A tanulmány szerzői szerint a konfliktus miatti kibocsátás már most meghaladja négy közép-európai ország (Ausztria, Magyarország, Csehország, Szlovákia) éves összesített kibocsátását
- ami gyakorlatilag annyi üvegházhatású gázt jelent, mint 120 millió hagyományos gépjármű egyéves légszennyezése.
A konfliktus során keletkező kibocsátást több tényező is növeli:
- Ide tartozik a fegyverek gyártása, a harcjárművek és repülőgépek által felhasznált óriási mennyiségű kőolajszármazék, az összecsapásokban elpusztított infrastruktúra, valamint a háború utáni újjáépítés is, ami összesen 82,1 millió tonna szén-dioxid légkörbe jutását eredményezhette.
- A konfliktus kitörése óta már legalább 166 alkalommal érte támadás az olaj-, az áram- és a gáz-infrastruktúrát. A becslések szerint ezek a támadások 2,8 millió tonna szén-dioxid-egyenértékkel növelték a kibocsátást az elmúlt egy évben, így a háború kezdete óta összesen 19 millió tonna CO₂e kapcsolódik az energiarendszerek rombolásához.
- A támadások során, különösen a távvezetékek és elektromos berendezések megrongálódásával, gyakran szabadul fel SF6 (kén-hexafluorid), amely 24 ezerszer erősebb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid.
- 2024-re szinte megduplázódott az erdőtüzek által érintett terület: 92 100 hektárnyi erdő égett le, amit tovább súlyosbít a klímaváltozás okozta szárazság és melegedés. A tanulmány szerint ezek a tűzesetek – beleértve mindenfajta tájtüzet – eddig összesen 48,7 millió tonna CO₂e-t eredményeztek a háború kezdete óta.
Merre tovább?
A jelentés vezető szerzője, Lennard de Klerk azonban arra figyelmeztetett, hogy „a béketárgyalások során sem szabad megfeledkezni az éghajlati károkról”, és hogy
Oroszországnak – mint a háború kirobbantójának – vállalnia kell a klímakárokért való felelősséget is.
A harcokhoz kapcsolódó kibocsátás nem tartozik a Párizsi Megállapodás kötelező érvényű kategóriái közé, mivel a katonai emissziók bejelentése önkéntes alapon működik. Ráadásul a felelősség megállapítása sem egyértelmű, ha vitatott vagy megszállt területek kerülnek szóba. A szakértők szerint azonban a mostani ukrajnai helyzet elemzése példaként szolgálhat más konfliktusok, köztük a közelmúltbeli közel-keleti és afrikai fegyveres események károsanyag-kibocsátásának felmérésére is.
Bár a kibocsátás okozta károk pontos számszerűsítése összetett feladat, a tanulmány a „szén-dioxid társadalmi költsége” (social cost of carbon) alapján próbálja megbecsülni a hatásokat:
EZ ALAPJÁN MINDEN EGYES TONNA KIBOCSÁTOTT szén-dioxid 185 DOLLÁR PÉNZBELI KÁRT OKOZ AZ EMBERISÉGNEK, ÍGY OROSZORSZÁG KLÍMAKÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE AZ INVÁZIÓ ELSŐ HÁROM ÉVÉBEN MÁR MEGHALADJA A 42 MILLIÁRD DOLLÁRT.
Habár a nemzetközi közösség lassan kezd ráébredni, milyen óriási környezeti teherrel járnak a fegyveres összecsapások, továbbra is nyitott kérdés, hogyan lehet mindezt ténylegesen elszámolni, és ki vállalja érte a felelősséget. A tanulmány szerzői szerint az ukrajnai háborúban a hátramaradó károk és a jövőbeni újjáépítés számlája már most is elképesztő, és csak növekszik, míg a világ reménykedve figyeli, sikerül-e diplomáciai úton véget vetni ennek az emberi és környezeti szempontból is mérhetetlen károkat okozó konfliktusnak.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
