Az ENSZ nemrégiben megrendezett glasgow-i klíma-csúcstalálkozóját előzetesen úgy harangozták be, mint amely az „utolsó esély” a „klímakatasztrófa” leküzdésére és az „emberiség megmentésére”. Sokakhoz hasonlóan John Kerry amerikai klímanagykövet pedig arra figyelmeztetett, hogy már csak kilenc évünk maradt arra, hogy elkerüljük a „katasztrofális” globális felmelegedés legsúlyosabb hatásait.
Közhely, hogy a világ változik, hiszen minden változik, ami létezik. Egy szervezet szempontjából azonban egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire összetett egy változás, milyen dinamikával megy végbe, mekkora az időtávja. Napjainkra a technológia rendkívül gyors fejlődése, valamint a világot lassan két éve sújtó COVID-járvány mélyreható és tartós változást idézett elő a vállalatok működési környezetében. Ha úgy tetszik, a világ permanens krízishelyzetben van, márpedig válság idején sokkal több a változás, a kilengések amplitúdója is lényegesen nagyobb, mint békeidőben, s mindebből következően kevésbé kiszámíthatók a működési peremfeltételek. Ehhez a helyzethez, tetszik vagy sem, alkalmazkodni kell. Ellenkező esetben nyugodtan lehet csomagolni, mert előbb-utóbb a kevésbé rugalmas cég kipontozódik a piacról. Az alkalmazkodás egyik eszköze az agilis szervezeti modell, amely adott helyzetek gyors és hatékony kezelését teszi lehetővé. Mit „tud” ez a modell, hol vannak, vannak-e határai, és létezik-e alternatívája?
Ha színeket kellene társítanunk egy országhoz, Kínával kapcsolatban sokkal inkább a vörös, vagy a fekete, esetleg szürke jutna az eszünkbe, mintsem a zöld. Különösen a glasgow-i klímacsúcsot követő hetekben… Érdemes azonban elgondolkodni azon, hogy a vörös, a szigorú tervgazdálkodás milyen megoldásokkal igyekszik felszámolni a légszennyezésből fakadó feketeséget, és a szürke árnyalatain át zölddé válás folyamata során milyen hatással lesz Kína a világgazdaságra.
A szállodaipar és vendéglátás hazai helyzetének példáján körvonalazódik, milyen stratégiai kérdéseket vetett fel a pandémia hatása vállalati szinten, és milyen irányú fejlődés lehetőségét nyitották meg a változások. A zajló – részben kényszerű – reformok egyúttal jó alkalmat adnak nagyobb ívű, érték alapú átrendeződés megvalósításához is.
Az MNB nyári kamatemelési jelzése óta folyamatosan emelkednek a hazai kötvényhozamok, azonban az utóbbi két hétben olyan mozgások tanúi lehettünk, melyekre a tavaly márciusi sokk óta nem volt példa. Érdemes tehát tisztázni, milyen folyamatok állhatnak a hazai államadósság finanszírozás egyik legfontosabb pillérének tekinthető intézményi állampapírpiac megnövekedett volatilitása mögött.
A digitalizáció és adatvédelem körüli viták árnyékában talán kisebb hangsúlyt kapott az európai zöldprogram egy fontos eleme: hogyan alakul át a mezőgazdasági támogatások rendszere. Pedig ezen a területen is vad viták dúltak, sokan az élelmiszerellátást féltették a „túl zöld” szabályozástól, míg mások már-már környezetromboló mezőgazdaságot vizionáltak. Most úgy tűnik, létrejött a kompromisszum.
Sérülékeny időszakot él meg immár két éve az emberiség a koronavírus-világjárvány következtében. Ez csak felerősítette a már megelőző években is tapasztalt „a győztes mindent visz” típusú részvénypiaci világrendet. Az elmúlt félév már a nagyon szelektív részvénypiaci emelkedésről szólt. Az omikron szupervariáns megjelenésével csak a korábbi reflexek erősödtek fel.
Az oktatáspolitikai viták állandó motívuma Magyarországon az a kérdés, hogy mi legyen a falvak kisiskoláival. Egy olyan dologról van szó, amire ideológiai és politikai rétegek sokasága rakódott le, ezért szinte lehetetlen tisztán oktatási, a tanulás minőségéhez kapcsolódó érvek mentén gondolkodni róluk.
Októberben érdekes és elgondolkodtató bejelentés látott napvilágot, a Facebook nevet vált és Meta néven, megváltozott fókusszal folytatja tevékenységét. Vajon miért vált ekkorát ez a hatalmas pénztermelő gépezet? Miért foglalkozik az ott dolgozók nagy része a virtuális világhoz kapcsolódó fejlesztésekkel? Miért fejlesztenek architektúrát termék helyett? Miért toboroz 10 000 új munkaerőt csak Európában, hogy felépítsenek egy univerzumot? Ezeket a kérdéseket járom körül, időnként elszakadva a konvencionális gondolkodástól.
Elemzők szerint az ENSZ Glasgow-ban megrendezett 26. klímacsúcsa nem volt kellően ambiciózus, néhányan "hatalmas kudarcnak" nevezték azt. Még a csúcstalálkozó házigazdája, Boris Johnson brit miniszterelnök is elismerte, hogy a csúcson elért megállapodást „csalódást keltő” részek árnyékolják be. Ez aligha meglepő: ha visszatekintünk az elmúlt évekre, azt látjuk, hogy a legtöbb klímavédelmi ígéretet nem sikerült megvalósítani.
A második éve tartó, negyedik hullámával támadó járvány-hozta sokk leküzdése, majd a kilábalás menedzselése a világon mindenütt új, kivételes jelentőségű dimenzióba helyezte a gazdaság rugalmas alkalmazkodó képességét, a társadalom túlélésének alapját jelentő államháztartási működést, s az ahhoz forrást garantáló költségvetési stabilitást.
2008. január 1-je óta 28 500 forint a teljes nyugdíj legkisebb összege. Ez az eredendően is dermesztően alacsony minimálnyugdíj az azóta megállapított és a jövőben majd megállapítandó nyugellátásokra egyaránt vonatkozik, így alighanem az egész világegyetemben - amelynek alapállapota a folytonos változás - egyedülálló módon már 14 éve változatlan. 2021. január 1-jétől ráadásul megszűnt a 28 500 forintos minimálnyugdíj alkalmazhatóságára vonatkozó időbeni korlátozás, vagyis akár örök időkre (vagy a következő rendeletmódosításig) érvényben maradhat a 28 500 forintos összeget rögzítő szabály.
A lengyel-fehérorosz határon zajló migránsdráma kapcsán az Európai Unió geopolitikai értelemben ismét nem jeleskedett. Ország-világ előtt bemutatta, hogy heteken át bárki kedvére packázhat vele, elég, ha az amúgy is több sebből vérző migrációs politikájánál fogja meg. És változást ebben egyhamar remélni sem lehet. Az EU-t a fehérorosz elnökkel szembeállító konfliktus ugyanis semmi azokhoz az ellentétekhez képest, melyek bevándorlás-menekültügy téren a tagállamok között feszülnek, netán a Parlament, a Bizottság és a Tanács között törnek felszínre, vagy éppenséggel a politikai vezetőket ütköztetik saját közvéleményük túlnyomó többségével. Mindezt akkor, amikor az Unió Lukasenkánál nagyságrendekkel komolyabb játékosoknak is a célkeresztjében van, a rá nehezedő migrációs nyomás pedig a következő évtizedekben nem pár ezer, hanem sok millió bevándorlójelöltet mozgósíthat.
A magyar gazdaság állapotáról és kilátásairól ma roppant ellentmondásos állítások születnek. Aki maga vagy a vállalkozása számára képet szeretne kapni a tényleges helyzetről és a valószínűsíthető jövőről, értékelések zavarba ejtő szóródásával szembesül. Ez a külső véleményekre is igaz, amelyeket belpolitikai szempontok nem befolyásolnak: olvasható olyan banki elemzés, amely Argentína után Magyarországot nevezi meg a legsebezhetőbb gazdaságként, másfelől még hitelkockázati felértékelést is láthattunk az idén. Nem a nézetkülönbségek feloldása szándékával, hanem a jobb értelmezhetőség érdekében tekintek rá az alábbiakban a viszonyítási keret ügyére, egyben exponálva hazánk peremvidéki helyzetének következményeit.
A járvány negyedik hullámában – a korábbi lassabb terjedést követően – október folyamán gyors növekedésnek indultak az esetszámok Magyarországon és Közép-Európa más országaiban. A lassan indult, majd berobbanó járványhullám jellegzetességeinek hátterében álló lehetséges okokat Röst Gergely a Portfolión november 3-án megjelent cikkében mutatta be. Ebben tizenkét okot megvizsgálva ötöt tart lehetségesnek; ebből kettő (a külső hatások és a társadalmi heterogenitás) is kifejezetten a járvány földrajzi különbségeire hívja fel a figyelmet. A Hétfa Kutatóintézet munkatársának elemzése bemutatja, miként befolyásolhatják a járvány terjedését és várható hatásait különféle területi sajátosságok.
Az energiaárak (földgáz, villamosenergia) történelmi magasságokba emelkedtek. Ennek okaival, hátterével sokan foglalkoznak. Elemző központok, energiaszolgáltatók és kereskedők, befektetési elemzők és stratégák mondják el a véleményüket. Úgy tűnik, strukturális magyarázata is van a mostani őrületnek, de az árakat a piaci pszichózis lőtte az egekbe. Arról ugyanakkor még kevés elemzés készült, hogy a kialakult helyzet után mire lehet számítani rövid távon, és mi következik a magas és hektikusan változó energiaárakból közép vagy hosszabb távon.
A mostani emelkedő hozamkörnyezetben a biztosítók befektetési eredményét alaptevékenységük jellege determinálja. Azoknak a biztosítóknak (élet és kompozit) az eredményére, amelyek befektetési portfóliója jellemzően hosszabb lejáratú állampapírokból áll (vagy pl. a unit-linked biztosítási szerződésekhez kapcsolódó eszközökből, mint például nagyrészt részvényeket is tartalmazó befektetési alapok jegyei), a hozamemelkedés először kedvezőtlenül hat, mivel átértékelési veszteséget okoz, ami csökkenti a szavatoló tőkéjüket, minekután az osztalékfizetési képességük romlik (lásd a PZU idei első féléves tetemes befektetési veszteségét). A befektetési portfólió átértékelését az úgynevezett S2 rendszerben akkor is el kell végezni, ha amúgy a mögöttes értékpapírokat lejáratig tartják. Természetesen üdvözlendő, hogy a vállalat garanciák értéke (forrásoldal a mérlegben) csökken, továbbá az is, hogy az új biztosítási kötvényeken már jobb megtérülést (hozamot) tud elérni a biztosító, mint a meglévő értékpapírokon (future rate > running rate), de a hozamemelkedés pillanatnyi hatása ettől még negatív. Kérdés persze, hogy mire fókuszálnak a befektetők valójában?
A látszat, mint oly gyakran, most is csal. A látszat az, hogy inkonzisztens a fiskális és a monetáris politika. A felszínen úgy tűnik, mintha az MNB szigorítana a monetáris politikában. A valóság ezzel szemben az, hogy a jegybank folyamatosan, töretlenül lazít politikáján. Ezért nincs is ellentmondás, koherenciazavar a gazdaságpolitika alrendszereinek működésében. Mind a fiskális, mind pedig a monetáris politika egy irányba húz, vitathatatlanul ismét prociklikus. Ha nem is teljesen egyenlő mértékben, de évek óta egymással a legnagyobb összhangban fűtik a belföldi keresletet és az inflációt.
Sajátos módot talált a kormány az üzemanyagárak további emelkedésének a megakadályozására: 480 forintos maximális áron befagyasztva a benzin és a gázolaj árát, a világpiaci árak emelkedését a hazai forgalmazókra hárította. Ennél azonban sokkal nagyobb baj, hogy ezzel az intézkedésével épp azokat a problémákat súlyosbítja, amelyeket állítólag el szeretne kerülni.
Lassan két éve, hogy Wuhanból kinőtte magát a koronavírus-járvány, ami sok egyéb hatása mellett megtépázta a 2020-as banki eredményeket is. Meglepő módon viszont egyben meg is teremtette a pénzügyi szektor számára minden idők talán legkedvezőbb működési környezetét, legalábbis ami Közép-Európát illeti. Itt ugyanis az első kilenc hónap után rekorddöntögetésre készülnek a régiós bankcsoportok, hosszú idők óta a legmagasabb eredményeket produkálhatják 2021-ben. Hogy jutottunk ide? Több lényeges dolog is történt az elmúlt időszakban, ami ezt a bomba eredményességet lehetővé tette.
Folyamatosan keresek olyan osztalékfizetőket, amiket nem örök tartásra, hanem pár hónapos kereskedésre vennék meg....
Tegnap óta megszűntek a régi lakossági számlacsomagok a Raiffeisennél (kivéve a 26 év alattiak Yello számlacsomagja...
Az emberi erőforrásokkal összefüggő kérdések és kockázatok megértése egy tranzakciós folyamat során általában... 
Ne keressünk ott mintázatot, ahol nincs! Alakokat látunk a felhőkben, jelentést a csillagokban, emberi arcokat a Mars... 
Óceánon innen és túl, podcastünk így is dúl. Jó szórakozást! Milyen platformokon találjátok még meg? A HOLD...
Nemrég olvastam egy jó könyvet, ami az adózásról, főként annak a történelméről szólt. Egyfelől számomra nagyon...
Megérkeztek a 2025-ös extraprofitadó részletei.
Megérkezett a Préda, a Portfolio kiberbűnügyi podcastjének második epizódja.
Az eszkaláció lépéskényszerbe hozta a honvédelmi minisztériumot.
