A kormány benyújtotta a Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, amely a nyugdíjkassza tekintetében is jelentős változásokat tartalmaz.
Az internetgazdaságról van szó. Ennek úgynevezett közvetítő platformjai közül az UBER és az Airbnb van legjobban a kereszttűzben, de sok más platform is közvetít kisvállalkozókat a nagyközönségnek. A kiközvetített dolgozók vagy vállalkozók státusa nem egyértelmű, a bírósági gyakorlat országonként is eltérő. Ez jogbizonytalansághoz, esetenként a dolgozók kiszolgáltatottságához vezet, és ezt szeretné az Unió megszüntetni. Az Európai Bizottság először a szociális partnereket kérdezi meg, utána mi is hozzászólhatunk. A cél az egyensúly megtalálása a rugalmasság, a vevő jobb kiszolgálása és a dolgozók biztonsága között.
Ha az infláció alacsony, miközben a nemzetgazdasági átlagbér növekedése magas, akkor a nyugdíjak inflációs emeléstől függő vásárlóértéke az aktív korúak keresetének vásárlóértékéhez képest folyamatosan zuhan, emiatt minden nyugdíjas a relatív elszegényedés csúszdáján siklik egyre lejjebb. Ráadásul Magyarországon nincs foglalkoztatói nyugdíjpillér, és a nyugati országokhoz képest erőtlen az önkéntes megtakarítások pillére is, ezért az állami nyugdíjrendszernek szinte kizárólagos szerepe van az időskori anyagi ellátás biztosításában - így egyértelműen kulcskérdés a nyugdíjemelés módszere.
Mindenki türelmetlenül várja már, hogy visszaálljon az élet a rendes kerékvágásba. Azonban még mindig sokan fertőződnek meg napról napra, és a kórházak leterheltsége is magas. A cikkben azt járjuk körbe, hogy milyen körülmények alakítják a járvány menetét és hogyan érdemes a nyitásról gondolkodni. Egy kis járványmatematika, képletek és egyenletek nélkül.
Az amerikai és az orosz elnök minapi telefonbeszélgetésével a rohamkések mellé az akták is felkerültek a tárgyalóasztalra. A Biden-adminisztráció néhány hónap alatt világossá tette, hogy komolyan gondolja az éles váltást a Trump-féle, a közeljövő amerikai ügyészeinek és a távolabbi jövő történészeinek magyarázatára szoruló, a bárgyúságig szerencsétlen Oroszország-politika után. Tudható volt, hogy Biden nem fog Putyinnal barátkozni, világos volt, hogy az amerikai választásokba való orosz beavatkozási kísérleteknek, a kibertámadásoknak, a különféle sikeres vagy elfuserált politikai gyilkosságoknak ezentúl ára lesz. Az azonban messze nem volt magától értetődő, hogy a demokrata kormányzat félreérthetetlen elkötelezettséget mutat Ukrajna védelmében. Az, hogy ez így alakult, a legjobb, ami a térségünkkel, és benne Magyarországgal történhet az amerikai külpolitika fordulataival kapcsolatban.
Az újszülöttnek minden vicc új – szól az ismert bölcsesség. De neki minden fenyegetés is új, tehetjük akkor hozzá. Kortól és szituációtól függ, hogy mi számít újnak: meglehet, hogy a mai egyetemista nem találkozott a boltokban erőteljes inflációval egészen mostanáig, és most fedezi fel annak kellemetlenségeit.
Beszélnünk kell a negyedik hullámról, ugyanis egyáltalán nem zárható ki, hogy be fog következni. Most kell beszélni róla, ugyanis az érkezését a jelenlegi folyamatok is nagymértékben meghatározzák. A vírus szezonalitására egyre biztosabb, a globális vakcinációs program pedig aligha éri el addigra a kívánt hatást. Nem mindegy azonban, hogy miként várjuk majd! Így nem tehetünk mást, mint felkészülünk a rosszabb esetben határainkon belül fellángoló járványra, de jobb esetben is egy határon kívül kialakuló hullámra, amelyet hatékonyan kint kell majd tartanunk. De mégis hogyan nézhet ki ez a jövőkép és melyek a fő hatóerők? Ezeket vesszük most sorra.
A klímaváltozás elleni küzdelemben a gazdag országok azt ígérik, hogy 29 év múlva felhagynak a fosszilis energiaforrások használatával. Ahogy ez egyre költségesebbé válik, a G7-ek most azt tervezik, hogy ennek árát a világ szegény országaival fizettetik meg. Ennek súlyos következményei lesznek.
Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy gazdasági válságok jönnek-mennek. A Covid-válság (2020-2021) csak egy a sorban. Nem is olyan régen még a nagy pénzügyi válsággal (2008-2009), illetve az elhúzódó európai adósságválsággal küszködtünk (2011-2012). Az 1990-es évtizedben a rendszerváltás gazdasági sokkja okozott mélyrepülést. A nyolcvanas években is elég sokat prüszkölt a magyar gazdaság, és többször is (1980-ban, 1985-ben és 1988-ban is) elakadt a növekedés – alapvetően az 1970-es évek energiaválságának hazai utórengései miatt. Valószínűleg nem kell sokat várni a következő válságra sem, bár ma még rejtély, hogy az milyen természetű lesz.
Az előttünk álló hetekben érdekes eseményeknek lehetünk a tanúi. Elindul az Apple AppTracking Transparency néven futó új „világrendje” a technológiai óriás eszközein. Ez jelentősen megnehezíti majd az alkalmazások és a harmadik félként a történetben résztvevő nyomkövetők számára az iPhone felhasználók online tevékenységének a monetizálását. Ez kevésbe személyre szabott és ezáltal kevésbé hatékony Facebook reklámokhoz vezethet. A történet nagy vesztesei iparági szakértők szerint a komoly online hirdetési tevékenységgel bíró kisebb vállalkozások lehetnek.
A Biden-adminisztráció hivatalba lépésével új lendületet kapott az OECD-ben folyó, egy globális minimumadó kialakítását célzó munka. Az ezzel kapcsolatos technikai egyeztetésekben a javaslattal kapcsolatos elvi fenntartásai ellenére Magyarország is tevékenyen részt vesz. A szabályozás részletei kapcsán számos kérdés még jelenleg is nyitva áll. Ha ezekre nem születik megnyugtató válasz, a javasolt szabályok bevezetése az átlaghoz közeli adókulcsú államok közt is érdemi akadályává válhat a tőke áramlásának, és a legjobb adózási gyakorlatok ellehetetlenítéséhez vezethet.
Azt mondják, a megpróbáltatások erőssé tesznek, manapság pedig igazán nem szenvedünk hiányt megpróbáltatásokból: itt az évszázad legsúlyosabb világjárványa, évtizedek óta a legmélyebb a gazdasági és társadalmi válság – és akkor még nem beszéltünk az olyan embert próbáló, hosszú távú kihívásokról, mint a digitális forradalom vagy a karbonsemleges gazdaságra való átállás.
Bár sok európai gazdaságban még tombol a vírus harmadik (néhány helyen már negyedik hulláma), a fejlett világban elindult és várhatóan a második negyedévben nagyobb sebességre kapcsol a lakosság immunizálása. Az általános várakozások szerint az év közepére az átoltottság eléri azt a szintet, amely lehetővé teszi a korlátozások fokozatos, óvatos, de tartós feloldását. Ezzel párhuzamosan a piaci figyelem középpontjába a gazdaságok újranyitása, az ezt követő erőteljes kilábalás és ennek makrogazdasági következményei kerültek. A piacokon a Covid-aggodalmak helyét átvették az inflációs félelmek, sokan már a ’70-es évek visszatértét vizionálják. Bár nem osztjuk teljes egészében ezt a félelmet, és nem gondoljuk, hogy egy új, tartósan magas inflációval jellemezhető kor hajnalán állunk, vitathatatlan, hogy emelkednek a felfele mutató inflációs kockázatok, amelyeket a jegybankok sem hagynak/hagyhatnak figyelmen kívül.
A tőkepiaci bálnavadászat akkor kezdődik, amikor egy piaci szereplőnek túlfeszített állapotba kerül egy túlméretezett pozíciója. Ha egy ilyen, jellemzően tőkeáttételes pozíció átesik a halálponton, akkor jön a kényszerlikvidálás, ami a mostani, egyensúlytalanság-fokozó piaci mechanizmusok közepette félelmetesen zajlik le. Nagyon gyorsan tud ugyanis hatalmasat mozdulni az árfolyam. Idén ez történt a Gamestop és az Archegos esetében is.
Vajon a középfokú szakmai képzésnek nem éppen az a feladata, hogy a munkaerőpiac igényeinek megfelelő, „kész” szakembereket képezzen? A kérdés természetesen költői, azonban nem csoda, ha felmerül, hiszen a modern technológia kihívásainak megfelelő munkavállalók képzése ma még gyerekcipőben jár. Pedig az Ipar 4.0 eszközeit ismerő, jó középfokú képzettséggel rendelkező munkavállaló is felvehetné a versenyt a felsőfokú végzettséggel.
Idén sajnos részben megismétlődni látszik a tavalyi forgatókönyv. Február közepéig többnyire kedvező gazdasági adatokat láthattunk, a járvány második hulláma is laposodott, sokan bíztak abban, hogy az európai gazdaságok fokozatosan nyithatnak. Ezzel szemben a koronavírus-járvány új erőre kapott, több ország is további korlátozásokat jelentett be, és felvetődik a kérdés, hogy ismét át kell-e írni a globális és a magyar forgatókönyveket.
Míg 2020 első negyedévében mindenki arról vitatkozott, mennyi tartós élelmiszert halmozzon fel, addig 2021 első negyedévében ismét felhalmozásról vitatkozunk. Most azonban az infláció felhalmozódásáról lesz szó, és arról a rendkívüli bizonytalanságról, hogy vajon az előttünk álló hónapok vágtató inflációja mennyire marad velünk hosszabb távon és meddig tartható az alacsony kamatkörnyezet.
Ha a 2021-2027-es uniós ciklus első pályázatai negyedévet késnek, azt még ki tudják várni a beruházási szándékuk megerősítéséhez támogatásra váró cégek, igaz, a nyáron vagy ősszel kiírandó konstrukcióknak leghamarabb 2022-ben lehet hatásuk a magyar GDP növekedésére.
A koronavírus-járvány által okozott krízisre sokféle választ adtak világszerte, de kevés olyan kiváló stratégiát láthattunk, mint amilyet Új-Zélandon valósítottak meg. Az új-zélandi járványkezelés remek tananyag minden olyan tőzsdei kereskedőnek, aki hézagmentes és a nem vállalható veszteségekkel szembeni zéró tolerancián alapuló szabályrendszert állítana fel magának.
Akkor tud egy gazdaság ma, a koronavírus-járvány hatásait is figyelembe véve jól működni, ha az országhatárokon kívüli események mellett (vagy akár annak ellenére) is megfelelően képes teljesíteni a határon belül. Ehhez újragondolt ellátási láncokra lenne a leginkább szükség.