A vállalatok kibocsátáscsökkentési törekvéseiben kulcsszerepe van a pontos adatgyűjtésnek és az iparági szereplők közötti együttműködésnek - vezette fel a témát Szemerédi Dóra Diána, a Gránit Pólus ESG és vállalati kapcsolatokért felelős vezetője a beszélgetés moderátoraként.
"Az a plusz energia, amit próbálunk megtermelni, annak egy jó részét az informatika szívja el" - mutatott rá Huszics György, a CARBON.CRANE ügyvezető igazgatója. Példaként említette, hogy a Microsoft 2028-tól egy atomerőmű teljes kapacitását fogja felhasználni infrastruktúrája működtetésére.
Bencze Anna, a HelloParks fenntarthatósági vezetője szerint az építőiparban akár 20-25%-kal is csökkenthető a beépített karbonlábnyom pusztán azzal, ha alaposan átgondolják, mire van valóban szükség. "Az az építőanyag a legfenntarthatóbb, amit nem építünk be feleslegesen" - fogalmazott. Márpedig az építőipar az egyi legnagyobb kibocsátó, Európában az épületállomány nagyon elöregedett és nem energiahatékony, ezért bőven van teendő ezen a téren. A HelloParksnál például külön csapat foglalkozik azzal, hogy a megvalósuló projekteknél hol lehet egyszerűsíteni, megspórolni építőanyagot már a tervezőasztalnál.
Szlovák János, a MádiLáncos Studio vezető tervezője, partnere szerint a belső építészetről méltatlanul kevés szó esik a témában, pedig véleménye szerint az a fast fashionhöz hasonló: egy irodai vagy gazdasági épület élettartama alatt 10-15 bérlő megfordul, akik jellemzően mind lecserélik a berendezést. Példaként említette az üvegfalak újrafelhasználásának lehetőségét, amelyeket korábban konténerbe dobtak, majd újakat hozattak a helyükre. „Sikerült meggyőzni ügyfeleket, hogy teljességgel felesleges újat hozatni, a régit ugyanúgy fel lehet használni. Hasonló a kárpit felhasználás is, amit ragasztanak, ezért csak feltépni lehet, de más rögzítési technikákkal ezek megóvhatóak, újra felhasználhatóak.”
Az EU emissziókereskedelmi rendszere a legnagyobb szennyezőket rákényszeríti a kibocsátáscsökkentésre, azzal, hogy egy meghatározott szint felett minden kibocsátott tonna után fizetniük kell.
2017-ben egy kvóta 5-6 euróba került, ma már 70 euró, és várhatóan tovább fog emelkedni
- mondta Papp Bernadett, a Pact Capital AG szenior piaci elemzője, aki a jó gyakorlatokra példaként egy régiós cementgyárat említett, ahol egy szén-dioxid-leválasztási projektet valósítottak meg, amihez a saját forrás mellett kormánytámogatást, és az uniós innovációs alapból is kaptak pénzt, utóbbi lehetőségre a Pact Capital hívta fel a figyelmüket.
A projekt megvalósítását az is segítette, hogy az ennek köszönhetően létrejövő zéró kibocsátású cement felhasználói jelezték, hogy abban az esetben is érdekeltek, ha a termék drágább lesz a hagyományossal szemben. Papp szerint ezért kulcsfontosság a beszállítói és felvevőpiaci lánc szereplői közti kommunikáció, ami segíthet beindítani ezeket a projekteket.
Bencze annyit hozzáfűzött, hogy ezért is jelentenek problémát a hosszú beszállítói láncok, ahol ezek az információk elvesznek, így a kezdeményezések nem valósulnak meg, vagy legalábbis gátolják ezeknek az elindulását.
Fontos odafigyelni arra is, hogy maguk az ESG-jelentések készítése és tárolása se járjon feleslegesen nagy környezeti terheléssel.
Maga az ESG is hatalmas karbonlábnyomot hagy, a weboldalokon általában az ESG beszámolók a legnagyobb méretűek, ezért nem elég papírmentesíteni, de a digitális folyamatok során is nagyon fontos az optimalizálás
– hívta fel a figyelmet Pichovszky Domonkos, a Kingfisher Digital vezérigazgatója, aki példával támasztotta alá, hogy egy kisebb vállalati autóflotta elektromos meghajtásra való lecserélése kisebb kibocsátáscsökkentést eredményezett, mint egy vezető hírportál képméreteinek optimalizálása.
A szakértők egyetértettek abban, hogy több ilyen tudásmegosztó platformra lenne szükség, ahol az iparági szereplők megoszthatják tapasztalataikat és jó gyakorlataikat. Emellett kiemelték az egyetemekkel való együttműködés fontosságát is a jövő szakembereinek gyakorlati képzésében.
A következő előadásban Holczinger Norbert, az MNB Fenntartható Pénzügyek Főosztályának vezetője és Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója mutatta be közös projektjüket. Az MNB stratégiai szinten kezeli a környezeti fenntarthatóság kérdését, ennek része a bank saját működésének zöldítése és karbonlábnyomának ellentételezése is.
"Nagyon fontos, hogy addig csökkentsük a szén-dioxid kibocsátást, ameddig csak lehet, és utána a maradékot próbáljuk meg ellentételezni" – mondta az MNB Fenntartható Pénzügyek Főosztályának vezetője.
Az MNB már a 2010-es évek elején bevezetett egy környezetirányítási rendszert, amely magában foglalja a mérést, célkitűzések meghatározását és külső auditálást is. Ennek eredményeként 2019 és 2022 között mintegy 60%-kal csökkent a bank karbonlábnyoma. Ehhez hozzájárult az energiahatékonyság javítása, a megújuló energiaforrások használata és a digitalizáció.
A bank további 15%-os csökkentést tűzött ki célul, de a teljes karbonsemlegesség elérése nem lehetséges. Ezért az MNB a fennmaradó kibocsátás ellentételezésére élőhely-rekonstrukciós projekteket indított a WWF Magyarországgal együttműködve a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban.
Eddig három ilyen projekt valósult meg nemzeti parki területeken. Ezek nemcsak a szén-dioxid megkötését szolgálják, hanem egyéb ökoszisztéma-szolgáltatásokat is nyújtanak, mint például az árvíz- és aszályvédelem. Az előadók hangsúlyozták, hogy a természetes élőhelyek helyreállítása költséghatékonyabb és fenntarthatóbb megoldás lehet számos környezeti kihívás kezelésére, mint a tisztán műszaki megoldások.
Címlapkép forrása: Portfolio
