A tavalyi év elején még nem gondoltuk volna, hogy 2020-ban több mint 5 százalékkal esik vissza a GDP. A koronavírus-járvány miatt pedig az idei évi gazdasági növekedést is számos kérdőjel övezi. Van azonban egy fogódzó, ami segíthet csökkenteni a bizonytalanságot. Az alábbi cikkben az úgynevezett áthúzódó hatást (carry-over effect) vizsgálom meg, amelyből a tavalyi tényadatra és az idei évre várható GDP-re vonatkozóan is érdekes következtetéseket vonhatunk le.
Teljesen átalakítják a világot a fenntarthatósági törekvések, az eddig elképzelhetetlennek tűnő innovációk, a technológia robbanásszerű fejlődése, a mesterséges intelligencia elterjedése. A Portfolio Private Investor Day 2021 konferenciáján a világmegváltó technológiák és izgalmas sztorik közül az előadók az 5G terjedéséről, a chipgyártók növekvő szerepéről és az üres vállalatok felfutásáról beszéltek.
Cathie Wood, a 2020-ban kiemelkedően jó teljesítményt nyújtó ARK Invest befektetési cég vezére a CNBC műsorában szerepelt nemrég, a guru többek között a meredeken emelkedő reálkamatokra figyelmeztetett. Szerinte rövidesen félelem hathatja majd át a piacokat, ennek következményei alól egyáltalán nem fognak kibújni az ARK Invest alapjai sem, ahogy azt a short állomány alakulása is szemléletesen előrevetíti. Persze nem csak Cathie Wood miatt gondolhatjuk, hogy lassan érkezhet egy komolyabb korrekció, több kulcsfontosságú mutató és guru is a veszélyre figyelmeztet.
A kétezres évek elején az euró mielőbbi bevezetése természetes célként fogalmazódott meg az újonnan csatlakozott EU-tagállamok jelentős részénél. A pénzügyi válság azonban felszínre hozta azokat az immanens problémákat, amelyek a közös európai valuta életképességét kérdőjelezik meg. A hazai gazdaságpolitika ezért – teljesen érthető módon – óvatosabb álláspontra helyezkedett az eurócsatlakozást illetően, és inkább a magyar gazdaság zónán kívüli felzárkóztatását helyezte előtérbe, a csatlakozás előfeltételéül pedig – többek között – a reálkonvergencia megvalósulását jelölte ki.
Bár az emberek többségének csökkentek a megtakarításai a recesszió miatt, mégis, a hazai fogyasztók egy része többet tud félretenni, mivel csökkentek a kiadásai, derült ki az Intrum felméréséből. Európában sokan számoltak be ugyanerről, a legtöbben váratlan költségek miatt tesznek félre, de meglepően sokan spórolnak utazásra is.
Mario Draghi szerdán erős üzenetet küldött a legnagyobb olasz pártnak, a Matteo Salvini vezette euroszkeptikus Ligának, amikor azt mondta, hogy az euró és a mélyülő európai integráció nem felülvizsgálható - írja a Politico.
Rég nem látott eufória uralkodik a tőzsdéken, elképesztő az optimizmus és a felelőtlenség, a pozícionáltság, az extrém optimizmus bajt okozhat, írja Zsiday Viktor legutóbbi blogbejegyzésében. Az ismert befektető attól tart, hogy a jelenlegi emelkedést akár már pár héten vagy néhány hónapon belül igen éles és mély korrekció követhet számos eszközben.
A múlt héten az USA-ban a szenátus és a kongresszus is jóváhagyta a demokraták 2021-es költségvetési törvénytervezetét. Ez még mindig nem jelenti azt, hogy megvalósul az 1900 milliárd dolláros, Joe Biden nevéhez fűződő élénkítőcsomag, ahhoz még további bizottsági egyeztetések szükségesek. Ettől függetlenül rendkívül érdekes vita bontakozott ki vezető közgazdászok között a csomag várható hatásait illetően. Ez a vita azért volt különösen izgalmas, mert a résztvevők jellemzően egy szellemi táborhoz tartoznak, tehát nem arról volt szó, hogy a hagyományosan konzervatívabb, a fiskális élénkítést ellenző közgazdászok vitatkoztak az ausztériát ellenző, nagyobb költségvetési beavatkozást pártoló szakértőkkel.
A 13. havi nyugdíj visszahozatala semmissé teheti a nyugdíjrendszer fenntarthatósága érdekében eddig tett, sok szenvedést okozó, mégis elkerülhetetlenül szükséges erőfeszítések eredményeit.
Csökkent a lakosság fizetőképessége 2020 utolsó negyedévében az Intrum és a GKI mutatója szerint, de a tavaszi lezárásokhoz képest jól vizsgázott a magyar gazdaság. A 2021-es évben jelentős gazdasági fellendülésre számíthatunk, ami a háztartások vagyonát is növelheti, de sok múlik azon is, sikerül-e kezelni az inflációt, amely ma az egyik legnagyobb kockázatot jelenti a családok pénzügyi egyensúlyára.
A 2008-2009-es és a 2020-as gazdasági válságokra adott monetáris politikai válaszok sok értelmezés szerint kikezdték a jegybankok autonómiáját és hitelességét. Különböző ütemben ugyan, de a monetáris hatóságok az Atlanti-óceán mindkét partján eljutottak oda, ahová a Bank of Japan már az 1990-es években megérkezett: praktikusan korlátlan finanszírozást biztosítanak a kormányoknak, a költségvetéseknek annak érdekében, hogy azok a fiskális expanzió eszközeivel fel tudják venni a harcot a gazdasági aktivitás összeomlásával szemben. A mérlegfőösszeg drasztikus növelésének terhére végzett eszközvásárlási programok a hozamgörbe akár teljes hosszán képesek szabályozni az állampapírok hozamát, elvileg fenntarthatóbbá téve ezzel a korábban megszokottnál sokkal nagyobb GDP-arányos államadósság mellett is az adósságpálya menedzselését. A gyakorlatban azonban ez utóbbi jelentősége csak látszólagos, hiszen teljesen egyértelmű, hogy szükség esetén sor kerülne az államadósságok technikai monetizálására is. A jegybanki függetlenség mibenléte minden válsággal egyre több, és egyre homályosabb magyarázatra szorul.
A járvány előtti „békeévek” abban is elkényeztettek minket a világnak ebben a felében, hogy kielégítő ütemű gazdasági növekedéshez mérsékelt infláció járult, sok ország kiegyensúlyozta a költségvetését, mások pedig az engedélyezett keretek között tartották azt. Most viszont a nagy 2020-as visszaesést mindenhol komoly állami eladósodás kíséri, a jegybankok is minden lehetséges módon zúdítják a pénzt a gazdaságra. Érthető ezért, hogy a közbeszédbe ismét bekerült az infláció újraéledésének kérdése. Szakmai körökben is nagy viták folynak a járvány inflációs következményeiről, de más hangsúlyokkal, és még abban sincs egyetértés, hogy a felfele vagy a lefele ható tényezők lesznek erősebbek.
Mi lenne, ha kapnánk egy újabb szabadnapot a héten? Ez az a kérdés, ami régóta foglalkoztatja az embereket, de a nagy technológiai fejlődés ellenére mégsem igazán csökkennek a munkaóráink. A történelem viszont szolgáltat egy nagyon tanulságos esetet ezen a téren: az Egyesült Királyságban volt egy olyan átmeneti időszak, amikor országos szinten bevezették a háromnapos munkahetet. Persze nem azért, hogy az emberek lazíthassanak, hanem kényszerből, mert bizonytalan volt az áramellátás. Meglepő módon a baljós gazdasági előrejelzések mind tévesnek bizonyultak: a kibocsátás közel sem esett vissza annyira, mint várták. Mindez különösen érdekes vetületet ad a rövidebb munkahétről szóló diskurzusnak, ezért megpróbáljuk az alábbi cikkben részletesen elmesélni, hogy akkor pontosan mi is történt.
A legfrissebb felmérés szerint a globális vállalati szektor zöme a korábbiaknál kedvezőbben ítéli meg a világgazdaság középtávú növekedési kilátásait, de a cégvezetők közül sokan tartanak attól, hogy a koronavírus-járvány esetleges ismétlődő hullámai hátráltathatják a gazdasági kilábalást.
A járvány új korszakot nyitott 2020-ban, védekezésbe kellett váltani, ezért a kormány megalkotta és végrehajtotta a Gazdaságvédelmi Akciótervet, amely 2021. január elsejéig tartott - fogalmazott a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdasági Évnyitó című eseményén Orbán Viktor, aki szerint a program elérte a célját, mert megtartotta a munkahelyeket. Január elsejét követően - a vakcina megjelenésének köszönhetően - a kormányfő szerint lehetőség van a gazdaság újraindításáról, a nyitásról beszélni, ezért a kormány útnak indította a három ütemből álló Gazdaságújraindítási Akciótervet. Az új és konkrét intézkedések közül azonban csak egyet említett: a mikrovállalkozásoknak szánt, 10 évre szóló nulla százalékos hitelt. A koronavírus-válság és a lezárások által megtépázott szektorok (vendéglátás, turizmus, éttermek, szállodák) számára semmilyen új lépést nem ismertetett a gazdaságpolitika. Orbán Viktor egyúttal elárulta, hogy a 2020-as recesszió közelebb lehet az 5%-hoz, mint a 6%-hoz, ezért az eddigi várakozásoknál lényegesen jobban teljesíthetett tavaly a magyar gazdaság.
Parragh László MKIK-elnök előadása után Varga Mihály beszélt az eseményen. A pénzügyminiszter mérsékelte a múlt évi gazdasági visszaesésre vonatkozó előrejelzését (6,4-6,5%-ról 5-6% közé), illetve felvázolta, milyen tempóban élénkülhet az idén a magyar gazdaság.
A 2009-es válság után folyamatosan napirenden volt az eurózóna lehetséges széthullása, és a válságból még mindig nem 100%-osan feléledt valutaövezet fokozottan sérülékenynek tűnt egy következő válság esetén. Általános vélekedés volt, hogy egy 2008-hoz hasonló válság súlyos veszélybe sodorja a közös pénzt. Ehhez képest a nyakunkba szakadt durva válság ellenére az euróövezet kilátásai kifejezetten stabilak. Pedig semmi új dolog nem történt, csak ismét bebizonyosodott, hogy amikor ég a ház, a tagállamok és az EU-s szervek semmit sem sajnálva mentik a közös vívmányokat, amelyek jobban működtek a válság alatt, mint azt előre látni lehetett. De az, hogy az eurózóna léte nem került veszélybe egy exogén válság idején, nem zárja ki a lehetőségét a széthullásnak akkor, ha egy endogén válság üti fel a fejét.
A nemzetközileg meghatározó pénzügyi intézmények szemléletében gyökeres fordulat ált be 2008 és 2020 között, két súlyos világgazdasági válságkezelésének tapasztalatainak következtében. Az egy évtizeddel ezelőtti stabilitásra törekvő és a monetáris és fiskális kockázatokat mérséklő javaslatok a 2020-as Covid-19 válság kezelése során már fel sem merültek. Helyette a vezető közgazdászok az élénkítés és az aktivizmus fontosságáról beszélnek manapság, melyet az NKE Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének közgazdászai szemléltetnek.
