Egyrészt nem tudunk szinte semmit arról, hogy milyen gazdaságpolitikát folytat majd a felálló új kormány, hiszen a Fidesz hagyományosan nem kínál választási programot. Másrészt nyolc év kormányzás után a "folytatjuk" szlogen elég sok mindenre enged következtetni.
A napokban több ezer uniós pályázati nyertest hirdetett ki a kormány, így a 2014-2020-as ciklus forrásainak 93%-át már elosztotta, a felét pedig már ki is fizette, Brüsszelből viszont eddig még az ötödét sem kapta meg - derül ki szokásos hónap elei elemzésünkből. Ennek néhány fontosabb üzenete:
Az EU-pénzek növekedésélénkítő hatása 2019 után várhatóan lecseng majd, így nagyon kell az utólagos brüsszeli átutalás
Ha ezek gond nélkül megjönnek, dúskálni fog az új kormány a pénzben a következő években, rengeteg beruházást megfinanszírozhat
Ha viszont elakadnak a pénzek, úgy komolyabb növekedési problémák is előállhatnak 2-3 éves távon.
Egyelőre a gyorsan kiosztott források hosszabb távú gazdasági hatásairól, és a projektek fenntarthatóságáról keveset tudunk.
Az autógyártás maga a pokol, nyilatkozta nemrég Elon Musk, a Tesla vezére. Ezen a kijelentésen nincs mit csodálkozni azok után, hogy az elektromosautó-gyártóval kapcsolatban csak úgy záporoztak a rossz hírek az elmúlt hetekben, amelyek hatására jelentősen zuhant az árfolyama. A megváltást a Model 3 gyártásának gyors felfuttatása hozhatja el, amelyre esküszik a cég menedzsmentje. A kérdés csak az, hogy elhiszik-e ezt a befektetők is, illetve érdemes-e beszállni most a Teslába.
Egyre magasabbra kúsznak az idei GDP-növekedésre vonatkozó előrejelzések: míg egy hónapja inkább az volt az általános vélekedés, hogy a tavalyi 4%-nál kisebb lesz a gazdasági bővülés, addig mára a legtöbb elemző (valamint a Nemzetgazdasági Minisztérium és az MNB is) gyorsulást vár az idén. A jelenség mögött a tavalyi utolsó negyedéves GDP-növekedés, illetve az idei első makrogazdasági adatok állnak.
Amint kilépünk az EU-ból, visszakapjuk az országunkat, heti 350 millió fontot irányítunk át az uniós költségvetés helyett az egészségügybe és korlátozzuk a bevándorlást - ezek voltak a Brexit-kampány fő üzenetei. A napra pontosan egy éve elindított brit kilépési folyamat félidejére azonban egészen máshova, sokkal hátrányosabb helyzetbe vergődött el a brit kormány jórészt amiatt, mert a 27 másik uniós tagállamot eddig vasfegyelemmel egységben tartotta a német-francia tengely. Ha ez a meglepő összefogás kitart, nagyon valószínű, hogy a britek tényleg hátrányosabb helyzetbe keverednek a kilépéssel az EU-tagsághoz képest. A bűvös kifejezésről persze sosem szabad megfeledkezni: semmi sem dőlt még el, amíg minden kérdésről meg nem állapodnak a felek.
Az elmúlt két év gyors bérnövekedése számos közgazdászt tölt el optimizmussal. Vannak, akik egyenesen úgy vélik, hogy a reálbérek akár 10 éven belül megduplázódhatnak, míg az óvatosabbak szerint az irány jó, azonban tovább kell dolgozni a sikerért. A szerző ezzel szemben úgy véli, hogy nincs túl sok okunk az optimizmusra. A bérek tartós növekedését meghatározó makrogazdasági fundamentumok - mind korábbi önmagunkhoz, mind régiós versenytársainkhoz képest - nemcsak rosszak, hanem kifejezetten ijesztőek. A tények tulajdonképpen azt üzenik, hogy a 2010 óta folytatott gazdaságpolitika a bérfelzárkózás tekintetében teljes zsákutca. A tartós bérnövekedés és gazdasági felzárkózás feltételeinek megteremtését illetően gyökeres gazdaságpolitikai fordulatra lenne szükség.
Nem hiszem, hogy globális kereskedelmi háború törne ki - nyilatkozta Willem Buiter, a Citigroup egykori vezető közgazdásza a Portfolionak a Donald Trump amerikai elnök által bejelentett importvámok kapcsán. Ha mégis, az minden országra negatív hatással lenne, mondta a közgazdász, aki jelenleg különleges gazdasági tanácsadónként dolgozik a Citinél. A neves szakember a múlt héten járt Budapesten és a Portfolionak adott interjújában kifejtette: Magyarország egy kis csoda, mert még soha nem látott olyan országot, amely két számjegyű bérinfláció mellett is a cél alatt tudta volna tartani az inflációt.
Az utóbbi hetekben nagy visszhangot keltett a hazai közgazdász társadalomban Thomas Piketty, francia közgazdász blogján megjelent bejegyzés, amely szerint a kelet-közép-európai EU tagországokból (KKE) több tőke áramlik ki profit és jövedelem formájában, mint amennyit ezek az országok az EU költségvetéséből kapnak. Ezt egy ábrán illusztrálja. Sokan úgy próbálták az ábrát értelmezni, hogy a nyugat "kiszivattyúzza" a KKE országokat. Több hazai közgazdász helyesen rávilágított az ábrát alátámasztó elemzés szakmai és tartalmi hiányosságaira. Rövid cikkünkben egy másik megvilágításban szeretnénk ezt a kérdését az új és régi EU tagok között értékelni.
2022-re 60% alá csökkenhet az államadósság - mondta Varga Mihály a héten. A nemzetgazdasági miniszter előrejelzése meglepő lehet a korábbi tervek és az elmúlt évek visszafogott adósságcsökkentésének ismeretében, ezért kiszámoltuk, mire alapozódhat egy ilyen meredek adósságpálya. Az eredmény: a csökkenés nem lehetetlen, de olyan feszes költségvetési gazdálkodás kell hozzá, hogy semmi meglepő nem lenne abban, ha ez az adósságpálya is meghiúsulna.
A következő cél: 10 év alatt kétszerezzük meg a reálbéreket - mondta Parragh László kamarai elnök a mai gazdaságpolitikai csúcseseményen, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdasági évnyitóján. Mennyire reális ez az elképzelés?
Érdekes, első pillantásra meggyőző és lelkesítő, másodikra azonban elég meredek eredményeket produkáló kutatással álltak elő amerikai kutatók. Azt állítják, hogy a teherbe esések számából jó előre meg lehet mondani, hogy recesszió lesz-e a gazdaságban. Tényleg ennyire egyszerű lenne a válasz a sok évtizede hiába kutatott kérdésre?
A megfelelő mennyiségben és minőségben rendelkezésre álló humán tőke a gazdasági felzárkózás egyik legfontosabb alapja. A humán tőke minőségének javulása az innovációs képesség és a munkatermelékenység növekedésén keresztül hosszú távon képes növelni a versenyképességet és a reálgazdaság növekedési potenciálját, miközben a rendelkezésre álló munkaerő mennyisége pedig motorja vagy korlátja is lehet a fejlődésnek. A demográfiai helyzet javítása, az egészséges életévek növelése, valamint a (jövőbeni) munkaerőpiaci igényeknek megfelelő oktatási rendszer kialakítása olyan stratégiai célok, amelyekhez Magyarországon is átfogó lépések szükségesek az érintett területeken.
Nemrég még attól volt hangos a világsajtó, hogy egy detroiti cég szakértői a '90-es években gyártott Kiákhoz hasonlították a Tesla legújabb modelljét, miután vásároltak maguknak egyet és darabokra szedték. A Süddeutsche Zeitungban viszont most megjelent egy anyag, amelyben állítják, az egyik német prémiumautó-gyártó négyszeres áron Európába hozatott egy új Model 3-at és miután szétszedték a német mérnökök, a látottaktól teljesen el voltak ájulva.
Egyre több magyar milliomost szolgál ki a hazai prémium banki szektor, a Portfolio Prémium Banki Felmérése alapján már több mint 220 ezer ügyfélszámlát kezelnek a szolgáltatók. A prémium banki magasabb színvonalú kiszolgálást sok banknál már havi 200-300 ezer forintos havi számlajóváírással is igényelni lehet, a másik lábon 2 millió forintos megtakarítás is elég lehet ahhoz, hogy valaki prémium ügyféllé váljon. A felmérésből kiderül az is, hogy a vidékről egyre inkább a főváros felé tolódik a prémium ügyfelek koncentrációja, olyannyira, hogy már több a fővárosi ügyfél, mint a vidéki.
Pár perc alatt kizárólag mobilon igényelhető hiteltől kezdve, új érintéses banki mobiltárcán át videós számlanyitáson keresztül alaprendszer frissítésig rengeteg fejlesztés zajlott 2017-ben a magyar bankoknál. Emellett már van olyan bank is, ahol chatrobot fejlesztésen gondolkoznak, de a blockchain technológia és a mesterséges intelligencia is felkerült a hosszabb távú banki stratégiai fejlesztési irányok sorába. Idén a banki IT-részlegeken az azonnali átutalás mellett a GDPR-ra való felkészülés, illetve a PSD2 miatti további feladatok lesznek a középpontban, illetve a bankok is izgatottan várják, az MNB által is támogatott magyar fintech ökoszisztéma milyen újdonságokkal áll majd elő. Banki IT-körképünk következik.
Az utóbbi hetekben elég nagy visszhangot keltett egy Thomas Piketty blogján megjelent ábra, mely a visegrádi országokba befolyó EU transzfereket és a külföldi vállalatok ezen országokból “kivitt" profitját hasonlítja össze. Ebből kitűnik, hogy kevesebb EU-s pénz áramlott be, mint amennyi profitot a külföldiek szereztek. Az ábra értelmezésének hazai körökben is terjedt az az igen káros és helytelen narratívája, miszerint az összehasonlítás azt sugallja, hogy “Magyarország az unió nettó befizetője", mivel több jövedelem áramlik ki tőlünk, mint amennyit visszakapunk. Mi több, egyáltalán nem tartozunk hálával Brüsszelnek, amiért ennyi ingyenpénzt kapunk, hiszen ez csak a kivitt profitokért “járó" kompenzáció, de annak sem elégséges, tehát igazából a nyugatiak a magyar EU tagság legfőbb haszonélvezői. Néhol olyan megfogalmazásokkal is lehet találkozni, hogy ez a “tőkeszivattyú" folyamatosan szívja el a jövedelmet a magyar emberek zsebéből, ahogy a kizsákmányoló külföldi vállalatok profitjukat “kitalicskázzák" az országból. Ez egy súlyos csúsztatásokkal teli narratíva, ami alapvetően fals összehasonlításokon alapul. Ebben az írásban ezt próbálom három lépcsőben bemutatni.
Átlépte a 4000 milliárd forintot a hazai privátbanki szolgáltatóknál kezelt vagyon, ezzel az egy ügyfélre eső vagyon is meghaladta a 100 milliót. A Citigold ügyfeleinek köszönhetően az Erste Bank nőtt a legjobban kezelt vagyon és ügyfélszámla tekintetében tavaly, de az MKB privátbankja is nagyot ment: fél év alatt a piaci szereplők között a legnagyobb összeget, 70 milliárd forintot tudott becsatornázni. Mindeközben fokozódik a piaci koncentráció, az öt legnagyobb szolgáltató kezében van a piaci összvagyon 74%-a.
A tranzakciós illeték miatt durván harmadával drágább a bankolás Magyarországon, mint amennyi egy torzításmentesen versenyző piacon lehetne, de nem ez a legnagyobb gond vele. Hanem az, hogy készpénzhasználatra ösztönöz, és kőkeményen keresztbe tehet a pénzügyi innovációnak, amit az azonnali átutalási rendszer gyorsíthat fel jövő év közepétől a fizetéseknél. Óriási öngól lenne a kormányzat részéről, ha nem vizsgálná felül a tranzakciós illeték mai formáját, ráadásul minél hamarabb. Az idő ugyanis fogy, a bankoknak (és a PSD2-vel a piacra engedett fintech cégeknek) pedig kellene már valamiféle jelzés arra, mire számíthatnak, üzletileg megéri-e új szolgáltatásokat indítani a rendszerre.