A Fehér Házban múlt pénteken lezajlott elképesztő jelenet óta sorra jelennek meg az elemzések az egyre bizonytalanabbá való jövőnkről. Európai szemmel döbbenetes árulásnak tűnik Trump viselkedése Ukrajnával és saját szövetségeseivel szemben. Ugyanakkor, ha egy pillanatra eltekintünk az amerikai kormányzat erkölcsi- és elmeállapotát érintő – amúgy jogos – kritikáktól, kirajzolódik egy racionálisabb, bár az EU tagállamai számára semmivel sem megnyugtatóbb stratégia, amely valójában Kínáról szól.
Egy frissen megjelent felmérés szerint az Egyesült Államokban az okostelefont használók napi átlagban 205 alkalommal nyitják meg készüléküket. A helyzet valószínűleg teljesen hasonló a fejlett világ döntő többségében, csak az USA mindig is élen járt a statisztikák készítésében, ezért onnan vannak a mostani írásban részletezett sokkoló számaink.
Donald Trump Fehér Házba való visszatérés előhozta azokat a félelmeket, hogy a globális energetikai átállás majd megakad, és visszafordul. Az amerikai elnök felesküdött a "fúrj, baby, fúrj" programjára, és arra, hogy visszavágja a környezetvédelmi szabályozásokat, valamint véget vet az "új zöld átverésnek". Mivel a Föld továbbra is melegszik – az idei január volt a legmelegebb első hónap a történelemben, és 2024 volt az első olyan év, amikor a globális átlaghőmérséklet az iparosodás előtti szintet 1,5 Celsius-fokkal meghaladta –, sokan aggódnak amiatt, hogy a fosszilis energiahordozókról való leválás globális szintű lassulásának lehetünk majd tanúi.
Az alábbiakban egy gondolatkísérlet olvasható, amelyben a legfontosabb tényezők és erőforrások rendelkezésre állása vizsgálatával összehasonlítjuk Észak-Amerika és az Európai önellátási képességét. A globalizáció hatására az államok közti kapcsolatok megszaporodtak és felértékelődtek, és ezzel megkezdődött az ipari termelés globális szintű kiszervezése. Mára azonban a nemzetközi rendszer szereplői ráeszméltek, hogy az összekapcsoltság nem csupán előnyökkel jár, hanem súlyos függőségek kialakulásához vezethet. A Covid-19 járványnál először mutatkozott meg, hogy a világ mennyire függ Kínától, ekkortól váltak erőteljesebbé a leválást szorgalmazó hangok. Donald Trump amerikai elnök újbóli hivatalba lépésével ismét előtérbe került a protekcionizmus és az önellátás kérdése, amelyet az Egyesült Államokon túl érdemes egész Észak-Amerikára kiterjeszteni. Az Egyesült Államokat, Kanadát és Mexikót évtizedek óta szoros kereskedelmi és politikai kapcsolat fűzi egymáshoz. Az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Társulás (NAFTA) 1992-es aláírásával megszűntek a térség kereskedelme és beruházásai elé gördülő akadályok, ezáltal pedig a három ország, de elsősorban az USA lényegében korlátozások nélkül hozzá tud férni Észak-Amerika összes erőforrásához, akárcsak az Európai Unió tagállamai egymás közt.
Donald Trump újraválasztása ismét felerősítette azt a nézőpontot, miszerint a rekordmagas külkereskedelmi deficitet csökkentenie kell az Amerikai Egyesült Államoknak, és meg kell szüntetni azt az állapotot, hogy más gazdaságok „kihasználják” az országot. Ennek hatására Kína mellett Kanada, Mexikó és az Európai Unió vonatkozásában is a vámok megemelését lengette be. Ez egyben azt is sugallja, hogy a világ legnagyobb és egyik leginnovatívabb gazdasága egyre kevésbé versenyképes a globális piacon. De vajon mi állhat a növekvő külkereskedelmi deficit mögött? És tényleg veszít versenyképességéből az USA?
Az, hogy a Margit-szigettel valami nincs egészen rendben, kis belegondolással semmiképp nem nevezhető újdonságnak. Az viszont, hogy sok-sok évtizede mégsem kezdünk vele semmit – sorra el- és elhaló terveken túl –, sőt a réges-rég fennálló, egyszerre elzárt és túlhasznált állapotát tekintjük szinte természetesnek, már annál inkább.
A német választás eredményeit a szélesebb körű geopolitikai változások összefüggésében kell értelmezni. Németország II. világháború utáni történetében először fordult elő, hogy az orosz és az amerikai kormány nyíltan ugyanazt a német ellenzéki pártot támogatta: a szélsőjobboldali, náci irányultságú Alternatíva Németországért (AfD) pártot. A választási eredménynek így első látásra megkönnyebbülést kellett volna hoznia. Az AfD nem jut hatalomra, a két nagy hagyományos párt, a jobbközép kereszténydemokraták (CDU) és a balközép szociáldemokraták (SPD) alkotják majd valószínűleg a kormánykoalíciót.
Mindössze négy évvel azután, hogy Joe Biden bejelentette, „Amerika visszatért”, az európaiak most megdöbbenve figyelik, ahogy az USA feladja a transzatlantizmust és mindent, amit az jelentett. Ha van valami jó hír, akkor az az lehet: azáltal, hogy Amerika az illiberális nacionalizmus útjára lépett, felrázta az európai vezetőket az önelégültségükből.
A béke vonzó, de megfoghatatlan fogalom. Különböző emberek számára különböző dolgokat jelenthet más-más időszakokban. Ukrajna jó példa erre. A békére való törekvés két alapvetően eltérő eredményt hozhat: egy Vichy-stílusú kapitulációt esetleg egy átmeneti tűzszünettel, amely több időt ad Oroszországnak az újrafegyverkezésre és a következő támadásának előkészítésére, vagy a befagyott frontvonal erőteljes védelmét, ahogyan azt jelenleg a Koreai-félszigeten tapasztaljuk.
A vasárnapi választások eredményeképpen két hónapon belül felállhat az új német koalíciós kormány, amelynek számos komoly gazdasági problémával kell szembenéznie. Jelen írásomban e kihívások munkaerőpiaci aspektusait veszem számba, és röviden kitérek arra is, hogy ezeknek milyen hatása lehet a hazai munkaerőpiacra.
Elemző legyen a talpán, aki a Donald Trump által okozott nemzetközi káosz közepette képes pontos előrejelzést adni arról, hogy mi várható az Európai Unió, az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság között kibontakozó kereskedelmi konfliktus terén. Washington pár naponta bejelent, majd esetleg visszavon újabb és újabb büntetővámokat, amelyre, úgy tűnik, bármi indokot adhat, akár még az amerikai – és minden más – termékre kivetett áfa is. Van azonban egy terület, amely bizakodásra adhat okot Európának a zűrzavar közepette. Sőt, minél nagyobb fejetlenség az Egyesült Államok külpolitikájában, annál több lehetőség teremhet az EU számára.
Négy különböző generáció egy munkahelyen nemcsak kihívások elé állít, hanem páratlan lehetőséget is kínál a vállalatok számára. Fontos tényező a hozzáállás és a kiindulási nézőpont, mely szerint problémát vagy potenciált látunk benne! A sokféle perspektíva és tapasztalat a kulcs a komplexitáshoz és a sikeres jövőhöz. Gyakorlati munkahelyi módszerek a generációkhoz a a cikkben.
A keresetek tavaly 13,2%-kal, a nyugdíjak 6%-kal emelkedtek. Az idei nyugdíjemelés 3,2% volt, miközben a keresetek 2025-ben átlagosan 8-10%-kal emelkedhetnek (egyes hivatásrendekben 20-30%-kal). Tovább nyílik az olló az aktív korú dolgozók és a nyugdíjasok jövedelme között, folytatódik a nyugdíjasok relatív elszegényedése. A kormányzat a kockázatok mérséklése érdekében egy évközi nyugdíjemelési korrekció vagy egy speciális nyugdíjprémium kifizetése helyett unortodox módot választott, hogy a nyugdíjasokat plusz bevételhez juttassa: a nyugdíjasok számára részben visszatérítik majd az általuk vásárolt zöldségek, gyümölcsök és tejtermékek áfáját.
Nemrégiben jelent meg a weborvos oldalán Kóka János vitairata, ahol tíz pontban határozza meg a magyar egészségügy halaszthatatlan teendőit. A pontok önmagukban is hatalmas területeket ölelnek fel. Összességükben pedig az egész magyar struktúrát nagykalapáccsal szétverni, majd a szilánkokból újjáépíteni javasolják. Ehhez még sosem vettünk elég nagy levegőt.
Elemzésünkben arra világítunk rá, hogy egy viszonylag friss vállalati felmérés alapján milyen irányba tarthat a hazai ágazatok növekedése idén, valamint arra mutatunk rá, hogy finanszírozási, fejlesztéspolitikai szempontból hol merülhet fel potenciálisan beavatkozási lehetőség. Az eredmények alapján az infokommunikáció és a szakmai, tudományos, műszaki tevékenység – az előző évekhez hasonlóan – a leginkább figyelmet érdemlő területek között maradhatnak 2025-ben is, melléjük idén felzárkózhat az oktatás is. Vizsgálatunk szerint ezen három, külső finanszírozásra relatíve kevésbé rászoruló ágazat megfelelő forrással való ellátása rendkívül kedvező hatást gyakorolhat a magyar gazdaság egészére.
Napjainkban egyre több ember, köztük számos vezető küzd alvásproblémákkal, és ez nem véletlen: ma Magyarországon az emberek 60%-a rosszul alszik, 25%-uk pedig kifejezetten túlterhelten, kimerülten kezdi meg a mindennapjait, így közlekedik az utakon, így hoz döntéseket a vállalatoknál.
2022 októberétől kezdve Joe Biden korábbi amerikai elnök adminisztrációja korlátozásokat vezetett be a fejlett félvezetők Kínába irányuló amerikai exportjára. Ezek a chipek klasszikus kettős felhasználású technológiaként a fegyverrendszerekben, kibertámadásoknál és megfigyeléseknél használt generatív mesterséges intelligenciát és szuperszámítógépeket működtetik. Ugyanígy fokozhatják a vállalatok nemzetközi versenyképességét is – ebben az esetben a kínai csúcstechnológiai cégeket erősíthetik, hogy felvegyék a versenyt az amerikai rivális vállalatokkal.
Bár Douglas Adams ikonikus regénye alapján a 42 a megoldás mindenre, a hazai beszállítócégek esetében talán inkább a 100 – mármint a 100 ezer euró egy főre jutó árbevétel. Ennél is fontosabb pénzügyi mutató azonban az EBITDA, a gyakorlat pedig azt mutatja, hogy a reálisan kitűzött cél teljesítése legalább annyira gyümölcsöző lehet az ipari kkv-k szintjén, mint a multik világában. Egy biztos: aki még mindig csak beszél a hatékonyságról, az hiába vár a konjunktúrára, a végnapjait éli a válságok korában.
Röviden bemutatom, miként rendeződött át drasztikusan a magyar állam költési szerkezete az elmúlt másfél évtizedben. Az írást elsősorban a terhet viselőknek, vagyis a nettó értelemben adót- és járulékot fizető természetes és jogi személyeknek ajánlom.
