Addig nem lesz hathatós válságkezelés az eurózónában, amíg az Európai Központi Bank nem lép be korlátlan állampapír vásárlással a piacra, azaz amíg a befektetők nem látják annak jeleit, hogy az EKB valóban képes teljes mértékben betölteni a "végső hitelezői" funkcióját - hallhatjuk mostanában elemzések és szakértői vélemények tucatjaiban. Sokan ezt azért szorgalmazzák, mert az amerikai és az angol jegybank is ezt csinálja. Az EKB nagy lépését szorgalmazók persze azzal is tisztában vannak, hogy ezt eddig miért nem tette meg és azzal is, hogy ez valószínűleg miért nem fog rövid távon változni.
2011-ben rekord magas áron kereskedtek a kőolajjal, miközben a globális olajfogyasztás is új csúcson tetőzött. Az USA és az EU olajéhsége éves szinten csökkent, miközben a kínai fogyasztásnövekedés továbbra is töretlen.
A magánnyugdíjpénztárak kvázi államosítása az alapkezelési szektort súlyosan érintette, a közzétett 2011-es beszámolók szerint a szektor árbevétele 30 százalékkal csökkent. Az alapkezelők próbálták a működésüket racionalizálni, azonban a vagyon közel 40 százalékos visszaesésével szemben sokat nem tehettek. Jól mutatja mindezt, hogy míg 2010-ben 23 milliárd forintos adózott eredményt ért el a szektor, addig tavaly mindössze 13 milliárdosat. A tulajdonosok számára nyilvánvalóvá vált, hogy egy új világ következik, ahol a célcsoportot már elsősorban nem az intézmények jelentik, hanem a lakosság, és hogy a korábbi jövedelmezőségi számokat nagyon nehéz lesz újfent elérni.
Évente szedne be a kormány közel akkora összeget a bankoktól tranzakciós illeték címén, amekkora egyszeri veszteséget a végtörlesztéssel okozott számukra. Ha nem hárítaná át ennek nagy részét a bankszektor, abba belerokkanna, az áthárítás viszont a nagyvállalatok körében kezelhetetlen folyamatokat indítana el. Jó "piaci" megoldás nincs, ezért a tranzakciós illetéket a jelenlegi formájában nem szabad, hogy elfogadja az Országgyűlés. Az adó mértékét maximálni kell, így azonban a költségvetés bevétele csak a töredéke lehet a megcélzottnak. Cikkünkben összefoglaljuk, mivel járna a bankszektorban a kormány terve.
Az öthetes csúcson járó forintárfolyam mellett bizonyára sokan teszik fel maguknak a címben megfogalmazott kérdést, ami többek között az elmúlt fél év hektikus árfolyammozgásai alapján is érthető. Bár a következő hetekben lehet még a mostaninál is erősebb a magyar fizetőeszköz, nem árt résen lenni, mivel könnyen lehet, hogy csak rövid ideig látunk majd ilyet.
A feszülten várt görög választásokat követően nem következett be nagy fellélegzés az eredmények láttán, bizonytalanság és probléma ugyanis van még bőven a világban, elég csak a nagyobb gazdasági régiók lassulására, vagy a spanyol feszültségekre gondolni. A májusi mélyrepülés után a hazai alapkezelők ennek ellenére enyhén növelték a nyersanyagok részarányát a modell-portfóliójukban és visszavettek a legbiztonságosabbnak tekintett pénzpiaci eszközökből, némileg növelve a modell-portfólió kockázati kitettségét. A komoly makrogazdasági kockázatok miatt nagyobb bevásárlást azonban még nem javasolnak a hazai szakértők, az IMF/EU tárgyalások lassú döcögése pedig többeket a magyar eszközök (részvények, kötvények) súlyának csökkentésére késztetett.
Európai összevetésben is nagyon alacsony a beruházások szintje Magyarországon, régiós viszonylatban pedig egészen kiábrándító a helyzet. Miközben a felzárkózó térség a válságot kiheverve újra élen jár a kapacitások bővítésében, fejlesztésben, addig nálunk még erősödik is a csökkenő tendencia.
Hányszor akkora az Erste, mint az OTP? Drágák vagy olcsók a legnagyobb magyar bank részvényei? Mennyivel marad el az OTP hitelezési aktivitása és profitja a lengyel bankokétól? Melyik bank tudott növekedni az elmúlt két évben, és melyik ment össze? Az OTP vagy a Raiffeisen működik költséghatékonyabban? Melyik banknál a legkisebb a nem teljesítő hitelek problémája? Többek között ezekre a kérdésekre adjuk meg a választ alábbi cikkünkben, amelyben hat régiós bank teljesítményét és különböző mutatóit hasonlítjuk össze a legfrissebb, első negyedéves számok felhasználásával.
A piacpártiak sokszor éppannyira etatisták, mint ellenfeleik. E paradox gondolat Elinor Ostromtól, a múlt héten elhunyt Nobel-díjas közgazdásztól származik. Ha megértettük volna a paradoxont feloldó igazságot, talán az elmúlt két évtizedünk is másként alakult volna.
Az amerikai gazdasági kilátások romlásával nőtt az esélye, hogy az amerikai jegybank egy újabb kötvényvásárlási programot (immár a harmadikat) indíthatja el, amivel jelentős összegeket pumpálhat a gazdaságba, illetve a piacokra. Az elmúlt két alternatív monetáris élénkítés után számos kritika érte az amerikai jegybankot, hogy ezzel felhajtották a nyersanyagárakat, erős inflációs nyomást eredményezve a feltörekvő piacokon. Az árupiaci befektetők tevékenységét és azok árakra gyakorolt hatását nézve azonban elmondható, az intézkedések inkább a fundamentumok javításán keresztül segítették az árupiacokat. Mivel a következő mennyiségi lazítás makrogazdasági hatékonysága elemzők egyöntetű véleménye szerint korlátozott lehet, az árupiaci hatása sem lesz feltételezhetően szignifikáns. Az egyes nyersanyagok közül persze kilógnak a nemesfémek, amelyek hatalmasat profitálhatnak egy újabb kötvényvásárlási programból.
Ukrajna focilázban ég, az ország csapata nem is szerepel rosszul a lengyelekkel közösen rendezett labdarúgó kontinensviadalon. Rá is fér keleti szomszédunkra egy hangulatjavító sportesemény, a válság alatt az ország ipara és exportja ugyanis gyakorlatilag összeomlott, a munkanélküliség drasztikusan megemelkedett. Az OTP is megszenvedte a lejtmenetet, az ukrán leánybank hitelportfóliójának minősége durván romlott, a bankcsoport a válság kitörése óta több mint 170 milliárd forintnyi céltartalékolásra kényszerült Ukrajnában. A leánybank új vezetője, Hák-Kovács Tamás azonban optimista a növekedési kilátásokkal kapcsolatban, hiszen az ukrán OTP az Oroszországban már bevált modell alapján a fogyasztási hitelek piacán készül nagy dobásra. Kérdés, hogy az IMF-tárgyalások kedvezőtlen kimenetele, vagy egy nagyobb hrivnya-leértékelés nem húzza-e keresztbe a menedzsment számításait.
Péntek este beterjesztette a 2013-as költségvetést a kormány a Parlamentnek. A törvényjavaslatban hangsúlyozza, hogy a jövő évre tervezett számos új költségvetési intézkedés továbbra sem tekinthető megszorításoknak. Ehhez képest a tervezetből kiderül, hogy jövedéki adó mértékei jövőre tovább emelkedhetnek, a tranzakciós illetékből 280 milliárdot szed be az állam, de közben fenntartja a bankadót (72 milliárd forintos összegben), érkezik az új biztosítási adó, és ezúttal is befagyasztja a kormány a családi támogatásokat. A kiadási oldalon legdurvább lefaragás az önkormányzatok támogatásában valósul meg, 400 milliárd forinttal csökken támogatásuk a jelentős átalakítások miatt.
A Széll Kálmán Terv 2.0 programban szereplő ígéreteknek megfelelően 2013 második félévétől bevezeti a kormány az elektronikus útdíjat. A javaslat egyik érdekessége, hogy a fogyasztói árkiegészítést szociálpolitikai menetdíj-támogatásra keresztelte át a kormány, vagyis a kedvezmények felülvizsgálatát tervezi. Közben kamatkiadásokra 300 milliárd forinttal lesz kénytelen többet költeni a magyar állam.
Az európai adósságválság eltart még egy darabig, akármi is lesz a görög választások eredménye. Nem a Sziriza a mi fő ellenségünk, hanem a saját inkompetenciánk.
Kilenc év után Magyarország első ízben jövőre felelhet meg Brüsszel költségvetési elvárásainak, és kerülhet ki a túlzott deficit eljárás hatálya alól, mert a kormány saját érvelése szerint gazdaságtörténeti bravúrt és költségvetési trendfordulót hajtott végre. A példa nélküli sikerhez vezető út azonban egyáltalán nem könnyű, a kormánynak ugyanis végre kell hajtania a gyakran fájdalmas kiadáscsökkentő lépéseket és közben az adóemeléseknek is hozniuk kell a várt - néhol irreálisan magas - bevételeket. Az idei költségvetés bevételi és kiadási adatainak részletes elemzése alapján azt mondhatjuk, hogy a hatalmas kiigazítás eredményei már láthatók a büdzsé mindkét oldalán (a bevételek összességében emelkednek, a kiadások csökkennek), több területen azonban már most vannak beazonosítható elmaradások.
Utolsóként és adathamisítás segítségével sikerült 2001-ben belépniük a görögöknek az eurózónába, a most vasárnapi választások következményei pedig akár oda is elvezethetnek, hogy elsőként léphetnek ki abból. Amint arra cikksorozatunk előző részében rámutattunk: ez 2-3 éves távon súlyos gazdasági károkat okozna. De nemcsak ezt kockáztatná az ország, hanem az elmúlt bő három évtized mindennemű fejlődését is. A társadalmi feszültség már most is igen nagy az országban, de ez könnyen a végletekig fokozódhat, akár polgárháborúba is torkollhat. Ahhoz, hogy ennek veszélyét jobban megértsük, cikksorozatunk utolsó "felvonásában" érdemes mélyebben is megismerkedni a jelenlegi görög társadalmi feszültség okaival, mozgatórugóival, végső soron tehát azzal, hogy miért vannak már most is "kiakadva" a görögök és mi lehet akkor, ha valóban kilépnének.
A banki tranzakciós illetékkel kapcsolatban csütörtökön mindössze két fontos információval lettünk okosabbak: alapja változatlan maradhat, és a kormány jövőre 280 milliárd forintot szedne be belőle, ellentétben az április végi Széll Kálmán Terv 2 alapján eddig legvalószínűbbnek tartott 130 milliárd forinttal. Az alábbiakban a teljes illetékbevételre és annak elosztására vonatkozóan fogalmazunk meg kérdéseket, és próbálunk meg választ adni rájuk. Arra a következetésre jutottunk, hogy a bankszektor terhelése a különadó teljes fenntartásához képest csak akkor nem nő, ha az illeték legalább közel 60%-át áthárítják az ügyfelekre. Az OTP-nek (méregfőösszeg-arányos elosztást feltételezve) 75 milliárd forintnyi illetéket kellene a költségvetésbe befizetnie, ami idei bankadójának több mint kétszerese. Kérdéseinkre a végső választ azonban csak a kormány és a bankok közötti tárgyalások adhatják meg.
A gazdasági válság során alaposan kiszélesedett a jegybankok gyakorlatban alkalmazott eszköztára. Míg korábban szinte csak a kamatpolitikára kellett figyelnünk, addig ma már a likviditás biztosítása, a közvetlen piaci beavatkozás vagy az állampapír-vásárlás is "mindennapos" eseményekké váltak. Ezek a lépések rávilágítottak arra, hogy a központi bankok nem konvencionális eszközei viszonylag sikeresek lehetnek bizonyos válságtünetek enyhítésében. Ugyanakkor - ahogy erre a Magyar Nemzeti Bank napokban megjelent tanulmánya is rámutat - az alkalmazhatóságnak és a sikerességnek erős feltételei vannak. Éppen ezért a kis, nyitott, fejletlenebb pénzügyi piaccal rendelkező, illetve gyengébb intézményi, gazdaságpolitikai hitelességgel bíró országok esetében a nem konvencionális eszközök széles körű alkalmazásának értelme megkérdőjeleződik. Erősebben fogalmazva: a nem konvencionális eszközök széleskörű alkalmazása Magyarországon több szempontból sem kecsegtet nagy sikerrel, viszont vannak kockázatai.
Elképzelhető, hogy a bankadó a kormány korábbi terveinél egy évvel hamarabb, már jövőre kivezetésre kerül. Első ránézésre a hír pozitív a bankszektor és az OTP szempontjából, kérdés azonban, hogy nem azért kapja-e a szektor a "könnyítést", mert a tranzakciós illetékből a kormány a korábban tervezettnél magasabb bevételt vár, ezáltal magasabb terhet róva az érintett pénzintézetekre. Ezért is mondhatjuk, hogy a bankadó teljes eltörlése nem borítja fel a jövő évi költségvetés, más kérdés, hogy a kormány legújabb lépését hogyan értékelik a nemzetközi szervezetek, elsősorban az Európai Bizottság.
Minden idők egyik legrosszabbul sikerült elsődleges részvénykibocsátásaként vonul be a történelembe a Facebook tőzsdére lépése. A kibocsátási árhoz képest közel 30%-ot veszítettek értékükből a részvények, piaci kapitalizációja pedig 30 milliárd dollárral csökkent mindössze két hét leforgása alatt. A részvények komoly esésben több szerencsétlen körülmény egybeesése játszott szerepet. Már az IPO előtt sokan megkérdőjelezték a vállalat üzleti modelljét és a növekedés fenntarthatóságát, ezt tetézték még a részvények kereskedésének megindulásával kapcsolatos technikai hibák, illetve a görög és spanyol adósságválság miatt kedvezőtlenre forduló befektetői hangulat.
Amennyiben valóban kilépne az euróövezetből Görögország, az várhatóan jelentősen mélyebbre lökné a recesszióban. Rövid távon az sem valószínű, hogy a drachma bevezetése (és leértékelődése) tompítaná a zuhanást. Görögország ugyanis az Európai Unió legzártabb gazdasága, és igencsak szerény áruexporttal rendelkezik. A kilépés és a (következő egy-két évben bizonyára mélyülő) válság azonban arra sajnos bizonyára "jó lenne", hogy tovább szítsa a feszültségeket a társadalomban, akár a végletekig fokozva azokat.
Azt, hogy az esetleges kilépés hogyan, milyen drámai folyamatokon keresztül hatna a görög gazaság különböző területeire, az elmúlt hetekbeli cikksorozatunkban már bemutattuk, múlt hétvégi cikkünkben pedig összefoglaltuk.
Cikksorozatunk mai, a görög gazdaság egészét átfogó elemzésének főbb megállapításai:
- az esetleges kilépés az államadósság megtagadásával is járna, így az adósságválság egy bank-, illetve árfolyamválsággal is összekapcsolódhat, - a görög GDP további akár 20%-kal is zuhanhat (reál értelemben), az infláció és a munkanélküliség 30% fölé ugorhat, - az életszínvonal drámai mértékben romlana az országban, az egy főre jutó GDP akár 55%-kal is zuhanhat a mostani euróalapúhoz képest drachma esetén, - az exportszektor gazdasághoz mért súlya a legkisebb az EU-ban, annak is döntő része turizmus, utóbbi megtartásához viszonylagos gazdasági és társadalmi nyugalom kellene, - a görög gazdaság már jelentősen elkezdte visszanyerni versenyképességét és elkezdett "nyílni" a gazdasága az eurózónán belül is.
