Ha egy ország éppen akkor lép be az eurózónába, amikor a növekedési ciklus tetején jár, bizonyára alacsony lesz a munkanélküliség, de ha a globális gazdaság éppen gyengébb periódusában van, akkor többen lesznek állás nélkül. Ez azonban bizonyosan nem befolyásolja egy ország euróérettségét, hiszen a munkanélküliség vagy a hitel/betét arány a gazdasági ciklusból adódóan is változik, amelyeket nem célszerű egy adott célérték elérésének törekvése miatt mesterségesen befolyásolni. (Egy-két éve például még az eurózóna legerősebb gazdaságában, Németországban is 5% körül mozgott a munkanélküliségi ráta, ezt megelőzően pedig még magasabb volt.)
Abban a kitételben viszont vitathatatlanul igaza van az MNB-nek, hogy a gazdasági ciklusunknak együtt kell mozognia a valutaunió ciklusaival, ellenkező esetben a sokkhatások kezelésére eltérő monetáris (és árfolyam-) politikai eszközöket kellene alkalmazni, amire az eurózónán belül nincs lehetőség.
Magyarország esetében ez a feltétel teljesül: miután legfontosabb külkereskedelmi partnetünk Németország - amelynek a gazdasági teljesítménye nagyban meghatározza az aggregált euróövezeti makroszámokat -, így nincs okunk aggódni amiatt, hogy a gazdasági ciklusunk nagyban eltérjen a valutauniót teljesítményét leginkább meghatározó gazdaságáétól.
Magyarország ebből a szempontból kétségtelenül jobb helyzetben van, mint néhány másik jelenleg euróövezeti tagállam, amelynek a gazdasága kevésbé kötődik Németországéhoz.