A világgazdaság rettegve várja Donald Trump kereskedelmi vámjainak hatályba lépését. Trump egyértelműen szereti az importvámokat, és azt ígérte, hogy megemeli azokat a Kínából, Európából, Mexikóból, sőt Kanadából származó termékek esetében. Hogy ez mekkora kárt fog okozni, az nemcsak a vámok által érintett szektorok számától, illetve a vámok mértékétől függ, hanem attól is, hogy milyen céllal vetik ki azokat.
Donald Trump elnök gazdasági protekcionizmusra épülő kereskedelempolitikája miatt aggódnak Brüsszelben: az EU-t és annak tagállamait súlyos gazdasági veszteségek fenyegethetik, ha Trump második elnöksége alatt bevezeti az általa ígért magas vámokat. A vámszankciók nemcsak az európai exportőröket, különösen a német autóipart érinthetik érzékenyen, hanem az EU belső egységét is próbára tehetik. A kontinens vezetői bíznak abban, hogy tárgyalóasztal mellett beszélhetik le Trumpot a terveiről. A tárgyalói küldött Trump valamely európai partnere lehetne: brüsszeli tisztviselők szerint bár az Orbán-kormány kézenfekvő megoldás lehetne, az uniós–magyar konfliktusok miatt mégis inkább Giorgia Meloni olasz miniszterelnök lehet a befutó.
Jövőre paritás alakulhat ki az euró/dollár árfolyamában, vagyis egy dollár éppen egy eurót érhet az elemzők szerint. Donald Trump, az Egyesült Államok új elnökének várható kereskedelempolitikájában érdemes keresni az okokat.
Az Egyesült Államok kereskedelempolitikájának esetleges változása jelentős hatással lehet Magyarország és a közép-európai régió gazdaságára. A Donald Trump által kilátásba helyezett európai importvámok különösen érzékenyen érintenék a német gazdaságot, ami közvetetten Magyarországra is kihatna.
Az Európai Unió gazdaság- és kereskedelempolitikája új lendületet kaphat, ha a legfontosabb portfóliók biztosjelöltjeinek prioritásai megvalósulnak, amivel egy sokkal erőszakosabb, keményebb és önállóbb EU alakulhat meg. Az iparvédelem és a kínai versennyel szembeni szigorítások, a klímavédelmi célok és az adópolitikai reformok mind a fenntartható növekedést szolgálnák. Az uniós költségvetés és a kohéziós alapok célzott felhasználása segíthet az európai ipar és társadalom megújításában. A magyar kormány amiatt aggódhat, hogy a gazdasági semlegesség helyett a gazdasági önvédelem kerül Brüsszel fókuszába.
Joe Biden leköszönő elnök legjelentősebb gazdaságpolitikai öröksége az elszálló költségvetési hiány: békeidőben akkora deficitet még egy kormány sem hozott össze, mint a jelenlegi. A kiadásokat a kamatköltségek emelkedése és a hadügyi kiadások emelkedésének szükségessége is megdobta, ám a demokrata kormány emellett szociális- és egészségügyi programokra is sokkal többet költött elődeinél. A költségvetési élénkítés alighanem hozzájárult a gazdasági növekedéshez, de Biden intézkedései között találunk olyat, amelynek növekedésgerjesztő hatása ennél is jelentősebb és tartósabb lehetett, holott nem is ez volt a célja. Nemcsak magában a gazdaságban, de a gazdaságpolitikában is történelmi jelentőségű volt az elmúlt négy év.
A kínai-amerikai kapcsolatokban tapasztalható mélyülő törésnek messzeható következményei vannak, mivel a világ legsürgetőbb gazdasági problémái közül számos csak mindkét ország közreműködésével oldható meg. A globális kihívások kezeléséhez pedig elengedhetetlen a két gazdasági hatalom aktív együttműködése.
Az elmúlt hetekben egyre intenzívebbé, vagy – ha úgy tetszik – kaotikusabbá váló amerikai elnökválasztási kampány kimenetele nem csupán az USA, hanem természetesen Kína számára is rendkívül fontos. Így érthető módon számos elemzés és találgatás jelenik meg azzal kapcsolatban, hogy melyik elnökjelölt győzelmének örülne jobban Peking. Furcsa mód a legtöbb elemző arra következtetésre jut, hogy Kína szempontjából szinte mindegy, hogy Kamala Harris vagy Donald Trump ül majd az Ovális Irodában, hiszen úgyis kétpárti egyetértés van azzal kapcsolatban, hogy Kína a legnagyobb kihívás az Egyesült Államok számára. Csakhogy az amerikai-kínai kapcsolatok hosszú távú kilátásai szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy az USA a demokraták vagy Trump eszközeivel veszi fel a versenyt Kínával szemben.
Véget értek a „békeidők” a kiskereskedelemben. Egyrészt a fogyasztói igények változását, a makrogazdasági helyzeten túl, megannyi attribútum fűti. Ráadásul az állami szerepvállalás is egyre hangsúlyosabb, és hangosabb. Utóbbira kiváló példa a SPAR és a magyar kormány csetepatéja. Így nem túlzás, hogy igencsak izgalmas lesz a RETAIL DAY 2024 - Powered by Pénzcentrum konferencia csúcsvezetőket egymás mellé ültető kerekasztala. Hiszen április 11-én egyrészt Heiszler Gabriella most először szólal meg élőben a botrány kirobbánását követően, másrészt betekintést nyerhetünk abba is, hogy a versenytársak hogyan látják a SPAR által fémjelzettt, de a teljes szektort érintő helyzetet.
A Bloomberg értesülései szerint Donald Trump azt fontolgatja, hogy célba veszi az Európai Uniót, ha újra megválasztják amerikai elnöknek. A politikus elsősorban kereskedelmi egyenlőtlenségeket sérelmez, de rossz szemmel nézi az új uniós digitális adót és az EU vonakodó fellépését Kína ellen is.
Az Európai Bizottság ma arra tett javaslatot, hogy az EU-ba irányuló ukrán exportra vonatkozó behozatali vámokat és kontingenseket további egy évig függesszék fel, de ez járjon együtt az érzékeny uniós mezőgazdasági termékek védelmének megerősítésével. Mindez összhangban áll az EU azon kötelezettségvállalásával, hogy addig fogja támogatni Ukrajnát, amíg csak szükséges – jegyzi meg a bizottsági közlemény. A bejelentésekre rögtön kiadott egy felháborodott közleményt az Agrárminisztérium.
Szerdától hatályba lépett az uniós gazdasági kényszerítés elleni eszköz (anti-coercion instrument, ACI), amely egyszerre ad szankciós lehetőségeket az EU kezébe, valamint segítheti az érintettek kompenzálását. Az uniós válaszlépések a vámintézkedésektől kezdve az FDI-korlátozásig terjedhetnek. Ráadásul a szankciók alkalmazásához nem kell a tagállamok egyhangú támogatása.
Biztonságpolitikai ügyekben Washingtonhoz, kereskedelmi kérdésekben pedig Pekinghez húz a legtöbb nem nyugati, feltörekvő ország közvéleménye – ez derült ki a Külkapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR) nevű páneurópai agytröszt ma megjelent felméréséből. Az ECFR szerint a kutatás eredményét úgy lehet összegezni, hogy egy olyan, úgynevezett „a la carte világ” időszaka jött el, ahol az egyes államok politikai, gazdasági kérdésenként váltogatják partnereiket a nemzetközi kapcsolatokban, minthogy egyszerűen minden egyes kérdésben elköteleznék magukat egy adott oldalra, nevezeten az USA vagy Kína mellé.
Javul a Kína és Ausztrália közötti viszony, és ennek jegyében hét év után először látogatott ausztrál miniszterelnök Pekingbe, tegnap Hszi Csin-ping államfővel, ma Li Csiang miniszterelnökkel tárgyalt és ezek nyomán mindkét ország nagy gazdasági lehetőségekről beszélt, ha az enyhülés folytatódik.
Kína dömpingellenes vámokat vetett ki az ausztrál borokra a két ország közötti egyre feszültebbé váló viszony közepette - jelentette be a kínai kereskedelmi minisztérium pénteken. A döntés a minisztérium közlése szerint egy hónapokon át tartó vizsgálat eredménye, amely megállapította, hogy az ausztrál borokat Kínában mesterségesen alacsony árakon értékesítik, kárt okozva ezzel a belföldi borszektornak.
A múlt heti EU-csúcs zárónyilatkozata világosan rögzítette, hogy nem engedhet az unió a stratégiai érdekeiből a briteknek még akkor sem, ha ez a kereskedelmi megállapodás nélküli Brexithez vezet, így az EU27 kimondta, hogy elsősorban a briteknek kell engedniük, ha meg akarnak állapodni. Ehhez képest a britek azt vetik az EU szemére, hogy így nem lehet tárgyalni, hogy csak az egyik fél engedjen, így a hétfői híráramlás ismét arról szól, hogy mindkét fél a másiktól várja az első nagy engedményt a vitás kérdésekben.
A technológiai fejlődés megállíthatatlan.
Az "áradást" egy meghibásodott szelep okozta.
Cikkünk folyamatosan frissül a háború eseményeivel.
Barátja és ideológusa ezzel hízelegni akart az orosz államfőnek.
Mezőgazdasági termékek és bizonyos műtrágyatípusok is érintettek.
Mit kell tudni a DeepSeek-ről?
Tanultunk egyáltalán valamit 2008-ból?
Jelentős kifizetések várhatók.
