Egyre közelebb araszol az emberiség egy bénító katasztrófához, amely a teljes bolygó számára nagy veszélyt jelent

Több szempontból is egyre fontosabb a világűr

Manapság már a mindennapi tevékenységeink elvégzésekor is nagy mértékben támaszkodunk a Föld körül keringő műholdakra, és a globális kommunikációs hálózatokra.

• Az internetes lefedettség biztosításában egyre nagyobb szerepet kapnak az optikai kábelek mellett a műholdrendszerek.
• A világkereskedelem nagyon nehézkesen működne a modern navigációs rendszerek nélkül, amelyek a műholdas helymeghatározásra épülnek, ahogy a nemzetközi pénzügyi tranzakciók technikai lebonyolítását is műholdak segítik.
• Emellett a globális felmelegedés miatt egyre nagyobb problémákat okozó extrém időjárási eseményeket sem tudnánk a jelenlegihez hasonlóan előre jelezni a műholdas megfigyelések nélkül.

Nem is véletlen ennélfogva, hogy

az űrbe kilőtt objektumok száma az elmúlt években meredek emelkedésnek indult.

Az adatok arról is árulkodnak, hogy a hidegháború idején dúló űrverseny emberes küldetéseit követően sokkal inkább a fent felsorolt technológiákat lehetővé tevő eszközök váltak fontossá az űrben. Az elmúlt években az űrbe kilőtt eszközök több mint fele kommunikációs célt szolgáló eszköz volt.

A legújabb technológiák, mint például az Elon Musk által vezetett SpaceX internetelérést biztosító, Starlinkhez hasonló műholdrendszerei egyre nagyobb hangsúlyt kapnak, és egyes esetekben még komoly geopolitikai konfliktusokba is beleszólhatnak.

Nemrégiben az Egyesült Államok Ukrajnának küldött támogatásainak leállításával kapcsolatban az is merült fel, hogy Musk visszavonhatja az ukrán haderő számára elengedhetetlen rendszer elérését. A milliárdos vállalkozó megfogalmazása szerint „a Starlink rendszere képezi az ukrán hadsereg gerincét” és a „teljes frontvonaluk összeomlana, ha kikapcsolná” azt.

A legfrissebb adatok szerint nagyjából 7100 Starlink-műhold kering a Föld körül, a hálózatot pedig folyamatosan bővítik; a SpaceX tervei szerint nagyjából

42 ezer műholdból fog állni a teljes konstelláció, ha elkészül.

A napjainkban egyre inkább kiéleződő űrversenyben a hasonló, a szélessávú internetet biztosító műholdrendszerek létrehozása egy stratégiailag is fontos területté vált. Kína ambíciózus űrprojektjének keretében rendkívül gyorsan kezdte el kiépíteni saját konstellációját, míg a francia Eutelsat szintén rendelkezik egy (ugyan jóval kevesebb egységből álló) műholdkonstellációval.

Ezek a több eszközből álló rendszerek ugyan hatékonyabbá is tehetnek bizonyos technológiákat, a kutatók szerint negatív hátulütőik is vannak. Egyrészről, például az egyre nagyobb "forgalom" a Föld körül, a távcsövekkel végzett megfigyelésekbe is bezavarhat. Egy még nagyobb probléma azonban, hogy

EGYRE INKÁBB TELÍTETTEK LESZNEK AZOK A KERINGÉSI PÁLYÁK, AMELYEKEN EZEK AZ ESZKÖZÖK HALADNAK, EZZEL PEDIG KOMOLY PROBLÉMÁKAT SZÜLHETNEK AZ EGÉSZ EMBERISÉG SZÁMÁRA.

Az űreszközök nem örök életűek: előbb utóbb szemétté válnak

Úgy tűnik tehát, hogy a világűr egyre fontosabb területté válik a világ hatalmai számára, amelyhez egyre több ország szeretne hozzáférni a jövőben. Ennek azonban az az ára, hogy a Föld körüli keringési pályák egyre zsúfoltabbá válnak. A legtöbb új eszközt a 200 és 2000 km közötti magasságban húzódó alacsony Föld körüli pályára (low Earth Orbit, LEO) bocsájtják fel, amelyen például a Starlink műholdjai is üzemelnek.

A Föld körül üzemelő objektumok persze nagyon pontosan kiszámított keringési pályán haladnak, amelyet a szakemberek folyamatosan monitoroznak. Egyszer azonban minden űreszköz eléri az üzemideje végét. Ekkor, ha lehetséges, kontrollált körülmények között visszavezetik azokat a Föld légkörébe, a távoli pályákon pedig igyekeznek olyan régiókba vezetni, ahol nincsenek ember alkotta eszközöket. Sok esetben azonban, a működésképtelen eszközök, valamint

a különböző műveletekből fakadóan azokról leváló darabok több évig hátramaradnak és kontrollálatlanul keringenek a Föld körül.

Az ún. Kessler-szindróma elvei szerint, ahogy egyre több használaton kívüli, hátrahagyott eszköz kering majd a bolygó körül, annak az esélye is folyamatosan nő, hogy azok összeütközzenek egymással. Ez pedig egy veszélyes láncreakcióval fenyeget, ugyanis az ütközések során keletkező törmelék tovább sodródik a gravitáció nélküli térben, és még több további ütközést generál.

Ez addig folytatódhat, ameddig a már említett, Földhöz közelebb húzódó keringési pályák annyira zsúfolttá válnak, hogy rendkívül nehézzé, vagy akár lehetetlenné válik a új űreszközök biztonságos pályára állítása.

A Kessler-szindróma súlyosságát a kutatók már évtizedekkel ezelőtt felismerték, ezért azóta folyamatosan nyomon követik a Föld körül keringő törmelék pályáját, és azok esetleges ütközéseit. Az óriási sebesség (akár 20 ezer kilométer per óra) mellett akár egy pár centiméteres darab is képes nagy károkat okozni. A hasonló elemek az emberes küldetéseket, valamint a Nemzetközi Űrállomáson tartózkodó legénységet is veszélybe sodorhatják, ezért az űrügynökségek az egészen kisméretű darabokra is figyelmet fordítanak.

Az Európai Űrügynökség (ESA) adatai alapján eddig több mint 650 ütközést észleltek a keringési pályákon a különböző törmelékdarabok között, miközben jelenleg 14 ezer műhold kering a bolygó körül.

A 10 cm-nél nagyobb űrszemétdarabok száma a Föld körül több mint 40 ezer,

míg az 1 cm-nél kisebb darabokból a statisztikai modellek becslései szerint akár több százmillió is lehet.

Ha így megy tovább, folyamatosan nőni fog egy katasztrófa lehetősége

Az ESA minden évben részletes jelentésben számol be a bolygónkat körülvevő űrszemét helyzetéről. Az ügynökség frissen megjelent, 2025-ös tanulmányának elején

a bolygó körüli környezetet egy „véges erőforrásnak” nevezik, amellyel tudatosan kell bánnia az emberiségnek.

Bár a tanulmány kiemeli, hogy az elmúlt években exponenciálisan növekvő új űreszközök száma csökkenést mutatott 2024-ben, a kilövések száma továbbra is emelkedett, az űrbe fellőtt eszközök össztömege pedig sosem látott szinten volt.

A legzsúfoltabb régió nagyjából 500-600 kilométeres magasságban (alacsony föld körüli pályán) húzódik, ahol mára már

a működőképes eszközök száma kezdi megközelíteni a törmelékként sodródó űrszemét mennyiségét is, ezzel egyre inkább emelve az ütközések kockázatát.

Az ESA szerint az elmúlt két évtizedben átlagosan évi több mint 10 olyan esemény történik az űrben, amely a keringő űreszközök további aprózódásával jár. 2024-ben több olyan eset is történt, aminek következtében az űrben keringő eszközök több darabra estek szét. Tavaly 3 ezer olyan új objektumot vettek nyilvántartásba, amelyek ezen incidensekből eredeztethetőek.

Az egyik mód, amellyel elejét lehetne venni annak, hogy az űrszemét száma kontrollálatlanul növekedjen a jövőben, a pályára állított eszközök élettartamának korlátozása. A legtöbb űrügynökség szabályzata szerint az elmúlt években fellőtt űreszközök élettartama nem haladhatja meg a 25 évet, és leállításuk után irányított módon kell visszatérniük a Föld légkörébe. A kisebb méretű, 1000 kilogram alatti műszerek esetén ez a szabály működni látszik az ESA szerint;

a 2020 után indított missziók eszközeinek 84-99 százaléka ezen szabály szerint működik, tehát nem fogják sok évtizedig szennyezni a Föld körüli pályát.

Ugyan eddig főleg a műholdakról és egyéb, a bolygó körül keringő szerkezetekről volt szó, az űrszemét mennyiségéhez azonban nagyban hozzájárulnak a kilövésekhez felhasznált rakéták leváló fokozatai és azok működés közben esetlegesen leeső darabjai. Ezek az eszközök az űrszemét mennyiségének növelésén túl egyes esetekben a Földön is problémákat okozhatnak, ha ellenőrizetlen körülmények között lépnek be az atmoszférába és lakott területek közelében landolnak.

A jelentés szerint azonban, az elmúlt években egyre több esetben térnek vissza ezek a rakétaelemek a Föld légkörébe kontrollált módon, előzetesen pontosan meghatározott pályán.

Az ellenőrzött körülmények között az atmoszférába visszatérő rakétaelemek száma 2024-ben először meghaladta a kontrollálatlan módon visszazuhanó eszközök számát.

Hiába azonban az új szabályok, az ESA szerint a jelenlegi trendek azt mutatják, 2024-ben összességében növekedett a Föld körül keringő eszközök száma. A jövőre vonatkozó becslések – az aktuális szabályok fényében – azt mutatják, hogy

egy katasztrófával járó ütközés esélye a keringési pályákon szignifikánsan nőni fog.

Sőt, tudományos konszenzus van abban is, hogy ha feltételezzük, hogy egyetlen új rakétakilövés sem történik mától, a már korábban említett folyamatos aprózódásból fakadóan nagyon enyhén akkor is nőni fog az ütközések száma a pályákon. Ebből az következik, hogy a Föld körüli pályán keringő törmeléket aktívan kellene eltávolítani onnan. Erre azonban még nem létezik hatékonyan alkalmazható technikai megoldás.

Veszélyes játékot űz néhány ország, pedig mindenkinek az együttműködés lenne az érdeke

Ugyan az egészen világos, matematikai és fizikai modellek által is bebizonyított tény, hogy az egyre több űrben keringő eszköz és törmelék folyamatosan növeli a jövőbeli balesetek kockázatát, nehéz koordinálni a fellépést egy olyan, globális méretű probléma ellen, ami nem a bolygó felszínén érhető tetten. A világűr hivatalosan a teljes emberiség felségterülete így az országok ottani cselekedeteinek jogi következményei és a pontos felelősök nem olyan világosan tisztázottak, mintha a Földön történő incidensekről lenne szó.

Korábban többször is előfordult már, hogy egyes országok saját, legtöbbször katonai tevékenységükkel jelentős mértékben növelték az űrszemét mennyiségét a Föld körül.

Fentebb említett fontosságuk miatt, több ország is elkezdett műholdak megsemmisítésével kísérletezni. Egy-egy műhold megsemmisítése azonban jelentős mennyiségű, rendkívül gyorsan haladó törmeléket bocsát a keringési pályákra. Tavaly például egy orosz szatellit ismeretlen okból történő, váratlan felrobbanása miatt az űrállomáson tartózkodó űrhajósok is veszélybe kerültek. Moszkva 2021-ben hasonló vészhelyzetet idézett elő, mikor egy földről indítható műholdromboló rakétával lőtte szét több ezer darabra egy saját, működésképtelen műholdját.

Ezek az esetek jól példázzák, hogy akármennyire is sok rakétaindítás történik napjainkban, az űr egy alapvetően még szabályozatlan terepe az emberi tevékenységnek. Többek között az űrszemét problémájának megoldásához sincsenek meg azok a világosan lefektetett, minden űrkutató ország számára kötelező érvényű szabályok, amelyekkel a problémának teljeskörűen elejét lehetne venni.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images