Kutatásunk, amelyet a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatott, a prosumerek (akik egyszerre energiatermelők és felhasználók, mint a napelemet telepítő háztartások), a hőszivattyúhasználók és az energiaszegénységgel küzdő háztartások tapasztalataira összpontosított a Visegrádi Csoport országaiban (Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia). Számos fókuszcsoportos beszélgetést folytattunk, és az eredményeket egy szakpolitikai jelentésben mutattuk be. A következő elemzés rövid áttekintést nyújt az energiafogyasztók különböző szegmenseinek fő motivációiról, megküzdési stratégiáiról és egyéb kulcsfontosságú szempontjairól a V4 országok társadalmaiban.
Prosumerek
A fókuszcsoport résztvevői közötti napenergia-panelek telepítésének motivációi elsősorban gazdasági megfontolásokon alapultak, ilyen például a megújuló energiaforrások és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású alternatívák, vagy az elektromos járművek hosszabb távon versenyképes árai és az energiafüggetlenség iránti igény. Egyedül Lengyelországban volt a háborúnak jelentős szerepe abban, hogy felgyorsult a fotovoltaikus rendszerek telepítése.
Általában a napenergiát használók védettek voltak az energiaválság negatív piaci hatásaitól,
mivel havi energiaszámláik viszonylag alacsonyak maradtak. A napelemek által elért függetlenség növelte a prosumerek energiaellátással kapcsolatos biztonságérzetét. Ennek kapcsán leginkább a hazai áramszolgáltatóktól való függetlenségre utaltak, akikkel szemben általában nagyon kritikusak voltak; a lengyel prosumerek még az államot is olyan szereplőként említették, akiktől függetlenedni akarnak. Néhány cseh prosumer kivételnek számított ebben a tekintetben, mivel ők az erős energiaszolgáltatókat energiaellátásuk sarokkövének tekintették. Ezt az érvet visszavezethetjük az energiaválság csúcspontjára, amikor több kis- és közepes méretű cseh energiaszolgáltató csődbe ment.
A prosumerek egyértelmű előnyöket láttak a fotovoltaikus erőművek kiépítésében, és azt állították, hogy az energiaválság kiemelte ezeket az előnyöket, mivel a megtérülési idő jelentősen lerövidült a magasabb megtakarítások miatt. Ennek ellenére két fő kihívást emeltek ki. Az első a tárolással kapcsolatos, mind fizikai, mind virtuális szinten. A prosumerek arról számoltak be, hogy nehézséget okoz számukra a tároló infrastruktúrába való beruházás, mivel már jelentős összegeket fektettek a napelemekbe, és kétségeik vannak az ilyen beruházás megtérülését illetően, különösen akkor, ha viselkedésüket már a termelési görbéhez igazították, vagyis a legnagyobb energiafogyasztó berendezéseiket a csúcsidőben használják, mint például az elektromos autók töltése. Kutatásunkból kiderült, hogy a prosumerek megváltoztatták viselkedésüket, hogy ezáltal javítsák napelemeik hatékonyságát, és minimalizálják a hálózatba táplált energia mennyiségét, amit nagyon kritikusan szemlélnek.
A prosumerek a napelemes rendszerek telepítése után sokkal jobban érdeklődtek az energiapiac, a fogyasztói jogok és az időjárás-előrejelzések iránt. A „virtuális” akkumulátorok (amelyek lehetővé teszik a prosumerek számára, hogy az általuk megtermelt energiát a hálózatba táplálják, és később, számukra megfelelő időpontban fogyasszák el) helyzete sokkal kedvezőbb Magyarországon és Csehországban. A Visegrádi Négyek többi országában a szabályozás kevésbé volt kedvező a prosumerek számára, ezért többségük inkább azonnal elfogyasztja a megtermelt energiát.
Ez a probléma összefügg a második fő kihívással, amely a meglévő szabályozási keretet és a prosumerek valamint az energiaszolgáltatók közötti kapcsolatot érintik. A prosumerek szerint a folyamatosan változó, gyakran tisztázatlan és igazságtalannak tartott szabályok visszatartják a háztartásokat a további megújuló energiaforrásokba történő befektetésektől.
Arról panaszkodtak, hogy nincs állandó jogszabályi keret az energiaárakra és a prosumerek által termelt és a hálózatból vételezett energia elszámolására vonatkozóan,
ami Lengyelországban még tiltakozásokhoz is vezetett. Ez a kihívás kéz a kézben jár a fejlesztésre szoruló elektromos hálózattal, amely nem képes fogadni a prosumerek által előállított energiát a magas termelési napokon. Így a fotovoltaikus telepítések potenciálja nem használható ki teljes mértékben, és a prosumerek veszteséget szenvednek, mivel beruházásuk megtérülési ideje meghosszabbodik.
A napenergia nagyobb mértékű elterjedésének jelentős akadályai közé tartozik a hosszú távú pénzügyi előnyökkel kapcsolatos korlátozott társadalmi tudatosság, a környezetvédelmi szemlélet hiánya és a fogyasztók számára elérhető információk elégtelensége. Kutatásunkban a prosumerek többsége arról panaszkodott, hogy nehezen jutnak hozzá az információkhoz. Szerintük ezt az információs űrt gyakran „online szakértők” töltik be a közösségi médiában, ami félrevezető információk terjedésének kockázatát hordozza, és tovább bonyolítja a helyzetet. Bár ők maguk is cserélnek információkat és bevált gyakorlatokat egymás között, szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy képesek lesznek olyan energiaközösségeket létrehozni, amelyek támogatnák a napelemes erőművek további fejlődését.
Kulturális és társadalmi akadályok is állnak a microgrid hálózatok energiaközösséggé vagy egyéb szövetkezetekké, energia mozgalmakká való átalakítása előtt. Még a legpozitívabb hozzáállású magyar prosumerek is úgy vélték, hogy a technikai (például a hálózati rendszer fejlesztése), kulturális (szolidaritás hiánya) és egyéb kihívások miatt az energiaközösségek megvalósítása jelentős akadályokba ütközhet a jövőben. Itt érdekes megjegyezni, hogy a V4 országok közül a magyar válaszadók voltak a lelkesebbek az energiaközösségekhez való csatlakozás lehetősége iránt; hogy megoszthassák az általuk termelt többletenergiát a rászorulókkal (pl. szegény szomszédokkal és helyi iskolákkal), és elősegítsék a határokon átnyúló együttműködést.
Hőszivattyú használók
A várakozásaiknak megfelelően a legtöbb hőszivattyú-felhasználó jelentős költségmegtakarítást és hatékony fűtési teljesítményt tapasztalt a rendszereik használata során, különösen akkor, ha azokat napenergiával és megfelelő tarifákkal, valamint tartalék rendszerekkel támogatták. Összességében
a hőszivattyúk telepítése kényelmesebb és egyenletesebb fűtést eredményezett, lehetővé téve a résztvevők számára, hogy komfortos lakókörnyezetet élvezzenek, csökkentve a fűtési költségekkel kapcsolatos aggodalmakat.
Sok résztvevő, különösen Magyarországon és Lengyelországban, úgy érezte, hogy a hőszivattyúk és a hozzájuk kapcsolódó napenergia-rendszerek telepítése növelte energiafüggetlenségüket és rugalmasságukat. Különösen értékelték, hogy csökkenteni tudták a földgáztól és villamosenergia-szolgáltatóktól való függésüket, különösen az energiaválság idején, és élvezték az árhullámokhoz való stabilabb és rugalmasabb alkalmazkodás lehetőségét. A hőszivattyúk a környezetvédelem érdekében történő telepítése azonban a V4-országokban még nem elterjedt motivációs tényező.
Kutatásunkból tisztán kirajzolódott, hogy a hőszivattyú-tulajdonosok nagyobb biztonságban érzik magukat energiaellátásukat illetően, különösen, ha a hőszivattyúkat fotovoltaikus telepítések egészítik ki, amelyek biztosítják a működésükhöz szükséges villamos energiát. A hőszivattyú tulajdonosok azonban elismerték, annak ellenére, hogy növekedett a függetlenségük, továbbra is kiszolgáltatottak a helyi energiaszolgáltatóknak, mivel nincs megbízható vagy megfizethető energiatárolási megoldás, amely lehetővé tenné számukra a saját energiafelhasználásuk optimalizálását. Enélkül az energia tárolása a hálózatra van bízva, így a felhasználók ki vannak téve a változó szabályozásoknak és a fejlesztésre szoruló hálózati infrastruktúrának. Ezért több energiahordozó/forrás, például földgázkazán vagy kandalló használata segíthet minimalizálni a negatív hatásokat. Általános bizalmatlanság volt tapasztalható az energiaszolgáltatók iránt, amit súlyosbítottak a nemrég tapasztalt tarifaváltozások és a fejlesztendő hálózati rendszerek. A résztvevők erős késztetést fejeztek ki az energiaszolgáltatóktól és az államtól való függetlenség iránt.
Technikai oldalról a résztvevők elmondták, hogy szerintük a régi épületek hőszivattyúval való korszerűsítése gazdasági szempontból nem tűnik ésszerűnek, mivel ez rendkívül költséges. A kutatásban részt vevők szerint a hőszivattyúk nem működnek jól radiátorokkal, amelyek a meglévő épületek domináns fűtési rendszerei. A hőszivattyúk hatékony működéséhez padlófűtés vagy más típusú fűtés szükséges, amely a radiátorokat váltja fel az átalakítás során.
A pénzügyi támogatási mechanizmusok hiánya a hőszivattyúk vásárlásának és használatának támogatására volt az elsődleges oka annak, hogy elterjedésük nem valósult meg széles körben.
Bár egyes válaszadók dicsérték szinte karbantartásmentes működésüket, mások éppen ellenkezőleg, a karbantartási vagy javítási költségek és a magas beruházási költségek miatt aggódtak. A magyar esetben a technológia újdonsága és az ismeretlensége is akadályként szerepelt a háztulajdonosok körében, ami magyarázhatja a hőszivattyúk lassú terjedését.
Hasonlóan más csoportokkal folytatott beszélgetésekhez, az információhiány és a nehezen követhető szabályozások akadályozták az interjúalanyainkat abban, hogy további beruházásokat hajtsanak végre más típusú megújuló energiaforrásokba, például egy fotovoltaikus erőműbe, amely – bár csak részben – elláthatná a hőszivattyút energiával. Az általános vélekedés az volt, hogy az országban sok ember nem rendelkezik megfelelő információkkal a hőszivattyúkról.
Energiaszegénységben élők
Az energiaszegénység növekvő tendenciát mutat az Európai Unióban, valamint a Visegrádi Csoport országain belül. Míg a 2010-es években az EU-ban az otthonaikat megfelelően fűteni nem tudó emberek aránya 11,2%-ról 6,9%-ra csökkent 2021-re, a szám 2022-re 9,3%-ra, 2023-ra pedig 10,6%-ra emelkedett. Különböző sérülékeny csoportok szenvednek az energiaszegénységtől, amelyek társadalmi helyzetük és összetételük szerint rendkívül változatosak (pl.: idősek, nyugdíjasok, egyedül élők vagy városi dolgozó szegények). Az energiaszegénység gyakran összefügg a társadalmi kirekesztés szélesebb problémájával, és eredménye a nem megfelelő szociálpolitikának és nyugdíjrendszernek, vagy az épületek technikai infrastruktúrájának elhanyagolásának (például szigetelés hiánya vagy elavult fűtési rendszer), vagy bizonyos munkavállalói csoportok túl alacsony bérszintjének.
Az energiaszegénységben szenvedő emberek legnagyobb problémája a Visegrádi Csoport országai között a fűtési rendszerük magas költsége és gyenge teljesítménye,
valamint egészségtelen állapotú otthonuk, amit nedvesség és penész sújt. A penész elterjedt probléma, amely hatással van a bérlők egészségére, és szerkezeti károkat okoz az épületekben, különösen az alacsony földszinti lakásokban és az idősebb épületekben, amelyek nem rendelkeznek megfelelő alapozással vagy szigeteléssel. A gyengén hőszigetelt épületekben magas a hőveszteség, a fűtés hatékonysága alacsony fokú, aminek következtében a háztartások költségvetésének jelentős hányadát teszi ki a fűtés költsége, miközben nem tudnak kényelmes hőmérsékletet biztosítani az otthonokban. A fókuszcsoportunk résztvevői szerint a legjobb módszer ezekkel a kihívásokkal való megküzdésre és egyben az energiaszámlák pénzügyi terhének csökkentésére a szigetelési intézkedések végrehajtása lenne. A résztvevők bizonyos tudással rendelkeztek arról, hogy miként lehet növelni az otthonuk energiahatékonyságát, azonban
kritikával illették a meglévő támogatási rendszerekről szóló információk hiányát.
A válaszadók számos tényezőt azonosítottak, amelyek hozzájárulnak az energiaköltségeik emelkedéséhez, így az idetartozó szakpolitikákat és az energiaipari cégeket. A résztvevők jelentős frusztrációjukat fejezték ki a kormányzati politikák, különösen az energia szabályozása és adóztatása terén. Úgy érezték, hogy az uralkodó gazdaságpolitika, beleértve a magas ÁFA-t, súlyosbítja pénzügyi terheiket, és hogy a társadalom legsebezhetőbb szegmenseit érinti a válság legmélyebben. Magyarországon erős érzés volt, hogy a kormány nem biztosít elegendő támogatást állampolgárai számára, különösen válság idején, más európai országokkal összehasonlítva. Az energiaszegénységben szenvedő résztvevők amellett érveltek, hogy a lakásban élők (szemben a házban élőkkel) nem rendelkeznek sok lehetőséggel a fűtési költségeik csökkentésére (távhő).
A válaszadók különböző stratégiákról számoltak be az energiköltségeik kezelhető szinten tartására. A fűtési időbeosztások és kazánbeállítások módosítása, fűtés csak szükség esetén, a nem használt készülékek kikapcsolása és plusz ruhák viselése hatékony intézkedésként szerepeltek. A fűtés nem az egyetlen terület volt, ahol energiát lehetett megtakarítani, bár ez volt a domináló.
Általános megállapítások és összegzés
A megvitatott témáktól függetlenül, válaszadóink panaszkodtak a meglévő szabályokra és azok folyamatos változására. A prosumerek, a hőszivattyú-tulajdonosok és az energia-szegénységgel küzdők egyaránt úgy vélték, hogy a jelenlegi szabályok nem mindig előnyösek számukra, és ami még rosszabb, a folyamatos változások megnehezítik a jogszabálykövetést, az új energiaforrások támogatásának megszerzését (legyen az egy fotovoltaikus erőmű vagy hőszivattyú), vagy az elérhető segítségnyújtást az energiaszámlákhoz (pl. rövid távú támogatás a számlák fedezéséhez vagy hosszú távú támogatás az energiatakarékossági intézkedésekbe történő befektetésekhez).
Ezen felül általános az átláthatóság hiánya, az élérhető információk gyakran zavarosak, félreérthetők és pontatlanok.
Ez nemcsak azokat az embereket érintette, akik azon gondolkodtak, hogyan javíthatnák energiafelhasználásuk helyzetét saját energiaforrásokba, szigetelésbe vagy fűtési rendszerek korszerűsítésébe való befektetéssel, hanem azokat is, akik már telepítettek hőszivattyút vagy fotovoltaikus erőművet. Az utóbbi csoporttal való beszélgetés visszatérő eleme volt, hogy nekik maguknak kellett információkat keresniük, és gyakran helytelen vagy egymásnak ellentmondó információkat kaptak. Az energia-szegénységben szenvedők esetében ez azt jelentette, hogy nem fértek hozzá olyan információkhoz, amelyek segíthettek volna javítani energiafogyasztási helyzetükön az energiatakarékossági intézkedésekbe való befektetéssel, amelyeket közpénzből támogatnak.
Az energiacégekkel fennálló kapcsolatok résztvevőink egyik fő kihívásaként említhetők. Kivéve néhány cseh résztvevőt, mindenki negatív hozzáállást tanúsított az energiaszolgáltatójával szemben. Az energiacégeket legalább részben felelősnek tartják az aktuális energiaválságért, és néhány prosumer még azt is állította, hogy ezek a cégek összejátszanak az állammal, hogy a technológiát saját maguknak kedvezővé tegyék, és ne a prosumerek számára. Néhány lengyel prosumer elégedetlen volt az energiacégekkel kötött szerződéseivel, mivel úgy érezték, hogy jobb megállapodásokat ígértek nekik az energiatúltermelés eladására vonatkozóan, mint amilyeneket végül kaptak. Azonban a napelemtulajdonosoknak nem volt más lehetőségük, mint együttműködni az energiacégekkel – az egyetlen másik lehetőség az lenne, ha teljesen leválnának a hálózatról, ami azonban inkább irreális opció, és senki sem részesítette előnyben.
Érdekes módon, amikor a fotovoltaikus erőművek (napelemek) és hőszivattyúk függetlenségéről volt szó, néhány válaszadó, különösen Magyarországról és Lengyelországból, nem az orosz energiaforrásoktól való függetlenségre gondolt, hanem a helyi energiaszolgáltatóktól vagy akár az államtól való függetlenségre, mint szabályozó hatalomra. Azonban néhányuk számára az orosz energiaforrásoktól való függetlenség is fontos tényező volt a napelemekbe vagy hőszivattyúkba való befektetés során. Csehországban az energiacégekkel való kapcsolat egy kicsit más volt, mivel a cseh prosumer válaszadók konzervatívabbak az energiapiaccal kapcsolatban. Biztonságosabbnak és ellenállóbbnak érzik magukat, ha nagy energiaszolgáltatókkal szerződnek. Más országok szemszögéből nézve ez paradoxnak tűnhet, de a cseh résztvevők azt állították, hogy a nagy energiaszolgáltatókkal kötött szerződések garanciát jelentenek számukra az energiaellátásuk biztonságára.
A napelemes és hőszivattyús (vagy azok kombinációját) telepítők nemcsak, hogy lejjebb szorították a rezsiszámlájukat, de egy kényelmesebb, az igényeiket teljes mértékig kielégítő fűtési módszerre átállniuk a rendszerek telepítésével. Továbbá, bizonyos mértékig sikerült az energiaszolgáltatótól függetleníteni magukat és rugalmasabban kezelni az energiaárak emelkedéséből fakadó pénzügyi többletterhet és bizonytalanságot. A napelemes és a hőszivattyús rendszerek tömeges elterjedése, használata tehát nemcsak a nemzetgazdasági szinten lenne kiemelkedően hasznos mind környezetvédelmi és pénzügyi szempontből, de egyéni szinten is versenyképes alternatíva a tradicionális fűtési megoldások mellett.
A fókuszcsoportos beszélgetések egyik legkedvezőbb aspektusa a különböző csoportok helyzetének javítására vonatkozó számos javaslat megfogalmazása volt. Ezek közé tartozott néhány általános megállapítás, minthogy javítani kell az információk átláthatóságát, elérhetőségét, pontosságát és világosságát, beleértve a meglévő támogatási rendszereket, és biztosítani, hogy az információk eljussanak a társadalomhoz. A napelemtelepítők között egyre nagyobb igény mutatkozik egy átlátható és tisztességes szabályozás bevezetésére, amely lehetővé teszi minden prosumer számára a hozzáférést az energiapiacra, hogy saját termelésű energiájukat kereskedelmi forgalomba hozhassák.
Az energiaszegénységben élők helyzetén számos intézkedés javíthat, ilyen például egy állami felújítási program indítása szociális és önkormányzati lakások energiaköltségeinek csökkentésére, az egészséges lakhatás megteremtésére, valamint az energiafüggőség és az energiaszegénység csökkentésére, a levegőminőség javítására és a nemzeti klímacélokhoz való hozzájárulásra. Ez nemcsak az energiaszegénységben élők helyzetén javítana, de nemzetgazdasági szempontból is óriási hasznot hozna, Magyarországon is. A közelgő Európai Unió Emissions Trading System 2 (EU ETS 2) bevezetése és az ezzel együtt létrehozott Szociális Klímaalap pénzügyi forrást tesz elérhetővé a V4 országok számára, hogy támogassa az energiahatékonysági intézkedések, felújítások, tiszta fűtési eszközök, megújuló energiaforrások és tiszta mobilitási megoldásokba való befektetéseket, valamint közvetlen jövedelemtámogatást a legsebezhetőbb ügyfelek számára. Ez egy nagy lehetőség hazánk számára is, hogy célzott szakpolitikai programokkal segítsen ennek a társadalmi rétegnek a helyzetén.
Muth Dániel a HUN-REN Közgazdaság- és Regionális tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének külső munkatársa, és a Vrije Universiteit Amsterdam kutatója.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
