Még két hónap sem telt el az ötödik Orbán-kormány tagjainak eskütétele óta, de már látszik, hogy mik lesznek a következő tanév nagy oktatáspolitikai kérdései. Örvendetesen gyarapodni fog ugyan az iskolarendőrök és iskolai biztonsági kamerák száma, de komoly indulatokat az iskolahálózat racionalizálása és a pedagógus bérek emelése gerjeszt majd.
Nincs jobb szó rá, undor. A Concorde is sokat írt és podcastolt a német atomerőművek körüli témákról, ám a mostani iromány apropója a közelgő utolsó német atomerőművek leállítása egy igen kiélezett geopolitikai- és energiakrízis közepette.
A kata előtt is létezett egy egyszerű adózási forma, az EVA. Mint ahogy az EVA megszüntetésének sem volt valós indoka, úgy a kata drasztikus megnyirbálásának indokai sem állják meg a helyüket.
Amikor a fejlett világban tomboló inflációhoz keresünk történelmi analógiát, akkor negyven-ötven évet kell visszautaznunk az időben. Ez volt a hetvenes évek és a nyolcvanas évek elejének hírhedt amerikai inflációs-stagflációs időszaka. A mai írás azt vizsgálja, hogy mennyire mozgott együtt az infláció és a részvénypiacok alakulása ezen időszak alatt.
Napjaink számos problémája közül az egyik, talán nem is a legcsekélyebb súlyú, a munkaerőhiány. Vajon megtesznek-e a cégek minden tőlük telhetőt a munkatársak megtartásáért, bevonzásáért, és vajon a munkatársak hajlandók-e maguk is időt és energiát beletenni ennek az egyébként kétoldalú kapcsolatnak az építésébe? Hogyan, miben látja egy szervezetfejlesztő tanácsadó cég vezetője, aki nagyon sok vállalattal került már kapcsolatba a pályafutása során, a munkaerőhiány, elsősorban a szakértői-szellemi munkaerő számában mutatkozó munkaerő-deficit okait, kezelésének lehetőségeit? Amint a cikkből kiderül, a szervezeti és egyéni önismeret elmélyülése sokat tudna változtatni a kialakult helyzeten.
Az új kisadózói törvény kapcsán érdemes leszögezni, hogy a főállású kisadózók helyzetét valóban érdemes volt felülvizsgálni, egyrészt az állami ellátórendszerek fenntartásához való hozzájárulásuk évről-évre csökkenő mértéke, másrészt - ennek következményeként - a folyamatosan romló nyugdíjvárományuk miatt. A jogalkotó a tételes adó emelése, majd annak inflációkövetővé tétele és a feltételek finomhangolása helyett azonban brutálisan kicsontozta a kisadózói rendszert, miközben nem javította, hanem tovább rontotta az új rendszerben maradó kisadózók nyugdíjvárományát, és mellékhatásként ellehetetlenítette a nyugdíjas kisadózók helyzetét.
Magyarország nem tudott előre lépni a háztartási jövedelemben az elmúlt években, miközben az (élelmiszer)inflációban éllovas az EU-ban, amire itthon sokkal többet költenek az emberek, mint más uniós polgárok. Vagyis nem a munkavállalóknak vagy a vállalatoknak van szükségük önmérsékletre, amikor a béremelésekről döntenek, sokkal inkább a magyar gazdaság kihívásaival állunk szemben.
Nehéz dolga van manapság annak, aki a pénzét valódi zöld vagy fenntartható ingatlanprojektbe fektetné, hiszen nagyjából minden projekt így hirdeti magát, sőt ESG ingatlanbefektetések is elérhetőek, amelyekről feltételezzük, hogy átlátható, egységes kritériumrendszer alapján valaki azokat átvilágította. Az EU felismerve a problémát az ellenőrizetlen „zöldítéssel” kapcsolatban, lépett az átláthatóság és a számszerűen meghatározott követelmények irányába, hogy a kétely se merülhessen fel senkiben a „zöldséggel” kapcsolatban. Hosszú és rögös út áll azonban még előttünk, mire legalábbis minden új ingatlan vagy más projekt így valósul meg, de a folyamat ígéretesen berobbant a pénzügyi szektorba is.
A közbeszédbe hirtelen visszajött a gazdasági recesszió témája. Mint annyi latin eredetű szakszó, fokozhatja az aggodalmakat. Elhangzik gyakorta a tanács, hogy ne beszéljünk ok nélkül a recesszió esélyéről, mert a várakozások romlásán keresztül önbeteljesítő jóslattá válhat. Ám előbb a nyilvánosságot kedvelő publicisták, előrejelző guruk kezdték emlegetni a tavasszal, majd idővel a nagy modellező apparátust felhasználó kutatóhelyek, nemzetközi intézmények forgatókönyvei között is megjelent az átmeneti gazdasági visszaesés.
A harmincnapos türelmi időszak lejártával június 26-án Oroszország hivatalosan is fizetésképtelenné vált devizakötvényeivel, amelyre több mint száz éve, az 1918-as bolsevik forradalom óta nem volt példa (nem számítva a ’98-as rubelválság alatti csődöt a hazai devizában denominált kötvényeire). Egyedülálló helyzet ez, hiszen Oroszország tudna fizetni, és hajlandó is lenne erre, azonban a nyugati szankciók miatt technikailag erre devizában nem képes. Vagyis ugyan hivatalosan fizetésképtelen, ez sem az orosz gazdaság, sem a kötvények életében nem hozott változást.
Sportból átemelt lózunggal élve: a bevált taktikán ne változtass. Kénytelen vagyok én is ismét azzal indítanom az amerikai negyedéves jelentési szezonra szánt gondolataimat, amivel az előző szezon előtt. Akkor így kezdtem: “úgy tűnik, túl sok pozitívumra nem számíthatnak a piaci szereplők”. Sajnos a megállapítás továbbra is áll, sőt: a makrogazdasági folyamatok azóta nem hogy javultak, de még romlottak is. Hatalmas meglepetés, hogy mindezek ellenére az amerikai piaci eredményvárakozások érdemben nem változtak.
Több mint 50 éve nem látott első féléves esést könyvelhettek el az amerikai részvénypiacok az idei évben. Ebben a pesszimista hangulatban a medvék számának megnövekedése mellett egyre többen várnak egy érdemibb medvepiaci emelkedő hullámot is. Ehhez azonban az inflációs és kamatemelési nyomás enyhülésére van szükség, és arra, hogy ne szabaduljanak el a recessziós félelmek.
A június végi EU-csúcstalálkozó hozta a papírformát, a Huszonhetek annak rendje és módja szerint jóváhagyták Ukrajna (és vele Moldova) tagjelölti státuszát. Erre ki-ki saját vérmérséklete és hivatali pozíciója szerint reagál: egyesek tapsolva-éljenezve előrébb teszik közösségi média profiljukon az ukrán zászlócskát, mások csendben hümmögve osztanak-szoroznak, és az Unió teljes lebénulását vizionálják. Mindkettő erős túlzás. Az állam- és kormányfők által elfogadott záródokumentumnak ugyanis van egy, az ukrán tagjelöltség beharangozásánál jóval fontosabb momentuma. S kivételesen nem a lábjegyzetben, hanem mindjárt a legelső bekezdésekbe foglalva. Ez a néhány, a „tágabb Európáról” szóló mondat potenciálisan az egész ukrán csatlakozás kérdését – sőt: magát az európai integrációt is – teljesen új pályára állíthatja.
Sokan felvetik, hogy az európai szankciók nem működnek Oroszország ellen. Ezek az elemzések azonban számos tényt nem vesznek figyelembe. Racionálisan senki sem várta - és várhatta -, hogy a büntetőintézkedésektől az orosz gazdaság azonnal bajba kerül, azonban az európai vállalatoktól való függőség és a készletek kimerülése egyre nagyobb gondot fog okozni nekik, gazdaságuk pedig évtizedekkel repül vissza az időben.
Globális élelmiszerválság fenyeget, így a politikai döntéshozóknak mindenütt alaposan át kell gondolniuk, hogy miként lehetne olcsóbbá tenni az élelmiszereket, illetve azt elérni, hogy minél több álljon belőlük rendelkezésre. Ehhez olyan kötelezettségvállalásra lenne szükség, hogy több műtrágyát termelünk, jobb vetőmagokat állítunk elő, maximalizáljuk a génmódosítás kínálta lehetőségeket, valamint felhagyunk a gazdag világ organikus termékek iránti megszállottságával.
A külföldi és hazai sajtó egyaránt hangos az európai szupersztár startup, a Klarna körüli felfordulástól. Tömeges elbocsátások, több mint 60 százalékkal csökkenő cégérték, bedőlt hitelek: a szakma máris Klarnageddont kiált, nem sok jövőt jósolva a svéd unikornisnak. De valóban érdemes temetni a Klarnát és vele együtt a Buy-Now-Pay-Later ágazatot? Vagy ugyanolyan piaci korrekcióról van szó, mint amilyeneket a pénzügyi piacokon is látunk?
Az orosz-ukrán háború kapcsán a nyugati országoknak két eszközük van azt befolyásolni: az Oroszország ellen elrendelt gazdasági szankciók és az Ukrajnának szánt fegyverszállítások. Jelen pillanatban a gazdasági korlátozások területén totális nyomást fejtünk ki az oroszokra, miközben Kijev legvehemensebb támogatói, az Egyesült Államok, Lengyelország és az Egyesült Királyság is ódzkodnak kritikus fegyverrendszerek, illetve érzékenyebb területeken nagyobb mennyiségű eszköz átadásától. Legutóbb Mihail Hodorkovszkij orosz ex-oligarcha is értetlenkedett, hogy miközben a nyugati országok sok száz milliárdos többletköltséget vállalnak fel egy szerinte elhibázott olajbojkott és gazdasági szankciós mechanizmus oltárán, addig nem hajlandóak pár tízmilliárd dollárnyi fegyvert adni oda, ahol a háború valóban megfordítható, esetleg megállítható.
Egész egyszerűen képtelenség elszakadni az inflációs témától. Persze aligha csodálkozhatunk ezen, miközben a magas várakozásokat is meghaladó mértékben erősödik az áremelkedés üteme. Eközben pedig jönnek az újabbnál újabb hírek, amik befolyásolják az inflációs pályát: forintrekord, megugró nyersanyagárak, adóemelés és árstopok. Szerintem ma már inkább az a kérdés, hogy vajon 2024-re sikerül-e visszatérni az inflációs normához.
Ismét csúcstalálkozóra készül a NATO. Ebben még nem lenne semmi különös, hiszen csúcstalálkozók rendszeresen vannak: hozzátartoznak a szövetség normális életéhez. Ez a találkozó azonban rendkívüli lesz. Már az is kiemelkedően érdekessé teszi, hogy új stratégiát készülnek elfogadni, ami nagyon is időszerű, hiszen a formálisan érvényben lévőt, amelyet 2010-ben hagytak jóvá, már jócskán meghaladta az élet. A másik kiemelkedően érdekes napirendi pont, hogy gyorsított menetben tárgyalják két új ország felvételét. Ilyen még soha nem volt a NATO történetében. A felvételt mindig hosszas felkészülés előzte meg. Finnország és Svédország felvételét azonban néhány hét alatt elhatározták, és le is akarják zavarni. Az eseményt színesíti, hogy – ugyancsak első ízben a NATO történetében – egy tagország, Törökország, vétóval fenyeget. De minden kétséget kizáróan a legérdekesebb esemény és a legnagyobb kihívás az a helyzet, hogy történetében először a NATO egy nagy, Oroszország részvételével zajló európai háború kellős közepén tanácskozik, amire még nem volt példa, és amely – ha egyelőre nem is direkt módon – a NATO részvételével zajlik, és két életbevágóan fontos feladatot állít a szövetség elé: hogy lehet megnyerni ezt a háborút, és hogy lehet kivédeni azt, hogy termonukleáris háborúvá fajuljon.
Amikor elkezdődött az idei év, akkor még csak kevés felhőt láttunk a gazdasági kilátásaink egén. Az aktuális európai Covid-hullám ugyan még messze nem csengett le, de a lakosság nagyobb része már túlvolt az oltásokon, és azt gondolhattuk, hogy a világjárvány legnehezebb időszakán túl vagyunk. A poszt-covid inflációs probléma ugyan egyre többeket foglalkoztatott, de a jegybankok narratívája még arról szólt, hogy csak átmeneti jelenségről van szó. És a forint árfolyama is megnyugodni látszott, az év eleji 370-es után jöttek a 360 alatti euró/forint szintek. De a háború megváltoztatott mindent, és mára sötét felhők gyülekeznek mindenfelé. Európa az energiabizonytalanság rémével kell, hogy foglalkozzon, az élelmiszerválság a küszöbön van, és hamarosan dörömbölni kezd. Az infláció 40 éves rekordokat dönt az USA-ban, és Nyugat-Európában és félő, hogy a probléma évekig velünk marad, egy euró pedig 400 forintot ér. Ez a cikk arra tesz kísérletet, hogy szétszálazza azt, hogy az idei forintleértékelődésben mely okok és milyen mértékben játszottak szerepet. Előre elárulom: az eredménynek nem nagyon fogunk örülni – és ez elég nagy baj.
November 6-án, Donald Trump választási győzelme "árnyékában" Berlinben beértek a szociáldemokraták, a zöldek...
A legtöbb ember fiatalkorában elkezdi a nagybetűs életet, tele mindenféle kívánsággal és vággyal, hogy minél több...
Folyamatosan keresek olyan osztalékfizetőket, amiket nem örök tartásra, hanem pár hónapos kereskedésre vennék meg....
Ne keressünk ott mintázatot, ahol nincs! Alakokat látunk a felhőkben, jelentést a csillagokban, emberi arcokat a Mars... 
Az emberi erőforrásokkal összefüggő kérdések és kockázatok megértése egy tranzakciós folyamat során általában... 
Óceánon innen és túl, podcastünk így is dúl. Jó szórakozást! Milyen platformokon találjátok még meg? A HOLD...
Megérkeztek a 2025-ös extraprofitadó részletei.
Megérkezett a Préda, a Portfolio kiberbűnügyi podcastjének második epizódja.
Az eszkaláció lépéskényszerbe hozta a honvédelmi minisztériumot.
