Írásomban bemutatom, miként alakultak a magyar életszínvonalat alapjaiban meghatározó élelmiszer- és lakásárak, mindezt európai kontextusban. A benchmarkoktól való eltérés extrém mértéke eltagadhatatlanná teszi az okok hazai eredetét.
„Tanulj tovább, fiam/lányom, hogy neked már jobb legyen” – mondták aggódó szülők milliói, főként a rendszerváltást követően. Egészen a közelmúltig úgy tűnt, hogy e világképet a teljes politikum is osztja, de legalábbis nem hívja ki. A közéletet figyelő állampolgárok antennái azonban az utóbbi időben meglehetősen furcsa „Hűha!” jeleket foghatnak az univerzum e szegletéből.
Rövid írásomban a magyar középosztály európai helyzetének alakulását tekintem át a mediánjövedelem-statisztikákra támaszkodva. Az adatokból világosan kiviláglik, hogy az elmúlt két évtized összességében a lecsúszás korszaka.
A Monty Python Repülő Cirkuszának híres jelenetében az ügyeskedő boltos a címben szereplő mestercsellel próbálja meg leszerelni a reklamáló vevőt, aki későn ébredt rá, hogy döglött papagájt sóztak rá. Hasonló bohózatba csöppenve érezheti magát idehaza is az egyszeri keményen dolgozó kisember. A közelmúltban ugyanis a tévéből kellett megtudnia, hogy amit „a vaksi szemével lát, a süket fülével hall, a tompa agyával gondol”, az csupán egy féligazság: igaz, hogy minden más EU-s országban többet fogyasztanak nála, de ez nem jelenti azt, hogy az ő életszínvonala lenne a legalacsonyabb! Nem. Arról van szó csupán, hogy többet takarít meg, vagyis más országok polgáraival ellentétben nem éli fel a jövőt (nem fogyaszt annyit). Tehát a magyar ember összességében igenis a pénzénél van – szólt a szentencia.
„Oly hosszú volt a harminchárom év, S oly messze van az én hazám” – szóltak a legendás Omega együttes sorai, mely sorok a véletlen játékának köszönhetően – a balladáétól teljesen eltérő kontextusban – váteszinek bizonyultak. Nagyon hosszú volt az első szabad választás óta eltelt harminchárom (lassan harmincnégy) év, és még mindig nagyon messze van hazánk európai életszínvonal elérésétől. Ráadásul – konvergencia ide vagy oda – folyamatosan csúszunk vissza a mezőnyben. „Omega” így bizonyosan nem, ám ómega annál inkább lehet még a magyar lakosságból. Szükségszerűen adódik tehát a kérdés: e régóta tartó lejtmenetet tapasztalva nem kellett volna már valami nagyon mást megpróbálni?
Egy égő házat többféleképpen el lehet oltani. Például arra alkalmas oltási eszközökkel, metódusokkal. Igaz, nagyban nehezíti a feladatot, ha a házat korábban telehordták benzines kannákkal és PB-palackokkal. Vannak persze más módszerek is, például ha látványos esőtáncot járva megvárjuk, míg elfogy az éghető anyag. Bár az utóbbi megoldásért nem szoktak kitüntetést osztogatni, de a tűz – ha közben nem dobálgatunk rá még révületünkben egy-egy fahasábot – végül szükségszerűen ki fog aludni. A célt így vagy úgy elértük, győztünk.
A külföldi olcsó munkaerő tömeges beáramlása könnyedén az alacsony bérszintet konzerválhatja Magyarországon. Az engedélyek de facto korlátlan kiadásának politikája egyúttal számos más (már létező) negatív gazdasági és társadalmi folyamatot is felerősíthet.
Magyarországon egy főre vetítve mind a GDP, mind fogyasztás kisebb, mint Lengyelországban vagy Csehországban. Mivel hazánkban az elmúlt időszakban az alacsony hozzáadott értékű munkahelyek száma nőtt dinamikusan, így nem meglepő, hogy a bér, így a jólét nemzetközi összevetésben alacsony szinten maradt.
A bérvita újabb szakaszához érkeztünk (lásd itt és itt). A munka mint termelési tényező kapcsán felsejlő problémák, ellentmondások (legyen szó a teljesítmény és ellenértéke közötti paritásról, vagy éppenséggel a mögöttes statisztikák koherenciájáról) a korábbi viták inkonkluzivitása folytán persze szükségszerűen törnek újra és újra a felszínre.
A magyar részpiacok többsége, így a magyar gazdaság egésze a verseny látszatát keltő, de a valóságban azt többnyire nélkülöző logika mentén működik. Ez nem csak oka, hanem egyben következménye is azoknak a gazdasági-politikai-társadalmi természetű degenerációknak, amelyek mértéke jottányit sem csökkent az elmúlt húsz évben - írja Bokor László közgazdász.
Az alábbiakban Bokor László közgazdász provokatív írását közöljük az államadóság kezeléséről.
Kínában az alternatív hajtástípusok terjedése már az olaj iránti keresleten is érezteti a hatását, ennek pedig...
Szombatonként kiteszek egy-egy régi cikket, amit sokan nem olvastak, pedig a hasznukra lehet. Ez a cikk közel tizenegy...
Modern korunkban sok lehetőségünk van személyiségünk kiteljesítésére, önérdekünk követésére. Ha ki akarunk... 
Az év vége közeledtével a családi összejövetelek nem csak a szeretetről és a közös pillanatokról szólnak, hanem... 
Végig pörgettem a blogon a Top10-es posztokat, vetettem egy pillantást azokra a részvényekre, amik valamikor fennakadtak...
Az éghajlatváltozásra, a népességnövekedésre és a városiasodásra egyszerre adhat választ a vertikális kertészet...
Gyorgyevics Benedekkel, a Városliget Zrt. vezérigazgatójával beszélgettünk.
Miért csökken a közvetlen külföldi tőkebefektetések volumene?
Meddig nőhet még?
