Sokkal fontosabb az "irány", mint a "szint".
Az eddigi tapasztalatok alapján tehát nem szükséges elérni a valutaunió gazdasági teljesítménynek 90%-ét, ha a magyar gazdaság képes egyre inkább fejlett piaci, és nem feltörekvő piaci reakciókat adni a makrogazdasági fundamentumok alakulására. Minden bizonnyal az uniós vagy euróövezeti átlag 30-40-50%-án álló ország még nincs felkészülve az eurócsatlakozáshoz, hiszen például a valutaunióénál várhatóan gyorsabb gazdasági növekedéssel együtt járó inflációs többlet eltérő monetáris politikát követel meg. És egyébként ebből adódóan valószínűleg a maastrichti kritériumok inflációra vonatkozó kitételét sem tudná tartósan teljesíteni.
Ugyanakkor egy fejlettebb, 60-70-80%-ot teljesítő ország már képes lehet nagyon hasonlóan reagálni a globális gazdasági változásokra, sokkokra, mint akár egy 90-100%-on álló ország. Erre mutattak rá a válság utáni évek is, amikor a régiós országok képesek voltak az eurózónához képest minimális inflációs többlet mellett növekedni, laza monetáris kondíciók fenntartásával.
Ha a forint és a magyar állampapírpiac már nem reagál jelentős kilengéssel egy globális változásra (pl. Fed-tapering, Fed-kamatemelési sorozat, kínai lassulási kockázatok 2016 elején, Brexit, EKB-lépések), még lazának mondható hazai monetáris kondíciók fenntartása esetén sem, akkor elég magabiztosan állíthatjuk, hogy a hazai gazdaság ellenállóképessége jelentős mértékben javult az elmúlt időszakban.
A globális sokkokra tehát a forint nem reagált olyan kilengésekkel, mint korábban, az elmúlt években látott stabilitás pedig nem mondható klasszikus felzárkózó térségi reakciónak. Ehhez persze kellett, hogy a magyar gazdaság sérülékenysége csökkenjen (az adósság növekedése megálljon, a devizaadósság aránya csökkenjen, a költségvetési deficit tartósan a GDP 3%-a alatt legyen, a fizetési mérleg többletet mutasson, stb.), amiben a kormányzati lépéseknek és a globális gazdasági folyamatoknak egyaránt szerepe volt.E közben a gazdaság fejlettségi szintje - sajnos - érdemben nem változott, tehát, még egy adott fejlettségi szinten is képes eltérően reagálni egy ország gazdasága, állampapír- vagy devizapiaca a sokkokra, függően a makrogazdasági helyzettől, stabilitástól.
Így azt mondhatjuk, sokkal fontosabbnak tűnik az, hogy a gazdaság milyen "irányba" halad, mint az, hogy milyen "szinten" van a teljesítménye.
Utóbbi sem teljesen elhanyagolható, de a hazai (EU-átlagában) 67%-os teljesítmény nem számít túlságosan alacsonynak, és ha a következő években feljebb tudunk kapaszkodni, akkor könnyen lehet, hogy néhány éven belül (az ERM-II.-be való belépés után) 70-75% közötti szinttel már érdemes lenne megfontolnunk a csatlakozást.Ezt erősíti, hogy Magyarország az elmúlt években ráadásul egyre inkább lemondott az "alkoholról": a költségvetési hiányt igyekszik kordában tartani, és nem is tesz nagyobb inflációgerjesztő lépéseket, így ha ezt hosszú távon képes megtartani, akkor makrogazdasági szempontból nyugodtan lemondhat az önálló valutáról.
