Az elkövetkező szűk egy év magában hordozza annak lehetőségét, hogy az Európai Unió politikai működésmódjában alapvető változások induljanak el. Az okok egy része a globális hatalmi játék aktuális fejleményeire vezethető vissza, a változások lehetősége mögött több, speciálisan nyugat-európai technikai tényező is van, a következmények viszont ezzel együtt döntő hatást gyakorolhatnak a keleti tagállamok mozgásterének alakulására.
Az amerikai és az orosz elnök minapi telefonbeszélgetésével a rohamkések mellé az akták is felkerültek a tárgyalóasztalra. A Biden-adminisztráció néhány hónap alatt világossá tette, hogy komolyan gondolja az éles váltást a Trump-féle, a közeljövő amerikai ügyészeinek és a távolabbi jövő történészeinek magyarázatára szoruló, a bárgyúságig szerencsétlen Oroszország-politika után. Tudható volt, hogy Biden nem fog Putyinnal barátkozni, világos volt, hogy az amerikai választásokba való orosz beavatkozási kísérleteknek, a kibertámadásoknak, a különféle sikeres vagy elfuserált politikai gyilkosságoknak ezentúl ára lesz. Az azonban messze nem volt magától értetődő, hogy a demokrata kormányzat félreérthetetlen elkötelezettséget mutat Ukrajna védelmében. Az, hogy ez így alakult, a legjobb, ami a térségünkkel, és benne Magyarországgal történhet az amerikai külpolitika fordulataival kapcsolatban.
Essünk túl rajta rögtön itt az elején: az Egyesült Államok új kormányzata a társasági nyereségadó globálisan koordinált emelését akarja, ezen dolgozik nagy erőkkel. Nem valamiféle mellékes és hosszú távú projektről van szó, ez most történik, kiemelt jelentőséget szánnak neki, és mielőbb nyélbe akarják ütni. Mielőtt a részletekre kitérnénk, álljunk meg néhány őszinte szóra, és nézzük meg, hogy tulajdonképpen miért szórakoztatják magukat ilyen látszólag mérsékelten népszerű ügyekkel, alighogy elkezdtek kormányozni.
Annyira szép és jó minden a szervezett piacok környékén, hogy a professzionális befektetők körében zajló diskurzusban és a nyilvános kommunikációban az egyetlen komoly kockázatként már csak éppen ez a rendkívül pozitív hangulat, és a szélsőségesen optimista pozicionáltság kérdése merül fel. Bár a mi kis vírusunk mutációi kezdik némileg árnyalni a vakcinák által rózsaszínre festett képet, egyelőre a járvánnyal kapcsolatos uralkodó narratíva hozzávetőleg a győzelmi jelentések szokásos elemeiből áll, miközben a globális fiskális és monetáris stimulus teljes erővel dübörög. Igen, a heves áremelkedések, a mániák, a piacokra beözönlött tapasztalatlan, eddig csak könnyű nyerőket látott játékosok, az optimista hangulat, a már megtett tétek önmagukban is veszélyesek, súlyos piaci megrázkódtatások melegágyai lehetnek. De ha be is következik valami ilyesmi, ha a piacok beomlanak a saját súlyuk alatt, ahogy az lenni szokott, igazán kell attól félni? Elmúlik az gyorsan, nem? Amíg a jegybankok velünk, addig ugyan ki ellenünk? Hát mi baj lehet?!
Pedig bizony lehet. Ha lesz, jó eséllyel olyasmi lesz, amire senki nem gondolt, de ez nem ok arra, hogy ne is gondolkodjunk, és ne vegyünk számba olyan potenciális kockázatokat, amelyek könnyen véget vethetnek egy időre a tőkepiaci habzsi-dőzsinek – hiába főznek ránk lelkesen a világ legnagyobb jegybankjai. A gyomorrontás lehetséges néhány kiváltó okát külön-külön járjuk körbe egy kis sorozat keretében. Az első lehetséges kellemetlenség, amit sorra veszünk, egy ronda tajvani válság lehetősége. Sok jel utal arra, hogy ebből előbb lehet baj, mint remélni szerettük volna.
A 2008-2009-es és a 2020-as gazdasági válságokra adott monetáris politikai válaszok sok értelmezés szerint kikezdték a jegybankok autonómiáját és hitelességét. Különböző ütemben ugyan, de a monetáris hatóságok az Atlanti-óceán mindkét partján eljutottak oda, ahová a Bank of Japan már az 1990-es években megérkezett: praktikusan korlátlan finanszírozást biztosítanak a kormányoknak, a költségvetéseknek annak érdekében, hogy azok a fiskális expanzió eszközeivel fel tudják venni a harcot a gazdasági aktivitás összeomlásával szemben. A mérlegfőösszeg drasztikus növelésének terhére végzett eszközvásárlási programok a hozamgörbe akár teljes hosszán képesek szabályozni az állampapírok hozamát, elvileg fenntarthatóbbá téve ezzel a korábban megszokottnál sokkal nagyobb GDP-arányos államadósság mellett is az adósságpálya menedzselését. A gyakorlatban azonban ez utóbbi jelentősége csak látszólagos, hiszen teljesen egyértelmű, hogy szükség esetén sor kerülne az államadósságok technikai monetizálására is. A jegybanki függetlenség mibenléte minden válsággal egyre több, és egyre homályosabb magyarázatra szorul.
Az alábbi néhány bekezdésben egyáltalán nem lesz szó arról, hogy tulajdonképpen mi is az a bitcoin, mik is azok a kriptodevizák. Nem spekulálunk, hogy miért esik vagy emelkedik az áruk, nem próbálunk úgy tenni, mintha részletekbe menően értenénk a mechanizmust, aminek keretében valamiből, ami nem pénz, egyszer csak pénz lesz. Pusztán a tényt rögzítjük. A bitcoin ugyanis már vitathatatlanul pénz. Rendelkezik a pénz bizonyos funkcióival, elsősorban a kincsképző funkciójával, egészen egyszerűen azért, mert már elég sokan gondolkodnak róla így.
Azt már tudjuk, hogy a 2020-as amerikai elnökválasztás a történelem szemétdombjára hajította a hivatala viselésére minden józan és tisztességes mérce szerint alkalmatlan és méltatlan Donald Trumpot. Tudjuk azt is, hogy a Demokrata Párt nem fog többséget élvezni a Szenátusban az elkövetkező két évben, igaz, a republikánusokkal azonos számú mandátumot még elérhetnek januárban, a Georgiában megismételt szenátorválasztásokon. Azonban ezek eredményétől függetlenül világos, hogy az idős Joe Biden elnöksége során vagy a kompromisszumok kivételesen nagyformátumú mesterének bizonyul, vagy kormányzásától nem remélhető több, mint az elődje által okozott borzalmas, felmérhetetlen károk egy részének reparálása – semmiképpen sem lebecsülve ezzel az utóbbiak akár történelminek is nevezhető jelentőségét.
Természetesen a közmegbecsülésnek örvendő német pénzügyi felügyeletet egészen egyszerűen hülyék gyülekezetének vagy gerinctelen gazemberek bandájának nevezni szerfelett igazságtalan lenne, hiszen kétezer-hétszáz ember feje felett sosem szabad egy mozdulattal pálcát törni. Az alábbi néhány bekezdés célja nem is elsősorban az, hogy rámutasson arra, hogy a BaFin (Bundesanstalt für Finanzdiesntleistungsaufsicht), a pénzügyi szolgáltatók és a pénzügyi piacok törvényes és tiszta működésének német őre vélhetőleg egész kultúrájánál, szervezeti megoldásainál, munkamódszereinél fogva alkalmatlan legalapvetőbb funkciójának ellátására. A lemoshatatlan gyalázat, amely a Wirecard-botrány során fröccsent a német felügyeletre, csupán egy tünet, egy felszíni jelenség, mögötte világosan látható a pénzügyi piacok és a pénzügyi szolgáltatások szabályozásában elért közös európai „vívmányok” tökéletes csődje.
A szerző Kovács Krisztián, a Concorde Értékpapír Zrt. üzletfejlesztésért és stratégiai tervezésért felelős igazgatója.
Az amerikai monetáris politika csak készül a hozamgörbe kontrolljára, vagy már réges-régóta műveli? - teszi fel a kérdést írásában Kovács Krisztián, a Concorde Értékpapír Zrt. üzletfejlesztésért és stratégiai tervezésért felelős igazgatója. A kérdésre a válasz az utóbbi, vagyis a kontrollált hozamgörbe már régen valósággá vált.
Fejlett ország, elöregedő társadalom, jelentős megtakarításokkal, amit valahogy kezelni kell - Japán nyugodtan nevezhető a nyugati társadalmak állatorvosi lovának. A japán postabank - Japan Post Bank Co. - a világ egyik legnagyobb betéti állományát, mintegy 1700 milliárd dollárt kezelő pénzintézete, ám évtizetedes, rövid lejáratú japán állampapírok vásárlására alapozott működési rutinja alól az elmúlt évek kihúzták a szőnyeget. A betétállományt így egyre kockázatosabb eszközökbe helyezik, az egyre nagyobb kitettség mögött pedig végsősoron a Japán állam áll - egy olyan helyzettel, ami nemsokára a fejlett világ számos pontján ismerős lehet.
HitelesAndrás - Keress, kövess, költözz! Meglepő és fontos változások várhatóak a családtámogatások kapcsán Meglepő...
A HOLD LinkedIn követőinek többsége valamilyen új konstrukcióra számít a PMÁP helyett jövőre, abban azonban megoszlanak... 
A technológiai szektor globális nagyágyúiba történő befektetés aligha rossz ötlet manapság, főleg, ha még a techcégek...
A fél világ, sőt, lehet a teljes is azt találgatja egy hete, hogy mennyire lehet komolyan venni Donald Trump vámfenyegetéseit....
A ViDA (VAT in the Digital Age, azaz Áfa a Digitális Korban) csomagot 2024. november 5-én fogadta el az ECOFIN. A javaslatot... 
Az Economistben jelent meg az alábbi felmérés az európai nagyvárosok lakhatási költségeiről. Abszolút értékben...
Mire elég a 150 ezer forint.
Donald Trumpon is múlhat a magyar bank árazása.
Milyen hatása lehet ha Donald Trump betartja ígéreteit?
