A tanárhiány, vagyis a tanárok iránti kereslet és a tanári munka kínálatának egyensúlyhiánya akkor alakul ki, ha nincs a tanárok iránti keresletnek megfelelő, elegendő, olyan képzett tanár, aki hajlandó az érvényes bérek és munkafeltételek mellett munkába állni, vagy munkában maradni. A tanárok munkakínálatát számos tényező befolyásolja, így a tanárképzési részvétel és végzési arányok, a tanári pályán elérhető, a más munkakörökkel összehasonlított relatív kereset, az alternatív-, vagyis az oktatáson kívüli elhelyezkedési lehetőségek, a keresetek struktúrája, a foglalkoztatási és munkakörülmények stb. A tanárok iránti kereslet is számos tényezőtől függ. Az iskoláskorú népesség száma csak egy a számos, keresletet befolyásoló tényezőből. Emellett, a tanárok iránti kereslet függ a tankötelezettség kezdő és befejező életkorától, a beiskolázási, a lemorzsolódási- és évismétlési arányoktól, az oktatási intézmények vagy az osztályok számától, a tanárok és diákok óraszámától, tanítási terhelésétől, valamint a megkövetelt tanári végzettség szabályozásától is.
Mind a tanári kínálatot, mind a keresletet meghatározó tényezők különbözhetnek településtípusok, vagy egyéb jellemzők szerint.
A tanári munkaerőpiaccal kapcsolatban általában figyelmen kívül hagyott szempont, hogy az nem egységes munkaerőpiac, hanem sok, különálló, szegmensből áll. A földrajzi eltérések mellett ezek a szegmensek ahhoz is köthetőek, hogy a tanárok szakterületek közötti helyettesíthetősége korlátozott, egy adott szakterületen képesítéssel rendelkező tanár nem helyettesíthető egy más szakterületen képesítéssel rendelkező tanárral anélkül, hogy a tanári munka minősége (termelékenysége) jelentős csökkenjen. A tanárok iránti kereslet és kínálat az egyes szegmensekben eltérő lehet, mivel az azokat meghatározó tényezők – mint például a tanárok számára rendelkezésre álló oktatáson kívüli, alternatív foglalkoztatási lehetőségek – szegmensenként különbözhetnek.
Pedagógushiány esetén az intézmények nem küldik haza a tanulókat, hanem más módokon alkalmazkodnak a hiányhoz. A tanárhiány mértékét ezért nem csak a betöltetlen álláshelyek számával, vagy arányával, hanem az alkalmazkodási folyamatokat is leíró egyéb hiánymutatókkal is mérni lehet. Az alkalmazkodás módja lehet az, ha az osztályok, vagy tanulócsoportok létszámát a szokásosnál nagyobbra növelik, megemelik a tanárok óraterhelését, kevésbé kvalifikált tanárokat vesznek fel stb.. Gyakori megoldás nálunk az is, hogy a tanárokat olyan tanórák megtartására kérik, vagy kötelezik, melyhez nincs megfelelő szakképesítésük.
Az 1. ábra azt mutatja be, hogy hogyan változott azoknak az intézményeknek az aránya 2010 és 2020 között (a szakképzést nyújtó intézmények esetében 2019-ig álltak rendelkezésre adatok) melyekben volt betöltetlen pedagógus álláshely, vagyis, hogy az intézmények mekkora hányadát érintette valamekkora hiány.
2016 után minden település és programtípusban jelentősen nőtt az érintett intézmények aránya.
Valamennyi programtípusban a budapesti intézmények között emelkedett a leggyorsabban azoknak az iskoláknak az aránya, ahol volt betöltetlen pedagógus álláshely. Ez a mutató nem tesz különbséget attól függően, hogy a tantestület mekkora hányada hiányzott az intézményekből. Ezt a betöltetlen pedagógus-álláshelyek százalékaránya mutatja az összes pedagógus-álláshely arányában, ami szintén minden programtípusban jelentősen nőtt. A korábbi lassú, hullámzó emelkedést 2016 után, ennek a mutatónak az esetében is – a gimnáziumok kivételével – gyors növekedés váltotta fel. 2019-ben, 2020-ban a betöltetlen pedagógus-álláshelyek százalékaránya az összes pedagógus-álláshely arányában is már a budapesti intézményekben volt a legnagyobb csaknem valamennyi programtípusban.
A közoktatásban dolgozók között minden évben elég magas a tartósan távollévők aránya (programtípustól függően 5-10 százalék), elsősorban azért, mivel a pedagógusok között nagyon nagy arányt képviselnek a nők, akik egy része gyermekgondozási szabadságon van. A tartósan távollévők helyettesítésére az intézményekben esetenként állandó helyettesítésre alkalmaznak pedagógusokat. Az, hogy a távollévők mekkora hányadát helyettesítik az oktatási intézmények, szintén jelezheti a pedagógushiányt. 2016 után komoly mértékben csökkent minden településtípuson a helyettesítésre foglalkoztatott tanárok aránya, a legnagyobb csökkenés a budapesti általános iskolákban volt megfigyelhető, ahol 2016-ban még a tartósan távol levő tanárok 82 százalékát állandó helyettesítő helyettesítette, 2017-ben viszont már csak 64, 2020-ban pedig 57 százalékukat.
2010 és 2014 között minden programtípusban és minden településtípusban csökkent a szaktárgyakat szakos képesítés nélkül tanítók aránya (2. ábra). Az általános iskolákban 2017 után, a középfokú oktatási intézményekben pedig 2016 után viszont hirtelen elkezdett nőni az arány minden programtípusban, és településtípusban. A hiány a növekedés nyomán a korábbi szint két-háromszorosát érte el 2019-re, 2020-ra. Nagyon nagy növekedés volt megfigyelhető a budapesti intézményekben. Az összes programtípusban a budapesti intézményekben nőtt a legjobban a szakos képesítés nélkül szaktárgyat oktatók aránya.
A 3-4 ábra néhány tantárgycsoportban (idegen nyelv, természettudományi tárgyak és matematika) mutatja be a szakos képesítés nélkül oktatók arányának változását az utolsó öt évben. Mindhárom tantárgycsoportban ugyanazt az időbeni, és településtípusok szerinti változást látjuk, mint az összes szakos tantárgy esetén. 2016 után erősen megnőtt a tárgyakat szakos képesítés nélkül tanítók aránya, a növekedés a budapesti intézményekben különösen nagy volt.
Összefoglalva: Magyarországon a 2010-es évek közepéig a tanárhiány lassan, trendszerűen emelkedett, melyet megtorpanások, átmeneti csökkenések jellemeztek.
A pedagógushiány lassú emelkedését 2016 óta gyors növekedés váltotta fel. Ezzel egyidejűleg jelentősen átrendeződött a pedagógushiány területi mintázata is. Míg korábban a települési hierarchiában lefelé haladva nőtt a pedagógushiány, addig 2016 után a Budapesten működő intézményekben nőtt a leggyorsabban a hiány, és sok esetben már rosszabb hiánymutatókat láttunk a fővárosi intézményekben az időszak végére, mint a más településtípusokon működő intézményekben.
E változásoknak, valószínűen részben kínálati okai voltak. Korábbi munkák bemutatták, hogy a tanári pálya választásában, és a pályára lépési, és pályán maradási döntésekben meghatározó szerepe van a tanári pályán elérhető relatív kereseteknek, valamint, hogy a béremelések hatással lehetnek arra, hogy a pedagógusok a pályán maradjanak. Ha béremelés elveszti az értékét, akkor nagyon hamar elkezd ismét nőni a pályaelhagyás. A pedagógusok egyéb diplomásokhoz számított relatív keresete 2012 és 2014 között javult, bár ekkor is jóval kisebb volt az átlagos diplomás kereseteknél.
2014 után viszont megállt a tanári fizetések emelkedése, a korábbi emelés elkezdte értékét veszteni.
Mivel ugyanebben az időszakban általában is feszesebbé vált a magyar munkaerőpiac, a pedagógusok alternatív foglalkoztatási lehetőségei javultak. Ez csökkentette a tanári munkakínálatot. Mivel Budapesten kedvezőbbek az alternatív, pedagóguspályán kívüli elhelyezkedési lehetőségek mint más településtípusokon, ezért itt a munkakínálat jobban csökkenhetett, mint máshol. Ugyancsak a tanári munkakínálat csökkenését eredményezhették a munkakörülmények, munkafeltételek szigorításai, nehezítései is (így a tanítási munkaterhek emelése, és egyéb változtatások is).
Az összes vizsgált hiánymutató értékének 2016-ot követő hirtelen megemelkedése viszont felveti azt, hogy nem csak a tanári munka kínálata változott, hanem valamilyen szabályozásváltozás miatt a tanárok iránti kereslet is megváltozhatott hirtelen. Az időbeni egybeesés miatt ez összefügghetett a középfokú szakképzés átalakításával. 2015-től kezdődően a középfokú szakképzést teljes mértékben átalakították. A változások egy része csökkentette más része pedig növelte a tanárok iránti keresletet. Ha az átalakítás nettó hatása azt eredményezte, hogy emiatt összességében nőtt a tanárok iránti kereslet, akkor – a szakképzési reformok nem várt mellékhatásaként - ez is erősíthette a tanárhiányt. Ezeknek a hatásoknak a vizsgálata további kutatásokat igényel, ami jóval felelősebb oktatáspolitikai döntéshozatalt alapozhatna meg.
Varga Júlia az ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója
Címlapkép: Getty Images
