Kijelölte Donald Trump Amerika ellenségét, már mozognak a fegyverek - Küszöbön az újabb pusztító háború?

Látványosan gyülekeznek a fellegek Irán körül: a Közel-Kelet vezető hatalma folyamatos nyomás alatt van az Egyesült Államok részéről, mivel Washington szeretné elérni, hogy Teherán visszatérjen a Közös Átfogó Cselekvési Terv (JCPOA), vagy jobban ismert nevén az iráni atomalku kereteihez.

De miről is szól pontosan az atomalku?

Az Atomalkut még Barack Obama második elnöki turnusa alatt, 2015-ben írta alá Irán, Kína, Oroszország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Németország, az Európai Unió és az Egyesült Államok. Az alku lényege röviden az volt, hogy Irán a nagyhatalmak által ellenőrzött keretek között működtesse atomprogramját,

ezzel elméletileg biztosítva azt, hogy a Közel-Kelet rezidens renegátja ne juthasson atomfegyverhez.

Az alkuból Trump 2018-ban villámgyorsan kiléptette az Egyesült Államokat, és bár a többi tagállam között hivatalosan fennmaradt az együttműködés, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) jelentései szerint Teherán látványosan felpörgette az urándúsítást, közel kerülve ahhoz, hogy harcászati minőségű uránhoz jusson (a NAÜ jelentései alapján évek óta jelennek meg azok a hírek, melyek szerint Iránnak már tényleg csak néhány hét kell az atomfegyver létrehozásához).

Tekintettel arra, hogy Irán az 1979-es forradalom óta sem az Egyesült Államokkal, sem pedig Washington szoros szövetségesével, Izraellel nem ápol éppen jó kapcsolatot, az amerikaiak érthető módon nem szeretnék azt, hogy ellenfelük hozzájusson a világ legpusztítóbb fegyveréhez. Teherán ragaszkodik ugyan ahhoz, hogy az atomprogramja kizárólag békés célokat szolgál, ezzel igazából az atomalku egyik nyugati tagját sem nyugtatja meg.

Trump már kampánya során kijelentette, hogy minden erejével azon lesz, hogy Irán ne juthasson atomfegyverhez, ehhez pedig a legbékésebb út értelemszerűen az alkuhoz való visszatérés lenne. A perzsa állam hivatalosan nyitott ugyan arra, hogy újra tárgyalásokat folytasson a JCPOA tagjaival (az amerikaiakkal való közvetlen tárgyalásokról elég felemás nyilatkozatokat ad Teherán), ahhoz tartják magukat, hogy a Washington által rájuk helyezett „maximális nyomás” alatt nem fognak asztalhoz ülni.

Megjelenik a nehézfegyverzet

Múlt hét óta folyamatosan érkeznek a hírek arról, hogy az Egyesült Államok elég komoly mozgolódásba kezdett a Közel-Kelet környékén. Az USS Harry S. Truman Nimitz-osztályú repülőgép hordozó már tavaly is a környéken tartózkodott, gépei többször támadták a jemeni húszi lázadókat, most pedig az Indiai-óceánon szolgálatot teljesítő USS Carl Vinson is közelebb hajózott a Közel-Kelethez.

A két hordozó, valamint az azokat kísérő rombolók és rakétacirkálók hivatalosan azért érkeztek a régióba, hogy a Vörös-tengeren, illetve az Ádeni-öbölben hajókra lövöldöző húszikat támadják, ugyanakkor a friss hírek szerint az egyébként is tetemes csapásmérő erőt képviselő két hajórajnál azért jóval több fegyver érkezett a környékre.

Műholdfelvételek alapján nagyon úgy néz ki, hogy az Indiai-óceánon, a Maldív-szigetektől délre található Diego Garcia légitámaszponton már hat darab B-2 Spirit lopakodó bombázó, szintén hat KC-135-ös légi utántöltő, illetve több C-17 Globemaster III-as nehéz szállítógép is megjelent, emellett jelentések érkeztek arról, hogy

Washington elkezdett Patriot légvédelmi rendszereket telepíteni Bagdadba, és A-10 Thunderbolt II-es csatarepülőgépeket közelebb mozgatni a Perzsa-öbölhöz.

A fentiek közül a B-2-es bombázók azok, amelyek a legtöbb figyelmet érdemlik, hiszen ezek a gépek képesek atomtöltetek hordozására, ráadásul most úgy néz ki, hogy az állomány felét egy olyan támaszpontra vezényelték, amelynek bőven a hatókörén beül vannak nemcsak a jemeni lázadók, de Teherán is.

A Spiritek átvezénylése önmagában még utalhatna „pusztán” arra, hogy Washington látványosan fel tervezi pörgetni a húszik elleni támadásokat,

a Bagdad légterét védő Patriotok már sokkal inkább engednek arra következtetni, hogy az iraki fővárost egy esetleges iráni támadástól akarják megvédeni.

Pedig Teheránnak most nagyon nem hiányzik egy háború

Irán nem várt sokat az amerikai fegyverek érkezésére adott válasszal: bejelentették, hogy amennyiben az ország területét akár Izrael, akár az Egyesült Államok részéről támadás éri, akkor újabb rakétacsapást fognak indítani a zsidó állam ellen, valamint „megsemmisítik a Diego Garcia légibázist”. Teherán emellett azzal is fenyegetőzik, hogy lezárja az olajkereskedelem szempontjából kulcsfontosságú, a Perzsa-öblöt az Indiai-óceánnal összekötő Hormuzi-szorost.

Bár a Perzsa-öböl bezárásával Irán a saját tengeri kereskedelmének jó részét is lábon lőné, a fenyegetést a Teheránnal szemben álló államok már hosszú évek óta elég komolyan veszik, ahogyan arra is volt már kétszer példa, hogy a perzsa állam légitámadást indítson Izrael ellen, sok jel utal arra, hogy Teherán igazából nagyon nem szeretne háborúzni.

Mindenképpen érdemes kiemelni, hogy Irán a modern hadtudományok álláspontja szerint azon országok közé tartozik, melyek konvencionális szárazföldi támadással lényegében bevehetetlenek, hacsak a támadó fél, vagy felek nincsenek sokszoros túlerőben. Ettől függetlenül

a perzsa állam nagyon is félti az infrastruktúráját (elsősorban az atomprogramját) a légicsapásoktól.

Mindehhez hozzájön az is, hogy bár igyekszik kerülni ennek a látszatát, Irán az elmúlt pár évben meggyengült:

• A gázai Hamász, ha létezni nem is szűnt meg, rettentő komoly veszteségeket szenvedett.
• A Hezbollah Libanonban szintén nincsen éppen előnyös helyzetben.
• Teherán kezéből teljesen kicsúszott Szíria irányítása.
• Az Izrael elleni tavaly áprilisi és októberi rakéta- és dróntámadások valószínűleg eléggé leapasztották a fegyvertartalékokat.
• Ráadásul az ezekre a támadásokra adott izraeli válaszcsapások egyszerre okoztak komoly károkat az országban, és mutatták meg az iráni légvédelem gyengeségét.

Ehhez még azt is érdemes hozzáfűzni, hogy a Diego Garcia légitámaszpont pillanatnyilag kívül esik az iráni rakéták 2000 kilométeres, és a drónok 2500 kilométeres becsült hatótávolságán.

A fentieket összegezve elég jó esély van arra, hogy a perzsa állam inkább elkerülné az izraeli-amerikai tengely elleni háborút, ugyanakkor nagyon valószínű, hogy azért a kiszámíthatatlanságáról ismert Trump első ötlete sem Irán porig bombázása lenne.

Klasszikus Trump-féle blöff?

Bár az amerikai elnök híres arról, hogy bejelent valamit, majd annak szöges ellentétét hajtja végre, éppen a kiszámíthatatlansága az, ami miatt Teherán valószínűleg nagyon is komolyan veszi azt a lehetőséget, hogy az atomalku teljes bedőlése esetén az amerikai B-2-esek porig bombázzák a nukleáris létesítményeiket. Ugyanakkor Trump sem árt azzal, ha óvatosan közelíti meg a perzsa államot: bár a sokat emlegetett Diego Garcia légibázis az iráni fegyverek hatósugarán kívül esik, a Közel-Kelet más pontjain állomásozó amerikai alakulatok jóval sebezhetőbbek, a republikánus elnöknek pedig valószínűleg nem hiányzik otthon egy botrány, ami abból fakad, hogy amerikai katonák halnak meg távoli országokban.

Mindemellett sokan sokszor elmondták már, hogy Trump inkább üzletemberként, mintsem politikusként gondolkozik. Washington egyébként is meglehetősen érzékeny az olaj- és földgázpiac anomáliáira (annak sem örülnek ugye túlzottan, hogy Ukrajna orosz energetikai létesítményeket támad), így a Hormuzi-szoros Irán részéről történő elzárását is szeretnék elkerülni. Éppen a globális szállítási hálózatok megbolygatása volt a kiváltó ok a jemeni húszik elleni légicsapásoknál, a Perzsa-öböl lezárása pedig katasztrofális helyzetet teremtene a fosszilis tüzelőanyagok piacán.

Mindent összevetve pillanatnyilag eléggé úgy néz ki, hogy Washington az erővel való fenyegetéssel végül bele fogja hajszolni Teheránt az atomalkuba, mindezt ugyanakkor érdemes lehet úgy megpróbálni, hogy közben a nemzetközi porondon ne alázzák meg a perzsa államot.

Irán mégiscsak regionális nagyhatalom, és mint ilyen, érthető módon érzékeny a renoméjára.

Címlapkép forrása: Gerard Bottino/SOPA Images/LightRocket via Getty Images