Esti árcsúcsok és negatív áras órák szaporodása
A júliusi és a szeptemberi kánikulában, illetve a novemberi sötétszélcsend idején is egyaránt előfordultak rendkívül magas, 900-1000 euró/MWh körüli másnapi órás nagykereskedelmi villamosenergia árak Magyarországon. Ez, ahogy megírtuk: jól rámutatott arra, hogy "hiába" a nagyon magas naperőművi beépített teljesítőképesség (immár 7400 MW feletti), a naplemente körül megugró áramfogyasztás idején ez egyelőre nem igazán segít rajtunk. Amint halad előre az elektrifikáció Európában, és fokozódik az esti áramkeresleti csúcs, ezek a kiugró árak akár még magasabbak is lehetnek az előttünk álló években.
Nyilván segítene ez a nagy magyarorországi naperőmű kapacitás rajtunk, ha sokkal több lenne mellette a beépített energiatárolási kapacitás is, és így a napközben elraktározott (zöld) energia esti leadása jócskán tompítaná ezeket az ártüskéket. Ettől a helyzettől azonban még évekre vagyunk mind európai, mind hazai szinten, igaz nagy lendülettel zajlanak itthon átviteli és elosztóhálózati, illetve helybeli energiatároló projektek is, amelyek nyomán néhány év múlva 1000 MW fölé nőhet a tárolási kapacitás a mostani néhány tucatnyiról.
Az esti nagyon magas nagykereskedelmi áramárak egyik oka az, hogy a megújuló energiatermelési megoldások európai szintű gyors terjedésével egyre több helyen, egyre több időszakban kiszorulnak a szén-, illetve a gázerőművek az áramtermelési mix adott óráiból, és így relatív kevesebb idő alatt kell megkeresniük a működési költségeiket, illetve az európai kvótarendszerből fakadó költségeiket. Éppen utóbbit lett volna hivatott enyhíteni a soros magyar elnökség egyik javaslata a kvótaszabályozás módosításával, de ezt a legtöbb tagállam nem támogatta a decemberi energiatanácsi ülésen.
A nap- és szélerőművek gyors terjedésével egy másik fontos árampiaci jelenség is egyre többször szerepelt a hírekben: a negatív áras órák számának szaporodása, ami más országokkal párhuzamosan nagyon durva volt Magyarországon is az őszi hónapokig. Azóta lényegében nem tapasztaltunk ilyet, részben a tartósan borongósabb időszak, és a megemelkedett áramkereslet miatt. Jövő tavasztól azonban borítékolhatóan újra nagyon sok ilyen óra alakul majd ki, hiszen itthon és Európa-szerte is gyorsan terjednek az egyszerre termelő naperőművek, így a napközbeni árak leszorítása, és az emiatti megtérülési/kannibalizációs hatás tovább fokozódhat a kellő mértékű energiatárolási és szállítási kapacitások kiépüléséig.
A negatív, illetve nulla euró körüli órás áras számának szaporodása, valamint az esti árcsúcsok egyébként szorosan össze is függnek egymással, illetve a szén- és gázerőművek pénzkeresési igényével, és együtt
az ún. kacsa görbe alakjának még jelentősebb megváltozásához vezettek.
Amint az alábbi ábrán látható: az órás árak napon belüli tendenciáját leíró kacsa hasa idén jócskán mélyebbre süllyedt a déli órákban, a feje pedig sokkal magasabbra emelkedett az esti órákban, azaz az áramár napon belüli volatilitása jócskán emelkedett. Ez azt jelentette, hogy a déli órák mélybe szakadó, akár mínusz 100 euró alá süllyedő nagykereskedelmi áramárából jött az egyre durvább "rump-up" periódus, azaz az esti fogyasztási csúcs idején több száz euróval kilövő áramár. Ezeket részben az áramkínálati korlátok, részben a szén- és gázerőművek fent említett pénzkeresési szempontjai okozták és valószínűleg a jövő évben is velünk maradnak, még jobban alakítva a kacsa-görbét.
TOP10 sztori
Ahogy minden évben, a Portfolio szerkesztősége idén is összeállította az év legmeghatározóbb eseményeit, híreit. Ez a cikk is egy a 10 közül.
Árblokkokra szakadt Európa
A magyar közvélemény ingerküszöbét a novemberi sötétszélcsend idején kialakult sokadik extrém árampiaci helyzet, Európa árblokkokra szakadása is megütötte. Ekkor egy látványos térkép arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország, Románia, Bulgária, Görögország térségében egy-egy esti órában az áramár elképesztően magasra képes ugrani a kontinens többi részéhez képest, noha hivatalosan összekapcsolt európai árampiacon élünk, amely az árkonvergenciát segíti.
Amint egyik átfogó anyagunk rámutatott:
ezen árblokkok mögött az áramkereslet-kínálati eltérések fontos okok, ahogy a határkeresztező kapacitások korlátai is.
Ezek a tényezők, a kínálati oldal megerősítése, illetve az átviteli kapacitások növelése, csak sok év alatt tudnak javulni, így az árblokk jelenség sajnos szintén valószínű, hogy még jó ideig kiütközik időnként az árampiacon.
Amellett, hogy figyelni és reagálni kell ezekre az árszignálokra, nem érdemes kiragadva és eltorzítva bemutatni őket, sokkal inkább a tartósabb folyamatokra érdemes koncentrálni. Márpedig ezen a fronton azért nem annyira kedvezőtlen a mi régiónk helyzete a kontinens többi részéhez képest, mintha egy-egy óra áramár adatait visszük térképre. A tartósabb folyamatokat jól jelzi, ha év elejétől kezdve nézzük a napos zsinórárak (egy-egy nap 24 darab órás árának számtani átlaga) kumulált átlagát az egyes országokban. Az alábbi táblázatban az látszik, hogy
a magyar átlagár idén 100,4 euró/MWh volt, ami az egyik legmagasabb az egész kontinensen, de nem annyira kiugró a különbség, mintha egy-egy óra árkülönbségeit kiragadnánk.
Ezzel együtt is figyelemre méltó és versenyképességi szempontból nyugtalanító, hogy az egész Európában referenciának számító német átlagárhoz képest 22 eurós, 28%-os idén a magyar felár. Emellett az is lényeges, hogy a szintén bordóval kiemelt szomszédos országok közül az osztrák, horvát, szlovák és szlovén átlagárnál is néhány euróval, illetve százalékkal magasabb az idei magyar átlagár.
Még mindig nagyon magasak az árszintek a globális versenytársakhoz képest
A fentiek jól átvezettek minket a harmadik fontos jelenségre, amely többek között a magyar soros elnökség napirendje miatt szintén megütötte a magyar közvélemény ingerküszöbét is: a világszinten még mindig nagyon magas áram- és gázárak helyzetére. A szeptember elején közzétett, és a magyar kormányfő által is rendszeresen hivatkozott Draghi-jelentés az egyik lényeges európai versenyképességi problémaként, és megoldandó feladatként világított rá arra, hogy
az európai vállalatok még mindig 2-3-szor többet fizetnek a villamos energiáért, és 4-5-ször többet a földgázért, mint amerikai versenytársaik. Emellett a kínai cégeknél is érdemben többet fizetnek az európai szereplők.
Részben ez, részben a Budapesten elfogadott uniós versenyképességi nyilatkozat katalizálta azt, hogy a legfrissebb hírek szerint az Európai Bizottság már dolgozik egy olyan árampiaci csomagon, amely az árak leszorítását célozza, és várhatóan jövő tavasszal kerül majd napirendre az orosz gázról és olajról való teljes leválás csomagjával párhuzamosan.
Az energiaárak csökkenését a magyar vállalatok bizonyára az egyik leginkább várják, hiszen amint megírtuk: Európában Magyarországon a harmadik-hetedik legmagasabb a nem-lakossági áramár a különböző fogyasztási kategóriákban (és a gázár is az egyik legmagasabb). Ebben a lakossági rezsicsökkentési rendszer torzító hatása, és a KÁT-rendszer ipari fogyasztókra háruló terheinek fontos szerepe van, és ezeknek a merev rendszereknek a módosításában is elképzelhetők változások jövőre, amelyekre szintén figyelni kell majd.
Címlapkép forrása: Shutterstock
