Az elmúlt években a nyugati elemzők egyre inkább hazai kérdésként kezelték az egyenlőtlenséget. Bár erős érvek szólnak a fejlett országok szociális hálóinak megerősítése mellett, a kérdés ezen felfogása figyelmen kívül hagyja a világszerte még mindig mélyszegénységben élő több százmillió ember sorsát.
Az amerikai demokratáknak ahelyett, hogy cinikusan elfogadják a szabadkereskedelem kérdése ellen kialakuló új konszenzust, inkább őszintébb vitát kellene folytatniuk a kérdésről, és ennek megfelelően kellene kialakítaniuk saját politikai javaslataikat. Ha hagyják, hogy a vámok új normává váljanak, azzal gazdasági – és potenciálisan geopolitikai – katasztrófát idéznek elő.
Még a mérsékelt várakozásokat is alulmúlta Zelenszkij béketerve, amely hevenyészett, kontraproduktív, még propagandahúzásnak is gyenge alkotás. A tervből az derül ki, hogy az ukrán elnök éppúgy csak a totális győzelemről álmodik, mint Putyin. Mivel a hadszíntéren Oroszországnak áll a zászló, nekik nem érdekük most egy fegyverszünet, így ennek eléréséhez a Nyugatnak kellene változtatni a politikáján, Ukrajna támogatásának nagymértékű fokozásával.
Mario Draghi jelentése az európai gazdaság helyzetéről egyfajta ébresztőnek számít. De vajon az európai döntéshozók meghallják-e Draghi jelzését, vagy megnyomják a szundi gombot?
Az elmúlt hetek rettentően erősen alakultak az atomenergetika nemzetközi hírei vonatkozásában. Nagy technológiai cégek, mint a Microsoft, az Amazon vagy a Google egymás után jelentettek be atomerőművekhez kapcsolódó projekteket. Mi lehet ennek a folyamatnak a hátterében? És mire is vállalkozott a Google–Kairos Power konzorcium?
Mindannyiunk életében eljön a pont, amikor úgy érezzük, eljutottunk a karrierünk csúcsára; úgy érezzük, már nem tanulunk újat a munkánk során: ekkorra már alaposan megismertük a szakterületeket, minden feladat ismerős, nincs meg az az izgalom, ami korábban hajtott. Eleinte talán még élvezhetjük is ezt a kényelmes állapotot, hiszen stabilan, magabiztosan végezzük a munkánkat, de idővel könnyen ránk telepedhet a flow érzés és az izgalmas kihívások hiánya.
Az ősz beköszöntével nemcsak az iskola indult újra, hanem a gazdasági szereplők is elkezdték tervezni a következő üzleti évet, éveket. Ilyenkor mindig megnő a kereslet a professzionális jóslatok iránt. Ennek következtében pedig megugrik a varázsgömbök piacán a kereslet, a kevésbé előrelátó elemzők sietve igyekeznek pótolni elhasznált, megrepedt varázsfelszereléseiket, és elkezdik azok tesztelését, üzembe helyezését, mégpedig úgy tűnik, sikerrel, látva az utóbbi hetekben megszaporodott forinttal kapcsolatos várakozásokról szóló publikációkat. Miközben sorra érkeztek is a különböző kedvezőbb vagy éppen kevésbé kedvezőbb jóslatok, gondoltam, ha már így megnőtt a kereslet az ilyen tartalmú rövid sci-fi egy (vagy több) percesek iránt, kár lenne lemaradni erről a vonatról!
Jelentős mélyrepülésen ment keresztül a Vodafone árfolyama az elmúlt években. Az egyre komplexebb működési struktúra, a megugró költségek és csökkenő profitok, a cash flow-t emésztő spektrum és hálózatfejlesztési beruházások, az egyre halmozódó hitelállomány, valamint a gyenge spanyol és olasz operáció mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a befektetők bizalma megrendüljön a vállalatban, és egyre többen álljanak az eladói oldalra. Ezekkel a kihívásokkal szembesült a 2023 januárjában kinevezett Margaret Della Valle, aki egy új stratégiai szemléletmód mentén tervezi ismételt növekedési pályára állítani a vállalatot.
A koronavírus járvány kitörése óta tart a gazdaságban a bizonytalanság kora, ez a 34 éves magyar piacgazdaság harmadik nagy válsága. Az 1500 válaszra épülő kérdőíves vizsgálatunk szerint több vállalkozás helyzete javult, mint amennyié romlott az elmúlt négy év alatt. Háromszor annyi cég várja helyzete javulását a jövőtől, mint ahányan pesszimisták. Úgy tűnik válságálóbb gazdaságunk, mint korábban volt.
A lakáspiac támogatása érthetően fontos a kormánynak: multiplikátor hatásán keresztül a támogatások gazdasági növekedésre gyakorolt hatása pozitív. Sőt, a többlet adó bevételeken keresztül a költségvetési egyenleget sem rontja annyira. Az ambiciózus gazdasági növekedési célok eléréséhez úgy tűnik, minden eszközt bevetnek. Még akkor is, ha a rövid távú növekedési célokért az öngondoskodás egyik megmaradt pillérét áldozzák fel.
Egy olyan Amerikában, ahol a vagyon egyre inkább a társadalmi státusz elsődleges forrásává vált, a milliárdosokat olyan zseni vállalkozóknak tartják, akik a kreativitás, a merészség, az előrelátás és a szakértelem egyedülálló szintjével rendelkeznek a legkülönbözőbb területeken. Pedig nyilvánvalónak kellene lennie, hogy a vagyon az érdemek és a bölcsesség gyenge mércéjének tekinthető.
A klímaváltozást mára minden korábbinál erősebben a bőrünkön érezzük és világossá vált, hogy elkerülhetetlen a karbonemisszió nagyarányú globális csökkentése. Az EU a Megújuló Energia Irányelvek további szigorításával nagy lépést tett a helyes irányba. Az új szabályozás része egy - a közlekedés jelentős emissziócsökkentését célzó - nemzeti e-mobilitási kreditmechanizmus létrehozása minden tagországban. Javasolt lenne, hogy az új kreditmechanizmus az Önkéntes Karbonpiac globális, átlátható és integritás alapú szabályaira épüljön. Így, a közlekedés által felhasznált megújuló energiahányad növelése, valamint az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése együttesen is elérhetővé válnának.
A Tesla múlt csütörtöki Robotaxi napja csalódást okozott a befektetők számára. Az önvezető autózásban zajló elképesztő versenyfutásban ugyanis a Tesla még mindig csak az ígéreteknél tart, miközben a Baidu Wuhanban, illetve az Alphabet által tulajdonolt Waymo San Franciscóban már a megvalósításnál tart.
Őszi politikai szezonunk kezdetén két nagy kormányzati téma került elénk: a semlegességi törekvés megfogalmazása, valamint a gazdasági ütemgyorsítási szándék. Akár az volt a szándék, akár nem, a közélet iránt érdeklődőket megmozgatták az ügyek, főleg az első. A törekvések értelmezése, realitásuk megállapítása sok munkát adott az elemzőknek.
A II. világháborút követő 30 évnyi gazdasági növekedés után az európai döntéshozók elmulasztották létrehozni a diszruptív innovációt elősegítő intézményeket és politikát. Európának most sürgősen új gazdasági doktrínára és reformprogramra van szüksége, különben továbbra is lemarad az Egyesült Államokhoz képest.
Lassan ébredtek az országok a hidrogén felhasználásának állami szabályozási és támogatási kereteinek a megalkotásában, pedig már a 2000-es évek második felében kitűnő eredmények születtek kutatóhelyeken nemcsak az USA-ban vagy éppen Japánban, hanem egyes EU tagállamokban is. Az alábbiakban Németország hidrogénstratégiájának fejlődését mutatjuk be, illetve kitérünk a szektor hazai fejleményeire, terveire is.
A parlamenti jóváhagyásra váró új Bizottság első nyilatkozatai és összetétele is világossá tette: a brüsszeli testület katonai-védelmi téren komolyabb szerepet szán magának a jövőben. S mindjárt a lényegre térne, a kül- és védelempolitikai hitelesség alapjául szolgáló fegyveripart vonná egyre inkább saját vonzáskörébe. Csakhogy ez a terület – éppen létfontossága miatt – mindezidáig szigorúan tagállami hatáskörben maradt. Jó vagy rossz ötlet-e több beleszólást adni „Brüsszelnek”? Netán a fokozódó nemzetközi helyzetben így is, úgy is elkerülhetetlen? Avagy épp ellenkezőleg: az egész sürgés-forgásnak esélye sincsen?
Kezelhetnék-e az OECD nyugdíjreform-javaslatai a magyar nyugdíjrendszer legégetőbb gondjait? – ezt a kérdést vizsgáltam meg kétrészes cikksorozatom első részében részletesen kitérve arra, hogy a reformjavaslatok milyen következményekkel járhatnak, és hogy a nemzetközi szakértők az anyagukban milyen területek vizsgálatát mulasztották el, felvillantva az alternatív megoldásokat. Ebben az írásomban pedig az OECD által szükségesnek tartott kiegészítő intézkedéseket vizsgálom meg.
Manapság a zöld hidrogént tartják a legmegfelelőbb választásnak a jövő energiapiacán mind energiatároló közegként, mind energiahordozóként, mind közlekedési, ipari és egyéb alkalmazások üzemanyagaként. Az elmúlt húsz évben egyre nagyobb erőfeszítéseket tettek a zöld hidrogéntechnológiák fejlesztésére, de még ma is számos probléma és megoldandó kérdés indokolja a nagy léptékű alkalmazásának késését.
A technológiai innováció gyors üteme világszerte átalakítja az iparágakat, és ez alól a szórakoztatóipar sem kivétel. A média, a kultúra és azon belül a klasszikus zene is kezdi integrálni a fintech innovációkat, a blokchain technológiát és a kriptovalutákat. Ezek a digitális eszközök új módokat kínálnak a folyamatok menedzselésére, a bevételi források felszabadítására, és átformálják a művészek és a közönség közötti interakciót. A jogdíjelosztás javításától kezdve a decentralizált tartalomplatformok létrehozásáig a fintech jelentős változások előtt nyitja meg az utat ezekben a hagyományosan analóg iparágakban.