A témában eddig megjelent cikkeink:
Sorozatunkban szívesen helyt adunk más véleményeknek, elemzéseknek is.A legnagyobb visszhangot az váltotta ki, hogy Magyarországnak előbb el kell érnie az eurózóna egy főre jutó GDP-jének 90%-át, és csak utána lépjen be a valutaunióba. Ezt a szintet azonban teljesen biztos, hogy még évtizedek alatt sem fogjuk elérni. A tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy egy ország lehet sikeres viszonylag alacsony egy főre jutó GDP-vel is az eurózónában, és lehet sikertelen a valutaunióban akkor is, ha eléri az eurózóna gazdasági teljesítménynek 90 vagy akár 100%-át.
A balti államok, noha egy főre jutó GDP-jük továbbra is jelentősen elmarad az EU-átlagtól, dinamikusan képesek fejlődni az eurózónában, ahogy Szlovákia is. Csehország vagy Lengyelország pedig jó példa arra, hogy saját fizetőeszközzel is lehet gyorsan felzárkózni.
![Dobjuk el a forintot? Csak ha végleg lemondunk az alkoholról!](http://www.portfolio.hu/img/upload/2017/11/vilagbank1-20171128.png)
Szlovénia és Magyarország példája pedig azt bizonyítja, hogy önmagában sem az euró, sem a saját deviza nem garantálja a gyors fejlődést.
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a válság után ugyan lassabb növekedési ütem jellemző az EU tagországainak többségére, de ezt elsősorban a korábban felépülő egyensúlytalanságok, a magas adósságok okozzák, amelyeknek a leépítése tartott az elmúlt években.Az eurózóna gazdaságának válság után mutatott teljesítménye alapján leginkább azt láthatjuk, hogy amelyik országok sokszor saját devizával is egyensúlyhiánnyal és növekedési problémákkal küzdöttek, azoknak a közös pénz sem hozta el a megváltást. Sőt, hosszú ideig a valutaunión belül az euró "védőernyője" miatt a piac nem kényszerítette ki a strukturális változásokat, a költségvetések rendbetételét, vagy éppen a versenyképességi problémák megoldását.
![Dobjuk el a forintot? Csak ha végleg lemondunk az alkoholról!](http://www.portfolio.hu/img/upload/2017/11/bilagbank2-20171128.png)
Kétségtelen, hogy a fiskális alkoholizmussal küzdő és a szükséges reformokat meghozni képtelen országok számára az eurózóna-tagság akár nehezebb is lehet, mint a saját valuta fenntartása.
Ugyanis amit saját valutával a piac "kiigazításként" elvégez, azt a valutaunión belül csak belső leértékeléssel lehet megvalósítani. Ugyanakkor a felelős költségvetési gazdálkodást (anticiklikus gazdaságpolitikát), a bankrendszer stabilitását garantáló, és a megfelelő makroprudenciális szabályokat alkalmazó országok legalább olyan sikeresek lehetnek a valutaunióban is, mint azon kívül.