Háttérbe szorult az árstop réme
2023-hoz hasonlóan az idei év sem volt éppen unalmas a hazai üzemanyagpiacon, senkit ne tévesszen meg, hogy nem tarkították a korábbihoz hasonló heves áringadozások ezt az időszakot: egyre kisebb kilengések mentén alakult 2024-ben a benzinnek és a dízelnek is a jegyzése, a cikk megírásáig előbbinél 7,7 százalékos, utóbbinál pedig 6,6 százalékos drágulást tapasztalhattunk 2023 végéhez képest.
Az év második felében már a régiós átlag igazodtak a hazai üzemanyagárak, ennélfogva az erőteljes kormányzati kommunikáció, az árrések szűkítése és a rettegett benzinárstop réme is elhalványulni látszik, legalábbis a nyár óta
– az év első felében azért többször is erős hangot ütött meg Nagy Márton az üzemanyagpiaci szereplők felé,
a nemzetgazdasági miniszter azt pedzegette, hogy a magas kiskereskedelmi árrések okozzák a kiugró hazai üzemanyagárakat, persze a piaci szereplők máshogy látták (és látják) ezt a helyzetet.
Így vagy úgy, vélhetően a független fehér kutaknak nem túl kedvező módon, de július közepén megoldódott a történet, és egy jó ideje már a régiós átlagszint környékén mozog a magyar benzin- és dízelár. Az Európai Bizottság aloldalán már elérhetőek a legfrissebb adatok, így meg tudjuk megnézni, hogy a szomszédos országok átlagánál magasabb-e a hazai benzin ára. (Az összehasonlítás során azért is a szomszédos országok árait érdemes figyelembe venni, ezekbe az országokba tud kedvezőtlen esetben átmenni tankolni a magyar autós.)
Ebben a közegben
A BENZIN ESETÉBEN egy FORINTTAL olcsóBB A HAZAI ÜZEMANYAG AZ ÁTLAGNÁL,
míg a dízelnél ugyancsak egy forinttal az átlagos szint alatt van a hazai ár.
Az x-tengely nem nulla forinttól való skálázása egy torzító megoldás, az erre érzékeny olvasóktól ezért elnézést kérünk, de a rendkívül alacsony különbségek szemléltetése (főleg a benzin esetében) nem lett volna lehetséges, ha az adekvát statisztika-vizualizációs hozzáállást tanúsítjuk.
... aztán jöttek a nagyobb gondok
Az árak tekintetében tehát nem voltak nagy izgalmak az elmúlt hónapokban, de mielőtt azt hinnénk, hogy eljött a fellélegzés ideje, rögtön érkezett is a következő feketeleves: július közepén robbant a hír, hogy váratlanul blokkolták az ukránok Magyarország olajimportjának egy jelentős részét, miután egy június végén hatályba lépett ukrán szankció miatt leállt az orosz Lukoil Ukrajnán keresztüli olajszállítása a Mol felé. Az ügy aztán gyorsan megoldódott, de az ukrán elnök tanácsadója röviddel ezután egy interjúban azt mondta, hogy
2025 elejétől leáll a Barátság II. kőolajvezeték, amely Magyarországot, Szlovákiát és Csehországot látja el kőolajjal.
Ez azért krízis-forgatókönyv, mert a Mol még nem tart ott a finomítók diverzifikációjában, hogy az Adria vezetéken keresztül érkező, nyugati olajtermékkel teljesen pótolni tudja a kieső mennyiséget, de ha mégis sikerülne ez az átváltás, akkor az jelentős költségvonzattal járhat, amit végső soron az autósok fizethetnének meg. Rövidesen jött azonban a cáfolat és az ukrán elnöki tanácsadó kiadott egy saját magát pontosító közleményt, amiben azt üzente, hogy a hatályban lévő szerződéseket még teljesítik az olajvezetéken.
Jelenleg tehát úgy tűnik, hogy nem lesz probléma az ügyből, de
az eset ismét rávilágított Magyarország (és a régió) külső sebezhetőségére és egyben a minél előbbi diverzifikáció fontosságára,
aminek elvégzésére egyébként a Mol szerint jelentős EU-s támogatás lenne indokolt.
A jelenlegi helyzet szerint két év múlva akár 100 százalékban is tudna alternatív nyersolajokat feldolgozni a Mol rendszere, de az olajcég szerint az orosz nyersolajról való teljes leválás az EU-támogatások hiányában nem egy reális és fenntartható forgatókönyv.
Ráadásul nem ez volt az egyetlen, régiónkat érintő ellátási malőr az évben: december elején négy napig leállt a nyersolaj szállítása a Barátság kőolajvezetéken Szlovákia felől Csehország irányába, amely miatt már a cseh stratégiai olajkészlethez is hozzá kellett nyúlni. A leállást valószínűleg egy fizetési nehézség okozta, ami az orosz olajkitermelő Rosneft és az ukránok között jelentkezett.
Mi vár ránk jövőre?
Az idei évet mindenesetre úgy néz ki, hogy "megússzuk" különösebb benzinár-ugrás és ellátási krízis nélkül,
a 2025-ös év azonban több szempontból is sokkal szélsőségesebben alakulhat az üzemanyagpiacon,
elsősorban talán Donald Trump elnöki beiktatásának köszönhetően. De mielőtt belemennénk a részletekbe, nézzük meg, hogy milyen tényezők befolyásolják a hazai üzemanyagok árát: a legfontosabb tényezők közül ki kell emelni
- az alapterméknek, azaz a Brent olajnak a világpiaci árát,
- ezen felül a finomítói prémiumok,
- az adótételek
- és a forint dollárral szembeni árfolyama a fontos tényezők.
A következőkben röviden áttekintjük, hogy mi várható ezeknél az árbefolyásoló tényezőknél, különös hangsúlyt fektetve az olajárra és a devizateljesítményre, ezek ugyanis a leginkább "mozgó" és bizonytalan tényezők.
Olajár
Donald Trump közismerten támogatja az amerikai fosszilisenergia-projekteket (drill baby, drill) és az elnöksége alatt jöhetnek a kiterjesztett fúrási projektek és a csővezeték-engedélyeztetések, az intézkedéseknek köszönhetően vélhetően érkező extra kínálat pedig lefelé nyomhatja az olajárat, ráadásul a globális keresletnél is csökkenő tendenciára számítanak a piacok elsősorban a beeső kínai felhasználás miatt, így hosszabb távon inkább csökkenő Brent-jegyzésekre lehet számítani, már ha a racionalitás talaján mozgunk.
Ezt a "ha"-t azonban könnyen átírhatják az OPEC-kartell kitermelési korlátozásai és a közel-keleti konfliktusok esetleges elmérgesedései, mivel az összetűzésekben fontos olajtermelő országok is részt vesznek (pl. Irán), illetve a globális olajkereskedelem számára fontos csomópontok kerülhetnek veszélybe (Hormuzi szoros). A legkedvezőtlenebb forgatókönyvek megvalósulása esetén egyes szakértők a hordónkénti 100 dolláros olajárat sem zárják ki.
Az olajárak tehát összességében csökkenő tendenciát mutathatnak jövőre, de heves kilengések jöhetnek a konfliktusok és az esetleges OPEC-döntések függvényében.
A lenti grafikon a december 19-i állapotot tükrözi.
Forint
De van egy másik Trump-hatás is, ami már kedvezőtlen a hazai autósok számára, ez pedig a protekcionista amerikai gazdaságpolitika nyomán várhatóan erősödő dollár, vagy a mi szemszögünkből nézve, gyengülő forint. A piacok persze ezt a hatást valamennyire már elkezdték beárazni és Trump novemberi megválasztása óta nagyot esett az amerikai fizetőeszközzel szemben a magyar deviza, vélhetően egyébként ennek hatására emelkedett az elmúlt hetekben jelentősen a benzin ára a hazai kutakon (a Brent kicsit csökkent november közepe óta). A hazai deviza teljesítménye tehát jövőre is jelentősen befolyásolhatja a benzinárat,
ebből a szempontból inkább kedvezőtlen a hazai autósok számára, hogy januártól Donald Trump lesz az Egyesült Államok elnöke.
Extra bizonytalanságot hoz még a kérdésben, hogy tavasszal érkezhet a jegybankelnöki pozícióba Varga Mihály, akinek a monetáris politikához való hozzáállása jelentősen befolyásolhatja a forint teljesítményét.
A lenti grafikon a december 19-i állapotot tükrözi.
Finomítói prémiumok
Ugyancsak jelentősen befolyásolhatja a hazai benzinárat, hogy mekkora prémiumot kell fizetni a nyersolaj finomításáért, ebben a tekintetben is kifejezetten nagy kilengéseket láthattunk idén. A piac elsősorban arra figyel a crack-ek esetében, hogy mikor és milyen volumennel fog tudni felfutni a 20 milliárd dollárból felépült dangotei olajfinomító Nigériában.
A napi mintegy 650 ezer hordó feldolgozására képes finomító alapvetően inkább benzin-orientált létesítmény,
a felfutás körüli nyári késlekedés ideges mozgásokat okozott a benzin feláránál. A prémium motorbenzin felvétele nem olyan régen, december közepén indult el a finomítónál, erről még novemberben volt hivatalos döntés, amire reagált is a piac és jelentősen beesett a benzin finomítói marzsa.
Adóterhek
Persze az adóterhek alakulása is egy nagyon fontos téma, hiszen a fogyasztói benzinár kb. 50 százaléka különféle adótételekből tevődik össze - az üzemanyagpiaci szereplők is ezzel érveltek még az év elején azokra a kormányzati jelzésekre reagálva, miszerint a túl magas kiskereskedelmi árrések okozzák a régiós szinten kiemelkedően magas magyar üzemanyagárat.
Az üzemanyagpiaci költségszerkezettel korábban foglalkoztunk egy elemzésben, ezt itt lehet elolvasni.
Ebben a tekintetben lehet számítani egy nagy változásra jövőre: még december közepén jelent meg a NAV oldalán, hogy mennyi lesz 2025 januárjától a benzin és a gázolaj jövedéki adója, az emelés mértéke megegyezik a júliusi fogyasztó árindexszel (erről a kormány még idén októberben rendelkezett egy adótörvény-módosítással).
A 2025 januártól érvényes jövedékiadó-mérték lista szerint egy literre vetítve
- a benzin jövedéki adója a jelenlegi 152,55 forintról 158,8 forintra emelkedik
- a gázolaj jelenleg 142,9 forintos adója 148,76 forintra emelkedik.
Mivel a jövedéki adót is terheli a 27 százalékos áfa, ez a lépés a jelenlegi üzemanyagárak mellett
a bezin esetében 11, a gázolajnál10 forintos azonnali drágulást jelent majd a kutakon.
Érdemes azonban kiemelni, hogy az Európai Bizottság adatai szerint jelenleg 46,7 százalékos adóteher van a benzinnél, ami jóval alacsonyabb a régiós átlagnál.
Fontos kihangsúlyozni, hogy az Európai Bizottságnak a KSH adataira támaszkodó statisztikájában nem számolnak az EKR-díjjal és a kiskereskedelmi adóval - ezekkel a tételekkel korrigálva a Magyar Ásványolaj Szövetség (MÁSZ) is közzéteszi a maga sorrendjét, ami itt érhető el. A MÁSZ-statisztika alapján 50 százalék felett van a benzinár adótartalma.
Összegzés
Az adóemelésen felül az olajár és a devizateljesítmény lehetnek tehát a legváltozékonyabb alakítói jövőre a hazai benzinárnak, biztos irány nehezen jósolható,
a bizonytalanság és a heves kilengések viszont annál inkább előre vetíthetőek.
Ráadásul nem csak az üzemanyagok árában lehet széles mozgásokra számítani, de akár az ellátásbiztonság kérdése is hangsúlyossá válhat a nyári ukrán kommunikációt és a közelmúltbeli elszámolási fiaskókat látva. Az ellátási kérdés tavasszal forrósodhat fel ismét, március közepéig áll ugyanis elő az új uniós energetikai biztos egy olyan átfogó tervvel, ami tartalommal tölti fel azt az informális célt, hogy 2027-ig teljesen leváljon az orosz gázról, olajról és nukleáris energiáról az Európai Unió.
Bacsa György szerint az időkorlát nélküli felmentés ellenére az új intézkedések révén végülis szankciót kaphat majd az orosz vezetékes olajvásárlás az EU-ban, és így a Mol nem tud orosz olajat vásárolni. Úgy fogalmazott:
Aggódunk amiatt, hogy a felmentés anélkül zárulhat le, hogy megoldást találnánk a hosszú távú versenyképes nyersolaj-beszerzésre.
Ez azért is fontos, mert a Mol és az orosz Lukoil közötti hosszú távú olajvásárlási szerződés jövő júniusban jár le, és Bacsa aggodalmának adott hangot, hogy ezt vajon meg tudják-e újítani.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio
