Azok után, hogy Joe Biden amerikai elnök visszalépett az idei elnökválasztástól, és Kamala Harris alelnök lett a demokrata elnökjelölt, felmerült egy fontos kérdés: mennyiben térne el el Harris külpolitikája Bidenétől?
Miként reagál majd a Kínai Kommunista Párt (KKP) a novemberi amerikai elnökválasztásra, amelynek eredménye rendkívül kiszámíthatatlannak tűnik? Kína meg van győződve arról, hogy a demokraták és a republikánusok egyetértenek abban, hogy vissza kell fogni Kína természetes növekedését és korlátozni kell globális befolyásának legitim gyakorlását (amely összhang amúgy kevés kérdésről mondható el a két amerikai pártról). A kínai vezetők szerint a demokraták és a republikánusok közötti egyetlen nézeteltérés ebben a kérdésben csak az, hogy milyen gazdasági és politikai fegyvereket vessenek be Kína megfékezésére, és azokat hogyan és mikor használják.
Az amerikai kongresszus tizenhat hónapon át tartó tétlensége azt okozta, hogy az elcsigázott ukrán erők kifogytak a lőszerekből. Bár Amerika végül elfogadott egy újabb pénzügyi és katonai segélycsomagot, az ukránok legfeljebb egy újabb patthelyzetben reménykedhetnek a frontvonalakon és nem abban, hogy ismét nagyobb offenzívát indíthatnak majd az orosz erők ellen.
Meg tudja-e Európa erősíteni kollektív védelmét és biztonságát egy független, szorosan koordinált védelmi iparpolitika létrehozásával, hogy alkalmazkodni tudjon Donald Trump esetleges novemberi győzelméhez? Három okunk is van arra, hogy szkeptikusak legyünk e kérdésben legalábbis a közeljövőre vonatkozóan.