Hatalmas veszteségeket szenved el Oroszország - Meddig bírhatja még az orosz haderő?

Az orosz-ukrán háború kirobbanásától kezdve a nyíltan elérhető adatokból dolgozó OSINT-közösség egy szegmense folyamatosan igyekszik felderíteni Oroszország haditechnikai tartalékait, és monitorozni annak lehetőségét, mikor fogy ki Moszkva végleg a különböző katonai platformokból.

Ennek legfőképp az az oka, hogy az orosz haderő nyomása egyáltalán nem enyhül az orosz-ukrán háborúban, hiába tetemesek a veszteségek mind embererő, mind haditechnikai eszköz tekintetében.

Ha csak a páncélozott harcjárműveket – köztük tankokat, gyalogsági harcjárműveket, páncélozott szállító harcjárműveket, stb. – vesszük alapul, Moszkva bizonyított harctéri vesztesége eléri a 11275 példányt, amelyből 8411 darabot megsemmisültként, 366 darabot megrongálódottként, 966 darabot elhagyatottként és 1532 darabot elfogottként listáz az Oryx portál. Hasonló, bár általánosan véve kicsivel alacsonyabb számokkal lehet találkozni a Warspotting oldalán is.

A video appeared in Russian media showing a large amount of destroyed Russian military equipment. pic.twitter.com/GjVhcxOoSk

— Anton (Gerashchenko) December 18, 2024

Lévén, nem minden katonai veszteség kerül dokumentálásra, a fenti számokat egyfajta minimumként érdemes kezelni. Szakértők szerint a veszteségek 20%-át nem ismerjük, így a valós, becsült szám valahol 14 ezer harcjármű körül lehet.

Az alábbi táblázat a fő kategóriák szerinti orosz veszteségeket listázza (mivel a Warspotting nem tesz különbséget az IFV és az APC között, így az Oryx számait használjuk, illetve ahol ismerjük a Military Balance 2022-es számait a háború előtti, hadrendben tartott állományról, ott azt is közzétesszük):

A táblázatban is jól látható,

a Military Balance által becsült eredeti számokat a harckocsik esetében már átlépte Oroszország.

Elképesztő méretű raktárkészletek

Oroszország különböző becslések szerint csak harckocsiból mintegy 17 ezer, raktáron tartott platformmal rendelkezik.

Ezeket a platformokat – csakúgy mint az IFV-k, vagy APC-k esetén – a reaktiválást követően először kisebb-nagyobb mértékben felújítják, csak ezt követően küldik őket a frontvonalra. Az orosz hadiipar előállítása alapvetően csak kis hányadát, nagyjából 20-30%-át teszi ki a frontra jutatott felszereléseknek, míg a beérkező készletek 70-80%-a felújított harcjárművekből származik, legalábbis a szakértői becslések szerint.

Ezekből az adatokból is jól látható, hogy Oroszország nagy mértékben támaszkodik az elmúlt évtizedekben leszerelt harcjárműveire az orosz-ukrán háború megvívásában, így az elemzőknek nélkülözhetetlenné vált ennek vizsgálata.

Az ehhez fűződő legnagyobb projektet egy, az X-en rendszeresen posztoló OSINT-közösség hozta létre, amely összesen hat kategóriában csoportosította Oroszország megmaradt fegyverrendszereit.

Latest Defence Intelligence update on the situation in Ukraine - 17 December 2024. Find out more about Defence Intelligence's use of language: https://t.co/fNImuOxG3u

— Ministry (of) December 17, 2024

Azonban, mint minden ilyen munkának, ennek is megvannak a maga korlátai, többek között:

• A kutatást folytató elemzők nyílt forrásokból elérhető műholdképek alapján dolgoztak, ezek egy része azonban kétségkívül elavult (akár 1-2 éve is készülhetett a legutóbbi felvétel).
• Értelemszerűen csak a szabad téren tárolt fegyvereket lehetett számba venni, a fedett tárolók alatt rejtőző platformokat nem. Ezzel kapcsolatban érdemes kihangsúlyozni azt, hogy Oroszország – nyilvánvalóan – a legjobb állapotban lévő fegyvereket tárolta a legbiztonságosabb helyen és vitte őket a frontra, így ezek a fedett tárolók feltételezhetően mára jórészt üresek.
• Oroszország a 2010-es években végrehajtott Szerdjukov-reformokat követően 8 logisztikai központba rendszerezték a logisztikai egységeket, amely mintegy 470 bázist fed le. Ebből, nagyjából ma 330-400-ra becsült a valóban használt alegységek száma, azonban ezek jelentősen eltérnek egymástól: van ami egy egyszerű térképraktárt jelent, máshol tankok százai voltak fellelhetőek. Előfordul, hogy néhány harcjárműveket is rejtő bázis máig kimaradhatott a listákból.
• A listán szereplő harcjárművek állapota mind felhasználhatóság, mind modernizáltság szintjén is eltérhet, ezek megkülönböztetése szinte lehetetlen. Feltételezve, hogy Oroszország a legkönnyebben hadra fogható járműveket vonta ki először az állományból a jelenleg visszamaradt készletek felkészítése sokkal körülményesebb folyamat, harcértékük alacsonyabb, járulékos költségeik (mind anyagi, mind időráfordítás szempontjából) jelentősebb.
• A 904. számú bázis egyfajta „újra-elosztó” központnak minősül, Ukrajnához való közelsége miatt. A legutolsó műholdkép májusi, így az ott tárolt fegyverzet már szinte biztosan a frontra került. Azonban ez nem jelenti azt, hogy nem érkezett ide azóta új haditechnikai eszköz. Ha valamelyik, később részletezett platformból nagy mennyiség található a 904-esen, külön jelezzük.

A lényeg: hány harcjárműve maradt Oroszországnak?

A háborút kezdetét megelőzően 7101 darab harckocsit számoltak össze, összesen 24 bázisról. Ennek mintegy fele került már kiszervezésre, a maradék 3332 darab volt. Ennek azonban kis része, mintegy ötöde (666 darab) tűnik harcképes állapotúnak, míg harmada (1018 darab) már csak alkatrész-utánpótlásra lehet alkalmas. Jórészt T-72B (470 darab), T-62 (111 darab) és T-80-as variánsokról (85 darab) beszélhetünk.

A legnagyobb arányban a T-90-eseket és a T-80-asokat vitte a frontra Oroszország, előbbiből egy darab sem maradt raktáron.

Az adatokat a 904-es bázis árnyalja az ott látható 117 darab T-72B-vel, illetve a 943-as bázison található 47 harckocsi (egy éves kép), és a 2544-esen látható 321 páncélos (májusi kép). Ezek jórészt T-72-es és T-62-es harckocsik.

Az OSINT-csapat a gyalogsági harcjárművek csoportjába a BMP és BMD variánsokat sorolta be. Az általuk gyűjtött adat szerint 7536 IFV-ből mára 4000 darab maradt a 29 bázison. A megmaradt járművek mintegy negyede (999 darab) van jó állapotban, míg 1800 darabot rossz állapotúnak minősítettek. A megmaradt IFV-k nagy része a legrégebbi típushoz, az 1966-1983 között gyártott BMP-hez tartozik.

Ennek mintegy negyede (979 darab), a jó állapotúnak minősítettek több mint harmada (377 darab) olyan bázison található, amelyről fél-egy éve nem készült új felvétel.

Ide már több szovjet-orosz páncélos került besorolásra, főként BTR, BRDM és MT-LB variánsok. A háborút megelőzően készült műholdfelvételeken több, mint 10 ezer darab pszh-t azonosítottak, ez mára kicsivel kevesebb mint 5000 darabra apadt. Ebből 1800 darab jó, míg 1500 darab rossz állapotban található.

Az előzőekhez hasonlóan itt is megállapítható, hogy a jó állapotú járművek mintegy feléről készült képek erősen elavultak, a kép készítésének időpontja sok esetben meghaladja akár a két évet is.

A tüzérség esetében több, mint 22 ezer rendszert azonosítottak az elemzők, ezen belül azonban (részegységekre bontva) jelentős eltérések tapasztalhatóak. Az aknavető-raktárak teljesen kiürültek, ezen túl rakéta-sorozatvetők és a nagy kaliberű vontatott tüzérség apadása volt még jelentős, míg az önjáró tüzérség esetében továbbra is bőven rendelkezik készletekkel Oroszország.

Nagy arányú és súlyos csökkenés figyelhető meg a rakéta-sorozatvetők esetében, amelynek mintegy ötöde (21%-a) található meg mára az orosz raktárakban. A kezdeti 1500 darab mára 300-ra csökkent, ráadásul ennek egy részét, főként a BM-27 Uraganoknál (egész pontosan 77 darabot) töröttnek minősítettek. A valós, felhasználható mennyiség valójában kb. 231 darab MLRS-re jön ki.

Ezzel szemben az önjáró tüzérség egészen nagy arányban maradt a raktárakban, ugyanakkor itt is megfigyelhető az, hogy a modernebb tarackokat már nagy arányban a frontra vezényelték. Enyhén rontja az adat minőségét, hogy a két legnagyobb bázisról (94. és 80.) már fél éve nincs új műholdkép.

Milyen következményei lehetnek a fenti számoknak?

Mielőtt ítéletet mondunk az orosz haderő felett, fontos kihangsúlyozni, hogy annak Ukrajnában bevetett létszáma a 2022-es állapotokhoz képest jelentősen bővült. A raktárból kivont egységeket nem lehet egy az egyben utánpótlással megfeleltetni, ugyanis egy részük mindenképpen a frissen érkező egységek felszerelésére küldték, amely így lényegében az orosz haderő képesség-bővülését eredményezhette.

A pontos arányok meghatározása érdekében érdemes összevetni az ismert veszteséglistákkal a kivonásokat:

Ebből, - további adattisztítások nélkül - is több dolog olvasható le:

• • Oroszország jelentősen ráerősített a tüzérségi képességeire. Habár itt az ismeretlen veszteségek a korábban említett (és a táblázatban nem számolt) 20%-os értéknél is magasabbak lehetnek, még így sem ellensúlyozhatják a friss szállításokat. Ez egyben rámutat a tüzérség nélkülözhetetlenné váló szerepére is az orosz-ukrán háborúban.
• A táblázatban nem vettük figyelembe sem a 20%-os felülszorzási ajánlást, sem Oroszország újonnan gyártott T-90-eseit. Az IISS amerikai agytröszt 2024 májusi elemzése szerint Moszkva nagyjából 1600 harckocsit volt képes elraktározni fedett bázisokon – ezek nagy része ma már a fronton lehet. Ha ezeket is figyelembe vesszük, akkor a harckocsik száma némiképp növekedhetett.
• Moszkva gépesített egységei jelentős képességcsökkenésen mentek keresztül: a frontra vezényelt harckocsik mennyisége éppen csak egyensúlyban lehet, a gyalogsági harcjárművek száma pedig jelentősen apadhatott. Habár a pszh-k számánál nettó emelkedést lehetett tapasztalni, ezen típusok harcértéke az IFV-khez és harckocsikhoz képest egy fokkal alacsonyabb.
• Azt is érdemes figyelembe venni, hogy az orosz haderő egységeinek száma, és az Ukrajnában állomásozó erők létszáma fokozatosan növekedett a konfliktus elhúzódását követően. Vagyis még a kiegyensúlyozott számok is, a növekvő létszám alapján azt jelenthetik, hogy az egy egységre jutó páncélozott harcjárművek száma relatíve csökkenhetett.

Megvizsgáltuk a harckocsikon belül, a típusra történő lebontást is:

A listából látható, hogy jelentős létszámbeli erősödés történt a régebbi típusok (T-54, illetve a T62-es) esetén, míg az oroszok fő harckocsijának számító T-72-esek aránya jelentősen csökkent Moszkva haderejénél. Külön érdekesség a T-80U-k bevetése, ugyanis ezek sokáig nem jelentek meg a harcmezőn, ennek pedig egészen egyszerű oka volt: az alapvetően meghibásodásra hajlamos gázturbinás hajtóműve Ukrajnában készült és készül. A T-90-esek relatív növekedését a 2022 óta mért évi 40-70 darab legyártása okozza,

enélkül ugyanis majdnem teljesen eltűntek volna a frontvonalból.

Hasonló képet fest le a havi bontásban vezetett veszteségarányok táblázata is: Vereker statisztikáján látszik a T-72-es fokozatos visszaszorulása és a T-62-es, és T-80-as fokozatos területszerzése. A T-54/55-ösök nagyarányú hadrendbe állításával párhuzamosan a veszteségszámok elenyészőek, ami esetükben jelzi, hogy egy-két kivételtől eltekintve valóban másodvonalbeli, indirekt tüzérségként alkalmazzák őket.

1) T-62s are now up to 1/3 of all Russian tank losses this month! Health warning, that's only 4 T-62s, so with such a small sample, it (probably) does not mean anything, but it's fun to post. pic.twitter.com/oEI3PUWIjk

— Richard (Vereker) December 14, 2024

Jól látható, hogy Oroszország területtől függően változó képességnövekedésen, esetleg ritkább esetben csökkenésen mehetett keresztül. A leginkább egyértelmű képet a tüzérségi egységek adják: itt – az ismert és ismeretlen veszteségeket is – figyelembe véve egyértelmű képességnövekedés történt. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a rakéta-sorozatvetők esetében már igencsak vékony a cérna, amit feszíthet Oroszország. Bár a jelenlegi „felhasználási” ütem mellett még leghamarabb két év múlva, 2026 végén kezdődhet meg Moszkva lejtmenete.

Eltérő, és nem egyértelmű a helyzet az első vonalban használt fegyverekkel – harckocsikkal, gyalogsági harcjárművekkel és páncélozott szállító harcjárművekkel – kapcsolatban. Alapvetően az látszik, hogy a létszám növekedése mellett relatív harcérték-csökkenés figyelhető meg. Az IFV-k körében tapasztalt veszteségeket még a gyártás sem tudja ellensúlyozni, míg a harckocsik körében az a - valószínűleg létező - 1600 páncélos ellensúlyozza valamilyen szinten a veszteségeket.

A raktári készlet a harckocsik esetében még kb. 33, IFV-k esetében 26 hónapig elegendő – azonban a minőségi állapotuk miatt ez mindenképpen megkérdőjelezhető, ráadásul a modernebb típusok már mindkét esetben a fronton vannak. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, ha a rossz állapotú járműveket kivesszük a listából, Moszkva még úgyis 1,5-2 évig képes fenntartani a csapatai mennyiségi utánpótlását.

Míg a harcjárművek minőségi problémái  jelenleg is egyre kínzóbbak az orosz haderőnek, a mennyiségi probléma – ilyen intenzitású konfliktusban –

még legalább másfél évig nem jelent gondot Oroszországnak.

Címlapkép forrása: Portfolio