabályozói oldalak közötti egyeztetést nélkülöző jogalkotást.
Több mint egy év tragikomikus huzavonájának vetett véget vasárnap a családi délutánt megszakító bejelentés: a jelenlegi piaci árfolyam közvetlen közelében váltják át forintra a devizahiteleket. A devizahitelesek (akik a februári elszámolás után negyedével kisebb törlesztőrészletet fognak eleve fizetni) többsége valószínűleg most nem tudja olyan nagyra értékelni, amit mi igenis nagyra értékelünk: 2011 decembere óta nem látott, piacbarát megállapodás született a devizahitelesekről a bankok és a kormány között, és hamarosan lezárul a magyar lakossági devizahitelek egy évtizedig tartó, verejtékes és kínos korszaka. Vagy mégsem? A friss bejelentésekkel még nincs vége a történetnek.
A takarékszövetkezetek-FHB történetben bombaként robbant a napokban Demján Sándor levele, amelyben gyakorlatilag 1000 milliárd forint átcsoportosításával vádolja meg az FHB-t. Kár, hogy Demján (vagy aki írta a levelet) olyan erősen csúsztat, hogy Németh Szilárd és Selmeczi Gabriella beiratkozhatna hozzá továbbképzésre, a média meg csont nélkül benyeli a hülyeségcunamit. Hálás téma, csak alaposabban megnézve, más a leányzó fekvése.
"Racionális érv nem nagyon van a budapesti IPO mellett" - szólt a hangzatos alcím az egyik üzleti magazin pár hónappal korábbi cikkében, ami a magyar hátterű fapados légitársaság tervezett tőzsdére lépéséről szólt. Valójában a helyzet éppen fordítva van - egy magyar cég számára a legracionálisabb döntés csak egy budapesti listázás lehet. Ezzel a véleménnyel a kérdéssel talán leginkább érintett szereplők, a befektetők is egyetértenek, és ennek ellenkezőjét sem a számok, sem a magyar cégek eddigi külföldi kalandozásai nem tudták bizonyítani.
Czomba Sándor a szakképzésért és munkaerőpiacért felelős államtitkár a napokban kijelentette, hogy a közmunkások létszámát további 50 ezer fővel emelni szeretné a kormányzat. Az eszköz megítélése szakértői körökben nem egyértelmű, a részletes mikrogazdasági elemzés még várat magára. Balatoni András, az ING Bank Magyarországi Fióktelepének vezető makrogazdasági elemzője szerint a gazdasági ciklus jelenlegi szakaszában a közfoglalkoztatás kiterjesztése kontraproduktív intézkedés, feleslegesen torzítja a piaci allokációt, emellett pedig jelentős költségvonzata van.
A Portfolio gyűjtése szerint jövőre legalább kilenc adóemelés valósul meg, ha a kormány által beterjesztett tervezet lép életbe. Persze az adócsomag november 18-i megszavazásáig még számtalan módosítás érkezhet. De nem is emiatt elkeserítő az adóintézkedések üzenete, sokkal inkább az új különadók miatt. A kormány láthatóan kedvenc adópolitikai eszközének tartja a szektoriális terheket, és egy jelentéktelennek tűnő 20 milliárd forintos bevételért is jelentős kockázatokat vállal fel. Ez pedig minden "extraprofitot" termelő ágazat számára figyelmeztető.
Az internetadó is ékes példája annak, hogy a magyarországi vállalatok megpróbálnak együtt élni a nem piacbarát kormányzással. Négy év kormányzás után még mindig él a hit, hogy párbeszéddel, különalkukkal lehet enyhíteni a kormányzás őket sújtó intézkedéseit. Több forrásból származó értesüléseink szerint a kormány eddigi talán legnagyobb politikai ballépése, az internetadó, nem kormányzati fejből pattant ki, hanem az iparág egyik szereplője vetette fel, még ha a vállalati szándék egészen más is volt. A törvényelőkészítést az NGM végezte, a döntést a kormány hozta meg a netadóról, az alapötlet ugyanakkor információink szerint az egyik nagy mobilszolgáltató cégé lehetett, aki ötletekkel segítette a kormányzatot, hogyan tudják növelni a szektorból származó bevételeket. Egészen véletlenül az új adó marginálisan érintheti az ötletadó mobilcéget, miközben szélesebb értemben vett versenytársaikat üzletpolitikájuk teljes átgondolására sarkallhatja.
Selmeczi Gabriella ma közölte: a Fidesz székházában keletkezett "10 millió forintos kár" havi 700 forinttal számolva 1200 évnyi internetadónak felel meg. Úgy éreztük, kijelentésével egy új egyenértékest vezetett be a köznyelvbe (a lélegeztetőgép-egyenértékes után), ezért szerintünk nem is kéne itt megállni a populizmussal. Kapva az alkalmon kiszámoltuk, hogy hány évnyi netadónak felel meg például az államadósságunk, egy havi átlagbér, Paks II. vagy éppen egy OTP-részvény. De a rend kedvéért azt is kiszámoltuk, az egy év alatt befolyó netadóból futná a felújításokra akkor is, ha akár több mint 7,5 éven keresztül minden nap "10 milliós kárt" okozva tüntetnének a netadó ellen. A kormány és kormánypárti politikusok az ilyen kijelentéseikkel az új sarcot próbálják jelentéktelenné tenni, azonban azt látni kell: a hirtelen összedobott fércműnek brutális következményei lehetnek a szolgáltató cégekre, az előfizetőkre, és akár a feltörekvő iparágakra.
A nagy felháborodást kiváltó internetadót nem a lakosság fizeti meg, mert nagy a verseny. Vagyis nem. Vagyis inkább legyen valami kalap. Vagyis ki írta ezt a fércművet?
Három főbb szervezetfejlesztési problémakört mutat be az elmúlt időszaki tapasztalatok alapján a magyar fejlesztéspolitikai intézményrendszerről szóló cikksorozatának harmadik részében Szebeni Dávid. A Budapesti Corvinus Egyetem oktatója - aki belsős munkatársként részt vett a 2014-20-as operatív programok tervezésében - az első és második részben már körbejárt néhány, esetenként bosszantó adminisztratív nehézséget. Az alábbi anyagban a felelősségi körök, az óvatossági "üzemmód" és az auditkövetelmények kérdéskörét taglalja, amelyek alapján majd a negyedik anyagban tesz néhány olyan konkrét javaslatot, amelyek ígérete szerint a támogatási rendszer szereplőinek javát szolgálják.
Az elmúlt két negyedév impozáns gazdasági növekedése kapcsán sokan úgy vélik, hogy Magyarország rátalált a helyes útra, leckét adunk Európának a növekedés gazdaságpolitikájából, mi több, amit látunk az nyilvánvalóan az elmúlt évek gazdaság- átalakító lépéseinek a gyümölcse. Sőt vannak, akik az EU elhúzódó válságát és a "sajátos magyar gazdasági modell" eredményeit szem előtt tartva egyenesen arra jutnak, hogy gyökeresen más közgazdasági oktatásra, új közgazdasági iskolákra van szükség. A cikk szerzője azonban mindezt egészen másképp gondolja.
A kormányzat megjelentette a 2014-20-as uniós költségvetési időszak első pályázatait és bár a ciklus várva várt elindulása üdvözlendő, de a végrehajtás módja felvet néhány kérdést - jegyzi meg rövid értékelő anyagában Szebeni Dávid. A 2014-2020-as operatív programok stratégiai tervezésében részt vett szakember alábbi cikkében a népszerű GOP vállalkozásfejlesztési pályázatok utódjának tekinthető "Mikro-, kis- és középvállalkozások termelési kapacitásainak bővítése" kiírással kapcsolatban tesz néhány megállapítást, illetve konstruktív javaslatot abban bízva, hogy e segítő szándék legalább olyan jóindulatú fogadtatásra lel, mint amilyennel született. Az alábbiakban az ő írását közöljük. A cikkben tárgyalt pályázat tartalmi kereteit tegnap egy külön cikkben mutattuk be.
A magyar lakáspiac tényleg kifelé tart a gödörből, milyen gyors lehet az áremelkedés? Ballagó Antal, az FHB Ingatlan Zrt-től, Déry Attila, az Otthon Centrum vezető elemzője és Rutai Gábor, a Duna House PR és elemzési vezetője beszélt a lakáspiac jövőjéről. A megkérdezett szakemberek nem számítanak száguldó árakra, a növekedés lassú ütemű lehet. Az, hogy a válság évei után valóban a felívelés szakasza jön-e azonban még egy kicsit bizonytalan, sok múlik azon, hogy a következő negyedévben hogyan alakul a piac.
A Gázai övezet déli részét támadja a zsidó állam.
A zivatarok kíséretében alakulhatnak ki.
A vezérigazgató már utalt erre egy hétvégi interjújában.
Érdemes mielőbb oltatni.
És mi az a Trump-trade?
Hirsch Gábor IT biztonsági szakértőt kérdeztük a Checklistben.
Turbulens heteken vagyunk túl, de van még öt és fél hónap.
