Hogyan vetítsük előre a munkahelyek számát?
Gyakorlati szempontból "csak" két változót kell előre jeleznünk a munkahelyszám jövőbeli alakulásához: a munkaképes korúak létszámát és a foglalkoztatási rátát. Az előbbi esetében nincs feltétlenül szükség saját előrejelzés készítésére, hanem megtehetjük, hogy a KSH NKI legutóbbi alapváltozatából indulunk ki. A cikkünkben szereplő kivetítéshez viszont kissé átalakítottuk az előrejelzésüket, hogy az igazodjon a legfrissebb publikált létszámadatokhoz, illetve hogy negyedéves gyakoriságú idősor legyen. A simításhoz Hodrick-Prescott szűrőt használtunk, az előrejelzés dinamikáját pedig a KSH legutóbbi tényadatára illesztettük. Ezzel a frissítéssel a KSH NKI létszám-előrejelzése lejjebb tolódott, de a trendje nem változott meg.A foglalkoztatási ráta előrejelzésénél elöljáróban megjegyeznénk, hogy kizárólag a valós munkapiaci folyamatok dinamikáját próbáltuk megragadni, amihez arra volt szükség, hogy a foglalkoztatási idősorból kiszűrjük a közfoglalkoztatási program és a külföldre ingázók (tehát külföldön dolgozók) hatását. Amennyiben ezt nem tennénk meg, akkor az idősor erőteljesebb munkapiaci fellendülést mutatna, ami pedig felfelé torzíthatná az előrejelzésünket.
Hogyan szabaduljunk meg a közmunka és az ingázás torzításától?
A foglalkoztatási adatok ilyesfajta megtisztításánál úgy jártunk el, hogy a külföldi telephelyen dolgozók számát mind a foglalkoztatottakból, mint a népességből levontuk. Mégpedig azért, mert ha pusztán a foglalkoztatottakból vonjuk ki őket, azzal azt állítjuk, hogy ők máskülönben inaktívak vagy munkanélküliek, ami szerintünk helytelen feltevés. A nagyságrendjük nagyjából 100 ezer fő körül alakul a KSH adatai szerint, ami bár nem túl jelentős (ez nem az összes külföldön dolgozót jelenti, csak akiket a KSH felmérése ingázóként regisztrált), de a válságot követő dinamikája erősen emelkedő volt. Előrejelzésnél főként ez a megváltozó dinamika az, amit nem akarunk, hogy egy modell fellendülésnek értelmezzen.
A közmunkások kiszűrésénél viszont már úgy jártunk el, hogy őket kizárólag a foglalkoztatottak köréből vontuk le. Az ő csoportjuk (nagyjából 200 ezer ember) ugyanis döntően munkanélkülinek vagy inaktívnak tekinthető, hiszen ezekből a csoportokból kerültek a közfoglalkoztatásba, illetve annak híján nem tudnának elhelyezkedni a vonatkozó kutatások szerint.
Kell egy modell
A magyar foglalkoztatási vagy akár az aktivitási rátának az előrejelzése rendkívül összetett probléma, amihez ideálisan egy strukturált makrogazdasági modellre volna szükségünk. Ennyire összetett munkapiaci blokkal rendelkező modellt a legjobb tudomásunk szerint még nem tettek közzé itthon, a magyar jegybank vonatkozó előrejelzései ugyanakkor jól használhatóak kétéves időtávon. Mi a foglalkoztatási ráta kivetítéséhez egy idősoroseszközre támaszkodtunk: az ARIMA (autoregresszív integrált mozgóátlag) modellcsaládra.
A modell az általunk megtisztított, nyers foglalkoztatási rátán fut le, egyedi kalibrációt követően, amit a múlton tesztelünk. A nyers adataink szezonalitását az S-ARIMA modellváltozatunk felismeri és kezeli, az előrejelzéseinket ugyanakkor szezonális igazítás nélkül rajzoltuk fel, hogy a KSH igazítás nélküli számaival összevethetőek legyenek. Azt, hogy a modellünket helyesen kalibráltuk-e, az mutatja meg, hogy mennyire képes megfogni a korábbi évek dinamikáját, illetve "előre jelezni" az ismert múltat például az adatok 2014-es elvágásával. Ezt az alábbi ábrán láthatjuk:
Mi a helyzet a munkanélküliek számával?
Ahogy fentebb bemutattuk, a munkahelyek előrejelzéséhez technikailag csak a foglalkoztatási rátára és egy demográfiai kivetítésre volt szükségünk. Meglepő lehet, de a többi kiemelten fontos munkapiaci mutatóhoz, mint például a munkanélküliséghez vagy az aktivitáshoz is eljuthatunk egy további lépéssel. Ehhez viszont már szükségünk van a munkanélküliségi ráta előrejelzésére is, amit a legegyszerűbben az MNB-től vehetünk át. Az ő számításaik szerint jövőre 3,8 százalékra süllyed a ráta, ami egyben már az egyensúlyi munkanélküliséget jelenti szerintük, vagyis kivetíthető a további vizsgált évekre is.Azért elegendő pusztán a munkanélküliségi ráta a munkapiaci összképhez, mert az aktívak száma nem más, mint a foglalkoztatottak és a munkanélküliek összege. Az előbbit számszerűen tudjuk a demográfia és a foglalkoztatási ráta előrejelzéséből, a munkanélküliségi ráta pedig már elegendő ahhoz, hogy némi matekkal megtaláljuk a hozzátartozó munkanélküli létszámot, miközben a kettő összege az aktív népességet adja ki.
Kik jelzik ezt még előre? Magyar demográfiai kivetítést az ENSZ, az Eurostat, a Világbank és a KSH Népességtudományi Kutatóintézete is készít, akik mind egyetértenek a tartós népességfogyásunkat illetően, noha annak pontos üteméről mást gondolnak. Az előrejelzéseik alapváltozatai (vannak még pesszimista és optimista változatok is) kissé más feltevésekre épülnek, mert például eltérő hosszútávú termékenységi rátával számolnak - ami főként a nagyon távoli becslésekben eredményez érdemi eltérést. A mi vizsgálódásunk ugyanakkor csak a középtávra vonatkozik, ahol ezek a különbségek nem annyira jelentősek. A magyar foglalkoztatási és munkanélküliségi rátáról szóló rendszeres előrejelzést a jegybank inflációs jelentésében találhatunk. Nemzetközi szervezettől ugyanakkor csak egy helyen találtunk hasonlót: az Európai Bizottság makroökonómiai adatbázisában.
A fentebb bemutatott módszerünk könnyen reprodukálható lesz, amennyiben a KSH NKI frissíti a népesség-előreszámítását, illetve átalakítható lesz az MNB inflációs jelentéseiből származó becslésekkel is 2018-ra és 2019-re nézve. Ezekkel a praktikákkal, még ha nem is tudjuk teljesen pontosan megjósolni a munkaerőpiacunk jövőjét, a középtávú kilátás és az általános tendencia sokkal tisztábbá válik. Mindez pedig nagyban segíthet a manapság sokszor hangoztatott munkapiaci rekordok megfelelő helyén kezelésében.András Bence, makrogazdasági szakértő, OGResearch
Háhner Petra, újságíró, Portfolio
