A csendes-óceáni Tonga szigetén található Hunga vulkán januári kitörése világszerte felkeltette a klímakutatók érdeklődését. A vulkán több százezer tonna kén-dioxidot juttatott a légkörbe, aminek hűtő hatása lehet a Föld hőmérsékletére.
A 2022-ből eltelt két hónap mozgásai az S&P 500 indexben látványosan hasonlítanak arra, ami 2018 negyedik negyedévében történt. Nemcsak a részvénypiaci mozgások hasonlítanak egymásra, hanem a katalizátorok is. Bő három évvel ezelőtt a mostanihoz hasonló alakzatot egy masszív összeesés követte a következő hónapban. Vajon most is történhet-e hasonló a részvénypiacon?
A határ túloldalán zajló háború képeit látva vélhetően mindenkit foglalkoztat, hogy a fegyveres konfliktus vajon átterjedhet-e hazánkra. A megnyugtatónak szánt válasz erre az, hogy nem, dehogy: hiszen NATO-tagként az Észak-Atlanti Szerződés 5. cikkében előirányzott kollektív védelem oltalma alatt állunk. A szomszédból szinte ide hallatszó fegyverropogás zajában sokan ezt azért némileg kétkedve fogadják – láttunk már a történelemben példát arra, hogy egy-egy szerződés annyit ért csak, mint a papír, amire írták. A rossz hír az, hogy valójában a sokat emlegetett 5. cikknek még csak a szövegében sincs automatikus védelmi garancia. A jó viszont az, hogy a biztonság, ami a NATO-tagságunkból fakad, szilárdabb alapokon nyugszik, mint holmi papírdarab. Amerika ugyanis a saját érdekei miatt nem engedheti meg magának, hogy bármely NATO-szövetségesét magára hagyja. És ami a lényeg: ezt Moszkva is tudja.
A gazdasági szankciókkal kapcsolatos közgondolgodás erősen polarizált. Viszonylag sokan potenciális csodafegyverekként tekintenek rájuk, amelyekkel háborúkat lehet eldönteni, míg mások csak haszontalan, farizeus és szemforgató eszközöknek tartják azokat, amelyekkel a döntéshozók csökkenthetik a tétlenség látszatát. Mindkét vélekedés lehet igaz, sokszor az adott helyzet függvénye, melyik helytálló. Éppen ezért érdemes áttekinteni, milyen a szankciós alaphelyzet a mostani orosz-ukrán konfliktusban, mire számíthatunk és mire nem a nyugati gazdasági büntetőintézkedésektől.
A magyar gazdaságot több csatornán keresztül is érinteni fogják az orosz-ukrán háború hatásai. A forintárfolyamot és a kamatszintet befolyásoló hatások mellett más területeken is számítanunk kell további változásokra. Ilyen például az energiagazdálkodás biztonságpolitikai vetülete, valamint az országunk üzleti telephelyként való megítélése. A legvalószínűbb makrogazdasági hatások a magasabb infláció, a kisebb gazdasági növekedés, illetve az országkockázat megnövekedése.
Az elmúlt időszakban ellentétes tendenciák jellemezték az európai bérek alakulását. Közeledett egymáshoz az egyes európai országok átlagkeresete, ugyanakkor az országokon belül nőtt a bérek egyenlőtlensége. A növekvő országon belüli bérkülönbségeket többségében a cégek közötti bérkülönbségek növekedése okozta, miközben a cégeken belüli bérkülönbségek inkább csökkentek Wouter Zwysen, az Európai Szakszervezeti Intézet kutatója által publikált tanulmány alapján.
Magyarország elkötelezte magát a klímasemlegesség mellett és ambiciózus fenntarthatósági célokkal rendelkezik. Ezek elérésében a bankok szerepe kiemelkedő lesz, ugyanis a hitelezés során kialakított finanszírozási feltételek mentén képesek befolyásolni a gazdasági szereplőket, hogy azok tevékenységüket a fenntarthatóság irányába tereljék. Az ESG szempontokat figyelembe vevő hitelezés azonban mind az ügyfelek, mind a pénzintézetek számára komoly kihívásokat fog jelenteni a jövőben.
Derűsek voltak a légiipari szereplők kilátásai 2021 elején, a közel egy éve látott csúcsokhoz képest azonban manapság nem ritkák a 30-40 százalékos mínuszok sem. De mi várható a 2022-es évben? Érdemes venni a nyaraláshoz, turisztikához kapcsolódó papírokat, mert a javuló fundamentumok miatt majd úgyis felmennek? Nem minden esetben.
A bérvita újabb szakaszához érkeztünk (lásd itt és itt). A munka mint termelési tényező kapcsán felsejlő problémák, ellentmondások (legyen szó a teljesítmény és ellenértéke közötti paritásról, vagy éppenséggel a mögöttes statisztikák koherenciájáról) a korábbi viták inkonkluzivitása folytán persze szükségszerűen törnek újra és újra a felszínre.
2022. januárban a fogyasztói árak átlagosan 7,9%-kal magasabbak voltak az egy évvel korábbinál. Utoljára 2007. augusztusban volt ennél nagyobb az infláció. A nyugdíjas fogyasztóiár-index 7,4%-os volt januárban, miközben a januári nyugdíjemelés 5%-os volt. A friss KSH-adatok tükrében a nyugdíjas társadalom máris megkezdte az állam hitelezését, hiszen a nyugdíjemelés mértékének másfélszerese az őket érintő infláció.
A kormány minden társadalmi csoportot érintő adakozásáról az anyai nagymamám jutott eszembe, aki most lenne 110 éves: 4 gyerekét egyedül nevelte fel, juttatta mindet diplomához. Karácsonykor mind a négy gyerekének, menyének/vejének, unokájának, dédunokájának szép ajándékokat adott, és nagy, közös ebédet főzött, amit senki sem értett, hogyan csinált egy-kétezer forintos nyugdíjából. A kormányt sem értjük, miből finanszíroz most mindent. A nagyikám nagyon spórolt egy éven át, nem adósodott el, nem kért kölcsönt, hogy egy napra elvarázsolja a családját.
A Covid szörnyűségeiről, társadalmi, gazdasági, emberi nehézségeiről rengeteg szó esett már, és megszülettek az első, a koronavírus nyerteseiről szóló tanulmányok is. A pandémiáknak ráadásul vannak „forradalmi” hatásai, vitathatatlanul ide tartozik a digitalizáció felgyorsulása. Több munkaadó és munkavállaló az irodai munkavégzés radikális megváltozásáról, hatékonyságának növekedéséről, a környezeti és esélyegyenlőségi dilemmák radikális új, pozitív útra tereléséről áradozik. Vegyük is végig ezt a három „áttörést”, vajon tényleg eljött a „Fehérgalléros Kánaán”? Spoiler alert: szó sincs róla, semmi nincs ingyen, ráadásul tenni is kell még ezek megvalósításáért.
A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége bízik a gazdasági kormányzat intézkedéseiben. Elfogadjuk, hogy össztársadalmi érdek az üzemanyagok árának maximálása és az élelmiszerár-stop bevezetése egyes alapvetőnek ítélt élelmiszerek esetében. Azt is tudomásul tudjuk venni, hogy a három hónapos üzemanyagár-befagyasztás további három hónapra történő meghosszabbítása is a magyar társadalom érdekében történik.
Emmanuel Macron francia elnök számára zsúfolt volt a múlt hét, hiszen február 7-én, hétfőn Putyin orosz elnökkel találkozott Moszkvában, utána rögtön Kijevbe utazott, hogy megpróbáljon közvetíteni a két szemben álló fél között. Csütörtökön pedig hatalmas energiaprogramot jelentett be hazai közönség előtt, a kelet-franciaországi Belfort városában, amelynek legfontosabb eleme hat új nukleáris reaktor felépítése a francia karbonsemlegesség elérése érdekében.
A közvéleményben még ma is élő pedagóguskép szerint a tanárok délelőttönként leadnak néhány órát, egyébként délutánonként már szabadok, és övék az egész nyár. Persze a fizetésük alacsony, de ezért nem heti 40 órát dolgoznak, mint mindenki más, hanem alig több, mint a felét. Akkor pontosan miért is akarnak sztrájkolni? A T-Tudok friss pedagógushiányról szóló kutatása alapján módunkban áll kicsit elmélyülni ebben a dologban.
Az Európai Bíróság (EUB) ma hirdetett ítéletet a Magyarország és Lengyelország által a jogállamisági mechanizmus ellen indított perben. Történetében először a bíróság az interneten élőben is közvetítette az ítélethirdetést. Ugyancsak nem gyakori, hogy egy ügyben a teljes bíróság dönt – általában három-öt fős tanácsok vagy – ha egy tagállam vagy uniós intézmény kéri vagy nagy jelentőségű ügyről van szó – a 15 tagú nagykamara dönt. A magyar és lengyel kormányok keresetét elutasították.
A koronavírus-járvány miatt egyre elterjedtebb az otthoni munkavégzés, és az új helyzet nemcsak a munkáltatókat, hanem a szabályozói oldalt is kihívások elé állítja. Ha rátekintünk a hazai környezetre, azt látjuk, hogy sok kérdésben nincs még egyértelmű útmutatás, így nehéz például megállapítani, hogy üzemi balesetnek számít-e, ha például az éppen irodának használt lakásunkban elbotlunk a konyhába menet vagy munkaidőben forráz le minket a teavíz. Az alábbiakban egy ismertté vált német példa segítségével járjuk körül, milyen következtetéseket lehet levonni a területet szabályozó jelenlegi hazai előírásokból.
Az amerikai jegybank kamatemelésre készül, de az inflációs folyamatok, illetve a piaci várakozásokból kirajzolódó kamatpálya annyira különleges, hogy számos kérdést vet fel. A kötvénypiaci hozamok recessziót jeleznek, miközben felmerül a kérdés, hogy meg lehet-e fogni mélyen negatív reálkamatokkal a meglóduló árszínvonal-emelkedést?
A kohéziós politika önmagában nem képes összetartó gazdaságokat és társadalmakat biztosítani. Más európai és nemzeti szakpolitikáknak is mérlegelniük kell regionális hatásaikat. Más szóval minden releváns szakpolitikába be kell építeni a regionális szempontú vizsgálatot és a „ne árts a kohéziónak” elvet. A legfontosabb politikai döntések túl hosszú ideje figyelmen kívül hagyják a területi különbségeket, és ennek gazdaságaink, a társadalmaink szerkezete és demokratikus rendszereink látják kárát. Itt az ideje, hogy ezen változtassunk.
Kabul-pillanatnak azt nevezem, amikor egy hirtelen rezsimváltás következtében olyan pánikszerű menekülés veszi kezdetét, mint ami fél éve történt Afganisztánban. A Fed az elmúlt hetekben drasztikusan szigorított kommunikációján, az inflációs nyomás miatt megváltoztatandó monetáris kondíciókra készítik fel a tőkepiaci szereplőket. A vagyonhatás miatt ugyanis nem akarnak a maguk által előidézett Kabul-pillanatot.