Egyelőre távol vagyunk ettől, igaz más forrásból úgy tudjuk, hogy maga az ukrán elnök mondott nemet a Lukoillal kapcsolatos szankció enyhítési irányára, amely javaslat az ukrán parlament felől került az elnök elé. Emiatt - a háttérbeli egyezkedések időigénye miatt - tudomásunk szerint július 11-től vált effektívvé, hogy nem szállítja át Ukrajna a Lukoil olaját Magyarország és Szlovákia felé, nem pedig június 26-tól, amikor hatályba lépett a rendelet. Emiatt bukott ki az egész ügy csak július 16-án, és emiatt döntött úgy most a Lukoil, hogy 0,34 millió tonnával megnövelte az orosz kikötőkön keresztüli olajértékesítését, ami a Magyarország és Szlovákia felé vezetéken értékesített éves mennyiség egytizenkettede.
Így tehát a Lukoil a Magyarország és Szlovákia felé júliusban vezetéken leszállítani tervezett teljes mennyiséget átirányította az orosz kikötők felé.
Nagy kérdés, hogy mi lesz ezután, azaz augusztustól kezdve. Egyelőre nehéz ezt felmérni, részben azért is, mert Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tegnapi bejelentése szerint a két ország bevonja az Európai Bizottságot, hogy sürgősen egyezkedjen Ukrajnával. Ha nem sikerül dűlőre jutni, akkor választottbíróság elé viszi az ügyet a két ország, és azt is felvázolta a miniszter, hogy akár az ukránoknak járó uniós vámmentesség is bánhatja a vitát. Emellett a szolidaritás jeleként felemlegette, hogy amint azt a Portfolio részletes elemzésben elsőként megírta: júniusban az ukrán áramimport messze legnagyobb részét, 42%-ot, Magyarország szállította. A szlovák miniszterelnöki hivatal emellett azt is kilátásba helyezte, hogy a szlovákiai finomítóban orosz olajból készített dízeltermékek Ukrajnába kiszállítása megakadhat.
Érdekes, bár talán csak véletlen időbeli egybeesés, hogy július 12-től, azaz a fenti dátum másnapjától, kezdte el fizetett Facebook-hirdetésben hangsúlyozni az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége, hogy "Míg Magyarország szomszédai csökkentik az Oroszországtól való függőségüket, addig Magyarország ennek ellenkezőjét teszi". A rövid videóban felidézik, hogy "a kőolaj és a földgáz beszerzésén túl a nukleáris energia területén is Oroszországhoz kötnék Magyarországot". A hirdetés szövege szerint "a nyugati szövetségi rendszerben csak egyetlen olyan ország van, amely nem csökkenti, hanem növeli a függését Moszkvától."
Ahogy egy harmadik és egy negyedik forrásunk az ukrajnai lépés kapcsán hangsúlyozta: nincs egyelőre ellátásbiztonsági kockázat a magyarországi nyersolaj szállításokban, illetve az üzemanyag piacon. Ennek az lehet a fő oka, hogy az ukrán vezetékhálózat üzemeltetőjének vezérigazgatója szerint más orosz szállítók júliusban teljes egészében helyettesítették a Lukoil kieső szállításait Magyarország és Szlovákia felé. Ez megerősíti Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter pénteki és hétfői üzenetét, miszerint rövid távon sikerült kezelni a helyzetet.
Éppen emiatt mondta a harmadik és a negyedik forrásunk - a politikai üzengetésekre, és a tényleges ellátásbiztonsági helyzetre célozva -, hogy
egyelőre nagyobbnak tűnik a Lukoil-ügy füstje, mint a lángja.
Ráadásul ott vannak a magyarországi stratégiai készletek is, amelyek mind nyersolajból, mind finomított termékekből 3-3 hónapra elegendő mennyiséget tartalmaznak. Emellett a Horvátország felőli import (felpörgetésének) lehetősége szintén adott.
Ezzel együtt nyilván nem lehet hátradőlni, hiszen a magyarországi nyersolajellátás harmada, a keleti irányú orosz olajimport fele kiesett; és ahogy Szijjártó Péter kétszer is jelezte: a most alkalmazott megoldás már közép távon sem működik, így muszáj sürgősen megoldást találni. Ez szerinte az lenne, hogy az ukránok újra átengedik a Lukoil szállításait.
Szakmai forrásaink szerint lehetségesek más forgatókönyvek is, így például:
- Kijátssza az ukrán szankciót a Lukoil, valamilyen kerülő megoldással, és az ukránok sem "csapnak oda". Itt a Lukoil szállításainak valamilyen „átpapírozására” lehet szükség. Egy irány lehet például az, ha a kazah-orosz együttműködés (és swap megállapodások) jegyében például kazahok küldenének olajat a Lukoil helyett Magyarországnak és Szlovákiának. Kazahsztán egyébként az oroszok jóváhagyásával évi 1,2 millió tonna kőolajat küld a Barátság II. északi ágán keresztül a Berlin melletti finomítóba.
- Tartósan kiesnek a Lukoil ukrajnai szállításai augusztustól, mert más orosz szállítók nem tudnak tartósan beugrani a helyére, például a tovább bővülő ukrán szankciós listától való félelem miatt. Ez még nem feltétlenül jelentene komoly magyarországi ellátásbiztonsági kockázatot, hiszen az orosz vezetékes szállítások másik fele, évi 2 millió tonna körüli mennyiség még megmaradna Ukrajnán keresztül, és emellett fel lehetne pörgetni a Horvátország felőli vezetékes olajimportot. Ez az omisalji kikötőbe érkező szállítmányokat takarja, amelyek az Adria-vezetéken keresztül jutnak el Százhalombattára és Pozsonyba, igaz itt az olcsóbb orosz urali típusú kőolaj helyett eleve drágább nyugati, illetve arab olajfajtákhoz lehetne hozzájutni az orosz olajtankerekre vonatkozó uniós embargó miatt. Így kiesne a magyar költségvetésből a Brent-Ural árkülönbözetre kirótt, minap módosított különadó bevétele), ráadásul az Adria-vezetéken keresztüli szállítás a februári számításaink szerint dupla akkora költséget jelent, mint az Ukrajnán keresztüli. Ez a beszerzési és működési költségek növekedésén keresztül enyhén felfelé tornászhatja akár a magyarországi kiskereskedelmi árakat is az eddigiekhez képest.
- Érdemes megjegyezni, hogy a Mol Csoport és a horvát JANAF vezetéküzemeltető idén áprilisban kötött egy idén év végéig szóló keretszerződést, amelynek értelmében 2,2 millió tonna nyersolajat kell átvennie a cégcsoportnak (elsősorban a magyar és a szlovák finomító ellátásához). Mivel a Reuters informátora szerint április óta havi 500-500 ezer tonnás import ténylegesen meg is valósult, így ez afelé mutat, hogy az év végéig szóló keret rövidesen kimerül, és újat kell letárgyalni. Ezt az ukránok Lukoillal kapcsolatos friss döntése szintén katalizálhatja. Tavaly egyébként 3,4 millió tonna nyersolajra szóló szerződéseket kötött egymással a két cég (az előtte lévő években évi 1,7-2 millió tonna körül mozoghatott a magyar cégcsoport horvátországi nyersolaj importja). Így ha az Ukrajna felőli vezetékes import feleződik, értelemszerűen az Adria-vezeték felőli importot jelentősen meg kell növelni az ellátásbiztonsági kockázatok leszorítása érdekében.
- Ha esetleg az ukránok teljesen blokkolnák a Barátság II. vezetéken át a nyersolaj szállításokat Magyarország és Szlovákia felé, akkor az már ellátásbiztonsági kockázatokat okozna, hiszen az Adria-vezeték felől nem lehet teljes egészében ellátni a két ország nyersolaj szükségletét kapacitás okok miatt (a vezeték elméleti éves kapacitása kb. 10,8 millió tonna, míg a százhalombattai finomító éves kapacitása 8,1 millió tonna, a pozsonyi finomítóé 6,1 millió tonna). Pletser Tamás szerint egy ilyen forgatókönyv esetén a két országban mintegy 20-30%-kal csökkenteni kellene a finomítók kapacitását, és ezzel párhuzamosan a beszerzési költségek emelkedése mintegy 5-10%-os kiskereskedelmi áremelkedést válthatna ki idehaza az üzemanyagok terén. Egy ilyen szélsőséges, kis esélyű forgatókönyv esetén az történne, hogy a 2027-ig gondolt leválás az orosz nyersolajról időben előbbre ugrana. A Mol Csoport egyébként a nemrég frissített hosszú távú stratégiájában azt vázolta, hogy 2026-ra tud eljutni oda, hogy saját maga tudja eldönteni, nem pedig a technológiai kényszer diktálja majd: mikor, és milyen arányban szerez be nem-orosz nyersolajat, azaz addigra fejeződnének be a különböző finomítói átalakítások. Pletser egyébként megjegyezte: az Orlen csoporthoz tartozó Unipetrol jövő júniustól leválik az orosz nyersolajról (addig tart a szerződése), így utána a régióból már csak a Mol maradna uniós székhelyű cégként az orosz olaj utolsó vásárlója.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
