Az amerikai demokratáknak ahelyett, hogy cinikusan elfogadják a szabadkereskedelem kérdése ellen kialakuló új konszenzust, inkább őszintébb vitát kellene folytatniuk a kérdésről, és ennek megfelelően kellene kialakítaniuk saját politikai javaslataikat. Ha hagyják, hogy a vámok új normává váljanak, azzal gazdasági – és potenciálisan geopolitikai – katasztrófát idéznek elő.
Valami elromlott Európával kapcsolatban. Emmanuel Macron francia elnök áprilisi, a Sorbonne-on elmondott beszédének központi részeként arra figyelmeztetett, hogy Európa halandó, „meghalhat”. Sokan úgy érzik, hogy sürgősen szükség van egy új gondolkodásra, új vezetésre és új ötletekre, de nehéz megmondani, hogy ezek hol lelhetők fel. Az új ötletek megalkotásához, az új elvek kialakításához nyílt vitára van szükség. Európa azonban továbbra is a konszenzusos politika megszállottja, és így megrekedt a berlini és párizsi hivatalos körök és elit által propagált butító ortodoxiában. Ez azt jelenti, hogy Európa jövője attól függhet, hogy Nagy-Britannia, Olaszország és Lengyelország létrehoz-e egy új politikai súlypontot.
A világgazdaság élénksége és napjaink tőzsdei eufóriája nem tükrözi a válságok sújtotta, széttöredező világunk jelenlegi helyzetét. A látszólag megoldhatatlannak tűnő gázai és ukrajnai konfliktus súlyos károkat okozott mind nemzetközi szinten, mind a gazdag, iparosodott országokon belül. A demokráciák nem tudnak megegyezni abban, mi szolgálja saját nemzeti érdekeiket, valamint a koherens külpolitika kialakítása is komoly nehézséget jelent számukra. Egyszóval a politikai válságok jeleit mindenütt látni, kivéve a gazdasági adatok terén.
Bár Liz Truss 2022-es katasztrofális brit miniszterelnöksége figyelmeztethetett volna másokat a fiskális aktivizmus veszélyeire, úgy tűnik, a radikális francia pártok semmit sem tanultak ebből. Egy újabb összecsapás következhet be egy felelőtlen kormány és a pénzpiacok között oly módon, hogy a jegybankárok két tűz közé kerülnek.
Világszerte a demokráciák törékenynek és védekező helyzetben lévőnek tűnnek. Számos olyan jelenséget látni, amelyek az 1970-es éveket és a két világháború közötti időszakot idézik meg. Az, hogy Donald Trump a friss közvélemény-kutatási adatok szerint erős támogatottsággal bír, az autoriter jellegű nacionalizmustól való félelem újabb hullámát váltotta ki. Sokak számára, akik közelről követték a 2016-os és a 2020-as amerikai elnökválasztást, Trump előnye a kulcsfontosságú ingadozó államokban nagyon ijesztőnek tűnik.
Az arany árának közelmúltbeli megugrása a világrend változását, valamint egy olyan új korszak kezdetét jelzi, amelyet konfliktusok és bizonytalanság jellemez. A kormányok és a központi bankok régóta a monetáris stabilitás és a gazdasági biztonság potenciális forrásaként tekintenek erre a nemesfémre, és ez most is igaz.
Mivel Ukrajna meggyengült és jelentős kihívásokkal küzd, Oroszország pedig biztonsági fenyegetést jelent a Baltikum és tágabb értelemben Európa számára, a diplomáciai és stratégiai koordinációra nagyobb szükség van, mint a hidegháború vége óta bármikor. Az európai és az amerikai politikai vezetők azonban túl gyengének tűnnek ahhoz, hogy felnőjenek a feladathoz.
Miután a globális pénzügyi stabilitást közjóként értelmezhetjük, számos nemzetközi intézmény foglalkozik a stabilitás fenntartásához szükséges feltételek megteremtésével. A geopolitikai konfliktusok azonban gyakran gondolkodásmódbeli változást okoznak: az instabilitás a zéróösszegű globális versenyben hirtelen hasznos eszközzé válik a saját érdekek védelmében. A kereskedelmi háborúk, a határokon átnyúló ellátási láncok és a kulcsfontosságú technológiákhoz való hozzáférés korlátozásának jelenlegi korszakában – nevezzük ezt „geotechnológia-politikának” – ennek a régi dinamikának egy újabb változata bontakozik ki. Ha hihetünk a történelmi tapasztalatoknak, hamarosan pénzügyi háború fog kitörni.
Furcsa módon megosztott jelenleg a közvélemény a világ helyzetével kapcsolatban. A nagy ipari gazdaságokat, köztük Kínát is, a félelem és a kétség általános hangulata uralja, még akkor is, ha sokan helyesen úgy gondolják, hogy az ő soruk jól megy, mindenki másnak meg szörnyen. A piacokon pedig új csúcsokat látni, mivel elvált egymástól a politikai és a befektetői hangulat. A politikát pesszimizmus jellemzi, míg a gazdasági élet tele van energiával.
Az elmúlt időszakban világszerte megugró infláció politikai változásokat kényszerít ki, emlékeztetve minket arra, hogy ez a régi gazdasági probléma milyen hatékonyan képes megbuktatni a kormányokat. A demokráciákban a választások kimenetele gyakran az árak alakulásától függ. De az árak megugrásának autokráciákra gyakorolt hatását sem tekinthetjük kevésbé erőteljesnek, mivel az infláció aláássa azt az implicit társadalmi megállapodást, amelyre az önkényuralmi rendszerek a hatalmukat alapozzák.
Az Eurozóna inflációja lassú növekedésbe fordult át az elmúlt időszak egyértelmű csökkenő tendenciáját követően....
Az emberi erőforrásokkal összefüggő kérdések és kockázatok megértése egy tranzakciós folyamat során általában... 
A közelmúltban hatályba lépett és több lépcsőben alkalmazandóvá váló MI Rendelet mellett az Európai Bizottság...
Hogyan ment pénz egy olyan autóba, ami nem is volt Jani bácsié? The post Az autó, ami nem is volt - ÍNSZE S2E6 first...
Nemrég nagyot ment, hogy egy lista szerint Budapest a világ legjobb városa a digitális nomádoknak. De a lista módszertana... 
A Német Autóipari Szövetség (VDA) által november első napjaiban nyilvánosságra hozott előzetes adatok szerint októberben...
Mi lesz a nyugdíjakkal?
Hogy látja a cég jövőjét az elnök-vezérigazgató?
Bindulhat a trükközés?
