Évszázadonként mindössze egyszer van ilyen hiba az Egyesült Államokban

Utoljára majdnem egy évszázada követtek el olyan kereskedelempolitikai hibát az Egyesült Államokban, mint amit most Donald Trump. Igaz, párttársának, Herbert Hoovernek egészen katasztrofális világgazdasági környezetben kellett kormányoznia az országot. Mentségére szól az is, hogy egy ideig igyekezett ellenállni a masszív vámemeléseknek. A nagy gazdasági világválság idején azonban valójában érezhette úgy: tennie kell valamit.

A szólamok akkor is hasonlóak voltak, mint most. Meg kell védeni az Egyesült Államok iparát és mezőgazdaságát. Meg kell védeni az amerikai munkahelyeket. Az 1930-as Smoot-Hawley vámtörvény célja az volt, hogy megvédje az amerikai ipart, ezzel szemben a válság mélyítéséhez járult hozzá. A vámháború kirobbanásával – hiszen a vámmal sújtott országok válaszlépéseket tettek – drasztikusan visszaesett az USA exportja, hozzájárulva a világkereskedelem zsugorodásához. Vagyis a vámemelés sokkal inkább a gazdasági problémák mélyüléséhez járult hozzá, mintsem kezelte volna azokat.

Nem csoda, hogy Trump „felszabadulás napi” bejelentésétől hasonló gazdasági problémákat várnak a legtöbben.

Amerikában nőhet az infláció, a piaci bizonytalanság extrém mértéket öltött, és a levegőben lógó ellenvámok tovább súlyosbíthatják a helyzetet. Az amerikai elemzőházak pedig már azon vitáznak, hogy az amerikai gazdaság idén stagnálhat vagy recesszióba csúszik. Azt pedig régóta tudjuk: ha Amerika megfázik, a világ tüdőgyulladást kap.

Trump lépéseinek azonban mégsem a gazdasági, hanem a potenciális geopolitikai hatásai lehetnek igazán súlyosak. A Smoot-Hawley vámtörvény hozzájárult a válság mélyüléséhez, amelynek köszönhetően világszerte egyre nagyobb teret nyertek a szélsőségek. A kereskedelmi háború egyik nagy vesztese Németország volt, amely már akkor is azzal küzdött, hogy jóvátételt fizessen a háborúból győztesen kikerült nemzeteknek. Az emberek egyre nagyobb nyomorban éltek, az országok gazdasági blokkokba tömörültek, egyre inkább militarizálódtak, és egyre élesebb szembenállás alakult ki közöttük. Az együttműködés helyett mindenki a „másik kárára” igyekezett úrrá lenni a gazdasági nehézségeken.

Nem véletlen, hogy a második világháború utáni világrend kulcselemévé vált az alacsony vámok kialakítása. Az 1947-ben létrejött GATT (Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény), majd a helyébe lépő WTO (Kereskedelmi Világszervezet) célja az volt, hogy csökkentse a kereskedelmi akadályokat és elősegítse a globális gazdasági növekedést.

• Az országok arra specializálódhatnak, amiben versenyképesek, így alacsonyabb áron és jobb minőségben állíthatnak elő termékeket. A specializálódás során mindenki képes lehet egyre magasabb hozzáadott értéket teremtő iparágak felé fordulni.
• Az emberek olcsóbban juthatnak hozzá a külföldi termékekhez a szabadkereskedelem miatt, miközben az export növeli a GDP-t és a munkahelyteremtést.
• Ennél azonban van egy fontosabb szempont: a kereskedelmi kapcsolatok erősödése növeli az egymásrautaltságot, ami a békés együttélés alapja.

Mindez olyan jelentős mértékben csökkenti a geopolitikai feszültségeket, mint semmi más, hiszen

a gazdasági összefonódás csökkenti a nemzetközi konfliktusok valószínűségét, mivel az országoknak érdekükben áll a békés együttműködés.

Donald Trump most azonban azt igyekszik lebontani, amit Franklin D. Roosevelt megteremtett. A globalizáció veszteseire való hivatkozás – az amerikai munkásosztály – a világ egyik leggazdagabb országától igencsak megmosolyogtató. A globalizáció Amerika több térségét is negatívan érintette, különösen a „rozsdaövezet” államait, amelyek megszenvedték az alacsony bérű országokkal folytatott versenyt, a gyártás kiszervezését és a munkahelyek tömeges megszűnését, felvetődik a politika felelőssége is. Az már ugyanis társadalom- és szociálpolitikai kérdés, hogy az USA miért nem képzi megfelelően azokat a dolgozókat, akiknek a munkájuk haszontalanná válik, és miért nem támogatja azokat, akik a társadalom perifériájára kerülnek – akár az ipar visszaszorulása miatt. Egy ember sem fogja ugyanazt a munkát végezni évtizedeken keresztül, különösen nem a mesterséges intelligencia időszakában.

Az alacsony hozzáadott értékű gyártás-termelés erőltetett visszatérését (a száz éve nem látott vámterhekkel) és a világ legnagyobb AI-hatalmának megteremtését egyszerre ígérő politika nemcsak skizofrén, de olyan gyorsan gyengíti meg az USA világhatalmi pozícióját, mint semmi más.

És Trump még azzal sem védekezhet, amivel Hoover küzdött, hiszen semmilyen súlyos gazdasági problémával nem néz szembe az ország, ami azonnal, drasztikus intézkedéseket követelne. Trump elnöki tevékenysége bőven túlmutat azon, hogy masszív kereskedelempolitikai akadályokkal tervezi megzavarni a világgazdaság működését. A szövetségeseivel szembeni politikája már a vámok kivetése előtt is megrengette az eddig ismert világrendet. Könnyen lehet, hogy a blokkosodás időszakával és a nyugati szövetségi rendszerek meggyengülésével nézhetünk szembe, ha lebecsüljük azt, hogy egyszer már milyen súlyos károkat okozott a vámok súlyos emelése. Reméljük, Trump sorra köti majd a „Great Dealeket” és a „Good Dealeket”, így végül el lehet kerülni a drasztikus vámokat, különben a legjobb forgatókönyv újra egy New Deal lesz.

Címlapkép forrása: Andrew Harnik/Getty Images