Az elmúlt időszak szenvedése után egyre vonzóbb hozamszintre kerülnek az európai vállalati kötvények. Közben az amerikai és az európai gazdaság lefékeződésével és az infláció ütemének lassulásával jelentős árfolyamnyereségre lehetett szert tenni az állam- és vállalati kötvények piacán az elmúlt hetekben. Vágó Attila, a Concorde vezető elemzője legújabb írása azt mutatja be, hogy milyen tényezők mozgatják napjainkban a kötvénypiacot, milyen lehetőségek kínálkoznak, és végső soron, hogy váltak a kötvények újra vonzó eszközosztállyá a részvényekkel szemben.
Az elmúlt pár évben a kínai részvénypiacok nagymértékben alulteljesítővé váltak, a több mint másfél évtizedes felfelé menetelést követően. Egészen 2017 végéig a Sanghaj kompozit index felülteljesítette az S&P 500 amerikai indexet, azonban ezt követően egyre több problémával kellett szembenéznie a kommunista ország vezetésének, így a befektetők a régió egyéb országaiba vitték a pénzüket az emelkedő bizonytalanság következtében. Ugyan a bizonytalanság továbbra is fennáll, viszont egyre több olyan intézkedést és változást figyelhetünk meg, amely a befektetők bizalmát és kockázatvállalási kedvét növelheti.
Nem kis feltűnést keltett Matolcsy György MNB-elnöknek a Parlament Gazdasági Bizottsága előtt december 5-én elhangzott beszámolója. Írásomban - néhány általánosabb megállapítás után - mindössze egy elemet emelnék ki a jegybankelnök hozzászólásából.
Ez az írás összefoglalja az Európai Bizottságnak a magyar kormánynak címzett nyugdíjreform-javaslatait; diagnózist ad a magyar nyugdíjrendszerről és végül megfogalmazza a szerző saját reformjavaslatait.
Ahogy az év eddigi része, úgy a vége sem tűnik egy kellemes nyárvégi sétának a Duna-parton. Főleg azoknak nem, akik dűlőre akarják vinni a minimálbér kérdését. Félő, hogy megint a rövidlátó szemlélet győz. Pedig, ha valamikor, akkor most szükség lenne a kompromisszumos, a hosszabb távot is szem előtt tartó döntésre. Ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy még így is megoldhatatlan az országon belüli bérfelzárkóztatás.
A munkák mennyiségétől az alapanyagok árán át a szakemberek bérezéséig megannyi változás várható, sőt már történik is az építőiparban. Az ágazat nehézségei nem a háborúval kezdődtek, az csupán felerősített és felgyorsított számos folyamatot. Bár nehezebb boldogulni, mint korábban, a válság hosszú távon lehetőség is, főként azoknak, akik időben elkészítették a maguk alternatív forgatókönyvét. Ezzel együtt az is biztos: ha máskor nem, most lezajlik a generálkivitelezők és az alvállalkozók között egy természetes szelekció, a konjunktúra szakmai minimumra sem képes „hősei” elhullanak.
A Brüsszelnek megígért helyreállítási terv szerint a kormány nagyon rövid határidővel készül a nyugdíjreformra. Ennek megfelelően most azonosítom, hogy a nyugdíjrendszerben jelenleg hol vannak teendők és hol kell sürgősen beavatkozni. Mindezek alapján azt mondhatjuk például, hogy rövid távon valószínűleg nem kell emelni a nyugdíjkorhatárt, viszont gyorsan öregszik a magyar társadalom, ezért később valóban célszerű a 65 éves életkorban várható további élettartam alakulásához kötni a nyugdíjkorhatárt. Ezek fényében a nagy átalakítás egyik fő kérdése lehet a Nők40 jövőjének újragondolása. Számba vesszük a nyugdíjrendszer felülvizsgálatának lehetőségeit, íme az étlap, amiből a kormány válogathat.
Úsztak a pénzben az amerikai reálgazdaság szereplői, emiatt a visszatekintő adatokban még alig van látszata a tartós fogyasztási cikkek iránti kereslet visszaesésének. Azonban figyelemreméltó, hogy egyre több cég kezdi visszavágni az értékesítésre vonatkozó várakozásait. Nagyon úgy fest, hogy a tél és a recesszió egyszerre rúgja ránk az ajtót.
A nyugati politikusok ellentmondó – hol a tárgyalás gondolatát is elutasító, hol már a rendezés csínját-bínját fontolgató – nyilatkozataiból két dolog tisztán kirajzolódik. Először: mostanra világossá váltak az eddig folytatott stratégia korlátai és veszélyei. Ez persze távolról sem jelenti azt, hogy Moszkva jobban áll, de bennünket értelemszerűen a NATO-EU oldal gazdasága, biztonsága és egysége érdekel inkább. A helyzet pedig minden, csak nem rózsás. Másodszor: az, hogy mindezidáig mégsem történt érdemi lépés a diplomáciai rendezés felé, annak tudható be, hogy a békés kiútkeresés politikailag rendkívül rizikós vállalkozás. Egyszerre verheti szét az eddig mesterien fenntartott nyugati egységet, és írhatja át a kórusban hangoztatott narratívát.
Az itt megjelent előző írásom arról szólt, hogy lehet-e politikamentes a pedagógusok és a diákok tiltakozó mozgalma. Mivel a kormányzat újabb jogaikért kiálló pedagógusok elbocsátásával demonstrálta, hogy az oktatásirányítás erős politikai kontroll alatt működik, fel kell tennünk egy ennél átfogóbb kérdést is: lehet-e politikamentes az oktatás kormányzása?
Mára a demográfiai folyamatok miatt a feje tetejére álltak a bő 100 évvel ezelőtt kitalált jóléti nyugdíjrendszerek és a kilátások sem túl rózsásak, és ez Magyarországra különösen igaz. Másfél évtizeden belül minimum egymillióval kevesebb járulékfizetővel kellene biztosítani a várhatóan kétszázezerrel több nyugdíjas ellátmányát, ami lehetetlen vállalkozásnak tűnik. A beavatkozás elkerülhetetlen, azonban nem árt tisztában lenni, milyen mellékhatással járhatnak a nyugdíjreform a korábbi rendszerátalakítások tapasztalatai alapján.
Mivel az előző világválságot részben szabályozási hiányosságok idézték elő, a világ jegybankjai igyekeztek tanulni az esetből: újabb és újabb szabályokat hoztak, hogy megelőzzenek egy következő hasonló helyzetet. Mindez viszont mára már-már túlbiztosította a bankrendszert.
Sok mindent lehet mondani a tőzsdék idei évére, de azt nem, hogy unalmas lett volna. Viszont a tőzsdék a jövőt árazzák, így az izgalmasabb téma már nem az, hogy mi történt idén, hanem hogy mi vár ránk jövőre. Persze nem teljesen elhanyagolhatók az idei év történései sem, hiszen ezek közül számos a 2023-as évre is áthúzódik és meg fogja azt határozni. A mai írásban összegyűjtöttem, hogy mire számítunk a makrogazdasági kilátásokkal kapcsolatban; milyen tendenciák várhatók részvénypiacokon; és végül azt is, hogy miért lehetnek jövő izgalmasak a kötvénypiacok.
Az év végi zsúfolt európai politikai naptártól függ, hogy a tagállami vezetőkből álló Tanács mikor és miként foglal állást az új típusú feltételek teljesítéséhez kötött magyar helyreállítási tervről, és hogyan dönt a kohéziós források egy részének felfüggesztéséről. Számunkra a tét nagy, a helyreállítási tervhez 5,8 milliárd eurós vissza nem térítendő támogatás tartozik, a Bizottság zárolási javaslata pedig 7,5 milliárd euróról szól.
Bár a legtöbb nő számára nagyon kecsegtetőnek tűnik 40 éves jogosító idő (munkával és gyerekneveléssel szerezhető szolgálati idő) megszerzése után rögtön nyugdíjba menni, korántsem biztos, hogy ezzel minden érintett jól is járt. A nyugdíjak ugyanis évente csak az infláció mértékével nőnek, a keresetek azonban a gazdasági növekedéshez és a gazdaságpolitikai döntésekhez igazodva ettől eltérő - 2014 és 2021 között átlagosan háromszor akkora - mértékben nőttek. Így ha egy hölgy a korhatára betöltése előtt három évvel kérte a kedvezményes nyugdíját, akkor annak összege a következő három évben csak a rendszeres nyugdíjemelések révén, az inflációval egyező mértékben nőhetett. Ha viszont végig dolgozott volna a korhatára betöltéséig, akkor a keresete az utóbbi években jellemzően háromszor olyan gyors ütemben nőtt volna. A korhatára betöltésével igényelt öregségi nyugdíja alapjául szolgáló nettó havi átlagkeresete összege ennek következtében is jelentősen magasabb lehetett volna, miközben a szolgálati ideje hosszának növekedése miatt évente 2 százalékponttal nőhetett volna a korhatára betöltésével megállapított nyugdíja összege. Ebben a tükörben egyértelműnek látszik, hogy rosszul jártak azok a nők, akik a 2011-ben bevezetett kedvezményes nyugdíjukat a lehető legkorábbi időponttól igénybe vették. Ha a nemzetgazdasági nettó átlagkereset nagyobb mértékben nő, mint az infláció, akkor a keresetek gyorsabb növekedése miatt a nyugdíjasok és az aktív keresők tényleges vásárlóereje közötti olló gyorsan nyílik, vagyis a nyugdíjasok relatív elszegényedése felgyorsul. Minél korábban igényelte a kedvezményes nyugdíját egy nő, annál korábban találta magát ezen az utóbbi évtizedben évről-évre meredekebb csúszdán. A helyzet azonban a 13. havi nyugdíj visszavezetése, majd az idén elszabaduló infláció miatt megváltozott, és 2022-ben már kifejezetten előnyös lehet a Nők40 halasztás nélküli igénylése, különösen, ha a nyugdíj mellett továbbra is dolgozni kíván valaki.
A közelmúltban az egyiptomi Sarm es-Sejkben megtartott klímacsúcs után az elhangzott hivatalos nyilatkozatokból a kötelező udvariasságot és a megalapozatlan kincstári optimizmust lehántva minden gondolkodó ember számára egyértelművé vált, hogy a világ végleg elengedte a 1,5 Celsius-fokos klímacélt (hogy ti. a globális átlaghőmérséklet az 1850 és 1900 közötti átlaghoz képest mért növekedését az évszázad végére 1,5 Celsius-fok alatt tudjuk tartani). A tömegeknek szánt egybites politikai narratívában ez annak a beismerését jelenti, hogy a klímaváltozás nem megállítható, legjobb esetben is csak üteme mérsékelhető. Már csak abban reménykedhetünk, hogy az aktuális modellek által az évszázad végére prognosztizált 2,1–2,9 Celsius-fokos hőmérsékletemelkedés nem fog visszafordíthatatlan természeti folyamatokat elszabadítani és nem fogja sok milliárd ember számára élhetetlenné tenni a Földet. De vajon reális cél volt-e valaha is a „klímaváltozás megállítása” a bűvös 1,5 Celsius fokon belül? Látszólag igen, hiszen az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2018-ban kiadott jelentésében ezt még modellszámításokkal alátámasztott megvalósítható célkitűzésként fogalmazta meg. A közvélemény szerint az IPCC tudományos konszenzussal készíti értékelő jelentéseit, a nemzetközi tudomány által hitelesített, jelenlegi tudásunkat tükröző tanulmányok alapján. Valójában azonban bármely „klímacél” kitűzése soha nem az általunk megismert valóságra vonatkozó tudományos eredmények, hanem a valóságot leképezni hivatott globális éghajlati modellek előrejelzései alapján történik. A kettő messze nem ugyanaz.
A digitalizáció idővel elhozta a nagy platformok és szolgáltatások integrációját, egyre bővülő piactérré válnak az ismert felületek: az Airbnb-n például már nemcsak szállást foglalhatunk, hanem borkóstolást vagy naplementés supozást is. Mindenki igyekszik integrálni, amit csak lehet, és a kis gömböc-effektus rohamléptekkel halad előre. A fapados repülőtársaság hotelszobákat és autókölcsönzést kínál, a zene-streamelő vinileket és koncertjegyeket árul. Ne feledkezzünk meg a legnagyobbakról sem: a Google internetes keresőből ma már megoldások tucatjait kínáló vállalattá fejlődött, arról pedig ne is beszéljünk, hogy az eredetileg haverok közösségi oldalaként létrejött milliárdos felhasználóbázisú Facebookon mi minden jön velünk szembe. Csodálkozhatunk, ha a futós alkalmazásunk még nem akarta a legújabb cipőt eladni, vagy jegyet az őszi félmaratonra, de ez is csak idő kérdése.
A napokban látott napvilágot a Pénzügyminisztérium előterjesztésében a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosításának tervezete, amelyet szokatlan módon társadalmi egyeztetésre is felkínált a tárca. Élnék a lehetőséggel.
Az energiaválság okozta sokk ez év nyarán kezdte éreztetni hatását a magyar gazdaságban, és az eltelt pár hónapban a szereplők érezhetően aktív stratégiai útkeresésben vannak. Ugyanakkor nem csak a versenyszféra számára jelent ez kihívást, hanem a gazdaság alapvető működését jelentő közszolgáltatóknak is hatalmas feladvány ez a helyzet. Az elmúlt hetekben arról jelentek meg írások, hogy miért kezelhetetlen ez a helyzet az önkormányzatok számára. Ugyanakkor nem került számok segítségével bemutatásra, hogy milyen stratégiát lehet alkalmazni, amely hangsúlyozottan nem arra szolgál, hogy megoldjuk a jelen paraméterek alapján ezt a helyzetet, hanem csak időt nyerünk ahhoz, hogy megoldódjon a probléma.
A Porsche IPO-t követően megfigyelhető piaci anomália egyre durvább. A kibocsátás óta eltelt időszakban szinte érdemi korrekció nélkül közel 30 százalékot emelkedő papírhoz képest az anyavállalat részvényei jócskán lemaradtak, így a Porsche AG piaci kapitalizációja 20 százalékkal nagyobb, mint a Porsche AG 75 százalékát továbbra is birtokló VW Csoporté.
