Mára a demográfiai folyamatok miatt a feje tetejére álltak a bő 100 évvel ezelőtt kitalált jóléti nyugdíjrendszerek és a kilátások sem túl rózsásak, és ez Magyarországra különösen igaz. Másfél évtizeden belül minimum egymillióval kevesebb járulékfizetővel kellene biztosítani a várhatóan kétszázezerrel több nyugdíjas ellátmányát, ami lehetetlen vállalkozásnak tűnik. A beavatkozás elkerülhetetlen, azonban nem árt tisztában lenni, milyen mellékhatással járhatnak a nyugdíjreform a korábbi rendszerátalakítások tapasztalatai alapján.
Mivel az előző világválságot részben szabályozási hiányosságok idézték elő, a világ jegybankjai igyekeztek tanulni az esetből: újabb és újabb szabályokat hoztak, hogy megelőzzenek egy következő hasonló helyzetet. Mindez viszont mára már-már túlbiztosította a bankrendszert.
Sok mindent lehet mondani a tőzsdék idei évére, de azt nem, hogy unalmas lett volna. Viszont a tőzsdék a jövőt árazzák, így az izgalmasabb téma már nem az, hogy mi történt idén, hanem hogy mi vár ránk jövőre. Persze nem teljesen elhanyagolhatók az idei év történései sem, hiszen ezek közül számos a 2023-as évre is áthúzódik és meg fogja azt határozni. A mai írásban összegyűjtöttem, hogy mire számítunk a makrogazdasági kilátásokkal kapcsolatban; milyen tendenciák várhatók részvénypiacokon; és végül azt is, hogy miért lehetnek jövő izgalmasak a kötvénypiacok.
Az év végi zsúfolt európai politikai naptártól függ, hogy a tagállami vezetőkből álló Tanács mikor és miként foglal állást az új típusú feltételek teljesítéséhez kötött magyar helyreállítási tervről, és hogyan dönt a kohéziós források egy részének felfüggesztéséről. Számunkra a tét nagy, a helyreállítási tervhez 5,8 milliárd eurós vissza nem térítendő támogatás tartozik, a Bizottság zárolási javaslata pedig 7,5 milliárd euróról szól.
Bár a legtöbb nő számára nagyon kecsegtetőnek tűnik 40 éves jogosító idő (munkával és gyerekneveléssel szerezhető szolgálati idő) megszerzése után rögtön nyugdíjba menni, korántsem biztos, hogy ezzel minden érintett jól is járt. A nyugdíjak ugyanis évente csak az infláció mértékével nőnek, a keresetek azonban a gazdasági növekedéshez és a gazdaságpolitikai döntésekhez igazodva ettől eltérő - 2014 és 2021 között átlagosan háromszor akkora - mértékben nőttek. Így ha egy hölgy a korhatára betöltése előtt három évvel kérte a kedvezményes nyugdíját, akkor annak összege a következő három évben csak a rendszeres nyugdíjemelések révén, az inflációval egyező mértékben nőhetett. Ha viszont végig dolgozott volna a korhatára betöltéséig, akkor a keresete az utóbbi években jellemzően háromszor olyan gyors ütemben nőtt volna. A korhatára betöltésével igényelt öregségi nyugdíja alapjául szolgáló nettó havi átlagkeresete összege ennek következtében is jelentősen magasabb lehetett volna, miközben a szolgálati ideje hosszának növekedése miatt évente 2 százalékponttal nőhetett volna a korhatára betöltésével megállapított nyugdíja összege. Ebben a tükörben egyértelműnek látszik, hogy rosszul jártak azok a nők, akik a 2011-ben bevezetett kedvezményes nyugdíjukat a lehető legkorábbi időponttól igénybe vették. Ha a nemzetgazdasági nettó átlagkereset nagyobb mértékben nő, mint az infláció, akkor a keresetek gyorsabb növekedése miatt a nyugdíjasok és az aktív keresők tényleges vásárlóereje közötti olló gyorsan nyílik, vagyis a nyugdíjasok relatív elszegényedése felgyorsul. Minél korábban igényelte a kedvezményes nyugdíját egy nő, annál korábban találta magát ezen az utóbbi évtizedben évről-évre meredekebb csúszdán. A helyzet azonban a 13. havi nyugdíj visszavezetése, majd az idén elszabaduló infláció miatt megváltozott, és 2022-ben már kifejezetten előnyös lehet a Nők40 halasztás nélküli igénylése, különösen, ha a nyugdíj mellett továbbra is dolgozni kíván valaki.
A közelmúltban az egyiptomi Sarm es-Sejkben megtartott klímacsúcs után az elhangzott hivatalos nyilatkozatokból a kötelező udvariasságot és a megalapozatlan kincstári optimizmust lehántva minden gondolkodó ember számára egyértelművé vált, hogy a világ végleg elengedte a 1,5 Celsius-fokos klímacélt (hogy ti. a globális átlaghőmérséklet az 1850 és 1900 közötti átlaghoz képest mért növekedését az évszázad végére 1,5 Celsius-fok alatt tudjuk tartani). A tömegeknek szánt egybites politikai narratívában ez annak a beismerését jelenti, hogy a klímaváltozás nem megállítható, legjobb esetben is csak üteme mérsékelhető. Már csak abban reménykedhetünk, hogy az aktuális modellek által az évszázad végére prognosztizált 2,1–2,9 Celsius-fokos hőmérsékletemelkedés nem fog visszafordíthatatlan természeti folyamatokat elszabadítani és nem fogja sok milliárd ember számára élhetetlenné tenni a Földet. De vajon reális cél volt-e valaha is a „klímaváltozás megállítása” a bűvös 1,5 Celsius fokon belül? Látszólag igen, hiszen az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2018-ban kiadott jelentésében ezt még modellszámításokkal alátámasztott megvalósítható célkitűzésként fogalmazta meg. A közvélemény szerint az IPCC tudományos konszenzussal készíti értékelő jelentéseit, a nemzetközi tudomány által hitelesített, jelenlegi tudásunkat tükröző tanulmányok alapján. Valójában azonban bármely „klímacél” kitűzése soha nem az általunk megismert valóságra vonatkozó tudományos eredmények, hanem a valóságot leképezni hivatott globális éghajlati modellek előrejelzései alapján történik. A kettő messze nem ugyanaz.
A digitalizáció idővel elhozta a nagy platformok és szolgáltatások integrációját, egyre bővülő piactérré válnak az ismert felületek: az Airbnb-n például már nemcsak szállást foglalhatunk, hanem borkóstolást vagy naplementés supozást is. Mindenki igyekszik integrálni, amit csak lehet, és a kis gömböc-effektus rohamléptekkel halad előre. A fapados repülőtársaság hotelszobákat és autókölcsönzést kínál, a zene-streamelő vinileket és koncertjegyeket árul. Ne feledkezzünk meg a legnagyobbakról sem: a Google internetes keresőből ma már megoldások tucatjait kínáló vállalattá fejlődött, arról pedig ne is beszéljünk, hogy az eredetileg haverok közösségi oldalaként létrejött milliárdos felhasználóbázisú Facebookon mi minden jön velünk szembe. Csodálkozhatunk, ha a futós alkalmazásunk még nem akarta a legújabb cipőt eladni, vagy jegyet az őszi félmaratonra, de ez is csak idő kérdése.
A napokban látott napvilágot a Pénzügyminisztérium előterjesztésében a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosításának tervezete, amelyet szokatlan módon társadalmi egyeztetésre is felkínált a tárca. Élnék a lehetőséggel.
Az energiaválság okozta sokk ez év nyarán kezdte éreztetni hatását a magyar gazdaságban, és az eltelt pár hónapban a szereplők érezhetően aktív stratégiai útkeresésben vannak. Ugyanakkor nem csak a versenyszféra számára jelent ez kihívást, hanem a gazdaság alapvető működését jelentő közszolgáltatóknak is hatalmas feladvány ez a helyzet. Az elmúlt hetekben arról jelentek meg írások, hogy miért kezelhetetlen ez a helyzet az önkormányzatok számára. Ugyanakkor nem került számok segítségével bemutatásra, hogy milyen stratégiát lehet alkalmazni, amely hangsúlyozottan nem arra szolgál, hogy megoldjuk a jelen paraméterek alapján ezt a helyzetet, hanem csak időt nyerünk ahhoz, hogy megoldódjon a probléma.
A Porsche IPO-t követően megfigyelhető piaci anomália egyre durvább. A kibocsátás óta eltelt időszakban szinte érdemi korrekció nélkül közel 30 százalékot emelkedő papírhoz képest az anyavállalat részvényei jócskán lemaradtak, így a Porsche AG piaci kapitalizációja 20 százalékkal nagyobb, mint a Porsche AG 75 százalékát továbbra is birtokló VW Csoporté.
Azt minden bizonnyal senki sem kérdőjelezi meg, hogy nehéz időket élünk. A Covid még mindig itt van velünk, és még napjainkban is érkeznek a hírek az újabb, ki tudja mennyire fertőző mutációk kialakulásáról; a szomszédunkban egyre könyörtelenebb háború dúl, amelynek eszkalációja nem zárható ki teljes bizonyossággal; az energiahordozók árának drasztikus emelkedése miatt az emberekben nemcsak munkahelyük esetleges elvesztése kelt aggodalmat, hanem a soha nem látott magasságokba szárnyaló rezsiszámlák is szorongással töltik el őket. Talán soha nem vártuk kevésbé a telet, mint most. És akkor a nyáron kiszáradó tavakról, folyókról még nem is beszéltünk. A saját szintjén mindenki igyekszik megnyugtató gondolatokkal foglalkozni, stresszoldó tevékenységeket űzni. De mit tehetnek a vállalatok annak érdekében, hogy a maguk eszközeivel ők is hozzájáruljanak alkalmazottaik lelki békéjének, mentális egészségének erősítéséhez, s ezáltal ahhoz, hogy jobban tudjanak a munkájukra, az aktuális feladataikra koncentrálni?
2015-től szinte teljes egészében átalakult a magyar lakossági hitelezés. Ezen átalakulásnak van azonban egy kevésbé ismert dimenziója, a pénzügyi közvetítői tevékenyég szabályozása. Ehhez kapcsolóan pedig szakmai körökben is teljesen ismeretlen a környező országok gyakorlata és az ebből levonható tanulságok. Mitől működik jól egy hitelpiac, végül is mi a hitelfelvevő érdekét kiszolgáló legjobb gyakorlat? Mindez milyen aktualitásokat tartalmaz a magyar piac szempontjából a 2023-ra várhatóan érdemben újra formálásra kerülő támogatott hitelek piacán?
Az elmúlt tíz év adatait megvizsgálva azt láthatjuk, hogy az idősebb korosztályok gőzerővel érik utol a fiatalabbakat az okostelefonok és a közösségi média használatának a területén. Mindeközben a Mark Zuckerberg vezette Meta Platforms (leánykori nevén: Facebook) mindent egy lapra feltéve építi a jövő metaverzumát. Lehet, hogy ők már arra játszanak, hogy ez a virtuális világ lesz a 2030-as évek idősotthona?
Miután idén lezárult a nyugdíjkorhatár hosszú évekig tartó emelése Magyarországon, érdemes végiggondolni, hogy mennyire fenntarthatók a jelenlegi rendszerek. Cikkem első részében arról írtam, hogy miért recseg-ropog a több mint 100 éves múltra visszatekintő rendszer, második részében pedig a nyugdíjkorhatár alakulásával, illetve a várható élettartam növekedésével foglalkozom.
Miután idén lezárult a nyugdíjkorhatár hosszú évekig tartó emelése Magyarországon, érdemes végiggondolni, hogy mennyire fenntarthatók a jelenlegi rendszerek. Cikkem első részében bemutatom, hogy miért recseg-ropog a több mint 100 éves múltra visszatekintő rendszer.
Szeptemberben és októberben is 20 százalék fölött volt infláció és a következő hónapokban még szinte biztosan tovább emelkedik. Nagyon valószínű, hogy az előttünk álló fél évben 20 százalék fölött marad az infláció Magyarországon. De mi lesz azután? Beragad magas szinten vagy gyorsan csökkenni kezd? Előbbire már több példa is volt korábban, az utóbbi pedig a hivatalos (kormányzati és jegybanki) narratíva. Ahhoz, hogy választ kapjunk erre a kérdésre, érdemes megvizsgálni a jelenlegi infláció természetét, választ keresni arra, hogy milyen szerepet játszanak benne a külső és a belső tényezők, ezekkel kapcsolatban milyen várakozásaink lehetnek, és hogy mit mond a magas inflációs időszakok természetéről a fenti összefüggésekben a tudomány? A rossz hír az, hogy a hatékony inflációcsökkentés nem jár áldozatok nélkül, annak az útja a gazdasági növekedés és az életszínvonal visszaesésén visz keresztül. De ki bólintana rá önként erre? Ahogyan Oliver Hazard Perry amerikai tengerésztiszt mondta az 1813-as Erie-tavi csata során: találkoztunk az ellenséggel, és mi magunk vagyok azok…
A háborút követő újjáépítések sikerességének legfőbb előfeltétele, hogy ne csak megszűnjenek a harcok, hanem igazságos és tartós béke szülessen. Ettől ma még messze van Ukrajna. Mégsem korai már most készülni arra az időszakra, amikor az agresszió-sújtotta ország szilárd határok között, biztonságban kezdhet új szakaszt: megindulhat a gazdasági károk felszámolása és egyben egy új fejlődési pályára való ráállás. Az idő drága: milliók várnak türelmetlenül arra, hogy hazájukba, lakóhelyükre visszatérhessenek, ott tisztes megélhetéshez jussanak. Ezért úgy kell az újjáépítés tervezési folyamatát megkonstruálni, hogy bár még folyik a háború, kérdőjelek övezik a remélt béke kritikusan fontos vonatkozásait, mégis folyjon előkészítő munka a háború utáni viszonyok prognosztizálására, a későbbi lehetőségek felbecslésére. Már megindult a károk, veszteségek felmérése és elemzése, több szinten dolgoznak a helyreállítási tervek keretein; mégsem felesleges végiggondolni a korábban szerzett tapasztalatokat.
Gigantikus présben a helyhatóságok. Százmilliárdos tehertől szabadulnának a városok. Mentőöv a fuldokló településeknek. Ismerősen csenghetnek ezek és ehhez kapcsolódó híradások az elmúlt időszakból: a jelenlegi rezsiválság jelentősen megnövelheti az energiával kapcsolatos kiadásokat, pedig a koronavírus járvány már a bevételi oldalról (is) érzékenyen érintette helyi költségvetéseket. A fenti szalagcímek azonban nem most, hanem több mint tíz éve jelentek meg a sajtóban, amikor az önkormányzatoknak az adósságszolgálati terhek okoztak fejfájást. Ugyan a két jelenség eltérő eredetű, az önkormányzati gazdálkodásra gyakorolt hatása ugyanaz: valahogy meg kell teremteni a növekvő kiadások fedezetét. Erre azonban tíz éve végül nem volt szükség, mivel a központi kormányzat átvállalta az önkormányzatok adósságait és az azzal járó kötelezettségeket. Kérdés, hogy ezt a lépést a rezsiválság során mikor és milyen mértékben hajlandó ugyanezt megtenni.
Egész évben a medvéé volt a főszerep, viszont az elmúlt egy hónapban beindulhatott egy fordulat a részvénypiacokon. Ugyan még mindig kemény kétszámjegyű csökkenés figyelhető meg az indexek idei évi teljesítményében, a Dow Jones ipari index, ami főleg a value részvényeket foglalja magába, már csak 10 százalékra van attól, hogy új csúcsot döntsön. A jelenlegi adatok lassulást mutatnak az amerikai gazdasági motorban, viszont még mindig elég erős az amerikai gazdaság, ahhoz, hogy elkerülje vagy csak kissebb mértékű recesszióba essen. Ezekért, illetve a cikkben bemutatott okok miatt, úgy gondolom, hogy a jelenlegi részvénypiaci rali nem csak egy szokásos medve piaci emelkedés, hanem akár a medve piaci esésnek a végét jelentheti.
Azzal, hogy itthon a fiskális politika árstopokat vezet be, illetve egyre több hagyományosan monetáris politikai területre lép be, félreárazások, arbitrázs lehetőségek keletkeznek. Magyarországon ennek a korát éljük, amit az élelmesek egyre jobban ki tudnak használni a többség kárára. Az Egyensúly Intézet vezető közgazdásza ezekre az alapvetően piaci logikát sértő pontokra hívja fel a figyelmet, amelyek ha hosszabb távon fennmaradnak, kiszámíthatatlanná és igazságtalanabbá teszik Magyarországot.
