Trump ötlete: legyenek választások!
Donald Trump amerikai elnök kedd este közölte a nagyvilággal:
szeretné, ha választások lennének Ukrajnában, mielőtt elindulnak az Oroszországgal való béketárgyalások.
Az elnök úgy látja, Volodimir Zelenszkij jelenlegi ukrán elnök ezt a választást elvesztené, mert „4% a népszerűsége,” ezért nagyobb legitimációja lenne egy másik elnöknek arra, hogy Oroszországgal tárgyaljon, így az esetlegesen megkötött békeszerződés is stabilabb lenne.
(Zelenszkij népszerűsége egyébként nem 4%, hanem inkább 52%, erről itt írtunk.)
Azért is érdekes, hogy Donald Trump épp ezt az ötletet és épp most dobta be, mert kedden reggel arról beszélt Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök nem tartja legitim elnöknek Zelenszkijt, így „jogi aggályokat vet fel” egy esetleges békeszerződés Kijev és Moszkva közt. A nap folyamán az az információ is kiszivárgott, hogy az ukrán választások kérdéséről legalább említő jelleggel tárgyalt Oroszország és Amerika Rijádban (ezt Szergej Lavrov orosz külügyminiszter cáfolta).
Ezek alapján sejteni lehet, hogy ha nem is ez volt a fő téma az eddigi orosz-amerikai tárgyalásokon, szinte biztosan volt már szó az ukrán választásokról Washington és Moszkva közt.
Gyanús, hogy amikor Donald Trump Vlagyimir Putyinnal beszélt telefonon, az orosz vezető megerősítette „aggályait” amerikai hivatali partnerének, emiatt érezhette aktualitását Trump és Peszkov is, hogy beszéljen Zelenszkij „legitimitásáról,” mint probléma.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök mandátuma egyébként 2024 tavaszán lejárt, de az ukrán alkotmány tiltja, hogy statárium idején választások legyenek, ezért nem került még sor erre az eseményre.
Miért is olyan nehéz Ukrajnában választásokat tartani?
Valóban fontos, hogy egy demokratikusan működő országban rendszeres, transzparens választások legyenek, különösen akkor, ha ez az ország éppen azon dolgozik, hogy csatlakozzon a nyugati szövetségi rendszerek alapját adó NATO-hoz, vagy az Európai Unióhoz. Nem véletlen, hogy korábban amerikai szenátorok is beszéltek arról, hogy jó optikája lenne annak, ha Ukrajna választásokat tartana 2024-ben, bármilyen nehéz is ezt leszervezni háborús helyzetben.
Pedig egy ilyen projektet Ukrajnában tényleg nagyon nehéz lenne megcsinálni – nemcsak az aktív hadviselés időszakában, de valószínűleg még a háború után is.
Gondoljuk végig az alábbi tényezőket:
- Ukrajna területének körülbelül 18%-a orosz megszállás alatt van. Ez ugye az itt élő lakosság fölötti uralmat is jelenti.
- A megszállt területekről ukrán állampolgársággal rendelkező emberek ezrei harcolnak jelenleg az ukrán haderő és az ország jelenlegi politikai rendszerét védő vezetők ellen.
- Több százezer ukrán katona harcol a frontvonalon az oroszok ellen – többen olyan nehezen megközelíthető, nehezen rotálható helyeken, mint Pokrovszk vagy Kurszk megye.
- Ukrajnát konzervatív becslések szerint is legalább 6 millió menekült hagyta el a háború miatt (a lakosság durván 15%-a). Nem mellesleg ezeknek a menekülteknek elég jelentős része, kb. 1-1,5 millió ember Oroszországba távozott.
- A jelenlegi frontvonal Ukrajnában körülbelül 1000 kilométeren át húzódik, a frontvonaltól számítva kb. 20 kilométeren belül lévő települések gyakorlatilag állandó orosz tüzérségi túz és légicsapások alatt állnak.
- Az Ukrajna szívét és lelkét jelentő nyugati nagyvárosok, északi iparvárosok és a főváros is állandó drón és rakétatámadásoktól szenved.
- Oroszország folyamatos energetikai létesítmények elleni támadásokkal. hackertámadásokkal, információs támadásokkal és más, hibrid jellegű támadásokkal próbálja élhetetlenné tenni az ukrán hátországot.
- Folyamatosan szűrik ki az orosz kémeket az ukrán politikai elitből, a minap kiderült még az is, hogy az SZBU vezérkarában is volt, aki az oroszoknak dolgozik.
- Rengeteg pénzre és kockázatvállaló nemzetközi megfigyelőkre van szükség ahhoz, hogy a háborús övezetekből is tiszta, nem manipulált, megfelelően reprezentatív voksok érkezzenek.
Magyarul tehát a durván 40 millió, szavazati joggal rendelkező ukrán állampolgárból van legalább 10-12 millió, aki minimum problémásan, de az is lehet, hogy egyáltalán nem tudna részt venni a választásokon.
Emellett nagyon sok olyan pont van a rendszerben, melyet Oroszország támadni tud, annak érdekében, hogy megzavarja a választások működését, ellehetetlenítse az embereket a voksolástól, befolyásolja az eredményt, illetve kételyt ébresszen az emberekben a demokratikus folyamatok kimenetelét illetően.
Miért is nyerhet ezzel olyan nagyot Oroszország?
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök népszerűsége sokat romlott 2022 tavasza óta, de még mindig elég jó esély van arra, hogy megnyerné a választásokat, ha most lennének – pusztán a népszerűségi mutatókat szemlélve. Nincs jelenleg ugyanis olyan aktív kihívó Ukrajnában, aki érdemben szembe tudna szállni az ukrán elnökkel – legnagyobb riválisa, Petró Porosenkó kb. 6-8%-ot érne el kutatások szerint, ha most lenne választás.
Van azonban egy olyan ukrán vezető, aki komolyan ringbe tudna szállni Zelenszkijjel, ha úgy döntene, hogy politikai pályára lép: ő Valerij Zaluzsnij volt ukrán főparancsnok, jelenleg Kijev londoni nagykövete.
Majdnem minden pollban, amit a háború során rendeztek, Zelenszkij elé mérték Zaluzsnij népszerűségét, más ukrán vezető még csak meg sem közelíti ezeket a számokat. Zaluzsnij azonban egyszer sem jelezte még, hogy ringbe szállna Zelenszkij ellen, valószínűleg azért, mert nem akarja megkockáztatni a háború során elért presztízsét egy vérre menő, sárdobálással tarkított politikai kampány során (ahol még azt is reszkírozza, hogy szankciókat kap az elnöki hivataltól, ahogy ez Porosenkó esetében is történt).
Mindenesetre Zaluzsnij és Zelenszkij mindketten ukrán patrióták, akik azzal szereztek maguknak országos és nemzetközi elismerést, hogy kőkeményen harcoltak az orosz megszállás ellen.
Ennek ismeretében joggal merül fel a kedves olvasóban, hogy mégis miért járna Oroszország olyan jól azzal, ha választásokat rendez Ukrajna?
Egy új elnökválasztás – különösen, ha az két erős jelölt közt történik – mindenképpen polarizáló eseménynek mondható, borítékolható az, hogy az esetleges vesztes oldal nem lesz elégedett az eredménnyel, különösen, ha a kampány átmegy személyeskedésbe és sárdobálásba, ahogy azt oly sokszor láthattuk az elmúlt években számos demokratikus ország választásain. Mindkét oldal megvádolhatja a másikat azzal, hogy „orosz ügynök”, a győztes pedig szankciókat, akár börtönt is alkalmazhat a vesztes oldallal szemben, arra hivatkozva, hogy „destabilizáló tényező.” A vesztes pedig vádaskodhat azzal, hogy az „oroszok manipulációja miatt” győzött a rivális jelölt.
Mindez összességében gyengíti az ország koherenciáját, a haderő összetartását, az államapparátus működését, ami háborús helyzetben mind az ellenséges oldal malmára hajtja a vizet.
De tegyük fel, hogy Zaluzsnij nem indul a választáson, hanem egy most még „ismeretlen” jelölt lesz az ellenzék zászlóvivője, netán egy olyan jelölt kerül pozícióba, akit manipuláción, korrupción és propagandán keresztül Oroszország épít fel, juttat az ország élére. Nem is kell arra gondolni, hogy az új jelölt zsebében ott lapul egy FSZB-igazolvány, elég annyi, ha csupán egy olyan látszólag jószándékú politikusról van szó, aki csak egy kicsit jobban hirdeti a kiegyezést az oroszokkal, aki csak egy kicsit kevésbé lobbizik durván Nyugaton a segítségért, aki csak egy kicsit gyengíti az ország összetartását, védelmi képességét. Abszolút nem életidegen Oroszországtól, hogy internetes portálokon, mémeken, manipulált felvételeken, organikusnak tűnő propagandán keresztül befolyásolják egy adott ország választási eseményeit úgy, hogy az Moszkva számára kedvező legyen.
Szélsőséges esetben még az is megtörténhet, hogy egy ilyen választási esemény olyannyira destabilizálja Ukrajnát vagy elviszi a fókuszt a háborús védekezésről, hogy a Kreml már csak egy kávét kér: összeomolhat a frontvonal, súlyos belharc alakulhat ki, netán nyíltan oroszpárti jelölt is juthat az ország élére.
Nem véletlen, hogy Oroszország (is) erőlteti az ukrajnai választásokat: aránylag kis kockázattal akár nagyon sokat is nyerhetnek ezen a projekten.
Mindezek alapján tehát lehet Zelenszkijt vádolni azzal, hogy antidemokratikus lépéseket hoz, durva a belpolitikai ellenfeleivel, túlzóan korlátozó intézkedéseket lép meg statárium idején. De a mérleg másik serpenyőjében a teljes orosz megszállás és az ukrán államiság megsemmisülése van, ilyen helyzetben sajnos igaz, hogy egy vezetőnek néha kell népszerűtlen döntéseket hoznia.
Az instabil alku rémképe
Végül érdemes arról is pár szót ejteni, hogy mi lesz, ha Zelenszkij marad, nem lesznek választások és Oroszország mégis leül, hogy békét kössön Ukrajnával.
Sokszor hangoztatott érv nyugaton, hogy nem elég stabil békeszerződés esetén Oroszország ismét megtámadná Ukrajnát 5-10 éven belül, csak először újrafegyverkezik, illetve megvárja, hogy még jobban meggyengüljön Európa és / vagy Amerika kihátráljon a kontinens mögül.
Könnyen lehet, hogy ebben az esetben Oroszország azzal érvel majd, hogy „nem volt legitim” Zelenszkij uralma, amikor 2025-ben megkötötték az ukrajnai békét, így a békeszerződés sem érvényes.
Persze, ha mégis lesznek választások, Oroszország találhat más kifogást: például hogy épp be voltak tiltva bizonyos pártok Ukrajnában a voksolás során, ezért nem voltak egyenlőek a feltételek. Vagy hogy nem biztosította az ukrán vezetés a részvételt az Oroszország területén tartózkodó ukrán menekülteknek. Vagy egyszerűen felrobbanthatnak az oroszok egy ukrán mintásra lefestett ócska BTR-70-est az orosz határon, ahogy ezt tették a 2022-es invázió előtt pár nappal - ha valaki háborúzni akar, casus bellit mindig lehet találni.
Ilyen nexusban kifejezetten fontos lenne, hogy az Egyesült Államok (is) stabil, tartós békeszerződés megkötéséről tárgyaljon az oroszokkal, másképpen megvan a kockázata annak, hogy nemcsak kiújul az ukrajnai háború, de sokkal durvább és veszélyesebb is lesz, mint a 2022 óta tartó konfliktus.
Oroszország és az orosz emberek szívében nagyon komoly sértettség van amiatt, hogy a NATO fegyverekkel támogatta Ukrajnát 2022 kezdete óta, emiatt pedig több százezer orosz ember vesztette életét a fronton (és még sokan a hátországban is). Hiba lenne ilyen kontextusban csupán az orosz vezetők jóindulatában reménykedve lezárni ezt a háborút.
Címlapkép forrása: Vlad Karkov/SOPA Images/LightRocket via Getty Images
